Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-21 / 44. szám

2 KELETMAG S AKORSZÄG 1959. FEBRUÁR 81, SZOMBAT Kádár János elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról.? dolom, nem jó. Barátnak nevezni még kevésbé lehet. És ha nem is nevezhetjük ellenségnek, azért csak o.z ellenség malmára hajtja a vizet. A mi közös kritikusunk­ról, a jugoszláv revizionisták csoportjáról van szó. Ök mindig megmondják, hogy nekünk mit kellene csinálnunk, ajánlják elméleteiket és gyakor­latukat. Magyarországon akadt 1056-ban nem is kevés ember, akiknek tetszett ez a jugoszláv elmélet és gyakorlat. De azután a magyarok vagy tíz napig ezen a koszton éltek, s el­mondhatom Önöknek, hogy egy életre elment a kedvük a jugoszláv elmélettől és gya­korlattól, még azoknak Is, akiknek 1956. tavaszán ki­mondottan erre támadt ét­vágyuk. Nem írhatjuk eló a jugoszláv revizionistáknak, hogy mit csi­náljanak, vagy mit ne csinálja­nak, azt azonban megmondhatjuk nekik, hogy tartsák meg maguk­nak elméleteiket, meg azt is, amit ebből kifőztek. Nekünk ez nem kell. Nem vagyunk esztelenek, a meg tudjuk különböztetni a revízionizmust a marxizmus- leninizmustól. A álagyar Nép- köztársaság majdhogy bele­pusztult a revízionizmusba, a marxizmus—leninizmus segít­ségével azonban feltámadt és él. Látjuk, hogy a marxizmus-leni- nizmus mit teremtett a Szovjet­unióban, milyen eredményeket értek el ott az iparban, a mező- gazdaságban ,a kultúrában és a tudományban. hez, mit szólsz hozzá, hogy Kíná­ban és Bulgáriában lerakják a szocializmus alapjait, mi a véle­ményed róla, hogy Csehszlovákiá­ban nemsokára befejezik a szo­cializmus építését? Mit szólsz hozzá, hogy Magyarországon is jól mennék a- dolgok? Most ki­csit könnyebb a kommunisták­nak és a haladó embereknek az egész világon és nehezebb a reakciósoknak Csődbe került a Dnilts-féle hidegháborús politika. Ezt mindenki látja, s azt is, hogy győzedelmesen halad a maga útján a szocializmus. Ezért jókedvnek most nálunk az emberek. rek, hogy kissé hosszasan beszél­tem. Igaz ugyan, hogy nem tudok sem csehül, sem szlovákul, de szerettem volna egyszerű szavak­kal túdtukra adni a bennem élő elvtársi, testvéri érzéseket. Tel­jes szívemből kívánok önöknek, repülőgépmotorgyári dolgozóknak, férfiaknál-: és nőknek, a legifjabb tanulótól a már őszülő igazgató­jukig jó egészséget, sok sikert az országuk javára és a saját ja­vukra végzett munkájukban, bol­dogságot családi életükben. Meggyőződésem, hogy igaz esz me egyesít bennnüket. Egy üt. voltunk a bajban, együtt vagyunk a jobb Helyzetben, s együtt ha­ladunk a teljes győzelem felé. Minden jót kívánok önöknek kedves elvtársak! A beszéd elhangzása után J. Keíiba lakatos — a gyár dol­gozói nevében arra kérte Kádár János elvtársat, hogy adja át for­ró, testvéri üdvözletüket a 'ma­gyar munkásoknak és az egész magyar dolgozó népnek. . A munkások ezután ajándékok­kal kedveskedtek a vendégeknek és hosszasan éltették a cseh­szlovák és a magyar nép barátsá­gát, a szocialista tábor egységét. Kádár eivtárs mielőtt távozott az üzemből, ezeket irta a gyár em­lékkönyvébe: ,.Életem szép és kedves emléke Lesz mindig a mai nap, amikor a repütőgépmotor- gyárban jártam. Köszönöm a ked­ves baráti fogadtatást és szívből minden jót kívánok a gyár kom­munistáinak és valamennyi dol­gozójának.'’ A munkások közül solcan az üzem bejáratáig elkísérték vendégeiket és meleg kézszorí­tással búcsúztak Kádár Jánostól. A vitában elsőnek Fock Jenő, az MSZMP . Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára szólt hozzá a költségvetés­hez. Bevezetőnek megemlítette, hogy dolgozóink helyeslik a párt és korhiány gazdasági politikáját, és szorgalmasan dolgoznak a kitű­zött feladatok végrehajtásáért. Az eredmények kedvezően hatottak az életszínvonal emelkedésére. Előbbre haladtunk például a mű­szaki színvonal fejlesztésében: új gyártmányok, új technológiák és eljárások bevezetésében, alkalma­zásában, a minőség javításában, valamint a választék bővítésében. Az ipar vezetői, mérnökei, techni­kusai és ipari dolgozóink joggal büszkék lehetnek az e téren elért, az elmúlt éveket messze megha­ladó fejlődésre. — Bár a műszaki színvonal emelésében voltak megbecsülendő törekvések és jelentős eredmé­nyek, a fejlődés üteme mégsem kielégítő — mondotta ezután. — Gazdasági vezetőink, pártszer­veink, társadalmi -szervezeteink — és különösen a szakszerveze­tek — tartsák elsőrendű kötelessé­güknek a műszaki fejlesztés vi­szonylagos elmaradásának meg­szüntetését.. A kormányelnöki beszámolóhoz kapcsolódva utalt a mezőgazdasá­gi fejlesztés eredményeire. —- Az ellenforradalom óta meg­tett intézkedéseink helyesek vol­taic — mondotta —, mert mind a szocialista szektornak, mind az egyénileg gazdálkodóknak helyes irányt szabtak a lehetőségek jobb kihasználására. Intézkedéseink­ből a falvakban megértették, hogy népi államunk bízik a pa­rasztságban, s a mezőgazdaság dolgozói ezt hasonló bizalommal viszonozzák. — A lehetőségeket legjobban a szocialista szektor dolgozói használták ki. Tavaly mind az állami gazdaságok mind a ter­melőszövetkezetek az összes főbb növények terméseredmé­nyeivel felülmúlták az egyénileg gazdálkodókat. Az utóbbiakat gazdálkodásuk fejlesztésében gá­tolják a kisparaszti gazdaságok korlátái. Egyénileg gazdálkodó parasztságunknak ezzel szembe előtt Vass Istvánné elnökletével folytatta az 1959. évi állami költ­ségvetés és a költségvetési tör­vényjavaslat együttes vitáját. Elsőnek Orbán László, az MSZMP Központi Bizottság Tudományos és Kulturális Osz­tályának vezetője szólalt fel. — Részletesen foglalkozott szocia­lista fejlődésünk gyorsításának kulturális vonatkozásaival. Meg­állapította, hogy bár az elmúlt években örvendetes eredménye­ket értüiik el kulturális életünk fejlesztésében, mégis sok terüle­tet — a múlt örökségeképpen — bizonyos elmaradottság jellemez. A párt művelődéspolitikai irány­elveinek következetes végrehaj­tásával azonban minden feltétel és lehetőség megvan ahhoz, hogy kulturális életünk fejlődését is meggyorsítsuk. Kulturális életünk irányító szer- | vei és az alkotók, pedagógusok, j tudósok, írók, művészek tévé- j kenységének az a mércéje hogy i munkájukkal. alkotásaikkal mennyiben szolgálják népünk nevelését,. általános.. felemelkedé­sét és szocialista hazánk építését. — Ugyanakkor szükség van ayra is. — hangsúlyozta a szó1­vetkeztetéseket le kell vonnia, örvendetes, hogy különösen az utóbbi másfél hónapban az egyé­ni gazdák tízezrével léptek szö­vetkezetekbe, ahol szinte korlát­lan lehetőségei vannak a ter­méseredmények növelésének. — Külön üdvözölj ült az or­szággyűlés üléséről — a párt ne­vében is — azokat a dolgozó pa­rasztokat, akik a kisparcellák szűk mezsgyéiről elindulva, most kiértek a szövetkezeti gazdálko­dás egyenes, széles országútjara — mondotta nagy taps közbén. —; Tudjuk, hogy nem könnyű sza­kítani ' a megszokott termelési formával, hogy nem kis lelkitu­sán esnek át a parasztok, .amíg aláírják a belépési nyilatkozatot. Meggyőzdésünk azonban, hogyha nem is egyszerre, de lépésről- lépésre egész parasztságunk meg­érti a fejlődés szükségszerűségét, és saját elhatározásából a ter­melőszövetkezeti gazdálkodást vá­lasztja. e— Nem akarunk' és nem is' fo­gunk senkit sem kényszeríteni arra, hogy meggyőződése elle­nére a termelőszövetkezetbe lép­jen — hangsúlyozta. — A továb­biakban is elősegítjük azonban, hogy parasztságunk a kisparcel- lák határán túl nézve, világosan lássa, mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás az országnak, meny­nyivel jobb életet biztosíthatunk így az egész dolgozó népnek és maguknak a parasztoknak is. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezése azonban egész dolgozó né­pünk ügye. A munkásosztálynak történelmi feladata, hogy szö­vetségesét, a dolgozó parasztsá­got a nagyüzemi gazdálkodás út­jára vezesse. A munkásosztály segítse . a, termelőszövetkezeti- mozgalmat azzal is, hogy egyre, több gépet küldjön a mezőgazda­ságnak, s ahol arra szükség van, küldje oda legjobb fiait a ter­melés, a nagyüzemi gazdálkodás, a közösségi. élet megszervezésére. — Az idén van tizedik évfor­dulója annak — folytatta, — hogy megalakult a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa. Bár a ba­ráti országok együttműködése az elmúlt évtizedben sokat fejlő­nők, — hogy az eddiginél foko­zottabban forduljanak a széles néptömegek is a kulturális élet kérdései felé. Történelmileg pá­ratlan eredményeket értünk el népünk kulturális fejlődésében, s erre mindnyájan joggal büszkék vágyunk. Ma például a fiatalok közül legalább annyian végzik el a nyolc osztályos általános isko­lát, mint a régi Magyarországon a négy elemit elvégezték. — Kulturális haladásunkat mu­tatja,' ma minden lakos átlagban háromszor annyi könyvet ol­vas, mint a kapitalista Ma­gyarországon. Magyarorszá­gon tavaly 38 forint értékű könyvvásárlás jutna minden lakosra, Nagy-Britanniában harminc, Belgiumban 7.30, a Német Szövetségi Köztársa­ságban 2.40, Franciaország­ban 1.50, Spanyolországban 1.35, Olaszországban pedig 1.20 forint értékű. A kulturá­lis versenynek ezen a vona­lán tehát messze magunk mögött hagytunk évszázados kulturális hagyományokkal rendelkező kapitalista orszá­gokat Is, dött, mégsem aknáztuk ki telje­sen a rendelkezésünkre álló gyű- rriölcsöztethető lehetőségeket, l A műszaki-színvonal emelésében ezt a lehetőséget is az eddiginél j.oKozoitabban Kell igénybe venni, — Ebben az évben tovább kell haladnunk iparunk szerkezetének, átalakításában. Sokan csak a gépiparra korlátozzák ezt a prob­lémát, pedig valójában égéssé iparunk szerkezetét kell adott­ságainknak és a szükségleteknek megfelelően átalakítanunk. Eobo! a szempontból rendkívül fontos a vegyipar fejlődése. Ezután rámutatott, hogy .az SZKP XXI. kongresszusán elfo­gadott hétéves terv minden Vis­zonnyal nagy hatással lesz . ipari termelésünkre és külkereskedel­mi forgalmunkra. Ennek jeléi máris mutatkoznak. Külkereske­delmi forgalmunk ' a Szovjet­unióval már ebben az évben mint­egy 30 százalékkal magasabb - a tavalyinál, s már most túlhaladta az 1960-ra tervezett színvonalat, A bővülő forgalomhoz növekvő termelésre van szükség. Máris fél kell készítenünk iparunkat a fo­kozódó igények kielégítésére. A szovjet nép kommunizmust építő programja ily módon is hozzájá­rul népgadaságunk fejlesztésé­hez, szocialista fejlődésünk meg­gyorsításához. — Tervünk és költségvetésünk előírásainak teljesítésében éa túlteljesítésében — mint az eddi­giekben — most is számítunk dolgozóink lelkes munkájára. Már eddig is számos figyelemre méltó javaslatot tettek a dolgozók a termelési • tervek túlteljesítésére, a termelékenység terven felüli emelésére, és az önköltség na- ,gyobb csökkentésére. A.!, munká­sók versenyzőkészsége, munkalen­dülete csattanóé választ ad azok­nak, akik akár külföldön, akár idehaza azt állították, hogy dol­gozóink a szocialista munkaver­seny ellen vannak. Munkásosztá­lyunk tisztában van azzal, hogy az ő kezébe van letéve, elsősorban tőle függ előrehaladásunk, meg­gyorsítása. Az előterjesztett költségtevést a párt és a maga nevében elfo­gadta. — Az eredmények ellenére 18 ma méginkább szükség van ar­ra, hogy a dolgozó tömegek kul­turáltságát, ismereteit az üze­mekben és falvakban egyaránt még tovább növeljük. Világosan kell látnunk, hogy például a Szov­jetunióban elért óriási tudomá­nyos eredmények, a szputnyikok és a holdrakéta, általában a technika bámulatos fejlődése nem csupán zseniális tudósok te­hetségének szülötte, hanem a szocializmusért odaadóan harcoló kultúrált munkástömegek alkotó­erejének a terméke is. — Fejlődésünk távlatai tólürtfc is megkövetelik, hogy például üzemeinkben az általános kulturális ismeretek és a szakmai műveltség fejleszté­sére az eddiginél még több erőt és figyelmet fordítsunk. — Vannak még úgynevezett „fehér foltok” is kulturális éle­tünkben •— mondotta a továb­biakban. -— A dolgozóknak csak­nem húsz százaléka munkás- szállásokon lakik, a falvakban és a tanyákon sokszázezer emberéi. Jórészt elég elhanyagolt külturá­I (Folytatás ez 8 áidainw.j A hétéves terv és a XXI. kongresszus az egész nemzetközi reakcióra olyan csapás, amelyből talán sohasem fog többé kigyógyulni Nálunk — elvtársak — az em­berek jókedvűek, bizakodóak, a kommunisták öntudatosak. 1956- hoz képest a helyzet gyökeresen megváltozott. 1956-ban még ne­hezebb volt a kommunisták hely­zete, s könnyebb a reakciósoké. A kommunisták mellének szegez­ték a kérdést: miért volt sze­mélyi kultusz, miért voltak tör­vénysértések, s az életszínvonal miért nem emelkedett jobban? És a kommunistáknak válaszol- niok kellett — ami nem volt könnyű. Most megváltozott a helyzet. A kommunisták bátran odamehetnek a maradi emberek­hez és azt mondhatják nekik: „Mit szólsz a kozmikus rakétá­hoz, mit szólsz a hétéves terv­4 Szovjetunió negyven esztendeje bálád az élen Kedves Elvtársak! Elnézést ké­Szerettem volna önökkel érzé­keltetni a magyar dolgozók re­ményteljes hangulatát, amely ma bennünk él és meg akarom önöknek mondani, hogy mint küzdő társra, mint test­véri népre, nyugodtan szá­míthatnak magyar barátaikra, E meggyőződésben búcsúzom el Önöktől. Még egyszer nagyon kö­szönöm a testvéri fogadtatást és kívánom, hogy népeink és párt­jaink, a csehszlovák és a magyar nép, a Csehszlovák Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt testvéri viszonya fejlődjék és erősödjék. Éljen örökké és erősödjön a mi hatal­mas szocialista táborunk! Erő­södjön és érjen el új győzelme­ket a mi nagyszerű példaképünk, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és a szovjet nép! Amikor találkozunk a testvéri kommunista pártok és a népi demokratikus országok képvise­lőivel, mindig azt mondjuk: egyenjogúak vagyunk, és ez igaz. Am egy perere sem felejtjük el, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép negyven esztendeje halad az élen és viszi a zászlót. És most is elől halad. E zászló­ra most azt írták: „Felépít­jük a kommunizmust és meg­véd jük a békét!” Meggyőző­désünk, ha jól akarjuk kép­viselni népeink érdekeit, mindenkor azon az úton kell járnunk, amelyen a Szovjet­unió Kommunista Pártja -és a szovjet nép jár előttünk, a kommunizmus és a béke út­ja*. A munkásosztály történelmi feladata, hogy szövetségesét, a dolgozó parasztságot a nagyüzemi gazdálkodás áljára vezesse Jtoek Jenő elvtára besséde as orssággyüléa eaütörtöki űléaéu kell néznie, és a megfelelő kö­iz országgyűlés pénteki ülése Orbán Láasló elvtára beaaéde Az országgyűlés pénteken dél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom