Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-13 / 61. szám
Xfläfl. MÁRCIUS 13. PÉNTEK KELrTMAGTARÍ1R,«'/^f3 3 Uj szelek fújnak a székelyi Búzakalász Tsz-ben — Megveszett ez a márciusi április — cifrázta Lóczi János brigádvezető, ahogy betaszította az iroda ajtaját. Bajuszán, kucsmáján gyöngyharmatként ültek az apró esőszemek. — Reggel süt a nap, az ember vére csak úgy bizsereg, most meg egy szutyok az egész határ, a mák megint a zsákban maradt. Nem lehet rámenni a földre ... Lágy, az istenit neki, nagyon lágy... Bosszúsan vetetté le magát a hosszú lócára, ami úgy megcsikordult, mintha nem bírná el az öreg bánatát. Elmesélte aztán hogy reggel kiment határt nézni, merre lehetne az ekét nekiereszteni a földnek. Vár a mák, a csillagpaszuly, meg a többi, de legfőképpen ők maguk szeretnének mindent idejében megcsinálni. Mert más világ járja már a székely! Búzakalász Termelő- szövetkezetben, mint amilyen tavaly volt. Igaz, ezt a ma't úgy lehetett megteremteni, hogy néhány szájhős munkarestet elküldték a két szövetkezet egyesülése után. A közgyűlés kilátásba helyezett néhány munkaegység- levonást azok, részére, akik megfeledkeznének a közösség érdekeiről. ősz óta nem is fordult elő, csupán egyetlen eset az egyik kocsissal, akinek ügye annak rendje szerint a fegyelmi bizottság elé került. Szorgalomban nincs hiány — Nem kenyerünk a dicsekvés — mondja Hliva Ferenc, a szövetkezet elnöke, — de azt kell mondanunk, hogy szorgalomban nincs hiány. Ebben a változó időben is sikerült elvégezni a 19 hold termő gyümölcsös metszését, rakják a melegágyakat a dohány vetéshez. Káté György tehenészre egyenesen büszkék vagyunk: hajnaltól estig nagy szeretettel gondozza a jószágot. Tóth Sándor juhász 102 százalékos elletési eredményt ért el, és nyíráskor is meg lesz a hat kilós gyapjúátlag.-— Nagy feladatot vállaltunk magunkra az idén — veszi át a szót Kertész János községi gazdasági felügyelő, aki idejének legnagyobb részét a szövetkezetben tölti. — Száz holdanként 193 ezer forint az áruértékestési tervünk. Ezt feltétlenül el kell érni. Minden a munkán múlik, a szorgalmon. Abban az idén eddig nem volt hiány. Szerződéses növényekből — a gyümölcsön kívül — 350 ezer forint jövedelemre számít a szövetkezet. Gyümölcsből, ahogy mutatkozik, és nem lesz elemi kár, a tervet megduplázzuk. Állattenyésztésből (eddig alig jött számításba) az idén 172 ezer forint a tervezett jövedelem. Terv szerint a jövedelemnek egynegyede lesz a természetbeni és a többit pénzben kapják a tagok. Persze, ha sikerül. .; ■— teszi hozzá gyorsan az agronó- mus, amiből azonnal ért az elnök. Nem is hagyja szó nélkül. Sok fillér sokra megy — Egyszóval, elvtárs, — fordul felém az elnök —, én ötödik hónapja vagyak elnöke a Búzakalásznak, de még egyetlen fillért nem kértem a banktól. Pedig kérhettem volna; a Dózsa TSZ ősszel alakult, a régi Búzakalász meg nem a legjobb úton haladt. így egyesültünk novemberben. — Hogy mit csinál az elnök? — kapják el emezek a szót. — Ha jön egy levél, amit sikerül jól felbontani, a borítékot kifordítja és másik levélhez használja fel. Az ittyre-füttyre való telefonálgatás is megszűnt — közpénzből. — Itt van Pista bácsi is — ugratja Kertész a 69 éves idős Sipos Istvánt — ősz óta hogy belépett, úgy belejött könyvelőskö- dé&e közben a takarékosságba, hogy cigarettapapíron végzi a levelezést. — Könnyű neked beszélni — morgott az öreg a bajusza alatt — nekem 20 ezer forintot húzott ki a zsebemből az ötvenhatos kilépés. Nem gyerekjáték a közös, so-k fillér sokra megy, ha ösz- szerakjuk is, ha szétherdáljuk is. Megtudom még, hogy a növénytermelésben átlag 23 munkaegységet terveztek holdanként és a szövetkezet összes munkaegység-ráfordítása az egész évben 14.400. A kedvezmények 6.50 forinttal növelik meg minden munkaegység értékét, ami terv szerint 44 forint pénzben és természetben. Ez a terv erejükhöz mérten reális, a vezetésen és a tagok további szorgalmán múlik, hogy valóra váltsák s ezzel megteremtsék további fejlődésük alapjait. S. A. Fekete Józsefné, a nagyhalászi Kendergyár mafcracüaemében dolgozik. Szerény, közvetlen, víg kedélyű asszonyka. A munkaversenyben kiváló minőséggel is erősíti helyét az elsők között. Haogleitiezparádé Kisvárdán Hanglemezparádét rendez a Szabolcs-Szatmár megyei Népbolt Vállalat 1959. március 14-én, szombaton este hat órakcr Kisvárdán. A bemutató keretében a magyar és külföldi hanglemeze újdonságok nagy részét hallhatják majd a vendégek. Az estet a' Magyar—Szovjet Barátsági Hó-1 nap keretében rendezik. Vasútépítők kost Demecserhen Mit fogyaszthatunk a nyíregyházi éttermekben tíz forinton alul? Gyárból kikerült új sinek nyújtóznak egymás mellett. Kátrá- nyos-olajos talpfák sorakoznak többszáz méter hosszan, katonás rendben. Kavics és zúzott kőhalmazok domborodnak, mint óriás vakondtúrások. Emberek földet ásnak, kavicságyat készítenek a sínpárnak. Izmos karok merítik a villát a kavicsba és szórják, tömik a talpfák közé. Huszonnégyen fognak közre egy negyedszázméternyi hosszú sínt, befogják a sínfogóba és a brigádvezető vezényel, hogy „Fogd meg!”..: „Emeld!”... Görnyednek a hátak, hiszen 50 kiló jut egy-egy emberre a 12 mázsás sínből. Óvatosan viszik és helyezik a kavicságyon pontos0*1 beállított talpfákra. Aztán egy szuszantás- nyi szünet után fordulnak a másikért. Arrább már ilyen utasítások harsogják túl a krampácsolást: „Jobbra az elejét!... Még jobbra!... Elég!...” A műszaki irányítja a sínpár pontos beállítását a műszerekkel. Nyomában dolgozik a fúrós brigád. A talpfákba lyukat fúrnak, hogy a sínpárt rájuk lehessen erősíteni. Kip-kip-kop. -. Csattog a kram- pács ritmikusan. Kötszerre a helyére igazítja a kavicsot s a harmadik csapásra teljes erővel lesújt a csákány, a talpfa alá veri, hogy szilárdan és vízszintesen feküdjön a sín. -ő- félkilo- máter hosszú vasútvonal-szakasz egyik végén, a két új vágányon már gördül a vagon, a másik végén pedig még a gyárba vezető két iparvágány lefektetésén dolgoznak. Terjeszkedik a vasútállomás Nemrég látott napvilágot az a rendelet, amely kötelezővé tette az éttermekben tíz. forinton aluli ételek árusítását. A Nyíregyházi Vendéglátóipari Vállalatnál is nagyobb figyelmet fordítottak az olcsó adagok készítésére. Két helyen: a Kossuth-szálló kis éttér-1 méhen és a „Dolgozók étterme- j ben” érdeklődtünk, s kérdéseinkre megnyugtató választ kaptunk. Fehér István, a Kossuth-étte- rem vezetője elmondotta, hegy naponta 10—12 tíz forinton aluli ételféleséget tudnak feltálalni. Közkedveltek például a kolbá- s/os paprikás-burgonya készítményeik 3 forint 65 fillérért. — A „Zóna” féladagok közül különösen a marhapörkölt iránt nagy az érdeklődés, amely öt és fél forintba kerül. Kitűnő bogrács- gulyást adnak mindkét étteremben 7.85-ért. Népszerűek a „kis” adagok is: a flecken, a párizsi és bécsi szeletek — hét-nyolc forintért. Új vágányokkal szélesítik, hogy alkalmas legyen hosszabb szerelvények fogadására és keresztezésére. Felújítanák régi vágányokat, kicserélik a régi kavicságyat, a kopott talpfákat és síneket, ami lehetővé teszi, hogy nagy. gépek is biztonságosabban közlekedhetnek. Mindezzel Nyíregyháza vasútállomást tehermentesítik a zsúfolt forgalomtól. A báfori „gólyanéni" Dísz-szakasz gyermekekből Mándokon megizmosodott az úttörőélet. A csapat szervezete megerősödött, kitűnő ének- és zenekaruk rendszeresen próbál. — Most dísz-szakaszt alakítanak a csapaton belül, hogy az egyes ünnepségek fényét emeljék. Valami nagy dolog történik a fehér falú szobában. Az ablakon beszűrődik a szaladó kocsik zaja, a szél tavaszi koncertje. Bent éles jajkiáltás vág a levegőbe. Aztán kínos csend. A lélegzet gyorsul, az arcizom feszül, az ajak cserepesedik... S ekkor ismét belekarcol a levegőbe egy egy síró hang, egy csecsemő hangja. Egy ifjú emberpalánta jelzi: él, megszületett... És a fehér köpenyes madám megtörli tüzelő homlokát. Ez is jól van... — Eddig mindig jól volt — emlékezik vissza egy lélegzetvételnyi szünetben özvegy Megy- gyesi Mihályné szülésznő a nyírbátori szülőotthonban. —Élő gyereket szeretek „szülni”. Ha már sivit, én mosolygok. És az anya is. Mi van, ha nincs benne élet? Akkor mi sírunk. Napokig szomorú vagyok ilyenkor. Sajnálom. Sokat vivődöm, csak nem én vétettem valami hibát...? De a fehérköpenyes ,.madá- mot”, *—■ aki több mint tíz éve cselekvő munkása az élet házának — még nem kapta mulasztáson a felettese, sem jómaga. Pedig sok a szülés. Éjjel-nappal jönnek a szülő nők a bátori otthonba. Fiatalok, idősebbek, akik maguk mögött hagyták a falusi babonát, idegenkedést. Jönnek, s bíznak Rétháti doktorban, a fehérköpenyes „madámokban.” Bár még nem teljesen fájdalommentes a szülés, de minden nap gondos kezek enyhítenek a szülő nők vajúdásán. És szerencsére Nyírbátor „kinövi” a korábban jól felszerelt szülőotthont. Néhány éve még elegendő volt, ma kevés... — Tudja milyen érzés az, ha látom, hogy a kezem alatt egészséges gyermek született? De ez még nem minden. Akkor nyugszom meg, ha jól van az afiya is. Jó érzés az, ha minden rendjén van. Nem is érezheti ezt más. Képzelje, milyen megható. Az anya beteg, veszélyben van és még sem magával törődik. Az első kérdés az: hogy van a gyermekem? Ilyen az anyai szeretet. S ezért éjszakázik a gyógyszerillatú szülőszobában Meggyest néni, hogy ez a szeretet ne legyen hiábavaló. Két élétre vigyáz féltőn, az anyára és az újszülöttére. Csak az elmúlt esztendőben négyszáz újszülöttet segített a világra. Munkájában, magatartásában aranyszabály a lelkiismeretesség. Legutóbb is ez mentette meg Lengyel Sándorné en- csencsi asszonyt és gyermekét. Évek múltán is visszajönnek megszorítani a kezét. A napokban az utcán volt találkozása, egy asszony lépett eléje: „Nézze csak milyen, akit megmentett” — mutatóit egy két év körüli fiúcskára. És özvegy Meggyesiné boldog. Az élet mostoha volt hozzá, korán elvesztette férjét, magára maradt két gyerekkel. De volt akarata megállni a viharban, felnevelni a két fiút. Az egyik ma tanulmányi felügyelő, a másik igazgató tanító. Jómaga új és új életek felett őrködik, akik más körülmények között jönnek a világra, s akikre más sors vár, mint Meggyesi nénire várt annakidején. Talán azért, pontosan azért vigyáz, százszoros figyelemmel... í- P. G. —)i Tíz brigád dolgozik a vasútépítésnél. —t Nehéz a munka, nehéz teljesíteni a normát! — mondja Hadházi József, az egyik brigád vezetője. — Nyolcvan-kilencven százalék a teljesítményünk, mert nemrég alakítottuk a brigádot 18—22 évesekből és még nem eléggé szoktunk össze a munká-’ ban. Akikéi nem haji „a tatár“ Ahogy az ember nézi a munkát, szembetűnik, hogy a 18—20 tagú brigádban egyszerre csak 5—6-an dolgoznak, a többiek a szerszámra támaszkodva beszélgetnek, nézelődnek. Baj van itt a munkafegyelemmel, annak ellenére, hogy valóban nehéz munkát végeznek. Azt mondják a bírálatra, hogy „ráérünk, nem hajt a tatár’*. — Meglátszik, hogy a brigádvezetők nem fordítanak kellő gondot a napi munka jó megszervezésére, a munkaidő jó kihasználására. Pedig biztosan nem mindegy az így gondolkozó dolgozóknak sem, hogy 800 forintot, vagy pedig I 1200-at keresnek havonta. Brigádverseny kell! Szabó Péter ifibrigádja teljesít egyedül száz százalék felett, maga roögöt hagyva a Gvőri brigádot, melyben régi vasútépítők is dolgoznak. Földes elvtárs. a művezető dicsérte ezt a brigádot a szorgalmáért és a minőségéért is. Szabóék versenyt indítottak a brigádok között a száz százalék teljesítéséért, a minőségi követelmények betartása mellett. Jó lenne, ha a többi brigódvezetők Szabóékhoz hasonlóan minden reggel, a kezdéskor, megbeszélnék a brigáddal a naoi feladatot, és munka után értékelnék az eredményeket. A teljesítménnyel való törődés is változtathat a munkafegyelmen. Bizony a 60-80 százalékos teljesítméni’-ek lemaradást okoznak a vasútépítés tervének határidőre történő teljesítésében* és nem mindegy, hogy mikor few jezik be ezt a fontos munkát.| Reméljük, hogy a brigádok ver-l senye rövidesen a munkaidő jobbj kihasználását, a normák teljesi-J téset és összegezett sikerként «■ határidő előtti teljesítést fogjál eredményezni. O. X,
