Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-05 / 30. szám

1959. FEBRUAR 5, CSÜTÖRTÖK KELETMAGYARORSZÁG 9 Foster: a kapitalizmus válsága egyre mélyük Levélváltás William Foster és Mao Ce-tun» között PEKING (TASZSZ) Az Új Kí­na hírügynökség jelenti, hogy a Hong Qi című folyóirat legújabb száma közli William Fosternnek, az Egyesült Államok Kommunista Pártja tiszteletbeli elnökének és Mao Ce-tungnak, a Kínai Kom­munista Párt elnökének, a Kínai Népköztársaság elnökének levél­váltását. W. Foster 1958. december 19-én kelt levelében üdvözli a kínai nép és a Kínai Kommunista Párt nagyszerű eredményeit, majd éle­sen bírálja az Egyesült Államok­nak a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott politikáját. Levelében Foster elítéli az Egyesült Államok kormánya fö­lött ellenőrzést gyakorló monopó­liumokat, amelyek igyekeznek megakadályozni a kínai népet ab­ban, hogy újabb hősies sikereket érjen el a szocializmus építésében. A továbbiakban rámutat, hogy az imperialisták tudják, nin­csen hatalmuk a Szovjetunió vezette szocialista világ fölött, amely világnak fontos ténye­zője a népi Kína. Az új szocialista világ győzött a régi kapitalista világ felett. A ka­pitalizmus általános válsága egyre mélyül. Az imperialistákat soha sem aggasztották annyira a Szov­jetunió sikerei az egész szoci­alista tábor gyors fejlődése, mint most. Mao Ce-tung 1959. január 17-én válaszolt William Fosternak. Nagyon hálás vagyok önnek le­veléért — írja többek között. Le­velében — amelyet az érzések me­lege hat át — az Amerikai Egye­sült Államok nagy Kommunista Pártja, az Amerikai Egyesült Álla­mok nagy munkásosztálya és né­pe szellemének tükröződését lá­tom. A kínai nép tudja — írja Mao Ce-tung — hogy Kínának, az AB OSZTRÁK CSENDÖRSÉG KÖZEGEI gyors ütembe folytatják a disszi- dens Csonka Elemérnek, a két svájci rendőr gyilkosának kihall­gatását. Egyre erősebbé válik a j gyanú, hogy a gengszter ellenfor­radalmár egész sor rablást köve­tett el Ausztriában. PÁRIZSBAN, AZ ELYSÉE PALOTÁBAN kedden ült össze először a fran­cia közösség végrehajtó tanácsa. De Gaulle tábornok, a francia köztársaság és a közösség elnöke mellett helyet foglaltak a tanács­ban a 12 afrikai köztársaság mi­niszterelnökei, valamint a francia kormánynak azok a miniszterei, akiknek hatáskörében megmarad­tak a volt gyarmati területek ügyei. Párizsi politikai körökben valószínűnek tartják, hogy az ad­minisztratív kérdéseken kívül po­litikai problémák is felmerültek. PUSZTÍTÓ BETEGSÉG Az egészségügyi világszervezet Jelentése szerint Ázsiában az el­múlt év folyamán 93 ezer ember halt meg korelában. A MÁTÉSZALKAI ÖNKISZOL­GÁLÓ BOLTRÓL Közszeretetnek örvend a múlt év decemberében megnyitott má­tészalkai önkiszolgáló bolt. A vá­sárlók azért is különösen kedve­lik a reprezentatív, szép üzletet, mert gyorsan, mindent lehet kap­ni. A bolt forgalma a délelőtti és késő délutáni órákra tevődik, s egy érdekesség: a vásárlók kicsit idegenkednek az „önkiszolgáló kosaraktól”. TANÍTÓNŐK SZTRÁJKJA Az egyik baseli iskola harminc tanítónője kedden tiltakozó sztráj­kot tartott, mert — mint ismere­tes — a svájci férfiak leszavazták a nők egyenjogúságának beveze­tését. A sztrájkoló tanítónők ellen fegyelmit indítottak. A nyíregyházi rádió mai műsora Hírek. — Tulajdonképpen mi­ről is van szó. — Készül a debre­ceni telefonkönyv. — Űj utakon. — Vörös bort ittam az este: ma­gyar nótacsokor. — Hallgatóink javasolják. — Nyitott szemmel,— Könnyű opera. egész világnak milyen sok rosz- szat okozott az amerikai impsria- lizmus, de azt is tudja, hogy az Egyesült Államoknak csak uralkodó körei gonoszak, az amerikai nép viszont igen jó nép. Kína és az Egyesült Ál­lamok népei között a baráti kapcsolatok végülis áttörik a Dulles és hasonszőrűek emel­te korlátokat, s egyre erősödik majd barátságunk. Bár az Egyesült Államok Kom­munista Pártja működésének je­lenlegi körülményei nem kedve­zőek, az önök harca mégis nagy­szerű sikerekhez vezet — írja be­fejezésül Mao Ce-tung. Tovább tart az olasz kormányválság Róma, (AF—DP A): Pietro Nen- ni, az Olasz Szocialista Párt ve­zetője újságíróknak kijelentette, Giovanni Gronchi elnöknek az a döntése, hogy nem fogadta el Fanfani lemondását és a parla­ment döntésére bízta a Fanfani- kormány további sorsát, kemény leckét jelent a kereszténydemok­rata párt vezetőségének. Ez a párt színfalak mögötti mesterke­déseivel bebizonyította, hogy kép­telen az ország érdekeinek meg­felelő politika folytatására. Nenni véleménye szerint nem lehetet­len, hogy a közeljövőben újabb bonyodalmakra kerül sor, tekin- ettel a kereszténydemokraták so­raiban egyre jobban elmélyülő válságra. Politikai megfigyelők lehetsé­gesnek látják új választások ki-* írását. ISMÉT KUDARCBA FULLADT AZ AMERIKAI BALLASZTIKUS RAKÉTA-KÍSÉRLET Kedden másodszor hajtottak végre kilövési kísérletet az Egye­sült Államok „Titán” nevű szá­razföldek közötti ballasztikus ra­kétalövedékével a Cape Canave­ral-! kísérleti terepen. A kísérlet nem sikerült, mert a rakétalöve­dék motorjai begyújtás után csak 8 másodpercig működtek, s a raké­talövedék nem is mozdult el a ki­röpítő állványról. AFRIKA MOZDUL A Francia közösség új alkotmá­nyának értelmében a múlt évvé­gén Francia Egyenlítői Afrika és Francia Nyugat-Afrika területei­ből egymásután alakultak meg a formailag autonóm néger köztár­saságok, melyek Guinea kivételé- val továbbra is a Francia közös­ség tagjai maradtak. 1959 január 17-én Dakar váro­sában megtartott konferencián Senegál, Szudán, Dahomey és Felső-Volt köztársaságok képvi­selői elhatározták, hogy szövetsé­gi államot hoznak létre MALI néven. A hazánk területénél csaknem hússzorta nagyobb, de csak 11 millió lakosú MALI Szövetség te­rületén a XI. századtól az 1700-as évek végéig hasonnevű néger bi­rodalom állott fenn. Ugyancsak a közelmúltban a volt Francia Egyenlítői Afrika területéből alakult Csád, Gabon, Kongó (volt Közép Kongó terü­let) köztársaságok és a Középaf­rikai Köztársaság (volt Ubangi Sári terület) képviselői e négy autonóm köztársaság között vám­uniót létesítettek. Melléktérképen jobbra, lent: Afrika áttekinthető térképe. Ifol a bűvös hangszer, hol van a harci kürt, mely egykor ott függött aranyozott zsinóron a vén obsitos nyakában? Ej, pedig de sokszor fújt vele riadót, pihe­nőt, buzdította csatára a baj tár­sait a montenegrói, az olasz csa­tatereken, a szerényei harcoknál, Beregszásznál tizenkilencben a proletár hatalomért. Eltűnt, csak a mustokja maradt meg emlékeztetőül, s gazdája, a vámosatyai idős Bancsi Sándor. Talán azért, hogy emlékezzen, tanítson, neveljen. Hatalmas őszülő bajszával, büszke tartású nyakával, elől teljesen kopasz nagy homlokával, de hátul fehér­be csavarodó hajával úgy tűnik, mintha Rjepin, a híres orosz festő róla mintázta volna meg Kozákok című neves művének egyik alak­ját. pedig a beregi föld szülte, s A arcának, homlokának rán­caiban a magyar cselédség kínos, keserves életmozzanatai gyűltek össze. A méltóságos Reviczky úr tanyájáról indult az olasz frontra kardot forgatni, harci riadókat fújni idegen érdekekért. Mi volt a jutalom? Az, hogy az éhező bajtársaival együtt megbotozták Montenegróban, mert a lopott krumplit megfőzte. Szíjat haso­gattak bőrükből a császári hadse­regben. Hadbíróság elé állították. Négy évre ítélték. Az édesre, az öt testvérre mi várt? — Anyám mesélte, mikor haza­jöttem — emlékezik. S szinte most is fülébe cseng Eszti néni, az „édes” bús pana­sza. — Bizony, gyermekem,! amíg te az urakért harcoltál, azok ben­nünket sanyargattak. Szinte ki­bírhatatlan volt már a sorsunk. A cselédasszonyok itt voltak férjük nélkül... Eszti nénéddel meg egy másik asszonnyal elmentünk gallyat szedni a gróf Dégenfeld méltóságos úr vockereki erdejé­ből. De az erdész, Makk Lajos el- f tt bennünket. Kajor Józseffel, a kocsissal kísértetett bennünket az erdészlakhoz. Itt a rozséból tüzet rakatott velünk, egy ingre vetkőztette az asszonyokat és a g.óf bélyegzőjét akarta testünkbe süttetni, mint a marháknak. A kocsist utasította, de az megta­gadta. Már azt hittük, megkönyö­rül rajtunk, de tévedtünk. Mint a disznókat, behajtott a sertésólba, meztelenre vetkőztetett, s a cselé­dek által szedetett csalánnal verte testünket... — Így volt! — emlékezik az elhunyt édesanya szavaira a ha­talmas ember. Feláll, elfordul, rejti könnyeit. A bosszúvágy azonban hiába " égett benne, hiába akart megfizetni az anya szenvedéséért. Igaz, amikor hazakerült, leste az alkalmat. Fujja-hordja idő volt ezerki- lencszáztizenkilenc decemberé­ben, amikor szürkületkor elindult a vockereki erdőbe. Az erdészla­kot figyelte: mikor tűnik fel a kegyetlen erdész? S rálőtt. Nem talált. Másnap két kakastollas jött érte. A barabási csendőrőrsön hét órán át a legválogatottabb mód­szerekkel kínozták. De nem tört meg. A szavak, melyeket egy orosz katonától hal­lott, leikébe vésődtek. Tudta, hogy egyszer vége lesz a zsarnokság­nak. Elbújdosott, s amikor fegy­vert kellett fogni az urak ellen, újból csatasorba állt. Ő fújta a harci riadót a munkács; vörös zászló'-Íjnak Szerednyénél! Ül­dözte kivont karddal kezében a fehér csapatokat Beregszásznál. S hogy harsogott, zengett az a sár­garéz kürt, amikor a csizaji erdő­ben a túlerővel szemben mégis győzedelmeskedett a proletárok hadserege! S mikor már veszve volt min­den a vén kürtös még akkor is hordta a komiszt. így akart meg­halni. Nem engedték. Csak nagy rimánkodásra, nővére unszolására öltözött civilbe. — Tudtam, hogy mi vár rám. Erdőhegyi Pál földbirtokos ka­róba akarta huzatai. Ott hagyta a családi fészket Elbujdosott. Bar­kaszóra gyalogolt, s elszegődött béresnek. Hosszú ideig se híre, se hamva. Sovány, könnyáztatta kenyéren tengette életét, s bújt mindenki elől. mint az üldözött vad... A kínos évek ma már tűnő álomként hatnak. A zsar­nokságnak vége. De azért a téli estéken a tizenkilences vörös ka­tona, a zászlóalj kürtös mesél. Igaz történetek zsongják be a csa­ládi kört. A dicsőséges t'zenkilen- ces csaták színhelyeire vezeti el gondolatban fiait az öreg Bancsi, a vámcsalyai Lenin TSZ párttit­kára. Ki tudja, Béla és Sándor, a munkásőrök hányszor hallották már a történeteket? De vajon hányszor beszélt, nevelte a mun­káshatalom szeretetére és védel­mére a munkásőröket is Bancsi, aki maga is munkásőr és kemé­nyen tartja a fegyvert ma is a ke­zében? U a fiai közül — mert öt van — valamelyik katonának ment, bütykös ujjaival pennát vett a kezébe és figyelmeztette, mint annak idején Imrét: „Drága fiam, Imre! Mióta el­mentél, édesanyád csak sír. Én tudum, hogy a síró percek öröm órákká válnak. Apád kér, tégy hűséges gyermeke hazádnak, s védd ezt a hatalmat úgy, mint ahogyan én tettem tizenkilenc­ben. Emlékszel még ugye, a téli estékre, amikor arról beszéltem nektek, mennyit szenvedtem, mennyit kínoztak azért, mert a szabadságot, az egyenlőséget akartuk? Gondolj ezekre, apádra, harcaira, s ne feledkezz el köte­lességedről." Imre mégis elfeledkezett. Dá­niába disszidált, s ez az apát, a tizenkilences vörös kato­nát mérhetetlenül bántja! Mar- dossa a lelkiismeret: talán nem beszélt mégsem eleget neki a szenvedésről, a cselódsoráról. De örül, hogy a többi fia kitartott mellette. Bélával és Sándorral egy században, egy szakaszban, egy rajban van a munkásőrség­nél. Egyik fia a rajparancsnokuk. Kiváló harcosok, mint az apjuk! FARKAS KAIMAN. (Qíg.1 kiint — új riadó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom