Kelet-Magyarország, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-21 / 68. szám

1959. MÁRCIUS 81, SZOMBAT KELFTMAGYARORSZAO 3 Az országgyűlés ünnepi ülésén törvénybe iktatta a Magyar Tanácskoztál*saság dicső emlékét Dr. Münnich Ferenc elvtárs ünnepi beszéde Az országgyűlés a Magyar Ta­nácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából pénteken délután ün­nepi ülésre ült össze. Előtte az országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága ülésezett Pongrácz Kálmán elnökletével. A bizottság a Magyar Tanácsköztár- társaság emlékének törvénybe ik­tatásáról szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta és az or­szággyűlésnek elfogadásra aján­lotta. Előadóul dr. Münnich Fe­rencet, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnökét kérte fel. Három óra előtt néhány perccel megteltek a fényárban úszó ülés­terem képviselői padsorai. A föld­szinti páholyokban a Tanácsköz­társaság évfordulójának ünnepsé­geire hazánkba érkezett külföldi párt- és kormányküldöttségek tag­jai foglaltak helyet. Résztvett az ülésen a Tanácsköztársaság har­cainak számos magyar veteránja, s ott voltak az ünnep alkalmából hazánkba érkezett külföldi vete­rán küldöttségek tagjai is. A kar­zatokon az üzemek, hivatalok, in­tézmények küldöttei foglaltak he­lyet. Három óra után néhány perccel nagy taps közben léptek az ülésterembe a párt és a kor­mány vezetői. Résztvett az ülésen Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, dr. Münnich Fe­renc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Apró An­tal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Ká­roly, Marosán György, Rónai Sán­dor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin 2oltán és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­A szocializmus vagyunk tanúi Népünk, támaszkodva a prole­tariátus nemzetközi szolidaritásá­ra, úrrá tudott lenni az ellenfor- radalom-okozta nehézségeken, s a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével határozottan, ingado­zásoktól mentesen építi a szo- cializmust, Scocialista építő munkánk meggyorsulása mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a magyar nép hű maradt a szocialista eszmékhez, melye­kért már negyven évvel ez­előtt is küzdött. — A magyar munkásosztály Jogos örököse és méltó folytatója a magyar nép évszázados for­radalmi és szabadságharcos ha­gyományainak. Ez mindenekelőtt az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc bukása után fenn­maradt problémák megoldását je­lentette, a feudális maradványok megsemmisítését, az ország füg­getlenségének kivívását és védel­mét. 1918. októberében a magyar nép a munkásosztály vezetésével véget vetett az imperialista há­borúnak, megdöntötte a Habsbur­gok uralmát hazánkban, s meg­teremtette a köztársaságot. A munkásosztály azonban nem elé­gedett meg 1848. követeléseinek megismétlésével, a poleári de­mokrácia kivívásával. 1848 óta sokat fejlődött a világ, s jelentős változások mentek végbe a ma­gyar társadalomban is. 1848- ban a kapitalizmus fejlődése előtt álló akadályok elhárítása jelen­tette a haladást, 1919-ben már maga a kapitalizmus vált a tár­sadalmi fejlődés akadályozójává. A Magyar Tanácsköztársaság 1848 félbemaradt művét nem fejezhette be anélkül, hogy jelentősen ló­nak póttagjai, valamint a kor­mány tagjai. A diplomáciai páholyokban he­lyet foglalt a Budapestre akkre­ditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg, s köszöntötte a jubileumi ülésen résztvevő baráti népek párt- és kormányküldöttségeit, akik ve­lünk együtt emlékeznek meg a di'cső Tanácsköztársaságról. Rónai Sándor elnök ezután be­jelentette, hogy az ünnepi ülés napirendjén a Magyar Tanácsköz­társaság emlékének törvénybeik­tatásáról szóló javaslat szerepel, amelyet a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke nyújtott be. Ezután átadta a szót dr. Mün­nich Ferencnek, a Miniszterta­nács elnökének, a törvényjavaslat előadójának. — Tisztelt Országgyűlés! — Negyven év előtti dicsőséges harcok emlékét, a Magyar Ta­nácsköztársaság megalakításának évfordulóját ünnepeljük — kezd­te beszédét a Minisztertanács el­nöke. A szocializmus az elmúlt negyven év harcaiban világfor­máló erővé nőtt. Bebizonyította fölényét a kapitalizmussal szem­ben, s napjainkban már mint győzelmes világrendszer, a Föld területének egyharmadán valósul meg. A kapitalizmus és a szocia­lizmus közötti gazdasági verseny döntő szakaszába lépett. A szo­cialista tábor legfejlettebb orszá­ga, a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt utoléri és túlszár­nyalja az egy főre eső termelés­ben is a világ legfejlettebb tőkés országát, az Egyesült Államokat, hétéves tervének megvalósításá­val szilárdan lép a kommuniz­mus talajára. előretörésének hazánkban Is vább ne ment volna 1848 prog­ramjánál. — A burzsoázia a világháború évei alatt, s az 1918 októberi pol­gári demokratikus forradalom után bebizonyította, hogy képtelen a nép érdekeinek megfelelő vá­laszt adni a legégetőbb társadalmi kérdésekre. — A Kommunisták Magyaror­szági Pártja célul tűzte ki a Ta­nácsköztársaság kikiáltását, mely felszámolja a tőkések és a földbir­tokosok hatalmát, végrehajtja a társadalom szocialista átszervezé­sét, szövetséget köt a forradalmi mozgalom élén álló Szovjet- Oroszországgal, s a szocialista haza védelmében függetlenségi harcot hirdet az antant-imperia­lizmus ellen. A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának programja rövid idő alatt olyan hatal­mas tömegeket nyert meg, hogy 1919 március 21-ének előestéjén maga a burzsoázia is kénytelen volt beismerni, hogy Magyarországon más ha­talom nem lehetséges, mint a munkásosztály hata'ma. — Munkásosztályunk, dolgozó népünk, nemzetünk nagy büsz­kesége, hogy az Oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom után a világon második­ként emelte állami és társadalmi renddé a szocializmust. — Történelmünkben először negyven évvel ezelőtt vette birtokába a magyar nép a fő termelési eszközöket, s haj­totta végre kizákmányolói­nak kisajátítását. A súlyos gazdasági helyzet e'le- nére, a Tanácsköztársaság fenn­állásának rövid ideje alatt sokat tett a dolgozó tömegek helyzeté­nek megjavításáért. Bevezették az iparban a nyolc órás munkaidőt, alkalmazták az egyen’ő munkáért egyenlő bér elvét, gondoskodtak a betegekről, az öregekről, a gyer­mekekről és az anyákról. — Hasonló forradalmi változá­sokat hajtott végre a .tanácshata­lom a művelődésben. Az iskolá­kat államosította és ingyenessé tette az oktatást, az általános iskolázást tíz évről tizennégy éves korig emelte fel, s megnyitotta a magasabb tanulás lehetőségét a cjolgozók és a dolgozók gyerme­kei számára is. Hadat üzent az írástudatlanságnak, tanfolyamok százai nyíltak, megindult a mun­kásegyetem. A kulturális intézmé­nyeket a nép szolgálatába állítot­ták. Szétválasztották az egyházat és az államot, először biztosították a teljes vallásszabadságot, bele­értve a tudományos felvilágosítás szabadságát is. A dolgozó tömegek és nem­zetünk felemelkedésének minden igaz híve lelkesedés­sel és segítőkészséggel üdvö­zölte a kibontakozó nagy­szerű korszakot. A dolgozó tömegek 1919 áprilisá­ban, történelmünk első, valóban szabad, általános választásán el­söprő többséggel tettek hitet a néphatalom mellett. Míg az 1910- es választásokon csak mintegy hétszázezer ember rendelkezett választójoggal, addig a Tanács- köztársaság csaknem az egész felnőtt dolgozó lakosságának, több mint négy és félmillió embernek adta meg a szavazati jogot. A Tanácsköztársaság az egész világot átfogó forradalmi fellendülés része volt — A Magyar Tanácsköztársaság nemcsak népünk történelmének legszebb hagyományait folytatta és fejlesztette tovább, hanem ré­sze volt a csaknem az egész vilá­got átfogó nagy forradalmi fel­lendülésnek is, mely a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmével vette Kezdetét. szabadsága és függetlensége vé­delmében. Az imperialisták táma­dásait visszaverték és jelentős győzelmeket arattak az északi, ke­leti, déli fronton egyaránt. — A? antanthatalmak kényte­lenek voltak még nagyobb erőket összpontosítani a Duna-völgyében magasra csapó forradalmi láng el­! fojtására. Segítségükre volt eb­ben nemcsak a bukott uralkodó osztályok ellenforradalmi haza­áruló tevékenysége, hanem a ke­zükre játszó, megalkuvó revizio­nisták. reformisták proletárdikta­túrát bomlasztó osztályárulása is. — A Tanácsköztársaság leverései még súlyosabb nyomorúságba ta~' szította a nemzetet, mint amilyen-i ben azelőtt élt­Az országot ismét a földesuralj! és tőkések vadászterületévé, a há-i rommillió koldus országává vál­toztatta, vad fasiszta politikall rendszert teremtett. — A Tanácsköztársaság, külső erővel történt leverése ellenére^ történelmi fordulatot hozett. A Tanácsköztársaság óta más lett a munkásosztály és más lett a bur­zsoázia is. A munkásosztály saját tapasztalataiból tanulta, hogy nemcsk megérti történelmi fel­adatát, hanem képes is a hatalom megragadására, az ország kor­mányzására, a nép vezetésére. A történelmi tapasztalat erő és bi­zalom forrása volt a Horthy fas­izmus idején. De más lett a bur­zsoázia is, abban az értelemben* hogy tapasztalhatta: hatalma nem örök, a magyar munkásosztályban van erő, elszántság és képesség, hogy megdöntse a kapitalizmust] és saját kezébe vegye sorsának* irányítását. A prolctárforradalom nemzetközi útja győzelmes út — A világ öntudatos mun­kásai és dolgozói örömmel és bizakodással fogadták a Magyar Tanácsköztársaság j megszületését. „Az egész világon a munkás­osztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll” — írta ekkor Lenin a magyar munkásoknak. A magyar forradalomnak különösen nagy hatása volt a szomszéd or­szágokra. A Magyar Tanácsköz­társaságot hamarosan követte a Bajor Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság meg­alakulása. A csehszlovák, román, délszláv és osztrák munkások kö­zül mind többen követelték ve­zetőiktől az orosz és a magyar példa követését. Többen közülük fegyverrel is harcoltak a Magyar Tanácsköztársaságért. — Az élet-halál harcot vivő Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének küzdelmeit nem kis mértékben segítette a szomszéd országokban élő dolgozók rokon- szenve, akik nem akartak a ma­gyar munkáshatalom ellen har­colni és rontották az Antant in­tervenciós csapatainak harci szel­lemét. A Magyar Tanácsköztársa­ság ügyére kedvezőtlenül hatott, hogy az akkori történelmi kö­rülmények miatt még nem ala­kulhatott ki közvetlen fegyveres összeköttetés a tizennégy impe­rialista állam Intervenciójával harcban álló Szovjet-Oroszország- gal. — A Magyar Tanácsköztársaság szakított a magyar uralkodó osz­tályok sovinizmusával és impe­rialista törekvéseivel. A nem ma­gyar nemzetiségű állampolgárok a Magyar Tanácsköztársaságban minden tekintetben egyenlő jogo­kat nyertek és a tanácshatalom kinyilatkoztatta, hogy nem kíván más népeket elnyomni, bármely nemzetiséget akarata ellenére a Magyar Tanácsköztársasághoz csatolni. — A hazai cs nemzetközi reak­ció féktelen gyűlölettel vetette rr.agót a magyarországi Eroeiaiis- ta forradalomra. A maavar mun­kások, parasztok, igazi hazafiak­ként a négy évig tartó, súlyos szenvedéseket okozó világháború után hősies küzdelmet vívtak szo­cialista vívmányaik, hazánk De ezt az utat átmeneti veresé­gek és visszaesések is kísérik. A kommunisták követték Engels ta­nácsát, melyet valamikor az 1848- as forradalmak leverése után adott a forradalmi szocializmus harco­sainak: „Ha egyszer levertek ben­nünket. nem tehetünk egyebet, mint megint kezdjük élőről. És az valószínűleg igen rövid pihenő, amelyet az első felvonás vége és a második felvonás kezdete között kaptunk, szerencsére időt ad ne­künk egy nagyon fontos munká­ra, megvizsgálni az okokat, ame­lyek elkerülhetetlenné tették az utolsó felkelést, mind annak bal­sikerét”. A Kommunisták Pártja így járt el. Okult és okul a Ta­nácsköztársaság hibáiból is, de tudja, hogy 1919-nek elsősorban nem hi­bái voltak, hanem nagy törté­nelmi tettei és éppen e nagy történelmi tettek tanul­ságait vonta és ionja le. — A Tanácsköztársaság törté­netéből megtanultuk és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály ereje min­denekelőtt a proletár nemzet­köziség ereje. A Magyar Tanácsköztársaság az októberi forradalom hatására jött létre. Születésénél azok a Kun Béla vezetésével hazatért kommunista bábáskodtak, akik Lenin iskolájában, az Októberi Forradalom és a polgárháború ta­pasztalataiban kapták az első leckét a munkásosztály felszaba­dításának twdománvából. a nem­zetköziség jelentőségére tanít a Tanácsköztársaság leverése is. Az 1919-es proletárdiktatúrát a nem­zetközi imperializmus beavatko­zása és túlereje verte le. A ma­gyar ellenforradalmat a nagy- és kisantant fegyverei futtatták a ha­talomra. Mint 1871-ben, a párizsi kemmün idején Thiers és Bis- m&rck, úgj 1919-ben Horthy és Clemencheau lépett szövetségre. — A Tanácsköztársaság törté­netéből megtanultuk, és meg kell tanulnunk ma is, hogy a munkásosztály felszabadítá­sának kulcsa: a kommunista párt vezető szerepe, a. párt és a nép összeforrottsága. Magyarországon 1918 novembe­rében alakult meg a kommunista párt és 1919 március 21-én máp kikiáltották a proletárdiktatúrát, „Csoda” volt-e, hogy négy hónapi alatt maga mellé állította a mun«l kásosztály többségét és jelentős1 kispolgári tömegeket is a kommu­nista párt' A reakció a „knmniu«' nista agitátorok1’ tevékenységéről' beszélt. De honnan ered a „kom­munista agitátorok" sikere? A si­ker abból fakadt, hogy a párt he­lyesen fejezte ki, amit a nép gon­dolt, választ adott a munkásosz­tály, a parasztság égető kérdései^ re. A Tanácsköztársaság idején: hiba volt, hogy a párt vezető sze-; repe, szervezett élcsapatjellegé csorbát szenvedett. „A magyar kommunistáknak a reformisták­kal való egyesüléséért drágán fi-! zetett a magyar proletáriátus” — mondotta Lenin. Azt is tudjuk, hogy a Tanácsköztársaság vezetői! tévedtek, amikor úgy vélték, hogy5 át lehet ugomi a demokratikus! földreform forradalmi végrehajtá-1 sának feladatát. — A Tanácsköztársaság ta­pasztalataiból tanultuk, hogy Ingadozás nélkül, erélyesen kell lecsapni az ellenforrada­lom erőire. A nemzetközi reakció és a ma­gyar fasizmus a Tanácsköztársa­ság elleni rágalomhadjáratát az­zal próbálta színesíteni, hogy az 1919-es terrorról harsogott. A va^ lóság az, hogy a Tanácsköztársa­ság messzemenő türelmet tanúsí­tott ellenségeivel szemben. A Tanácsköztársaság, amikor erő-, szakot alkalmazott, csak választ — s szerény választ — adott az ellenforradalmi terrorra. Ha hi­bát követett el, akkor a hiba nem az volt, hogy túl keményen, ha­nem hogy a kelleténél enyhéb­ben járt el ellenségeivel szemben, Münnich Ferenc ezzel összefüg­gésben bírálta a jobboldali szo­ciáldemokraták magatartását, akik az imperialistákkal való paktá­(Foíytalás a 4. oldalon.)!

Next

/
Oldalképek
Tartalom