Kelet-Magyarország, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-03 / 78. szám
Az elmélet napi kérdései (Cikk a 2—3, oldalon.) ★ A naményi kultúr- munkáról (Tudósítás a 4. oldalon.) IKIE ILIÉTfiiét p fletér lei tgf erét Jetek 1 Z MSZMP S2 A ß 0 LC S-S Z A T M A R í C r E I 6 I Z 0 T-T S A G A í S A MECí El T AN ACS> L A P ) A XVI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Ära 50 fillér 1959. ÁPRILIS 3, PÉNTEK Részleges közkegyelem (Rcndclctismcrtetcs az 5, oldalon.) ★ I\cm csupán papírmunka (Cikk a 2. oldalon.) 200 hold újvetésű évelő pillangós ' a gacsályi Dózsa Tsz-ben Eliizem lett a mátészalkai vasútállomás A gacsályi Dózsa Termelőszövetkezetben a szántóföldi munkálatokat tekintve, április elsejére ilyen eredményt még soha nem értek el. Ebben része van a korai tavaszodásnak is, de a sikerek. alapja mégis az előrelátó szorgalom, a nagyüzem-adta lehetőség. Az ősszel mélyen szántott, fneszezett földjeikre sokkal korábban rá tudnak menni, mint az egyéniek, akik ilyen előkészítést nem képesek végezni. A SZOT ez évben is megindította a tüzelőakciót, amely megyénkben is számos családnak jelent kedvezményt. Szendrei István elvtárs, a TÜZÉP osztályvezetője erről a következőket mondotta: — Az elmúlt évben Szabolcs- Szatmár megyében 16 ezren kaptak kedvezményes tüzelőutalványt. Az idén — mint tudjuk — a SZOT jóval nagyobb számban juttat utalványt a dolgozóknak, amit a vállalatok kapnak meg központunktól, s adnak ki alkalmazottaiknak. Megragadom ' az alkalmat, hogy elmondjam: a, kedvezményes tüzclőutal- ván.y nemcsak azért előny, mert kamatmentes részletről van szó és így többen juthatnak tüzelőhöz, hanem azért is, mert a bányák tervszerűen, folyamatosan termelnek s így az ellátással sem lehet probléma. Tudjuk, hogy késő ősszel, vagy télen, amikor igen sokan jelentkeznek tüzelőért, már általában hiány van a jóminőségű szenekből, Tavasszal és nyáron viszont tömve vannak telepeink, korlátlanul árusítanak borsodi és Megyénkben a Tejipari Vállalat évről-évre jól dolgozik, és országosan is elsők között van eredményeivel. Az élüzem címért, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajáért folytatott munkaversenyben nagy bosszúságukra mindig a vállalat útjába kerül valami „narancshéj’, amin elcsúsznak és más vállalat megelőzi őket. A legutóbbi értékelés szerint a fuvar- költséget nem a terv szerint használták fel, túllépték, s a többi kiváló eredmények ellenére ez ütötte el a vállalatot a kitüntetéstől. Nagyon „pályáztak” pedig a kitüntetésre, az erkölcsi sikerre. Vigasztalásul szolgál a dolgozóknak az, hogy az elért többletnyereségből 590 ezer forint nyereségrészesedést osztanak ki, ami egyhavi átlagfizetést jeA búza és tavaszi árpa után földbe került már 55 hold tavaszi bükköny, 60 hold napraforgó és a 65 hold cukorrépájukból 15 hold. Külön érdemes megemlíteni, hogy kétszáz holdba vetettek évelő pillangós takarmányt, amellett, hogy bőségesen van legelőjük és régivetésű pillangós takarmányuk is. Csupán lóheréből 120 holdat vetettek, a többi szarvaskerep és lucerna. tatai szenet. Ezenkívül ilyenkor jobbminöségü szenet, vihetnek azért is, mert a TÜZÉP-telepek- nek általában nincs olyan nagy befogadó képességük, fedett tárolóhelyük, amely megóvja a szenet a íütőérték csökkenésétől, míg otthon a fogyasztó megfelelő helyen tárolhat s télen is jóminőségű szenet tüzelhet. Mint mondottam, elsősorban a dolgozók érdeke, hogy igénybevegyék a kedvezményes akciót. De eléggé érthetetlen jelenség, hogy megkeresésünk ellenére sem használja ki megfelelően sok vállalat ezt a kedvezményt, illetve nem magyarázza meg dolgozóinak, hogy miről van szó. — Ami a közületekre vonatkozik, csak annyit: azok is legtöbbször későn vásárolják meg a szükséges tüzelőt. így gyengébb minőségű szenet kapnak, a szén porosabb, s nem. kis meny- nyiségű használhatatlan port dobnak ki tavasszal. Ez pazarlás. Minket elsősorban népgazdasági cél vezet, amikor azt várjuk a lent. A jó munkára jellemző, hogy mig tavaly kétheti fizetéssel egyenlő nyereségrészesedést oszthattak, az idén négyhetit. Az üzemi tanács döntése alapján a nyereségrészesedést növelő, vagy csökkentő tényezők figyelembevételével állapították meg, hogy melyik dolgozó milyen összege*- érdemel. A kiváló dolgozók külön jutalmat kaptak az igazolatlanul mulasztók, a kárt okozók most is tapasztalhatták, hogy nem érdemes rosz- szul dolgozni, mert a nyereség- részesedés osztásakor is megbánjak. Szerdán a mátészalkai, a kis- várdai és a gacsályi: üzemben volt nyereségosztás, tegnap pedig a nyíregyházi tejüzemben és a vállalat központjában örültek a dolgozók a jó munkáért járó pénznek. A mátészalkai vasútállomás dolgozóinak szocialista munkaversenyét siker koronázta, amelyet az egyes szolgálati ágak folytattak azért, hogy a debreceni Vasútigazgatóság területén megnyerjék az állomások közötti versenyt. Sikerült túlteljesíteniük az élüzem-feltételeket. A vonatmozdítási térvet például 120 százalékra, a raksúlykihasználási tervet 133 százalékra telközületektől, hogy folyamatosan — tavasszal és nyáron is — vásároljanak tüzelőt. De a lakosság érdeke is, hogy a közületek ne vásárolják fel előlük a szenet ősszel és télen. A vállalóknak — rendelkezés van rá, — nem probléma a pénzügyi fedezet, de ha az volna, akkor is szívesen átadjuk nekik a tüzelőt már most tárolásra. Ha nem értik meg a helyzetet, kénytelenek leszünk kötbéreket alkalmazni velük szemben. <kj.) j esi tették. A vonatok menetrend- szerinti közlekedtetésének tervét is a követelményeken felül teljesítették. Kiváló eredményeik alapján elnyerték az él- üzem-címet és vele 11 ezer forint jutalmat. Ma tartják az élüzemünnep- séget a szálkái vasútas kultúr- otthonban. A pénzjutalmat érdem szerint osztják szét a jól dolgozók között. Kitüntetéseket is osztanak. Kiváló dolgozó-jelvényt érdemelt Bugya József állomásfőnök, Ladányi Lajos főnökhelyettes, Balogh István kereskedelmi főnök és Beke József forgalmi szolgálattevő. Továbbá negyven dolgozó kap oklevelet és pénzjutalmat. A győrteleki út mellett, az ököritói Szamosmentl TSZ földjén ásóval felszerelt emberek egész hada hajlong ezeken a napokon, egymástól szabályos távolságra. Kis gödröket ásnak, ahová akácsuhángok kerülnek.— A Minisztertanács ülése A Minisztertanács mai üléséit határozatot hozott a szerződéses termelés és a termény értékesítés irányításával és szervezésével kapcsolatos kérdésekről. Megtárs gyalta és elfogadta a Miniszter- tanács II. negyedévi munkatervét, jóváhagyta és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztette a művelődésügyi miniszternek a „Magyar Népköz- társaság kiváló művésze” és a „Magyar Népköztársaság érdemes művésze” kitüntető cím adományozására vonatkozó javaslatát, majd folyó ügyeket tárgyalt. ritói határban fasorok szegélyezik a nagy tábla földeket. A Szamosmenti TSZ 3000 da-í rab husángot ültet el földje körül. A másik két termelőszövetkezet is mintegy ezer-ezer darab csemetét rak el ezen a tavaszon^ határban marha áll az óljában. Van másfél hold lierevetése, fél held harmadéves és egy holdat most vet a tavaszon. Kukoricája is lesz 1.5 hold. — Szeretem én a munkát, meg a földet — mondja. — Nem sajnáltam a fáradtságot, hogy ezeket a vad szikíőltokat megszelídítsem, homokot hordtam rájuk. Ha majd a téeszcsébe kerülök, ott se akarom, hogy szégyent valljanak velem — csap át egy másik gondolatba és kivillantja egészséges, erős fogsorát. Pár méterre tőlük Gogó Lajos és Székely Gábor közösen dolgoznak. Székely szánt, Gogó pedig pergeti a hantokra az aranyló zabszemeket. — Igyekezzünk, Lajos, a boro- nálással, estig még egyéb munka is van — biztatja Székely a partnerét. — Pihenjetek kicsit — búcsúzik tőlük Tordai. — Hadd süsse a nap a földet, jobban ömlik majd, úgy takarja el jól a magot. Még húsz érig szeretném dobálni... Megyünk tovább. A „Nyaldo-- sónál” Bulyáki Sándor méltatlankodik. (Azért nevezik ezt a területet nyaldosónak, mert itt sokszor még nyár derekán is ihatja a jószág a vizet a barázdából.) — Látod, Laci, ezek az egyéniek nem tudnak összefogni. Ha árkot csinálnának, könnyen leszívná a vizet, jobb lenne a földjükj Tordai bólogat és szó nélkül! nézegeti a szövetkezeti búzatáb-l lát, ahol már nincsen víz.: J Mindnyájan egyet gondolunk... Katona Pali bácsi éppen » tábla végét vetteti az ekével s mire az asszony elvetette a cu^ (Folytatás a 3. oldaton.) Néhány év múlva a fátlan ököEgy nap a esengeri \ szomjas föld reggel kilenc óráig sem itta el az éjszakai esőt. Lenge áprilisi szellő ringatta a zsenge gabonákon remegő vizcseppeket, amelyek drágagyöngykánt sziporkáztak a napfényben. Jó früstök után kezdett benépesülni a esengeri határ, szekérkaravánok vonultak a dűlőutakon, a földekre: ki ekét, ki fogast akasztott az iga után, s megkezdődött egy újabb dolgos nap. A kék levegőégbe fúródó, tavaszt hirdető pacsirtáit vidám éneke kísérte a szántóvetők dolgos igyekezetét :. Tordai László mezőgazdasági felügyelővel, a Lenin TSZ tagjával és a szövetkezet mezőőrével, Bulyáki Sándorral vágunk neki a határnak, így hármasban, „határszemlét1’ tartani. A Lenin Tsz földjein nagy csend fogadja a határ járókat. Sehol egy teremtett lélek, mintha kihalt volna ez a határrész. Ez a csend azonban az avatatlanoknak tűnhet fel, mert amerre járunk, mindenütt beszédesek a táblák, és amit mondanak, ékesebben hangzik minden szónál. Lábunk előtt lesimított területen elduggatott hagymák zcld fejecskéi törnek utat maguknak a fény felé. Karhajításnyira Ott, túl az árkon . — Ott, túl az árkon, a Jánosi pusztai határrészen kezdődik az egyéni gazdák területe — mutat előre Tordai László. A kiserdő mögött elő is bukkan a kis vízlevezető csatorna, amin átugorva a kisparcellák birodalmában találjuk magunkat. Az egyik földcsíkban buján zöl- dell az őszi árpa, a másik helyen éppen dugja ki hegyes csiráit a tavaszi. Fcgasolás nyoma látszik itt is legtöbb táblában. S ak’i érti, azelőtt kitárulnak a földek — és mesélnek a gazdájukról. — íme, ez a szép tavaszi árpa a Fedics Sándoré. Ügy látszik, szereti a földet, jó gazda lehet. — Mellette már a perje ütött tanyát, pedig csak egy vékony ba- rázdacsik választja el egymástól a két területet. A gyomtenger már nem jó gazdára vall. smaragdzöld búzatenger bújtatja a korán született nyulacskákat. Száz hold vöröshsrén haladunk végig, amely a fejtrágya és fogasolás hatására már kezd szárba szökkenni. És így hagyjuk rendre magunk mögött a táblákat. Beszélnek ezek maguktól is a Lenin TSZ földjein, a kukoricavetés kivételével, ez idő szerint nincsen más munka. Nem messze innen, majdnem egy csokorban, hárem fogat is mozog a földeken. Ez a határrész mélyfekvésű, szikes terület, éveken át maradt parlagon, de most ezt is igába töri a parasztok akarata. Pintye Ferenc kilenc holdas gazda hangja veri itt fel a mezőt: két hatalmas ökrét biztat- gatja. Asszonykája kétrét görnyedve halad a frissen szántott barázdában és marokból csurgatja a napraforgó magvát. — A család, az megvan, jócskán — meséli Pintye a föld véginél, míg a zsíros földet lepiszkálja az ekéről. -— Hatan vagyunk de a munka kettőnké az asszonnyal, a gyerekek még aprók. Nem áll rossz gazda hírében ez a Pintye. Az udvara mint a pohár, tiszta, takaros, öt szarvasMintegy 20 ezer szabolcsi család részesül az idén kedvezményes tiizelőakcióban Tavaly kétheti, most négyheti bérrel egyenlő nyereségrészesedést fisettek a Tejipari Vállalatnál Fásítják a határt az ököritói termelő szövetkezetek
