Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

é KELETM Av' Y A RORSZ AG 1959. MÁRCIUS 15, VASÄRNAP 14.02 pare. A szolgálattevő' zöld tárcsája magasba lendül, Zsák Rudolf, a 424-es gép pa­rancsnoka meghúzza a „görbe va­sat”, — sZaknyelven szabályzót — bezárja az üres járatot. Az acél­paripa szusszant egyet, s a sze­relvény lassan kigördül a pálya­udvarról. Néhány percen belül már a nyílt pályán robogunk. Az ember érzi a kazán melegét, lát­ja a sok sistergő, csillogó csapot, feszmérőket. Egyenletes, ritmikus lüktetés. Suhanó távírópóznák, így fest a mozdonyon való uta­zás. Igaz, ezt csak „civiP* mondhat­ja el, mert a mozdony személy­zetének nincs ideje ilyesmire gon­dolni. Zsák Rudolf, a fiatal moz­donyvezető biztos kézzel tartja a hatalmas gép „zabláját”. Egyik fűtője — Varga János — a gép túlsó oldalán figyeli a pályát, a másik — Kovács Pál — pedig gyors, szakszerű mozdulatokkal eteti a kazánt. Jóformán be sem mutatkoztunk egymásnak, máris a sóstói strand mellett suhanunk el. A „vezér” mosolyogva jegyzi meg: — De sokat fáj a szívünk nyá­ron, mikor látjuk a vízben fic- kándozókat, mirólunk pedig sza­kad a víz a nagy hőségben. Csak legalább építenének már egy jó kis strandfürdőt. Fizetjük mi szí­vesen a téglajegyet, csak csinál­ják — neveti el magát. — zül halálpontosan ki kell válasz­tanok a zöldet, mely nagy elősze­retettel olvad bele a sötétbe. Az egész délután oly jókedvű emberek most elszótlanodnak. Fel- ötlik-e bennük, hegy minden ki­lométer veszélyeket rejthet? Nem! De kettőzött erővel vigyáznak. Újra itthon •f Sétakocs'zás* A gépéről érdeklődöm, s vélet­lenül megjegyzem, hogy bizony nehéz lehet ezt a hosszú kocsi­sort ilyen sebességgel vontatni. Erre a három „kormos ember” jókedvűen felnevet. Ismét a ve­zér világosít fel. — Ez a mostani út sétakocsi­kázás. Ekkora terhelést a szájá­ban is elvisz egy ilyen masina. A tehervonat! Az igen! Olyankor aztán dolgozik a gép. Mondjuk ha 2000—2200 tonna van a moz­dony után, és tartani vele a me­netidőt. Az az érdekes! Lassan, ahogy a munkájuk en­gedi, megindul a beszélgetés. Ki­derül, hogy ez a markánsarcú, fiatal .mozdonyvezető mindössze huszonnyolc éves, s már másfél éve lesz, hogy a legkomolyabb gépét, 424-est vezeti. Kiválóan ér­ti a szakmáját s mindig útrakész, akár szolgálatban van, akár nincs. A múlt év szeptemberében meg­jutalmazták éberségéért. Helyte­len vágányra akarták bejáratni a szerelvényét, s megállt, látva a hi­bás váltóállást. Két társa, Var­ga János és Klepács Pál, a jóked­vű fűtők szintén méltó társai. Hosszú idő óta együtt járnak, is­merik egymás természetét, s na­gyon szeretik a gépet. (Attila sze­rint — ez a Klepács beceneve — a mozdony a második feleségük) A beszéd félbeszakadt, mert a gép túlsó oldaláról jön a jelzés:' — Nyírbogdány nem adja!! — — Nem adja — válaszol a ve­zér is, máris megállunk a főjelző előtt. Várnunk kell, mert Záhony felől egy tehervonatnak van be­járása. Ez bizony hét perc késést jelent. Bogdányban ellenőrzést kap a 424.330-as gép személyzete. Kopjári Károly utazófelvigyázó kapaszkodik fel, s Pátroháig meg­győződik, hogy mozdonyukkal nincs baj. Deimecserhe érve már nincs késésünk. Kisvárdán udva­riasan utat engedünk a nemzet­közi gyorsnak, majd vágtatunk tovább, s menetrend szerint perc­nyi pontosan érkezünk Záhonyba. Masiniszta-lebbencs Masinánk lekapcsolt a szerel­vényről, s kipöfögött a fűtőházhoz. Itt aztán rájöttem, hogy a moz­donyvezetés nem annyiból áll, hogy az állomásokon fogadják a tisztelgéseket. A három ember munkához látott, s a gép elkez­dett sisteregni, bömbölni. Tisztí­tották, olajozták, kenték a gépet. A vezér még alá is bújt egy ka­lapáccsal a hatalmas alkotmány­nak, hogy a „lábát” is megnéz­ze. Végül a fordítón visszafordí­tották a 424-est Nyíregyháza felé. Mikor bejárásra készen állt a gép, a főnök kiadta az ukázt: — Főzzünk lebbencset! — Egyi­kük vizet körített, a másik krumplit pucolt, a harmadik sza­lonnát aprított, s máris főtt a le­ves. Mostanában nem ettem ilyen finom lebbencset.. Alig vacsoráztunk meg, máris indulni kell a szerelvény elé, mert még az indulásig meg kell „melegíteni” a kocsikat, s a fék- próbákat is meg kell tartani. Mikor ezek mind megvannak, irány — Nyíregyháza. A szerel­vény belefúrja magát a sötét es­tébe. Ilyenkor a mozdony sze­mélyzete csak a szemébe bízhat. Zsák és társai egy pillanatra sem fordítják el tekintetüket a pályá­ról. A messze csillogó fények kö­Este, tíz óra előtt pár perccel érkezünk vissza Nyíregyházára. Ezzel a 424.330-as gép személy­zetének lejár a szolgálata. Elkö­szönünk egymástól. Az állomás felől még látom, hogy a gép le­kapcsol és sietve húz a fűtőház felé. Ott még szerelik a* gépet, tisztítják, s mire mindezzel elké­szülnék, úgy éjfél felé jár majd az idő, vagy talán még későbbre. De a gépet nem adhatják át ren­detlenül a váltótársaknak. Ezt tiltja a szabály is. De ők nem azért szorgoskodnak munkaidőn túl is. Azért, mert vérbeli masi­niszták, s nagyon szeretik foglal­kozásukat Bé2i László. Sikert arattak a magyar gyártmányok Nyíregyházi szemmel a lipcsei vásáron Fried Andor elvtárs, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője a Belkereskedelmi Mi­nisztérium küldöttségével részt vett a lipcsei vásáron. Hazatérve elmondotta, hogy a régi vásár­városban minden évben megtart­ják a hagyományos tavaszi és őszi nemzetközi mintavásárt. «A mintegy 700 ezer lakosú öreg vá­ros kereskedelmi gócpont, régi épületei és üzletei mellett sok he­lyen szembetűnnek a modern építkezés korszerű remekei, az állami kereskedelem új áruházai és bcltegységei. Megmutatkozott a kirakatokon, hogy sokat fordí­tanak az áruk reklámozására, a propagandára. A boltokban a berendezés köríhyen áttekinthetővé teszi az árukat, ami megkönnyíti a vá­lasztást. Általában a modern el­adási formákkal, önkiszolgálás, önkiválasztás &tb. árusítanak. Fel­tűnő volt, hogy az eladással fog­lalkozó dolgozók rendkívül fi­gyelmesek és udvariasak a vevő­vel szemben és segítenek a vétel­ben.' A vásár megtekintése több na­pot vett igénybe. Különösen ki­emelkedő és legjobban látogatott volt a Szovjetunió, a Kínai Nép- köztársaság és Csehszlovákia pa­vilonja. A magyar pavilonnal sem kellett szégyenkezni, nagyon sok látogatója volt. Elismeréssel nyi­latkoztak főleg mérőműszereink­ről, gépeinkről, motorcsónak­jainkról, rádióberendezéseinkről a sok más kiállított áru között. A világ valamennyi országának kereskedelmi szakemberei talál­koztak itt és kötöttek szállítási szerződéseket a vásáron kiállított árucikkekre. Jó volt tapasztalni azt, hogy ez a vásár is hozzájárult a nemzetek közötti kereskedelmi kapcsolat további fokozásához, a békés egymás mellett élés po­litikájának további következetes megvalósításához — mondotta Fried elvtárs, és azt ígérte, hogy a szakmai tapasztalatokról majd egy értekezleten be fog számolni a kereskedelmi dolgozóknak. Méreg, gáz, kutya, vadászgörény a nyíregyházi patkányirtó „légióban** A patkány Brehm nagykönyvé­ben a gerinces állatok közt sze­repel, de csupán az alkata miatt. A viselkedés szerinti osztályozás alighanem a „gerinctelen alatto­mos férgek” rendjébe sorolná, mert még elmondani is sok, mi mindenre képes ez az állat. Elő­fordult, hogy lyukat rágott egy élő hízó hátába, összefurdalta a ház alapzatát, s összedőlt az épít- riény, csúfos betegségeket cipeli egyik helyről.-a másikra, amitől az egész falka háziállat elhullott. Mindig a piszokban, a szennyben mászkál, egyszóval fertőz és rom­bol. A méreteit meghatározni ne­héz volna, hiszen egy-egy SER- NKVÁL-telepen elhíznak másfél kilósia is, a számukról sincs pon­tos statisztika, egy azonban biz­tos, előfordulnak a megyénkben szép számmal. A Nyíregyházi Vá­rosgazdálkodási Vállalat egész légiónyi embert foglalkoztat, irt­ják a patkányt méreggel, gázzal, kutyával és vadászgörénnyek Mitől dögllk a patkány ? A vállalat Árok utcai telepén valóságos konyhát állítottak fel a mérgek keverése céljából. Amo­lyan ,hidegkonyha“ ez, mert bár igényesek a csúf kártevők, főzni azért mégsem kell nekik. Persze a mérget azt nem eszik meg olyan egyszerűen, ehhez valami finom­ság is kell. El sem hinné az em­ber, ha nem látná, hogy valódi csokoládés nápolyit törnek össze, azt megkeverik dióbéllel, maid az egészre étolajat öntenek és eh­hez a tartalmas masszához adják hozzá a mérget. Másutt viszont kis gázbombákat gyártanak, ez már kevésbé kellemes halálnem lehet a patkányok számára. A legeredményesebb munkát azon­ban a kutyákkal és a vadászgöré­nyekkel végzik. A Baba többet ér, mint egy tebén Brezni Pál már vagy harminc esztendeje foglalkozik az ebek • ídomitásávaí. Tőle tudjuk, hogy a jó patkányfogónak fekete a száj­padlása, meg hogy erre a szak­mára a kutyának is „születni Negyven gyerek új utakon Látogatás a nemrég megnyílt nyíregyházi leány-szakiskolában Melyik az a kislány, amelyik ne szeretne tökéletesen főzni? Vagy éppen szép ruhát szabni, varrni, virágot nevelni, babával játszani, de ezúttal „komoly” já­tékot? És különösen, ha mindez az iskolában történik? Bedig ezeket is csináljak azok a gyerekek, pontosan negyvenen, akik Nyíregyházán az V-ös szá­mú iskolában megnyílt leány­szakiskola növendékei. A szakis­kola február 16-án kezdett mun­kához, egyike azoknak, amelyek ebben az évben kezdték meg működésüket megyénkben, s az általános iskolából kinőtt, 14—18 éves fiatalok nevelésével, képzé­sével foglalkoznak. Egy gazdasági szaktanár, egy orvosnő, egy, aki a szabás-varrást tan.'tja, és az ál­talános iskola pedagógusai tarta­nak előadást a gyermekeknek, il­letve vezetik a gyakorlati mun­kát. Mert hetenként három nap az elméleté, három pedig a munkáé. Hogy melyiknek van nagyobb sikere? Nehéz lenne el­dönteni. Történelmet, magyar iro­dalmat, helyesírást, számtant, egészségtant, háztartástant és gazdasági ismereteket tanulnak, aztán a gyakorlatban ismerked­nek a szabás-varrással, a mező­gazdasággal, kertészettel, most a zöldségtermesztéssel, de jövőre a virágkertészetteB is, megtanul­nak kitűnően főzni, csecsemőt gondozni, gyermeket nevelni, s még olyan aprónak tűnő munkát is, mint az asztal szép, ízléses megtérítése. Ezekben két varró­gép, egy gáztűzhely, melegágy, és a megfelelő föld segítik őket. — igaz, még most csak kevés föld, de a tervben 10 hold szerepel, ahol aztán társadalmi munkával tantermet is építenek. A negyven gyermek között a rövid egy hónap alatt akadnak máris kitűnő tanulók. Borza Ilo­na a gyakorlati munkában mutat példát, de a felelete is négyes­ötös. Kiss Juliánná ötös tanuló. Merő Mária, Orács Erzsébet és :nég többen kiválnak szorgal­mukkal. — Jó közöttük lenni — véleke­dik Hertelendy Sándorné igazga­tónő, — valamennyi gyereken ér­zik, hogy komolyan veszik a ta­nulmányaikat, Most az • általános iskolásoknak varrnak egyenkö- ténykéket, ami kettős haszon. Egyrészt szépek lesznek a kisis­kolások a világoskék kötények­ben, másrészt ezért a munkáért pénzt kapnak a szakiskolás lá­nyok, amelyért kirándulást ter­vezünk a pallagi szakiskolába, és Debrecenbe. Megalakítjuk a KISZ-szervezetet, tánccsoportun­kat, egyszóval az új iskola mun­kája kiteljesedik. Két esztendeig tart az iskola. Vizsga után, — akik akarják, — gyakorlati munká következik, amely után szakmunkások lesz­nek. De annyi bizonyos: ezeket a lányokat nem kell majd félteni: jövendő családi otthonukban sem, mert felkészülnek és alaposan ké­szülnek — magára az életre, kell”. Amelyik fenn hordja az orrát, az már nem patkányfogó. Hogy honnan lehet felfedezni a tehetséget? — Egyszerű ez — mondja Brez­ni bácsi. — Az ember jól meg- szagoltat egy „vadat” a* kutyával, majd leássa a földbe, valahova eldugja, és ha a kutya elkezd nyomozni, akkor lesz belőle va­lami. Brezni bácsi Baba névű tacskó kutyája szerinte többet ér egy ■tehénnél, viszont a vállalat ku­tyái, a Picur és a többiek ugyan­csak értékes állatok. A vadászat akkor eredményes, ha akcióba lép­nék á vadászgörények is. Ezek a kis állatok megkeresik és ki­üldözik fészkükből a veszélyes kártevőket. Nagyon érdekes a vadászállatok együttműködése és nagyon eredményes. Megyénkben keveset törődnek a kártevők pusztításával A Városgazdálkodási Vállalat féregirtó részlege bejárja az or­szágot. Varga Mihály, a részleg vezetője megmutatta az utóbbi hetek statisztikai kimutatásait és bizony többszáz kilométer tá­volságra is elmentek a vállalat „vadászai” a kimutatás tanúsága szerint. És van itt egy másik ta­nulság is, mégpedig az, hogy a megyéből egyetlen hely sincs fel­tüntetve. Varga Mihály elmondta, hogy a Csengerl Állanti Gazda­ságban, valamint a Nagykállói Célgazdaságban évek óta tenyész­nek a kártevők, azonban mind a két gazdaság tiltakozik az irtá­suk ellen. Nem hajlandók segít­séget nyújtani a vállalatnak, in­kább vállalják a károkat, ami a felületességükből ered. De igen sok hasonló helye van a megyének, ahol szintén nem fordítanak gon­dot az alattomos férgek irtására. A kártevők irtása pedig állampol. gári kötelesség. Rendeletet adtak ki, amelyben kötelezővé teszik az egészségre veszélyes, nagy anyagi károkat okozó állatok pusztítását. Meggyőződtünk róla, hogy a ren­delet végrehajtására jól felkészült ä Városgazdálkodási Vállalat, most már csak az hiányzik, hogy azok, akiknek szükségük van rá, igénybe is vegyék, (Kiss)

Next

/
Oldalképek
Tartalom