Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1959-02-08 / 33. szám
1959. FEBRUÁR 8, VASÁRNAP keletmagyarürszAg 5 ]M iközben a fagyos rögön botladozunk a várkastélyszerű ta- L 4 nácsháza felé, önkéntelenül is arra gondol az ember, hogy ettől a világtól félreeső zugtól mennyire nem várhat érdekeset a toll és a lencse, amelynek pedig az a feladata, hogy megörökítse Beregdaróc mai életét. Az első benyomás az, hogy olyan itt az élet, az oszloptomácos házak tövében, még az iskolások hangos beszélgetése is annyira megszokott, mint akár a megye bármely részében. Csak a kétsípú vonatfütty, a beregszászi hegy közelsége, meg a kegyetlen hideg jelent újat, mert ide érkezik a Kárpátok lehellete. A tanácsháza nem valami barátságos, s mint a titkár mondja, tényleg kastély volt régen. Talán valami elővéd, aztán csendőrlaktanya, de a földművesszövetkezet terményraktára is. A titkár negyvenes, őszhajú ember. Hamarosan belemelegszik a beszélgetésbe és bár nem olyan régen — a tanácsválasztás óta — lakik itt, úgy ismeri a problémát, mint az elnök, aki délidőben is a falut járja. Azt igyekszik bebizonyítani, hogy nagyon elmaradott község ez még ma is. Ezerötszáz lakosa van, a piaca legközelebb Tar- pán, — az is jónéhány kilométer — aztán Fehérgyarmatra, vagy Vásárosnaményba járnak. Teljesen mindegy, hová a kettő közül, mert a távolság egyformán huszonhat kilométer. Villany még nincs, az út is elég gyenge állapotban van, amikor meg esik az őszi eső, nyakig ér a sár. Azt az elején elmondja, hogy nem így nézett ki valamikor a falu. A Nyírségben is hogy ez az örökség nem tűnt el teljesen, ha új iskolát kapott is a gyermeksereg, meg ha megháromszorozták is a tanítók számát. A gazdálkodásban van valami baj, ott kell keresni a megoldás nyitját. A parasztember mindenütt nagyot változott, itt is, kétszáz új ház is épült, olyan mint másutt, piroscserepes, palás, előszobával, nagy ablakokkal, még fürdőszoba is van sokban, ha nincs is vízvezeték. Jó, jó, csakhogy ez nem minden. A község nemigen érzi lakóinak támogatását. Itt van a tanácsháza, ez a zord épület, talán senkinek sincs kedve bemenni,, márcsak a kellemetlen emlékek miatt se, nincs művelődési ház, pedig nagyon nagy szükség lenne rá, sok itt a tehetség, a népi művészet megáldotta minden alkalmassággal. Kicsi a falu és bármilyen erős hozzájárulást szavaznak is meg a községfejlesztésre, az mind keott sorakozik mellette. Jön a tavasz, aztán megkezdődik az építkezés. Ha lassan is, de indul az élet. A Szabadság utca végén ott az új tűzoltó-szertár, a Tisza másik oldalán meg hatalmas épületek, sorakoznak. Szép, tiszta időben szépen átlátni szabadszemmel is, mert csupán itt van egy kilométerre talán. Azokat nézik a daróciak, a szomszédos kolhozt, a karcsútornyú templom szomszédságában. Sokan bizonyos irigységgel, mert már volt itt is nem egy olyan jó termelőszövetkezet, amely nem fukarkodott visszaadni a munka árát. Ötvenhatban meg egy sem maradt. Mindenki fogta a kis földjét, kivitte a közösből és elkezdte a járást a régebbi úton bizonytalan léptekkel. Volt, akinek jobban besikerült az elmúlt két esztendő. De hogy a nagy többségnek nem, az abból is látszik, nem épült azóta fele annyi ház sem, mint addig. r— Itt lesz az új tanácsháza és a művelődési otthon — mutatja a vb. titkár. volt szegénység, de itt nagyon nagy volt az is, nem is lehetett ' mérni emberi mércével. Ki adott itt valamit, vagy ki törődött avval, hogy Beregdaróc, ez a nevében is durvaságot, komisz életet hordozó község kiláboljon az elesettségből?! Ezer ötszáz ember lakott talán százötven házban, tehát minden fedél alatt tizen húzták meg magukat. Hát ez az örökség maradt, vele még az emberi tudatlanság, a szellemi sötétség. És nagyon sokan nem tudtak hirtelen még azzal a földdel sem mit kezdeni, amit negyvenötben hozott a felszabadulás. Most már nincsenek ilyen gondok. Ellenben csak lehet még valami olyan hiba, vés ahhoz, hogy nagyobb terveket valósítsanak meg. Ezelőtt, igaz, a község vezetése se volt valami szilárd kezekben, megígértek itt sokat is, de annál kevesebbet csináltak. Az új tanács vezetői szégyellik magukat az elődök hanyagsága miatt, de tudják, evvel még nem lesz semmi. A tanács megszavazott az idén tizenöt százalékos hozzájárulást a község részéről és társadalmi munkát is ígértek. Hatvanezer forintot jelent ez készpénzben. Lehet már valamit kezdeni, hát elsősorban a tanácsháza és az új művelődési i..t.hon kap megfelelő helyet.— Megvan már a telek is, rajta egy romos épület, az anyag meg — Tegnap vittem be a tizennégy holdat a közösbe — mosolyog az elnök. Délután megjön Nagy Imre, a községi tanács vb. elnöke. Szikár vékony ember, beszédben sem veszi fel a versenyt a prókátorokkal. Röviden summázzuk a helyzetet, amire igent bólint és hozzáteszi: — Eddig hallgattunk a dologról, de nem így lesz ezután. Különben sose mászik ki a falu a sárból, amibe ragadt. Pláne, meg mióta otthagytuk a tsz-t, tudjuk, hogy milyen a különbség. Előszedi aztán a fiókból a színes feliratú lapokat és idefordítja az egyiket, hogy jól lát- szék. Annyit szól aztán, hogy tegnapelőtt este megtört a jég. Hatan írták alá a belépési nyilatkozatot, egyszóval előkészítő bizottságot alakítottak. Azt je lenti ez, hogy új termelöszöve. kezetet alaaítanak az Alkot mány mellé, amelyben több. mint harminc hóid föld van máris. Egyedül az elnök vis- tizennégy holdat, amit kémé nyen meg is dolgoz majd a család. A bizottság tagjai olyanok akik megjárták már a közö. gazdálkodás útját, ismerik annak a jó oldalát, meg a hibá kát is. — Hogy menjek én valakihez, hogy lépjen be a csoportba, ha én meg kint vagyok a földdel? „Lépj be te először” — azt mondja — ami nagyon természetes. Én be is léptem. Mosolyog az asztalnál és elmondja, hogy nagyon sok emberrel beszélt már a szövetkezet ügyében. Nem akarnak sokáig egy helyben maradni, legalább 20 családdal indulnak, a legderekabb, dolgos emberekkel, akik nem várnak a másikra, ha munkáról van szó. Az emberek nem húzódoznak. Szívesen hallják a szót, ha az értelmes. Ki nem gondolkozna a belépésen, aki ismeri a rendeleteket,, aki olvas újságot, hallgat rádiót? Badak Gyula kerékgyártó sem most ízleli először a nagyüzemi mezőgazdaság lehetőségeit. Hatvanéves, szókimondó ember, felesége is őszinte, mert mit is kerteljenek, ha a megélhetésről van szó Az élet nem ismer tréfát, mindenki egy kicsit a hasán is méri a szocializmust. — Nagyon sajnáltam az Űj Életet. Nekem igen jó dolgom volt — mondja a családfő. — De másnak is, mindenkinek, aki tagja volt, míg fel nem oszlott. Ügy higyje el, sírtunk, hogy el kellett hagyni. Már nem is csak a nagyobb boldogulás miatt. — Mert nemcsak kerékgyártó, asztalos és ács is vagyok én. Milyen jó érzés építeni. Hatvanéves fejjel jelentem ki: nagyon szívesen viszem be a három hold földemet, a fiamat, aki tanulóm és ott akarom felszabadítani. Még sokáig szeretnék ott építeni, nagyon sokáig... Ahogy feljebbtolja micisapkáját, amely ősz szálakat takar, arra gondol a látogató, ez az ember még sokáig fiatal marad a hat évtized ellenére is. A szavak, amelyek az imént hangzottak el a tanácselnök szájából, súlyos mondanivalót rejtenek: ... Megtört a jég. ;. Háromszázegynéhány család él a községben. Sokan eljárnak dolgozni máshová, mert nem gazdálkodnak belterjesen, mert nem művelik a rögöt tudományosan, géppel, kellő szakértelemmel. Ha megváltozik ez az állapot, mindenki talál megfelelő munkát saját községében és nem kell dologért kuncsorogni másutt. Az összefogás, a jobblét villanyt, járdát, kultúrát teremt, könyvtárat és emberségesebb életet az örökös robot helyett. Az emberek megértik, várják a jó szót. Kiss Endre, aki igen megbecsült középparaszt, érdeklődéssel hallgatja az érveket. Baráti beszélgetés ez, minden kötelezettség nélkül, ami a lakásban folyik közte és a községi, járási emberek között. — Amikor elmondják röviden a' helyzetet, annyit válaszol: — így van, ezeket én is jól ismerem. Ha a szövetkezet minden tagja jó gazda módjára gondolkodik,, nincs semmi baj. ötvenkettő óta sokat változott a világ. Tanultunk mindnyájan a múlt hibáiból. Ha megnézhetjük, kit veszünk magunk közé, akkor nincs semmi baj. Én azelőtt a Petőfi TSZ-t alapítottam. Azt mondtam a falunak: — Nagyon sajnáltam az Űj Életet — mondja Badak Gyula. emberek, körülöttünk mozog a világ. Mások mennek a szövetkezetbe, mi meg lemaradunk. Most is azt mondom: ezt a fejlődést nem lehet megállítani! Kiss Endre ma még nem írta alá a belépési nyilatkozatot. Gondolkozik, még vár, hogyan alakul a szövetkezet. És ha úgy látja, olyan emberekkel kerül egy közösségbe, akik mindegyike nagyon szereti a földet, nem tétovázik. —Ha mindenki szorgalmas, nincs jobb a közösnél *- magyarázza Kiss Endre. [V éhány tollvonást tettünk csupán, néhány képet alkottunk Beregdaróc múltjáról és jelenéről. Hiányos eszközökkel alkottuk a rajzot, amely még ezután lesz egész. De a téli nap máris bearanyozza a tájat, a dér ezüstözi a fagyos beregi rögöt, a tavasz ott bújik már a látóhatáron, KOPKA JANOS. Foto: HAMMEL JÓZSEF. „DC&tál3WinJk niozoíj a világ.. * c
