Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-22 / 69. szám

1959. MÁRCIUS 22, VASÄRNAP KELETM AG Y A RORSZAO 5 A tavaszt jelzik a böjti szelek? Nyutali aggodalom: „Van-e kiül a zsá'tu:cátiól?“ — Szovjet rugalmasság: „Készek vagyunk az ésszerű vitára!“ — Kit ijesztett meg Eíssniiawar? A nemzetközi politikában hó­napok óta központi helyen áll a német kérdés és ezzel kapcsolat­ban az elmúlt hét diplomáciai tevékenységére különösen rá­nyomta bélyegét a Szovjetunió által javasolt magasszíntű tár­gyalások gondolata. Mint már annyiszor az elmúlt évek során, ezekben a napokban is a legel­lentétesebb nézetek ütköznek ösz- sze. Sok még a zord: nem!, egyes imperialista körök kardcsörtetése erőteljesebb mint valaha. Az amerikai elnök hangulatváltozása Tábornokok és felelős politiku­sok egyaránt emlegetik a nukleá­ris fegyverekkel vívott háborút, mégis, a tárgyilagos megfigyelő itt is, ott is bizonyos „olvadást” tapasztal. Mintha a kellemetlen böjti szelek, amelyek elhervasz- tanak ugyan egy-egy sietős vi­rágot, végső fokon mégis a ta­vasz közeledtét, a tavasz diadalát jeleznék. Sok példát lehetne er­re idézni, de válasszuk ki a leg­jellemzőbbet, és a legjelentőseb­bet: Eisenhower elnök hangulat- változását. Az USA vezetője kü­lönösen Macmillan szovjetunió­beli látogatása során nem fukar­kodott a fenyegető kijelentések­kel. Szemmelláthatóan meg akar­ta zavarni az angol miniszter- elnök moszkvai tárgyalásának légkörét. A nyugati átlagpolgár az amerikai elnök megnyilatko­zásait hallgatva már-már küszö­bön látta a háború kitörését és mi lett ennek a következménye? Ezektől a fenyegető kijelentések­től a Szovjetunió, a szocialista tábor népei nem ijedtek meg, vi­szont ugyanezek a kijelentések a nyugatiak sorában, és az ameri­kai nép legszélesebb köreiben is, zavart, aggodalmat idéztek elő. Még nem lehet tudni, hogy a legfelsőbb amerikai vezetés és elsősorban Eisenhower hogyan reagál ezekre a jelenségekre, de annyi máris bizonyos, hogy az elnök legutóbbi és lényegében legjelentősebb beszéde, a március 6-i televíziós nyilatkozata már más hangokat üt meg. Ebben a beszédben Eisenhower már felve­tette az esetleges nyári csúcsta­lálkozó gondolatát. Ez minden­esetre előrehaladás a korábbi ál­lásponthoz képest és talán a kiútat jelzi abból a zsákutcából, ame­lyet olyan sokat emlegetnek mos­tanában a nyugati lapok. Száz angol iskola helyett: rakétatámaszpontok Különösen kedvenc téma ez Angliában, hiszen a szigetország lakossága az utóbbi hónapokban szinte lemérhető hangsúlyválto­záson esett át. Az angolokat ugyanis a dullesi kardcsörtetés, az adenaueri hetykeség, a foko­zódó fegyverkezés, az angliai ra­kétatámaszpontok! felbukkanása nem harciassággal, hanem növek­vő félelemmel tölti el. Közrejátszik ebben persze sok más tényező is, köztük nem utol­sósorban az, hogy Nyugat-Német- ország agresszív gazdasági tény­kedése, a Bonn-Párizs tengely kialakulása kezdi közvetlenül fe­nyegetni Anglia érdekeit. Hozzá­járul ehhez az egyre mélyülő amerikaellenesség, amelynek szin­tén megvannak a maga gazdasá­gi és politikai okai. Az angol nép jól tudja, hogy a háború óta az amerikai katonák jelenlétté a szigetországban több, mint két­százmillió fontba került és en­nek jórészét Anglia fizette. Az eddig felállított amerikai raké­tatámaszpontok mintegy negy­venmillió fontjába kerültek Ang­liának, amiből száz iskolát épít­hettek volna. Az amerikai politi­ka szolgálatát okolja az angol nép azért is, hogy Nagy-Britan­nia nemzeti jövedelmének 9.3 százalékát katonai kiadásokra költi és ugyanakkor a munkanél­küliség jelenleg nagyobb Angliá­ban, mint a háború óta bármi­kor volt. Az egyik jelentős an­gol közgazdasági lap megállapítá­sa szerint „a szén és acélipar adatai, amelyek leginkább mér­tékadók azt bizonyítják, hogy a nehézipar termelése semmit sem javult, ősz óta más iparágak is a pangás, sőt a további hanyatlás képét mutatják”. Nem csoda te­hát, hogy az angol közvélemény örömmel üdvözölte Macmillan moszkvai útját, visszautasította az amerikai tábornok háborús handa-bandázását, és azóta is tárgyalásokat és ezen túlmenően a szovjet—angol gazdasági kap­csolatok elmélyítését követeli. összefügg ezzel, hogy az an­gol békemozgalom, amely ma már a kapitalista világ egyik legerősebb ilyenirányú mozgalma, állandóan növekszik és ország­szerte ezerszámra alakulnak a békeb’zottságok. Jellemző erre a mozgalomra, hogy az atomkísér­letek betiltását követelő 680 an­gol tudós között ott volt a kirá­lyi társaság 69 tagja is. A népek közös érdeke Mi tehát a népek közös érde­ke: a német militarizmus végle­ges felszámolása. Macmillan jelenleg a nyugati féltekén tartózkodik. Nem lehet tudni, hogy kanadai és Egyesült Államok-beli tárgyalásai milyen eredményre vezetnek, az sem vi­lágos, hogy ő maga mennyire óhajtja a békés megoldásokat, de a tények logikája mindenesetre a békés megoldás felé kénysze­ríti őt is és nyugati partnereit is. Látjuk tehát, hogy a „böjti sze­lek” is tavaszt jeleznek, de még inkább erősítik tavaszba vetett hitünket a szocialista táborból érkező fuvalatok. A szovjet poli­tika békeakaratának és rugalmas­ságának ragyogó megnyilatkazá- sa Hruscsov legutóbbi nyilatko­zata, amelyben kifejtette a Szov­jetuniónak a német kérdésben el­foglalt álláspontját. „Készek va­gyunk az ésszerű vitára vala­mennyi kérdésben” — mondotta Hruscsov és ez a gesztus valóban bizonyítja, hogy a szovjet politi­kát a népek érdekei diktálják. Ezért világos és egyszerű a né­met kérdésben elfoglalt szovjet álláspont, hiszen ma már a leg­egyszerűbb ember is tudja, hogy van egy ország Európa szívében, amelynek militarista'körei állan­dó veszélyt jelentenek a világrész Megnyílt a „Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege“ kiállítás A hadtörténelmi levéltár és múzeum rendezésében szombaton a Hadtörténeti Múzeum termei­ben megnyílt „a Magyar Tanács- köztársaság Vörös Hadserege” című jubileumi emlékkiállítás. Az ünnepségen ott volt Kun Béla fia, Miklós és veje, Hidas Antal, a Szovjetunióban elő kiváló ma­gyar műfordító, Stromfeld Aurél özvegye, valamint Uitz Béla. Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyet­tese mondott megnyitó beszédet biztonságára, békéjére. Egy év­század alatt nyolc háború pusz­tította Európát és ebből hatban a német militarizmus főszerepet töltött be. A német békeszerző­dés megkötése és Nyugat-Berlin megszállásának megszüntetése te­hát nemcsak a német nép nem­zeti érdekeivel áll összhangban, hanem a béke és az egyetemes biztonság megszilárdításának ér­dekeivel is. „A nemzetközi hely­zetet tisztábbá lehet és kell ten­ni — mondotta Hruscsov — és mi arra törekszünk, hogy az új háború sötét fellegei örökre el­tűnjenek a nemzetközi láthatár­ról.” Mi jelezhetné a világpoli­tikai tavasz közeledtét jobban an­nál a kijelentésnél, amely a világ első hatalma vezetőjének szájából hangzott el? Az elmúlt hét történetét tag­lalva beszélnünk kell még egy bíztató jelenségről: a baloldal nagy előretöréséről Franciaország­ban, a „városházi csatában”. A bo­nyolult listakapcsolások, a fran­cia jobboldali erők mesterkedései miatt nem született ugyan el­söprő baloldali győzelem, de a Kommunista Párt és a baloldal más erői mindenütt előretörtek. Hosszú idők után ismét teret nyert a népfront gondolata, sok­helyütt sikert arattak a balolda­li egységlisták. Eisenhower és Macmillan megbeszélései t Getysburg (MTI): Eisenhower elnök és Macmillan angol minisz­terelnök péntek este megkezdte tárgyalásait. Első megbeszélésük két órahosszat tartott, s ezen a berlini, valamint a német kérdés­ről, továbbá Macmillan moszkvai, párizsi és bonni útjáról volt szó. Aa értekezletről hivatalos he­lyen semmit sem közöltöt, de John Scali, az AP tudósítója sze­rint nézeteltérés volt Eisenhower és Macmillan között. Macmillan- nek azzal a javaslatával kapcso­latban, hogy a Nyugat határozot­tan ajánlja fel a csúcsértekezlet megtartását ezen a nyáron. Eisenhower ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a csúcs­értekezletet a külügyminiszteri ér­tekezlet sikerétől tegyék függővé. Tájékozott körök szerint Eisen­hower és Macmillan szombat dél­előtt a berlini és a német kérdés­ről, délután pedig valószínűleg a leszerelésről és különösen az atomfegyver-kísérletekkel foglal­kozó genfi tárgyalásokról beszél majd. A szombati tárgyalásokon bekapcsolódnak majd az Egyesült Államok hadügyminisztériumának vezetői és az atomenergia kérdé­sével foglalkozó szervek képvise­lői. A Fehér Ház hivatalos szó­vivője közölte, hogy Dullest a megbeszéléseken résztvevő mun­katársai tájékoztatják a megbe­szélés menetéről* Szputnyik, mint televíziós közvetítő állomás Moszkva, (TASZSZ): L. Druzs- kin, a fizikai és matematikai tu­dományok kandidátusa a Szov- jetszkij Flot pénteki számában cikket írt a mesterséges holdak televíziós felhasználási lehetősé­geiről. A cikk írója hangsúlyozza, hogy egy 36.000 kilométer magas­ba felbocsátott mesterséges hold pótolhatná azt a 2.000 televíziós relé-állomást, amelyet a Szovjet­unióban kellene megépíteni, hogy az adások az ország egész terü­letén jól vehetők legyenek. Druzskin szerint ezt a szput- nyikot egyenlítői pályára kell fel­lőni, mégpedig a föld forgása irányában. Minthogy a mestersé­ges hold egy teljes fordulatot 24 óra alatt megtenne, gyakorlatilag szinte közvetítőállomásként ven­né a nagyteljesítményű földi adó­állomás műsorát és felerősítve sugározná vissza a föld felé. Ahhoz, hogy a moszkvai televí­ziós adások a nyugati féltekén is, nyugati adások pedig a keleti féltekén is vehetők legyenek, még két mesterséges holdat kel­lene felbocsátani az egyenlitő síkjában. Ezek a fő-szputnyik adásait vennék át és továbbíta­nák gyakorlatilag a földkerekség minden pontja felé. A Lengyel Egyesült Munkáspárt III• kongresszusának politikai határozata Varsó. (TASZSZ): Mint a PAP hírügynökség jelenti, a Lengyel Egyesült Munkáspárt március 19-én befejeződött III. kongresz- szusa határozatot hozott a „Párt politikájának fő feladatairól.” A LEMP III. kongresszusa — mondja a határozat — maradék­talanul helyesli azt a politikai irányvonalat, amelyet Gomulka elvtárs a Központi Bizottság be­számolójában ismertetett, A LEMP e politikai irányvo­nal követésével megszilárdí­totta sorainak egységét, meg­erősítette kapcsolatait a mun­kásosztállyal és a néppel, visszaverte a népi demokrati­kus rendszer aláaknázására törekvő reakció rohamait, leküzdötte a dogmatikus pártpoli­tikát, szétzúzta a revizionista és opportunista irányzatokat, ame­lyek ideológiai lefegyverzéssel fe­nyegették a pártot osztályellensé­geivel szemben, kiszélesítette a pártdemokrá­ciát és a szocialista demok­ráciát a társadalomban, meg­szilárdította a törvényességet és növelte a népi hatalom te­kintélyét, hatékony és gyümölcsöző erőfe­szítéseket tett a gazdasági fejlő­désben mutatkozó aránytalansá­gok megszüntetésére, a munká­sok és alkalmazottak életszínvo­nalának emelésére. Sikeresen halad az ötéves terv teljesítése A kongresszus megállapítja, hogy e politika eredményeképpen sikeresen halad a jelenlegi ötéves terv teljesítése a gazdasági élet minden főbb ágában, s ez megte­remti az alapot az ország továb­bi szocialista fejlődéséhez. A kongresszus megállapítja, hogy a párt — szem előtt tartva a proletárinternacionalizmus le­nini elveit — megerősítette a testvéri kom­munista- és munkáspártokhoz fűződő szolidaritás szálait és erősítette a szocialista tábor egységét. A továbbiakban a határozat megjegyzi, hogy a mai korszak legjellemzőbb vonása a szocialis­ta világrendszer versenye a ka­pitalizmus világrendszerével. A békés együttélés elveinek győzelméhez vezető úton a legfőbb akadály az Egyesült Államok reakciós köreinek agresszív politikája. E körök legfőbb európai szövet­ségese a Német Szövetségi Köz­társaság. Az Adenauer-kcrmány revans-szellemtől fűtött kalan­dorpolitikája a Nyugat-Németor- szágban uralkodó kapitalista mo­nopóliumok érdekeit fejezi ki, és a legfőbb akadálya Németország egyesítésének. Lengyelország támogatja a Szovjetunió és az NDK tavastatát A német probléma egyetlen he­lyes megoldását, amely megfelel az európai béke érdekeinek és Németország egyesítéséhez, az egységes, békeszerető és demok­ratikus német állam létrejöttéhez vezet — a német békeszerződés megkötésére vonatkozó szovjet javaslatok és a két német állam szövetségének megt'" en'téssről szóló NDK-javaslatok tartal­mazzák* v A kongresszus határozata he­lyesli, hogy a Lengyel Nép- köztársaság kormánya támo­gatja a Szovjetunió és a Né­met Demokratikus Köztársa­ság javaslatait, valamint azt, hogy követeli Lengyelország részvételét minden olyan nemzetközi értekezleten, amely a német békeszerződés­sel hivatott foglalkozni A határozat rámutat, hogy a Lengyel Népköztársaság elsza- kíthatatlanul kapcsolódik a szo­cialista államok nagy családjá­hoz. A kongresszus megállapítja, hogy a lengyel külpolitika alapja a Szovjetunióhoz fű­ződő testvéri barátság és szö­vetség. Ez döntő, tartós és mellőzhetetlen eleme a len* gyei külpolitikának. A lengyel-szovjet barátság mész* szemenő ideológiai közösségre, az internacionalizmus lenini elveire támaszkodik, mindkét állam szűk* ségleteiből ered és megfelel Len­gyelország létérdekeinek. A kongresszus támogatja kelett- nyugati legmagasabbszintű talál­kozó gondolatát. Szolidaritásáról biztosítja az imperialista elnyo­másban sínylődő népek felszaba­dító harcát. A kongresszus helyesli a szoci­alista gazdaság további fejleszté­sének és a népjólét fokozásának programját. Mint a határozat rámutat, az egész nemzetközi munkásmozga­lom jelenlegi szakaszára, fejlődé­sére különös hatással voltak az SZKP XXI, kongresszusának határozatai. A kongresszus megállapítja, hogy a LEMP I. kongresszu­sának határozataiban alapta­lan és hibás volt az a tétel, hogy a pártban jobboldali nacionalista elhajlás észlel­hető. A kongresszus az erre vonatkozó; határozatot érvényteleníti. Meg­állapítja, hogy a jelenlegi szakasz­ban a revizionizmus jelenti a párt számára a legfőbb veszélyt, mert a revizionizmus objektiven összefügg a burzsoá belső és kül­ső erők szocialistaellenes törek­véseivel. Alapjában megvalósulta párt eszmei és szervezeti konszo­lidációja. A párt erejét, vezetési képességét mindenekelőtt a dol­gozó tömegekkel kiépített kapcso­latai határozzák meg*

Next

/
Oldalképek
Tartalom