Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-21 / 68. szám
ma, KARCTtw n, mumm* EGYENES UTÓN A márciusi szellő játszi köny- fljedséggel lebben a friss tavaszi illatokat lehelő földek felett és enyeleg a jólesően cirógató napsugárral. Ki tudja, talán negyven esztendővel ezelőtt is így ölelték át a vidéket, ahol igában görnyedt emberek a valóságot álmodták? A valóságot melynek a megszületéséért harcoltak, amelyért az ólmos bikacsökök hústépő ütéseit is elszenvedték. Történelmi múltról regélnek ezek a barázdák, egy dicső történelemről. amely ma is lelkesít. Egy nagy tábla föld szélén üldögélünk idős Novák Sándorral, a tiszadobi Táncsics Tsz tagjával, s én iszom magamba az akkori idők emlékeit. Valahol as Uraiban Valahol, az Uraiban fejsze —■ és korbács — csattogástól, cifra káromkodástól volt hangos az erdő; hadifoglyok vágták a fát és a cári kancsukák bírták „jobb belátásra” az agyonéheztetett embereket Novák Sándor magyár hadifogoly, tiszadobi nincstelen tunk, megtudni, itthon mi van. Megmondták, még ne menjetek, mert a burzsuj kormány az olasz frontra kerget benneteket. Várjatok, majd együtt megyünk elkergetni az urakat Magyarországról. — Végül 1918 október hetedikén mondtam itthon jóestét a felereszt kitört a gazság ellen. „Jutalomként“ alaposan ellátták a baját S ez a hadifogoly megszökött hogy eljusson Permbe. Nem Sikerült. Végülis a vörös csapatok szabadították ki a fogságból és Pétervárra került. — Ott tanultam meg ésszel, hogy mi a kapitalizmus, mert addig csak annyit tudtam, hogy a nép élete rossz. Megértettem, hogy ki a mi ellenségünk. Vörös katona lettem. Ez tizennyolc júliusában történt. Később hazavágyleségemnek. Jöttek haza az Ismerősök is az olasz frontról Az egyik komám is hazajött. Biztattam, jönnek az orosz testvérek, segítenek azok nekünk..; És a frontharcosok megkezdték Tiszadobon is a szerveskedést. November elsején már igen forró volt a hangulat Megalakították a nemzetőrséget. A hónap közeoetáján nekifordult a nép a gyűlölt Andrássy grófok kastélyának. A föld igazi örökösei elhatározták, megszerzik jogos tulajdonukat. Fehér szalag, vagy piros? *— Amikor megalakult a nemzetőrség, fehér szalagokat tűzdeltek a mellünkre. Ez nem fért a fejembe. — Veresei adjanak nekünk. az istenit, ne fehére*, — mondtam a tanítónak. Verese*, mint az oroszoknak van. Ennek ittam aztán meg a levét, artrkor a „forradalmi" kormánybiztosaink nyakunkra hozták az akasz- tófáravaló Szentgályt egy c%<mé «a+inával. — Eryszer megyek a köa.-Cg- fiázához, hát látom a sok katonát. Az ajtónál a tisztet. Ugyancsak ordít, hogy akinek coJga van. Intézze, a többi takarodjon haza — Márcssk bemegyek, gondolom, s mondom is a tisztnek, erre akkora ütést kaptam a vállamra, hogy belesni dűltem, és kaptak is fel, bi-dobtak az egy;k helyiségbe. Amikor jobban szétnézek, látom, ott már van egy ember. Hajnal Pali bácsi. — Hát maga mért van itt? — kérdem tőle. — Jöttem rokkantsági segélyért, de a jegyző kiutasított. Én erre nagyot káromkodtam, hogy hát kinek van. ha nekünk nincs. Az a vadállat tiszt nekemesett, s bedobtak ide. Ä deresen — Később Pali bácsit behívatták — emlékezik tovább Sándct bácsi. — A jajgatás, gépfegyver- ropogáshoz hasonló ütlegelés egy percre se szűnt meg. Aztán be dobták hozzám azt a komámat, akivel együtt lődöztük a dámvadakat, hogy legyen mit enni. — Csupa vér volt, kiverték a fogát, de nem bírták szóra. Utána engem vittek. Rál'ektettek a padra. Rámverték huszonötnek a felét és •mikor nem vallottam, újrakezd— így kezdődött. A forradalom leverése után alig volt éjszaka, hogy a csendőrök ne „vigyáztak” volna az álmomra. Polonkaiék- nál, Demééknél, meg nálunk jöttünk össze bujkálva, amíg lehetett. A Népszavát, amit járattunk, mindig három-négy hét múlva adták ide, nehogy idejében megtudjunk valamit. Majd a temetőbe szorultunk egy-egy megbeszélésre. — Ott, abban a kiserdőben is sokat tanyáztunk — mutat a távolba görcsös botjával Novák Sándor. A „szód“ Mi is lehetett aztán a sorsa Kovák Sándornak, meg a hozzá hasonló embereknek Horthy uralma alatt? Kepe-aratást, földet nem kaptak. A „szoci” Novák négy gyermekével nincstelen, munka nélkül tengődött. A „méltóságos grófnő” is azt mondta, amikor munkát kért: „menjen, menjen, tűnjön el a szemem elől, maga oroszországi bolsevik". 1944 őszén Novák Sándor újra tudta, megérezte, hogy eljött az időK a leszámolás ideje. A Tiszánál még dörögtek az ágyuk, amikor Dobon még bújkálva, de már megkezdték a párt szervezését. Jöttek a mozgalmas idők. — Gyűlésekre járás, földosztás. Novák Sándor nyolc holdat kapott, a nagyobbik fiának is kimértek ötöt. Sándor bácsi gazda, a maga ura lett. Teltek az évek lassú gyarapodásban. Egyik alkalommal, ahogy a községházán járt, látta, hogy járási emberek beszélgetnek, érdeklődnek, hogy megy a falu sora. A jobb élet mottója — Kérdik tőlem is, mi újság’ Mondom, lehetne jobb is ez az élet. No, erre megint azt kérdi közülük valamelyik: „mi vóna a mottója a jobb életnek.” Én meg, jól rányomva a szót, azt mondom: a szövetkezet. Kezet adnak rá a járásiak, én meg aztán vakarom a fejem, hogy mit fecsegsz, te Sándor? Nem jó neked a magad portáján? Azt se tudod, eszik-e, vagy isszák azt a szövetkezetek De ha már kimond- tam, magam előtt se csinálhattam visszakozz-t. Megalakítottuk a közös gazdaságot, Később belépett a két fiam is. ötvenháromban ugrált a kisebbik, hogy úgye, kár volt belépni, ötvenhatban megint, Egy évig kívül is maradt. De én mondtam: vigyázzatok, nem tudjátok, milyen az élet, nem próbáltatok semmit,;, És nekem lett Igazam! — Egy hete töltöttem be a hetven esztendőt. Itt van a papír a zsebemben a központtól, nyugdíjaznának, De én nem megyek, még bírok dolgozni, még hasznomat veszik. A munkásőrségbe is jelentkeztem, de a fiatalok azt mondták, nem való már az nekem. Rosszul esett a dolog, de... eljárt az idő felettem. — Azért ha szerit tehetem .— hunyorít az öreg hamiskásan alcélszürke szemével -— amikor gyakorlatozni mennek, én is velük tartok. Vigyázni kell arra, ami a mienk... Ez a „mienk” az egész ország, gyáraival, mezőgazdaságával, mindennel együtt. Vigyázni kell rá, mert, mint akkor, régen, ma is szeretnék kiütni a kezünkből. És idős Novák Sándor hét évtizedet látott, tapasztalt életével itt járja a tiszadobi határt és vigyázza a termelőszövetkezet, a közösség vagyonát. Samu András. Szamuely Tibor Moszkvában Lenin és Ougyonnij elvtársak-« kai beszélget. Úttörők látogatása a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói csütörtökön tartották ünnepi párttaggyűlésüket a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek, amikor a III-as számú általános iskola úttörői bevonul-' tak a taggyűlés színhelyére, Aj kispajtások a vállalat három ve-j teránjának — Tassi Jánosnak; Béres Andrásnak és Kiss József* nek — virágcsokrokkal kedves* kedtek, majd színvonalas kultúra műsort mutatták be. A nyírbélteki KlSZ-fiataloh terve Nyirbélteken a falu fiataljai második otthonuknak tekintik a KlSZ-szervezetet. A hosszú téli estéket nem töltötték tétlenül. Hasznos tanfolyamokra jártak, kul- turcsoportokat alakítottak. Persze a komoly munka mellett a szórakozásról sem feledkeztek meg. Csak jelenleg még egy baj van Kevés a felszerelésük, t nincs miből megfelelően berendezni * KISZ helyiséget. Az elmúlt napokban a bélteki kiszesek elhatároztákj hogy segítenek magukon. Barkói czi János elvtárs, a községi párt•* szervezet titkárának segítségévei egy hold földet kémek a ',árási tanácstól, * azon mintagazdaságoi alakítanak. Elsősorban digitaliszi akarnak termelni, j annak bősé-) oes jövedelméből vásárolnak majd táncruhákat, s különféle felszereléseket. Reméljük, hogy elhatárol zásukat a járási tanács segítségéi vei meg tudják valósítani. Plakátok, amelyek a nagy napokban Nyíregyháza utcáin szóltak a néphez A nyíregyházi néptanács végrehajtó bizottságának felhívása Nyíregyháza ni péhez 1918 november 2-án, amelyben a város rendjét kívánják biztosítani. (Eredeti plakát fényképe.) A Vörös Hadseregbe való toborzó felhívás, amelyet a nyíregyházi toborzó b zottság intézett a város lakosságához. (Eredeti i fekát fényképe.) * Bodnár főjegyző kétségbeesett hangú táviratban kér segítséget a forradalmi tiszadobi parasztok ellen, az úri világ védelmére. (Az eredeti távirat fényképe.)
