Kelet-Magyarország, 1959. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1959-02-19 / 42. szám

1955. FEBRUÁR 19, CSÜTÖRTÖK KEÜETMAGTARORSZÁG ft Mit mond egy mezőgazdasági szakember Tíszavasvári gazdálkodási lehetőségeiről ? A decemberi határozat végrehajtásáréi tanáeakoxatt a járási KISZ aktiv« Fehérgyarmaton Munkatársunk felkereste a Ti- nza vas vári Állami Gazdaság fő- agronómusát, Nánási Pált, akinek a neve —- az elért jó eredményei révén ismertté vált minden vas­vári dolgozó paraszt előtt. Arra a kérdésre kértünk nyilatkozatot hogy lehet-e Tiszavasváriban je­lentősebben emelni a termésho­zamokat és milyen módon? Ná­nási Pál válaszát az alábbiakban közöljük. — Először is szeretném leszö­gezni, hogy amit mondok, az mind nagyüzemre vonatkozik. — Vetésforgót alkalmazni, öntözni, gépeket használni a kisüzemben lehetetlen. Ezek nélkül pedig je­lentősebb terméshozam-emelésről beszélni sem lehet. — Én Tiszavasvári határát két fő talajtípusra osztom: az egyik a minőségi talaj — itt felső föld­nek nevezik, — a másik a réti agyag, amit rétnek neveznek. Az előbbi igen jó talaj, szinte min­den mezőgazdasági kultúra dísz­ük rajta, míg az utóbbi, ami több, mint hatezer holdat tesz ki, — a község határának egy ne­gyede — ez igen komisz talaj.de a modern technikával, nagy­üzemben meg tudjuk szelídíteni. Meg lehet birkózni a réti agyaggal >— Gazdaságunk a Dankó-i ré­szen 2200 hold ilyen területet ka­pott. Az első években 40—50 má­zsa cukorrépát takarítottunk be, a búza pedig hat-hét mázsát ho­zott. Azóta a jó agrotechnika nyomán 15—16 mázsa átlagter­mésünk szokott lenni búzából — — az aszály ellenére tavaly is tízen felül csépeltünk, — a cu­korrépa pedig 160—180 mázsát terem ezen a talajon. — Én egy ötös vetésforgót ve­zettem be a réti talajon. Ezt ja­vaslom kialakítani ha majd nagyüzemben gazdálkodnak a vasvári dolgozó parasztok. Első évben vetek búzát, a másodikban istállótrágyás kapást, a harma­dikban hüvelyest és egy nyári takarmányt, a negyedikben újra búzát, amit felülvetek vörös he­rével, ötödik esztendőben követ­kezik a here, azt nyáron leszán­tom és utána kezdődik elölről a búzával a vetésforgóm. Ezzel a módszerrel tudtam a termésho­zamokat megháromszorozni. Ki kell használni az öntözés előtt. Ha majd hajózható lesz a csatorna, igen csekély költséggel és könnyűszerrel rakodhatunk az uszályokba. Hiszen ott van a ki­kötő a tábla végében. Meg lehet kétszerezni a hozamokat — A felsőrész fő növényeinek a kukoricát, búzát, lucernát és egyéb pillangós növényeket ja­vasolom. Szerintem kár lenne ezen a területen almát, vagy sző­lőt telepíteni, amikor 18—20 má­zsás búza, 30 mázsás kukorica és 250 mázsás cukorrépa átlagok ér­hetők el. Vigyék a gyümölcsöst a nyíri homokra. Kaphatunk mi onnan almát búzáért, meg a hí­zóinkért. — Az állattenyésztésben a hússertésnek és a szarvasmarhá­nak látom ezen a tájon a legna­gyobb jövőjét. Mind a kettőnek fő takarmánya a pillangós le­gyen. A fehérjében gazdag pillan­gós a tej- és a hústermelés alap­ja, ugyanakkor gazdagítja a ta­lajt is. Sajnos, ma még igen ke­vés pillangós takarmányt termel­nek és azt is a lovak eszik meg. Ez ellen legjobban úgy lehet vé­dekezni, hogy a lovak számát egészen minimálisra csökkentjük és több pillangóst termelünk. A drága ló helyett dolgozik majd az olcsóbb és jobb munkát végző gép. — Nagyüzemben nem a távoli jövő, hogy a jelenlegi termésát­lagokat, kevesebb emberi munká­val megkétszerezzük. Mi már megháromszoroztuk a réti földe­ken. A fehérgyarmati járási KISZ alapszervezetek titkárai, gazdasá­gi felelősei a napokban megvitat­ták az MSZMP Központi Bizott­sága decemberi határozatából eredő feladatokat. Kricsán György járási KISZ- titkár beszámolójában hangoz­tatta, hogy a decemberi pártha­tározat végrehajtása fokozott feladatokat ró elsősorban a járás termelőszövetkezeteiben dolgozó 103 KISZ-fiatalra. Az ő feladatuk saját termelőszövetkezetük ered­ményeinek feldolgozása, agitációs csoportok létrehozása és a párt- szervezetek útmutatása alapján a mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének segítése. Törekedjenek az egyénileg gazdálkodó fiata­lokkal baráti kapcsolatok kialakí­tására, a termelőszövetkezeten belül védelmezzék a közös va­gyont, járjanak élői a munka&H gyelem megszilárdításában és a szövetkezeti demokrácia érvény­rejuttatásában. A beszámolót követő vita «o* rán kitűnt, hogy Tunyogmatol- cson, Kisnaménybam, Sonkádon, Milotán és más községekben jó lehetőségek vannak a Fahisi If­júsági Szövetkezet megalakítá­sára. Az aktíva célul tűzte ki, hogy a februári taggyűléseken beszéljék meg a FISZ alakításá­nak lehetőségeit, ismertessék a falvak fiatalságával a SZÖVOSZ és a KISZ Központi Bizottságá­nak közös határozatát és a FISZ működési alapszabályát. A továbbiakban az aktívé résztvevői tsz-látogatások szerve­zését, a szerzett tapasztalatok el­terjesztésének módszereit s az agitációs munka egyéb kérdéseit vitatták meg. Eseményekben gazdag lesz megyénkben a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja Lapzártakor jelentették: llj Barázda néven termeié­szövetkezet alakult Rozsályban Tegnap tartották megyés zerte a Magyar—Szovjet Barátság Hó­napja megnyitó ünnepségeit. — Nyíregyházán és a járási székhe­lyeken a művelődési otthonok­ban tartották meg a színvonalas műsorral egybekötött ünnepséget. Ez alkalommal a megyei- és já­rási könyvtárak, az állami és szövetkezeti könyvesboltok mindenütt ünnepi könyvkiál- litást rendeztek. Tegnap fény­képkiállítást nyitott a megyei békebizottság és az MSZBT. megyei elnöksége, ahol a Szov­jetunióban járt szabolcsi dolgo­zók képeit mutatják be. A Me­gyei Uttörőház és az MSZBT út­törő rajzkiállítást is rendezett, amelynek népeink barátsága és a béke gondolata a témája. A KISZ-szervezetek ezalka- lommaJ megemlékező ünnepi taggyűléseket tartottak, amelyre veteránokat és Komszo- mol-tagokat hívtak meg. A megye községeiben a barát­sági hónap megnyitó ünnepsé­geit február 22-én tartják. Mint­egy 30 községbe megyei előadó megy. Ezen a napon Baktalóránt- házán Krupszkaja pedagógiai munkásságáról tartanak előadást. Február 23-án a Vörös Hadsereg napján Nyíregyházán és a megye ti­ken, magyar—szovjet diáknapo­kat tartanak a baktalórántházi járásban. Március első napjaiban az SZMT-székházban könyvkiál­lítással egybekötött megyei an­kétet rendeznek a mezőgazdasági szakemberek részére. Ötödikén a Szovjet Filmhét ünnepségeit ren­dezik meg megyénk valamennyi mozijában. Ez alkalommal a nyír­egyházi MÁV pályaudvaron in­gyenes filmvetítést rendeznek. A Nemzetközi Nőnap alkalmával Nyíregyházán és Nyírmadán ta­lálkoznak a magyar és szovjet asszonyoké A zenekedvelők is számos él­ményben gyönyörködhetnek. Március 12-től 19-ig rendezik meg a Zenei Hetet, amelynek keretében szovjet mű­vészek hangversenyeznek, a deb­receni leánykórus vendégszerepei, emellett a nyíregyházi Zeneis­kola hangversenye, az általános iskolák énekkarainak és a város középiskoláinak hangversenye ke­rül sorra. A Barátsági Hónap keretében március 14-én dr. Kulin profesz- szor tart élménybeszámolót vá­rosunk orvosainak, s különböző élménybeszámolókat rendeznek még a baráti körök. (Kopka) A tegnapi nap folyamán Rmáij községben Üj Barázda néven ter­melőszövetkezet alakult. Tizenkét család 85 hold földön kezdte meg a közös gazdálkodást. Elnöknek Szilágyi Ferencet választották. Utcarendezés Petneházaö Tavasszal nagylélegzetű utca­rendezést bonyolítanak le Petne- házán. Kiigazítják az utcákat, utcai kerítéseket. Az utcarende­zés első szakasza az Arany János utcát és a Kossuth Lajos utcát érinti. Ezzel együtt 2 ezer forint értékű díszfát ültetnek el tavasz- szal a község központi utcáiban. a szülőké... Hétvége. „Telt ház* van a nyíregyházi pályaudvaron. Vona­tok futnak be, szerelvények indulnak, s akiknek kevés az idejük, valósággal megrohamozzák a naményi. szálkái vonatot. Belül pe­dig, a tágas váróteremben pufajkás munkások fáradtan bóbiskol­nak, rá-ráfüstölnek. Falusi emberek, közöttük többtucatnyi fiatal. Olyan megter­mett, szélesvállú, nagycsontú legények, akik istenhozzádot mond­tak a földnek, bementek a városba, a flaszterra, — segédmunkás­nak.. Napjaink égető kérdése: miért tették, vagy miért teszik még most is? Nem mondja Id, de hangja mögött ott érezni a föld lehella­tét, a búzatáblák ringását, a falu csendjét. — Olyan dolog ez, mint a hon­vágy. Honvágy, idehaza. Aki egyszer megízleli azt az életet, hiába titkolja, nem tudja felej­teni. De mit csináljon odahaza? Mondják meg! A föld mindig lehetőségeit — A legnagyobb hiba, hogy a kisparasztok 8—10 centire szán­tanak. Mi a lánctalpas traktor­ral altalajlazítós ekét vontatunk, így lemegyünk 45—50 centiméter mélyre. Nagyon fontos dolog, hogy a 35—40 centiméter mélyen lévő agyag záróréteget áttörjük. — Ennek a rétitalajnak egy jó részén öntözéses gazdálkodást kell folytatni, erre a lehetőség is megvan, hiszen ott folyik a Ke­leti Főcsatorna. Én a rizzsel is meg vagyok elégedve, mert olyan földről vettem le öt éves átlagban 12—13 mázsás termést, ami különben semmit sem ter­mett volna. Az öntözést azonban tovább kell vinni a kapásokra és a takarmányfélékre is. A rizsét szintén vetésforgóban termeljük. Hat évből háromig termelünk rizst, utána takarmányféléket, fő­ként füves vörös herét. Ezen a területen heréből két-háromszo- ros termést értünk el, mint az egyéniek. — Körülbelül 3—3500 hold az, amit majd öntözni tudnak a ti­szavasvári dolgozó parasztok, ha a nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztják. Nagyszerű jövő áll pél­dául az öntözött cukorrépterme- lés vagy egyéb nagy súlyú és térfogatú termények szállítása zenegry községében megkoszo­rúzzák a hősi emlékműveket és sírokat, Nagykállóban ünnepséget rendez az MSZBT és a Kiegészítő Pa­rancsnokság az évfordulóval kap­csolatban. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyénk 150 köz­ségében tart hasonló megemléke­zést. A Szabolcsi Irodalmi Szín­pad, „Kard és toll” címmel tart előadást február 24-én. A bevezetőt Margócsi József ta­nár mondja, majd szovjet és ma­gyar írók időszerű műveiből ad­nak elő. Február 26-án Nyíregy­házán a pedagógiai szakosztály és a Megyei Könyvtár rendez vi­taestet Krupszkaja pedagógiai műveiből a TIT-klubhelyiségé- ben. Ugyanebből a témából Kis­várdán, Mándokon és Dombrá- don rendeznek még vitaestet. — Február 27-én szovjet és magyar bé­lyegekből rendeznek kiállí­tást a TIT helyiségében, amelyet már­cius 2-ig tartanak nyitva. Más­nap az ünnepi könyvhét meg­nyitó ünnepségei lesznek Nyír­egyházán és a járási székheíye­A négyágyas szobában ottho­nos a rend, jó meleg van és a kályhán, egy zománcos kisfazék- ban paprikáskrumli fortyog. A pongyoláé „háziasszony’’ előbb meglepődik, majd ahogy múlik pillanatnyi zavara, hellyel kínál bennünket. A Megyei Építőipari Vállalat munkásszállójának gondnoka is velünk tart, mert mint mondja, ő is kíváncsi. Juliannát találjuk a szobában. Vacsorát készít, meleget, hogy mire a többi lány is „befut", asztalhoz ülhessenek. — Sok vacsorát főzött már? — Ahogy vesszük. Négy éve... Aztán tovább mondja, hogy egy lánynak nem kunszt a me­leg étel készítése. Még odahaza ráragad a főzéstudomány. — Honnan jött? — Petneházáról, a bakti járás­ból. Értelmes lány Julianna, gyor­san meg is sejti jövetelünk okát, hát nem vékázza-bújtatja válaszait. És kibontakozik egy falusi fiatal története... Kevés földjük volt odahaza, azt is elaprózta a testvérek nő­sülése. 0 még csak akkor cse­peredett nagylánnyá. Időközben anyja is beteg lett és neki meg kellett fogni a munka végét. Először a testvéreknél kereste a boldogulását, de azzal semmire sem ment. Mentségére Petnehá- zán is megalakult az állami gazdaság: beállt munkásnak. Szépen keresett, csak aztán — mint emlékezik — mitsem tö­rődtek még akkor a hasonló so­rú fiatalokkal, ö is csak im- mel-ámmal kapott később mun­kát, és amikor eljött a „holtsze­zon", neki is felmondtak. Ekkor ült fel a vonatra. Négy éve múlt már, és azóta egy da­rabig Kazincbarcikán is hordta a téglát. Most hosszabb idő óta — itt Nyíregyházán, az építő­iparban dolgozik. — Nem sajnálja a falut? Gondolkozik, kezét ölében pi­henteti, majd hirtelen: — Ugyan melyik magamfajta tudja elfelejteni... kisebb, a család is nő, ke­nyér meg kell. Ez az ok. A fia­talság meg kiutat keres... Haját hátrasimítja, 8 ujjún megcsillan a karikagyűrű. Meny­asszony Julianna. Itt, a város­ban találta meg a jövendőbelit. Nagyon boldog, húsvétkor es­küsznek, mégis kihasználja az alkalmat és visszatereli a szót: — Most már egész más. Egy ­re jobban van lehetőség odaha­za is. Írja az újság, meg közli a rádió, hogy egyre-másra alakul­nak a szövetkezetek. Ott van a munka a fiatalok szája előtt. Csak a szülők ne akadékoskod­janak. Mert azt csak mi tud­juk, akik kipróbáltuk: mit je­lent otthagyni a szülői házat. Nekem nincs panaszom, megta­lálom a legnagyobb értéket, a boldogságomat, de az is igaz,' hogy a nagy többség szíve visz- szahúz a földhöz A város „varázsa”, vagy valamiféle „úrhatnékság” csábítja a falun élő fiatalságot? Városban is dolgozni kell, ez természetes. Idézzük újra a petneházi lány szavait? Felesleges, hisz minden szülő tudja: gyermekeinek már még véknyabb „nadrágszíj" föld jutna. Am ez a generáció is élni, boldogulni akar. Mégpedig ott­hon, a szülői ház közelségében. De ezt csak a nagyüzem biztosíthatja. A gépek, a nagjrtáblák, a tudomány, — a szövetkezeti gazdaság. Es a felelősség a szülőké. •W«SÍ És a felelősség

Next

/
Oldalképek
Tartalom