Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-22 / 45. szám

1959. FEBRUAR 22, VASÁRNAP R ELFTM Ati V A RORS2AG fl „parazita tökének” távoznia kell Kubából A kubai miniszterelnök beszedő New York, (TASZSZ): Az AP havanai tudósítója beszámol Fi­del Castro kubai miniszterelnök televíziós beszédéről, s felhívja a figyelmet arra a kijelentésre hogy Kuba kereskedelmi kapcso­latainak kiterjesztésére törek­szik, ha az amerikai piacot kor­látozzák, vagy elzárják kiviteli cikkei elől. Castro emlékeztetett rá, hogy Eilender amerikai szenátor nem­rég a kubai cukor amerikai be­hozatalának csökkentésével fe­nyegetőzött, — Kuba — mondta Castro — olyan külföldi tőkebefektetőket kíván, akik jövedelmüket Kubá­ban hagyják. „A parazita-tőké­nek ’, amely külföldre viszi a profitot, miközben a kubai mun­kások nyomorognak, távoznia kell Kubából. A miniszterelnök ismételten hangsúlyozta, hogy szükség van a földreformra, újabb iparágak megteremtésére, valamint kubai szükségleteknek megfelelően ter­melő iparvállalatok építésére. Megtörik-e a jég? Makariosz lesz Ciprus első elnökei* London, (MTI): Dr. Kücük, a ciprusi török közösség vezetője interjút adott az AFP munkatár­sának. Kijelentette, hogy a cip­rusi köztársaság csatlakozni fog azokhoz a szerződésekhez, ame­lyeknek Görögország és Törökor­szág tagja, csatlakozik tehát a NATO-hoz' és később valószínű­leg a balkáni szerződéshez is. — Ciprusnak a brit nemzetközös­séggel kapcsolatban tanúsítandó magatartását majd a hamarosan megalakuló alkotmányozó gyűlés tanulmányozza, de dr. Kücük szerint „eléggé bizonyos”, hogy az új köztársaság a nemzetközös­ség tagja marad. Kücük hozzátet­te, Ciprus „nem siet” kérni fel­vételét az ENSZ-be. Belpolitikai kérdésekről szólva Kücük hangoztatta, majdnem bi­zonyos, hogy Makariosz lesz a sziget első elnöke. Valletta, (Reuter): Máltai poli­tikai megfigyelők Vallettában ki­jelentették, valószínű, hogy a ciprusi megállapodás megerősíti a máltaiak függetlenségi követe­léseit. Politikai körök szerint a máltaiak úgy érzik, elérkezett az idő a függetlenség újabb követe­lésére és úgy érzik, hogy a siker kilátásai jobbak, mint bármikor. Rendelet a termelőszövetkezeti tartozások rendezéséről A Magyar Közlöny február 20-i száma közli a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány rende­letét, amely intézkedik az ellen­forradalom idején feloszlott ter­melőszövetkezetek tagjai és a ter­melőszövetkezetekből kilépett ta­gok tartozásainak rendezéséről. A rendelet többek között kimondja, hogy az 1956. évi október 23 és az 1957. évi április hó 1. közötti időben feloszlott termelőszövet­kezetek tagjai, valamint a kilé­pett termelőszövetkezeti tagok vagyon- és mérleghiány miatt fennálló tartozásának behajtását fel kell függeszteni,- ha a mező- gazdasági termelőszövetkezetekbe újból belépnek. Ha a volt termelőszövetkezeti tag a vezetők és szakemberek átcsoportosítása során került ter­melőszövetkezetbe, vagyon- és mérleghiány miatt fennálló tar­tozását törölni kell. E tartozást akkor is törölni kell, ha a dol­gozó nem lépett újból mezőgazda- sági termelőszövetkezetbe. A fel­függesztés, illetőleg a törlés nem terjed ki a más címen — pél­dául a kivitt vagyontárgyakkal kapcsolatban — fennálló tartozá­sok behajtására. A rendelet a továbbiakban részletesen ismer­teti a vagyon- és mérleghiány miatt kivetett tartozások részlet- fizetési kedvezményeit és feltéte­leit. A tartozások törlését, vala­mint a részletfizetési kedvez­ményt az érdekeltek a községi, városi, városi kerületi tanács vég­rehajtó bizottságánál kérhetik. Február végén vagyunk, köze­ledik jégtörő Mátyás napja. Az idén azonban nemcsak azok be­szélnek a „jég megtöréséről“, akik tavaszt kívánván — az időjá­rásról vitatkoznak. Az angol par­lament csütörtöki ülésén például Macmillan angol miniszterelnök és Gaitskell, a brit ellenzék ve­zére is használta ezt a kifeje­zést-. Mindketten arról beszéltek, hogy Macmillan február végi moszkvai látogatása „megtörheti a jeget”. Ez a képletes kifejezés pedig ugyanazt jelenti, amit a Prvada cikke a minap úgy feje­zett ki: ha az angolokban meg­van a jóakarat, akkor Macmil’an szovjetunióbeli látogatása hozzá­járulhat a hidegháború megszün­tetéséhez. Ha megvan bennük a jóakarat, a megegyezésre való készség ... Mert éppen erről van szó, éppen ez a kétséges, bár — amint lát­tuk — mostanában olyannyira emlegetik a „jégtörés" kifejezést, hogy az embernek egyenesen az a gyanúja támad, már-már a nap- tárbeli jégtörő Mátyás kenyerére törnek. Sőt: éppen ezzel a frázis­sal leplezik, hogy ők (mármint a nyugatiak) bizony nem várnak túlságosan sokat Macmillan láto­gatásától. Az angol miniszterelnök utazá­sát például jóelőre „nem hivata­losnak“ nyilvánították, s Mac­millan únos-úntalan arról nyilat­kozik,- hogy ő csupán „felderítő útra” megy a Szovjetunióba, ki akarja puhatolni, mi a Szovjet­unió valódi szándéka a berlini kérdést, a német békeszerződést, a nukleáris fegyverkísérletek el­tiltását, a leszerelést és más fon­tos nemzetközi kérdéseket ille­tően. Nos, ha Macmillan valóban csak ezt akarja, ezért felesleges ezer meg ezer kilométert utaznia. A Szovjetunió ugyanis születése pillanatától fogva ellensége a tit­kos diplomáciának, ami tehát a Szovjetunió álláspontját, szándé­kát illeti, az egy londoni íróasztal mögött is világosan látható, ha valaki előveszi Hruscsov elvtárs kongresszusi beszámolóját és leg­utóbbi tulai beszédét, Ezt nyilván Macmillan is na­gyon jól tudja. Felvetődik tehát a kérdés: valójában miért is megy Moszkvába? Ennek kétségtelenül az az egyik oka, hogy az idén vá­lasztások lesznek Angliában, g mi­vel a legutóbbi pótválasztások azt mutatták, hogy az uralmon lévő konzervatív párt tekintélyét, ere­jét az ellenzéki munkáspárt igen­igen megtépázta, Macmillan párt­ja választási sikerét akarja biz­tosítani utazásával, hiszen moszk­vai útjának bejelentését az aneo' közvélemény egyöntetű helyeslés­sel fogadta. De nemcsak erről van szó. Em­lítésre méltó, hogy Macmillan Londonban nemrég találkozott Dulles amerikai külügyminiszter­rel, továbbá, hogy moszkvai útja végeztével azonnal Washingtonba, Bonnba és Párizsba akar látogat­ni. Mindez nagyon is valószínűvé teszi, hogy Macmillan mégis ma­gával viszi moszkvai poggyászában a nyugatiak javaslatait, tehát: ha útja „nem hivatalos“ jellegű is, Moszkvában fontos tárgyalásokra kerül majd sor, Annyi bizonyos, hogy Macmillan szovjetunióbeli látogatásának si­kere nem a vendéglátókon, hanem a vendégeken múlik. Minden­esetre ez a látogatás csakis akkor „törheti meg a jeget“, akkor já­rulhat hozzá a hidegháborús fe­szültség enyhüléséhez, ha Mac­millan, mint a nyugati nagyhatal­mak követe, ugyanolyan jóaka­ratot tanúsít majd a megbeszélé­seken, mint a Szovjetunió kép­viselői. Három török, hét görög hánr ember? önkéntelenül is a régi, tréfás szólásmondás jut az ember eszébe, amikor arról értesül, hogy mi­lyen feltételekkel állapodott meg Ciprus jövőjében Görögország, Törökország és Anglia. Bizony, ember legyen a talpán, aki kiiga­zodik a sok megkötés és feltétel között, hogy tudniillik a jövőben állítólag független Ciprusi Köztár­saságban görög legyen-e a köztár­sasági elnök, vagy török, hány főnyi görög és török csapat állo­másozhat a szigeten, görög vagy török nemzetiségű legyen-e a fő- parancsnok stb., stb. Annyi azonban bizonyos, hogy a megállapodás elsősorban a görö­gök — Görögország és a ciprusi görögök — részére kedvezőtlen, s elsősorban nem Törökország, ha­nem Anglia számára kedvező. Is­meretes ugyanis, hogy Ciprus szi­gete —, amely a Földközi-tenger keleti medencéjében a török par­tok közelében van, s amelynek la­kossága 80 százalékban görög és 20 százalékban török — eddig a brit birodalomhoz tartozott. A sziget legfőbb ura az angol fő- kormányzó volt. Nos, ha Anglia rá is kényszerült, hogy a sziget­nek most látszat-függetlenséget adjon, mégis győztesként állhatott fel a tárgyalóasztal mellől. A meg­állapodás ugyanis úgy szól, hogy Anglia Ciprus szigetén tovább is tarthat katonaságot, megerősítheti támaszpontjait, sőt ezek a támasz­pontok angol szuverénitás alatt maradnak. Érthető, hogy a megállapodás­nak nem Athénben és nem An­karában örülnek a legjobban, és ellenzéket alakítottak. A két irányzat közt akkor kezdődött éles harc, amikor XII. Pius 1953-ban — egyházi tanácskozás után — új bíborosokat nevezett ki, de megint idegeneket. Pápasága vége­idé pedig még lengyel, hindú és jugoszláv bíborosokat is akart kinevezni. Ezzel még jobban veszélyeztette az elkövetkezendő pá­pa olasz származását. Továbbá XII. Pius 1953-ban az új bíboro­sok között Constantinit, Roncallit, Mimmit, Sirit és Lercarot is ki­nevezte, méghozzá nemcsak magas vatikáni méltóságokat adott, hanem megbízta őket több olaszországi egyházmegye vezetésével. Ezzel lehetőséget adott nekik, hogy akadályozzák a régi olasz csoport elgondolásainak keresztülvitelét. PIAZZA bíboros 1957. novemberében meghalt, erre Rómába helyezték Minimi bíborost, aki addig Nápolyban ersek volt. A Kongregációs Tanács új feje elvállalta a latin csoport vezetését a Szent Kollégium kebelén belül. Egy idő múlva hosszabb külföldi útra készült. Mégpedig azért, hogy találkozzék más országok bíbo­rosaival és ezzel megerősítse egy olasz pápa megválasztásának esélyeit XII. Pius ekkor már beteges volt, s egy hirtelen rosz- szabbodás megakadályozta ezt az utat. Valami azonban mégis történt. Tavaly szeptember második felében a franciaországi Lourdesban tartott Mária Kongresszus alkalmával a bíborosok — Európa legkülönbözőbb országaiból — összegyűltek. Ottaviáni bíboros — a latin irányzat egyik képvise­lője — találkozott velük. A megbeszélések fő témája — a Mária szentély árnyékában — XII. Pius pápa egészségi állapota és az új pápa megválasztása volt. IGEN AM, DE oda érkezett Spelman is, az ellenzék feje. Méghozzá 600 amerikai pénzmágnás is vele „zarándokolt”. Ebből aztán a latin irányzat megértette, hogy az amerikai bíBorosok nem akarnak lemondani többé döntő szerepükről. Mindez nem lévén elég, Spelman „barátaival” együtt Lourdesből Spanyolországba és Portugáliába utazott és ott megbeszéléseket folytatott a bíborosok­kal, utána Rómába is ellátogatott. Előtte természetesen látogatást tettek Palermóban, ott találkoztak Ruffini bíborossal, majd Ná­polyban Castaldó érsekkel. Ennyi bolyongás után érkezett Ró­mába. Éppen idejében. Annyi bizonyos, hogy XII. Pius utolsó be­széde, amelyet a „zarándokokhoz” intézett, pontosan Spelman „ba- rátaihae” volt intézve Spelman három napig maradt Rómában. Találkozott a vati­káni hivatalok vezetőivel. Közben Edward unokaöccsét Milánóba küldte, hogy hívja találkozóra Vicernzába Montini bíborost. Spel­man egy amerikai katonai repülőgépen ment a találkozóra, Mon­tini azonban nem ment el. Spelman a találkahelyről Genuába utazott, hogy ott tanácskozzon Siri kardinálissal. Éppen onnan indult vissza, amikor megtudta, hogy meghalt XII. Pius pápa. SPELMAN EURÓPAI ÜTJAN meggyőződött arról, hogy nem lehet belőle pápa. A legjobb esetben is csak az amerikai, a fran­cia, a libanoni, a kanadai, a lengyel, az ausztráliai, a hindu és az ír bíborsok szavazataira számíthat. Ez mindössze csak 17 szava­zat, vagyis hússzal kevesebb a szükségesnél. A másik oldalon sem volt biztosítva abban az időben még a szavazati többség. A latin irányzat számot vetett a szavazatokkal. Számithattak 18 olasz szavazatra, ezen felül három spanyol, há­rom brazil, két portugál, két argentin és négy délamerikai szava­zatra. Összesen 34-re. Ez nem elegendő a kétharmados többséghez. Ezzel kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy talán jó lenne tömböt alkotni a spanyol bíborosokkal. Csakhamar elvetet­ték, mert ez a más püspökségekkel való kapcsolatokat rontaná. El­fogadhatóbbnak látszott, ha a lcomprumisszumos egységet kötnek a dél-amerikai csoporttal. Ez magával hozná a kanadai kardinálisok tetszését. Talán még a francia bíborosokat is meg lehetne ezúton nyerni. Lehet, hogy az első menetben a franca Tisserantra szavaz­nának. De az első szavazás úgyis csak szimbolikus jelentőségű. A következőkben aztán a hat francia bíboros olyan jelöltre adná szavazatát, amelyre előzetesen m. gegyeztek. AZ IDŐ azt bizonyította, hogy a latin irányzatnak sikerült szavazati többséget szerezni és olasz embert választani pápává. Ez a tény azonban és az, hogy milyen mesterkedések előzték meg az új pápa választását, azt mutatja, hogy korántsem a „külvilágtól” elzárva választják a pápákat. A választók — a hivatalos kónklávé — nagyon is a földi élet talajáról szavaznak és mindig tévedhetetle- nül azt választják meg pápának, aki mellett a „felsőbb sugallat” könnyen, gyorsan és jobban realizálódik. SZABÓ GYÖRGY. hanem Londonban és — jellem­ző módon — Washingtonban. Az amerikai külügyminisztérium szó­vivője, a megállapodást kommen, tálva, csaknem hogy azt mon­dotta, hogy odavan a gyönyörű­ségtől. Lord Harding, Ciprus vé­reskezű volt főkormányzója az angol főrendiházban pedig kije­lentette, hogy a megegyezés biz­tosítja Anglia és szövetségesei katonai érdekeinek védelmét. — örülhetnek és örülnek a törökök is, mert a ciprusi török kisebbség számarányával jóval nagyobb százalékban (3:7) arányban része­sül majd a miniszteri tárcákban, a képviselői mandátumokban, s Törökország kivívta legfőbb kö­vetelésének teljesítését is: a jö­vőben török csapatok is állomá­sozhatnak majd a szigeten. Görögországon viszont a felhő-, borodás hulláma csapott végig, s a ciprusi görögök is megdöb­benve fogadták a megállapodás hírét. Az ugyanis a valóság, hogy Görögország voltaképpen lemon­dott Ciprushoz való teljesen igaz­ságos és méltányos jogairóL A reakciós görög kormány, amely napról-napra fokozza az ország­ban a terrort, úgy akar küteő se­gítséget kapni népellenes politi­kája támogatására, hogy a cipru­si kérdésben jó szolgálatot tett a nyugati nagyhatalmaknak, az Egyesült Államoknak és Angliá­nak. Olyannyira, hogy elsősor­ban a görög küldöttség vezetője: Karamanlisz miniszterelnök gya­korolt nyomást Makarioszra, a ciprusi görögök képviselőjére, hogy jó képet vágva, írja alá a megállapodást. Az ókori görög hitrege szerint Ciprus szigetének partjainál a tenger habjai között született meg a szépség istennője. A szi­get valóban csodálatosan szép és gazdag. Nem kell túlságosan nagy jóstehetség ahhoz a kije-1 lentéshez, hogy a Londonban most megkötött megállapodás nem zárta le véglegesen a cipru­si kérdést, hogy ezen a szép és gazdag szigeten még további nyugtalanság várható. Mapoiüa új termelőszövet­kezetek Szlovákiában! Szlovákia területén alig akad olyan nap, hogy ne alakulna új termelőszövetkezet. Jelenleg ösz- szesen 2430 termelőszövetkezet működik Szlovákiában, úgyhogy a szocialista szektor a mezőgazdasá­gi terület 67.3 uaáadékát műveli meg. A nyíregyházi rádió műsara VASÁRNAP: A fegyverek lantosai, Ünnepi műsor a Szovjet Hadsereg Nap­ja alkalmából. — Sjtív küldi szív­nak szívesen. HÉTFŐ. Napi krónika. — E heti kérdé­sünk. — Űj belépőknek szól a' muzsika. — Ki mit szeret? —If-I _____l

Next

/
Oldalképek
Tartalom