Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. MÁRCIUS 4, SZERDA MH JiTMAOT Amm.W 4'. Vctőgumót csíráztat a MÉK ; termelőszövetkezetek részére A régi módon? Megyénk burgonyatermelői kö- eel ezernégyszáz vagon csí­ráztatott újburgonyát adtak el a múlt esztendőben. A többség ex­pótra került és jelentős devizát hozott a konyhára. A termelők­nek és az államnak egyaránt. A tavasz nyiladozik. A csiráz- tatott újburgonya termelői már készülődnek a csiráztatáshoz. So­kan már berakták a ládákba a vetőgumókat és naponként lesik az első csira kipattanását. Az idén a MÉK is csíráztat burgonyát, mintegy negyven va­gonnal. Méghozzá a híres sárga­húsú Aranyalmából és Margit- burgonyából. A dögéi szövetkezet a múlt őszön felvásárolta a vető­magot, ami a MÉK csíráztató te­lepeire került. Hogy miért csíráztat a MÉK burgonyát? Nem a célgazdasága részére, mert ilyen nincs is. A tsz-eken akar segíteni ezzel. Mert nem minden termelőszövetkezet rendelkezik a burgonya tömeges csiráztatásálicz szükséges épüle­tekkel. Termelni meg szeretné­nek. Kifizető. Kevés befektetéssel egy hold földből nyolc-tízezer forintot is „kiszedhetnek”. S ha még okosabban gazdálkodnak, az újburgonya után másodvetágsel újabb haszonra tehetnek szert. Ebben az esztendőben mödj.uk lesz erre. A MÉK szívesen leszál­lítja az igényelt vetőgumót. ,§őt: értékesítési szerződést is tot a tsz-ekkel. Az értékesítési szerződés meg­kötése jelentős előnyt biztosít a tsz-eknék. A jó minőségű, korai árujuk exportra kerül s így ma­gasabb áron értékesíthetik, mint­ha a belföldi piacokon adnák el. Napi 160 tojás — A demecseri baromfinevelő szakcsoportnak 180 darabból álló magyarsárga fajta tyúk-tenyész- törzse van. A vértiszta tyúkok tojáshozama naponta 140—160 da­rab. A termelt tojást helyileg kel­tetik és a felesleget más. szakcso­portoknak adják át. Lényegesen jobb less «s ecetellátás Tavaly sokan panaszkodtak, hogy rossz az eoetellátás. A szak­emberek megvizsgálták, mi okoz­za a zavarokat. Megállapították, hogy a kiskereskedelemben hor­dóhiány miatt fordult elő több- helyütt átmeneti zavar az ellá­tásban. Az állami és szövetkezeti kiskereskedelem utasítást kapott hogy hordóigényét jelentse ’qfe a Belkereskedelmi Minisztérium élelmiszeripari főigazgatóságán, illetve a SZÖVOSZ élelmiszer- és háztartási cikkek forgalmi fő­osztályán. Ezenkívül m'egállappd- tak az ecetiparral, hogy nagyobb mennyiségű ' palackozóit , ecetet hoz forgalomba. ■ _ Jó rendezés — naqy siker Többezren tekintették meg as MSZBT fénykép, — gyermekrujs és bélyeg kiállítását Nyíregyházán Február 27-én ünnepélyes kere­tek között nyitották meg Nyíregy­házán a Zrínyi Ilona utcai KISZ kiállítási teremben a Magyar-Szov­jet Barátsági Hónapja fénykép- gyermekrajz- és bélyegkiállítását. A kiállítást a Magyar-Szovjet Baráti Társaság megyei elnöksé­ge ős a Hazafias Népfront me­gyei bizottsága közösen rendezte. A jó előkészítő munkára vall, hogy közel félszáz gyermekrajz, számos eredeti fényképfelvétel a Szovjetunióból és sokezer — kö­zöttük igen értékes — bélyeg ke­rült a nyíregyházi közönség elé. Rajzok a békéről és barátságról A gyermekrajzok témája igen változatos, szép és kifejező. Az általános iskolai tanulók küldték be legsikerültebb munkáikat, melyek közül jól választották ki a békéről, a magyar és a szovjet emberek barátságáról, a szovjet rakétatechnika legújabb eredmé­nyeiről szólókat, rajz mutatja be a sarkvidék meghódítóinak nemes küzdelmét is. Bár a néző nem a kritikus szemével vizsgálja el­sősorban a gyermekrajzokat, mé­gis meg kell állapítani, hogy Var­ga Béla nyíregyházi úttörő ceru- razajza, amelynek a címe: „Békét a világnak” — kiemelkedő. Igen ötletes Nagy Ildikó kántorjánosi V. osztályos rajza, amelyek a „Mi szeretjük egymást” címet ad­ták. Turista-fotók A fényképek Szabolcsi turisták amatőr képei. Legtöbbjük a szov­jet ipar, a mezőgazdaság, a szov-1 jet élet, a szovjet tájak nyomán! merített ihlet. Igen jó felvétele-; kei láttunk Csorvási Sándor, Var- > ga János és Valovics Gyula len­cséiből, akik Moszkva, Taskepd. Harkov, Leningrad nevezetességeit örökítették. meg. A kiállítás egyik leginkább köz­kedvelt része á filatéliai rész* ahol sokezer szovjet és magyar bé­lyegben gyönyörködhetnél! első­sorban á. bélyeggyűjtés kedvelői, de azok is, akik nem foglalkoz­nak ezzel. Igen értékes bélyegek és sorozatok kerültek itt kiállításra. Alkaimi postabélyegző A kiállításnak nagy sikere van. Már a megnyitás első délutánján félezren tekintették' meg,.. s áz$tá többezer aláírást tartalmaz ‘a ven­dégkönyv. A posta alkalmi bé­lyegzője, — amelyen az MSZBT emblémája van, a’ következő' szö­veggel: „Magyar—Szovjet Barát­ság hónapja, 1959. február 18.— 1959. március 18 Nyíregyháza, I. 1959. s a napi dátum — igen nép­szerű. A kiállítás még két hétig tart nyitva. Érdemes megtekinteni az iskoláknak, a nyíregyházi dolgo­zóknak. (kj) vízmentesítő Társulat a meg­mondhatója, " hogy tálán innen ment minden tavasszal a leg­több munkás..! fJ át így volt; És, így,, van- ez még nagyjából most is. Az ipar adott .munkaalkalmat, az öregekkel együtt a fiatalok is vonatra-ülnek vasárnap es­ténként és utaznak száz meg száz kilométert, hogy pótolni tudják, amit ? a föld nem ad. Egyedül azok’ tartják magukat keményen, akik a Tőgyes-szög- ben kezdtek új életet. Az új honfoglalók a Kossuth termelő- szövetkezet1 tagjai. Tíz- éve állja itt a sarat húsz ember, aki gör­csösén ragaszkodott szövetkeze­téhez a legnagyobb viharban is, 1956, őszén. Volt' gyengén sike­rült esztendő, volt nagyon gaz­dag is,, mire: özönlött á nép a Kossuthba. Ebben áz időben há­zakat vettek, még többen" épí­tettek a tagok küzül. Nincs aka­dálya, hogy ezután :még jobb legyen az élet, sőt.„ Csakhogy minden változik, ru­galmasság, tetterő kell ide is, hogy elérjék a célt és’ he lép­jenek soha visszafelé. Akire a jövp épül, - a fiatalok. És ha ők itthagyják a földet, a falut, mi lesz az évek múltán? Yf ilyen választ' adhatnák a * kérdésre az apák,- akik el­küldik a fiatal fiukat és lányokat dolgozni ezer forintért havon­ta és nem bánják,, hogy meny­nyit fáradnak csak az utazással? Azt ma még nem tudjuk. D.: a miért keresése^.közben vetődik „fél1 a gondolat, hogy- a mi- fia- • talsúgunknak. amikor „falun ki­kerül a nyolcadik, „osztályból, megismerte a tudományok alap­fogalmait,. •! komoly elképzelé- . se van .az életről, a fejlődésről. ... itthon viszont szembekerül" az elavult termelési „módszerekkel, az egy-két hold földecskéa^pgy- általán nem képes kielégíteni el­elképzel éseit. A .veresmarti ne­velők úgy mondják, a fiatalok nem akarnak a régi mó.don él­ni, elvágyik a fajúból, mert, nem akarja tönkretenni magát, az állandó robottal, amit egyénileg gazdálkodó apja követel rrieg tőle, mert ő is így nőtt fel, . s ugyanazt csinálta. Ez az ifjúság már az iskola padjai között megfelelő munkát és' mégfelelő szórakozást, kultúrát’ igényel. Vajon lehet-e erről beszélni ott, ahol nincs még villany;: nincs mozi, még időszaki sem, csak havonta egyszer, amikor a Hon védelmi Sportszövetség, híradós­CÁ eiiiLíujúkat ne l Varrnak emberek, akiket ki nem állhatok. Ezek közé ' tarto­zik az a „molett fértiu’ is, aki vasárnap délután az SZSE-Ti- szalök mérkőzésen a szomszéd­jával politizálgatott. Megállapította, hogy úgy illá­idban nagyon elégedetlen a má­val. Meg is indokolta, hogy mi­ért? Abban a régi szép időkben „őmoleitsége” , mint tisztes pol­gári hivatalnok, mindén reggel pontban kilenckor felhőzette hivatalába a tejeskávét két zsemlével.' (De milyenek volták azok a szép régi zsemlék!? Aj ja jaj!!!) Majd ebéd után visszament a hivatalába szunyó­kálni egy keveset, hogy . utána felfrissülve mehessen a „Kaszi­nóba'". S manapság sehol egy jónévű kávéház, nincsenek ka­szinók ... egyszóval ~ fabatkát sem ér az .élet -r- kesergett. Később hozzákezdett a Sóstót építeni.-Közölte, hogy ő egy év alatt úgy kiépítené az egész környéket, hogy senki sem is­merne rá. (Ezt elhittem neki!) Kifejtette, hógy semmi értelme úgy építem, ahogy a terveket ■ ismertették. Pontosabban; min- : denhogy jó lenne, csak pont úgy nem, ahogy: majd lesz! Ö elsősorban átszervezné a. jelen­legi épületeket. Az étteremből gőzfürdőt, a svájci lakból ' kád­fürdőt csinálna. Ezen kívül földalatti lugasokról,. fiiggőker- tekröl is beszélt A későbbiekben sorra vette a yárcs minden újabb . létesít­ményét és hallatlan állóképes- < séggel szapulta. Majd megkezdődint a nérkő-, zés, s ez újabb ötleteket adott az említett fecsegőnek. Sport- vonalon csapongóit tovább, míg szerencsésen belekötött a Nép­stadionba is. Kijelentette; hogy tulajdonképpen ablakon kido­bott pénz tolt azt’ is' megépíte­ni. Mert — tette fel — mi hasz­nom Van nekem abból? Hiszen még egyetlen egyszer sem vol- ' tam benne. Végig beszélte az egész mér­kőzést, dé a továbbiakban ér­demlegesebb falrengetö . butasá­gokat nem mondott. Csupán a futbalistákat - szidta minden különösebb, főj;, mgy válogatás nélkül. i v A mérkőzés ‘ után ' hazáfg egész úton azon gondolkodtam.' hogy mivel lehelne *ezt 'a „ni-" lágfájdalmas molettéC felük vasztAfti? Gqdőlöm, hógy ' 'az ..úri Izaspinó’f régi vágá&u, mindennél elégedetlen gentle­man ok ■számára, ■— n\e'g*énn'é. Ezen kívül tiszteletünk jeléül két tucat hálósipkát is átnyújt­hatnánk. (Esténként anélkül el sem lehet képzelni.) Valaniint építenénk nelfi szepití^ áyiszná- l at ára' t o ro nyo&MémoPtöi-. -S f Ha "mégi így is elégedetlenkedne'?Hát' akkor ... ipi-apa.es, fel is út, .le is út. (BÉZI) kocsija felkeresi a községet? Mégegyszer keli hangsúlyozni: ag. emberek itt sem élnek rosz- szul, de nem képesek így to­vábblépni. Mer-t alapvető váltó- zás'" kell ahhoz, hogy ije a füs­tös, bűzös italmérés legyen a' ieghívatottabb szórakozóhely. - a maga pálinkájával és -zsíros kár­tyalapjaival. Ez lenne a megol­dási éz Tenné az élét. Hogy a fiatalság' nagy része felül a vo­natra péntek délután és szómba-, ton „reggelre hazaérkezik, hogy; másnap megtegye az útat a1 .gyárba visszafelé? Aligha! I jb e az sem, hogy az ifjú neki­fekszik ásóval, kapával á földnek, s a napi robot után hcltfáradtan dől az ágyba. Hol háf a rhégoidás? Ez az ifjúság nem .kíván lehe­tetlent. Villanyt, mozit, cukrász­dát, rádiót, esetleg televíziót sze­retne .és ez ma jogos kérelem. Azt szeretné, hogy felvehesse áz ünneplő cipőjét és na merüljön el a sárban, hanem a járdán menjen végig. Olvasni akar minél többet és minél értéke­sebb könyveket. Meg akarja is­merni .a technikát,- amelynek, ura lehet. De hogyan? Ha a „miért’-re választ ke­restünk, tegyük .meg ezt a „ho­gyan“!-nai is. Monjduk ki bátran: a mai ál­lapótok mellett semmi esetre sem lehet szó arról, hogy meg­változzék az élet Szabolcsveres- roarton. S hiába akarják a peda­gógusok otthontartani az ifjúsá­got, a színjátszócsoporttal, a tánc- csoporttal és az’ énekkarral, éz nem sikerül csak egyszerű szer­vezeti megoldással. A gyökerek mélyek, mélyebbek ennél. A fia­talok dolgozni akarnak, meg akarnak belőle, élni és minden' részük' tiltakozik a fütos kocsma 1 e'llen, még akkor is, ha kény-' telenék odamenni. Hova menye-, nek.-m^sjjovä és mit csináljanak,, erre" kérnek' választ. Kisvárda tr/essze van' Nyíregyháza is, Bu­dapest pedig csak akkor ad, ha uútnágyták érté a családi házat, á mezőgazdaságot. És nekünk kötelességünk válaszolni. Első­sorban az idősebbeknek, a szü­lőknek kötelessége meggondolni gyermeke jövőjét, aki már nem­csak nem akar, de nem is tud a régi módon élni, nem akar a régi módon termelni. 1 959-et írunk. Körülöttünk szédületes gyorsasággal forog a világ. Természetes ma már; hogy a felszabadult ember a régi minden sallangjától meg akar szabadulni. S ez a légtér- ’ mésztesebb a fiataloknál. Ezért r választják az egyedüli ismertet, az ipart. Pedig a jövő ott van' a helyükben Szabolcsveresmar- ' ton. Fekete föld, öntözési lehető­ség, belterjes -gazdálkodás, kéz­művesség, gyümö’őstermelés nagyüzemi módon. A „ szülőkön múlik: megalapozzák-e ha biztc^ holnapot! Szabclcsver'es-• ; marton ■ iá, másutt is ... ■ 1 1 •-. ' „ Kopka János. Masztodon-agyarat találtak | Veszprém megyébe« . A Veszprém megyei Dörgieáén hcmokíejtés közben régen kiljfilt ősállat, a ma .élő állatok.-közül az elefánttal rokon masztadon agyara, felső állkapcsa és néhány iügdai-r.b;ií,-,k:eyüll- napvilágra. Az «g.rai-i.,h,et:Öyét4ejgi mjás|él -ífcar jp#OgOSp&. . IW'-WJpani ‘ psiíríon tengeT’ ul^aésé.*' Ä ‘ víz1 kö­zelében egykor' sűrű dzsungelek lehettek, amelyebben — korábbi. leletek bizonysága szerint is —,í éltek masztodonok. 3 Jt' ffi'i'e csak az jár a fejem- ben, hogyan lehetséges, - hogy a szabolcsveresmarti fia­talok szöknek a faluból? Miért van, hogy - az iliák Záhonyban, meg Pesten keresik a boldogu­lást és nem a napfényes szülő­faluban, ahol pedig olyan . szép minden, mint á legszebb tájké^ pen festik? Megállt itt az élet, á fejlődés, vagy talán éz követ­keznék? Szomorú,, szomorú, de így ván — bólogat Gáncsos Zoltán ba­rátom, az iskola igazgatója. És ennek a dolognak - a gyökere mélyebben van, mint sokan hin­nék. Nemcsak pénzkérdés ez és biztos, hogy nem is elsősorban az. Munka is lenne itthon, a földek sóváran várják a? új és új tavaszt, a dolgos fezekét. Eddig hiába, mert itt van a határé nagyobb!k része most is soványan és nincs jól megmun­kálva. Hej, pedig, azelőtt tizen­öt, húsz esztendővel! Akkor, mi­kor két földbirtok terpeszkedett a faluban, munkáskéz még soli vo. t, azt mondták, csak lenné övék a fold. 3 945-ben ez is va­lóság lett. A lakosság számához képest nem jutott sok,-,'mert 1 2200 lélek élt itt és legfeljebb 3—4 hóidat kaphat-Hí egy csa­lád. A lehetőségek sem Voltak a legjobbak, legtöbbször hiány­zott az igásjószág,.., a. gazdasági ■ felszerelés, az igények is addig terjedtek jóformán, hogy megle­gyen a mindennapi kenyér, krumpli, meg tengeri.' Az em­berek egyrésZe már el-vágyott a földtől, amely nem látta el mindennel és ^nyakába vette ti kubikoátáiisznyát. A. Tiszai Ár­--------------------. ” ‘-CV.;. t'IV--'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom