Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-16 / 13. szám
3 Mil* I ;VI.«r>.\H()HS/.AG 1959. JANUAR 16. PÉNTEK A NYÍREGYHÁZI „Ki a legszebb o világon ?" Ami « lóriinknak .fc IN evesen tudják a mostani lv színházkedvelö nyíregyháziak közül, hogy ebben a városban 100 évvel ezelőtt■—a viszonyokhoz képest — pezsgő színjátszás volt. Erről vallanak azok a szegényes, de annál becsesebb adatok, melyeket a Nyíregyházi Műkedvelő Társulat Emlék-könyve" őriz. Ez a helyi színházi életért hősi küzdelmet vívó társulat 1864-ben már 20 éves jubileumát ünnepli, igen szerény keretek között 1844. augusztus havában, az egyik helybeli tanító, Nagy Sámuel buzdítására, néhány iskolai szünidejét szüléinél töltő diák összefogása eredményeként alakult meg a műkedvelő társulat. Céljuk szerény, de felemelő, egy helyben felállítandó kisdedóvó intézet létesítése tavára akarnak előadásokat rendezni. Ez a „nem igen messze-törő, de nemes irányú tett akarat” eredeti céljánál tovább lendítette Thália önkéntes katonáit s még 1848-ban is működött a társulat. A z előadásra kerülő darabok között az akkori magyar színi irodalom legjobb darabjait találjuk: Szigligeti: Szökött katona, Kisfaludy Károly: A fösvény, Vakot Imre: Farsangi iskola, Szigeti József: Jegygyűrű, és Nagy Ignác: Tisztújítás c. (a Nemzeti Színház által nemrég felújított) politikai víg játéka stb. Arról, sajnos, nincs tudomásunk, hogy a szabadságharc napjaiban működött-e a társulat, de 1850-től már tudunk isméi tevékenységükről. Tudunk arról is, hogy a „szomorú emlékű korszakban céljának kivitelében rendőri beavatkozás áltál megakadályoztatott". Kisebb-nagyobb rnegszakitá tok után 1859-ben tartósabb és rendszeresebb működés veszi kezdetét s a jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1864-ig megsza kítás nélkül játszanak. A jelek szerint ez idő tájt élénk színházi élet lehetett a városban és a megyében, mert Nagy kálióban és másutt is működött színjátszó társulat s több hivatásos vándortársaság is felkereste a megye nagyobb helységeit. A nyíregyházi műkedvelők a 1 60-as években alapszabály: alkotnak és rendes tisztikart választanak a sikeresebb működés érdekében. Jurányi Hugó, a társulat legmozgékonyabb tagja lesz előterjesztést vezetőség választására és ő dolgozza ki az alapszabály tervezetét is. „Általánosan elismert tény lévén az — olvassuk Jurányi szavait a jegyzőkönyvben hogy semminemű társulat vezető fő és bizonyos rendszabályok nélkül nem állhat fenn, célját nem érheti, csak is végeloszlásnak nézhet elébe’\ Javasolja, hogy válasz- szanak állandó vezetőséget és allcossanak alapszabályt. Javaslatát azzal is indokolja, hogy „városunkban a közszellemst száműzvén a korviszonyok, sebet kapott a társadalom”. A társulat hivatása lenne szerinte a közszellem élesztgetése is. Az elfogadott alapszabály a társulat célját jótékony célú előadások rendezésében jelöli meg. Tagja lehet minden művelt szellemű egyén, tej lekötelezi magát a tettleges közreműködésre és évi tagdíj fizetésére. A társulat életében legfontosabb kérdések elintézését — a darabok kijelölése, betanítása, az előadások rendezése, szervezése stb. —, egy választmányra bízták. Az előadások színhelye a nagyven- déglő terme (a mai Lenin téren állott Hárs vendéglő) és a csizmadia, meg a szűcs céhek árusító színhelyei voltak. A színpadi kellékeket a bevételekből, a tagdíjakból, vagy egyes személyek magánadomanyából állították elő. Szép, de nem nagy példányszámú házikönyvtáruk is lehetett. A kosztümökről mindenki egyénileg gondoskodott,, bár volt szegényes ruhatáruk is. X Színpadi díszleteik már vala-t mivel különbek lehettek, s az* itt járt vándortársulatok és at nagykállöiak sokszor és szívesen J vették igénybe. * fi leadásaikat színes, s a kö- * rülményekhez képest ízlé-* ses plakátokon hirdették, melyeket korábban Debrecenben, később Nyíregyházán nyomattak; Dóba y Sándornál. A jegyző könyv adtai szerint az előadások , az iskolák segélyezésére, az is-* kólái szegény gyermekek támo-» gatására, az 1863-as nagy aszály * sújtottjainak adományozták, de? jutott belőle az akkoriban hiresi budai népszínház támogatására! is, tehát a hivatásos és az oszt-\ rákok által szintén üldözött szí-t nészet támogatására is. A szin-t ház repertoárja a 60-as évekbent sem mozog nagyon széles ská-* Ián. Szinte kizárólag magyár* darabok kerülnek előadásra,; igaz, hogy azok között a kora.-* beli legjobbak, mindenekelőtt ? most is Szigligeti művei, pl.: a{ mai közönség előtt filmről is| jólismert Liliomfí, t Természetesen a társulatnak sok nehézséggel kellett küzdenie. Hol kellékei nem voltak kielégítsek, hol „dalos nő" hiányában nem adhattak elő zenés darabot. A választmányi tagok sokat panaszkodnak: „Bármely színmű előadása mellett mindig akadályokkal kell küzdeni— 1864-ben azt olvassuk a jegyző- könyv ben, hogy a társulat lappangó szétbomlásához közelgő állapotban van, tagokban inkább fogyott, mint gyarapodott. A teendőit hanyagul végző elnök a tagok figyelmeztetésére „szatirikus, illetlen választu ad. De a nehézségek ellenére tovább él, még a 70-es évek elején is megörvendezteti előadásaival a nyíregyházi közönséget. A későbbi évtizedekben is működött műkedvelő társulat Nyíregyházán, talán több sikerrel is, mint az, amelyikről most szólottunk. De róluk már többet tudunk, jobban ismerjük tevékenységüket. Az 1844-ben megalakult társulat emlékét azért idéztük emlékezetbe, mert tudomásunk szerint bennük a helyi színjátszás és színházi élet pionírjait kell tisztelnünk. ^HÁRSFALVI PÉTER, N émi közünk nekünk, férfiaknak is vau ahhoz, nogy a nők, asszonyaink divatosán akarnak vagy szeretnének öltözködni. Hogy ez aztán hogyan sikerül a nőknek, az más kérdés. Több férfival találkoztam már, akik panaszkodtak. Elmondták, hegy feleségüknek nem volna elég Dá- rius kincse sem a divatos ruhák, cipők, kalapok vásárlására. És mikor felöltöznek, mégsem tetszenek. Hát igen, így van. ez. Most engedtessék meg nekünk, hogy ezzel a kérdéssel, annak’ is a miértjével foglalkozzunk. Miért tetszik az egyik nő, aki egyszerűen, szolidan öltözködik, s miért nem a másik, aki magára aggatná még a csillagos eget is. Állapítsuk meg, hogy széped öltözködni öröm. öröm és jó érzés reggelenként önbizalommal, vidáman a tükörbe pillantani. A nők tartoznak ezzel környezetüknek is, hiszen örök női feladat és törekvés szebbé varázsolni maguk körül a világot. No és persze tetszeni is akarnak. Ezt nem tagadhatják. —- Lánykcrukban az udvarlóknak, később remélhetőleg élttük párjának. Szépen öltözködni jó dolog tehát, de nem könnyű. Hányszor találkozunk azonban olyan nőkkel, akiken látszik, hogy nem sajnálják a pénzt, a fáradtságot és az eredmény mégsem valami szívderítő. Igaz, sok férfi utánuk fordul, de az érdeklődés, higyjék el,, nem a látvány szépségének szól, sőt.. Talán gondolkodás nélkül másolják le a legújabb divatot, nem törődve egyéniségükkel, alakjukkal, talán kicsit túldíszítették a ruhát, túl , feltűnő színű kalapot, táskát vettek. Egyáltalán: egész külsejükön az tükröződik, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanak az öltözködésnek, amit aző esetükben nyugodt lélekkel „flancolásnak” nevezhetünk. A valódi elegancia sohasem hivalkodó, az igazán szép ruha csak szerény, kellemes keretet ad a nő egyéniségének, de nem tolakszik előtérbe. Elvégre a ruhakérdés nem az élet középpontja, csak kultúráltabbá, szebbé tételének egyik kedves, nőies eszköze. A „flancolás” hibájába —* tisztelet a kivételnek — többnyire a fiatalok esnek. Családos asszonyok, idősebbek között a másik véglett a gyakoribb: az anyagi lehetőségeknél szerényebb, szürkébb öltözködés, i— Sok forrása van ennek: családi hagyomány, a megszólástól való félelem, és manapság egyre inkább: a hasmos gyűjtőszenve-' dély. lakáscserére, házépítésre, rádióra, televízióra gyűlik a pénz a bank, vagy a komód fiókjában, — és a családanya már nyolc éve hordja a zöld ledenkabátot, a kopott kasha- szoknyát az agyonmosott kardigánnal. Hát persze, hogy első az otthon! De talán közben elmúlik az egész élet — az asz- szony fiatalsága mindenesetre — és még egyszer sem örülhetett egy igazán elegáns, szép ruhadarabnak. Pedig a kis beruházásokra, az öltözködésre is kell keretet „biztosítani" a családi költségvetésben. — No; végre, pénzről beszélnek —. mondhatják. S már halljuk is a választ: — Az öltözködés kizárólag pénzkérdés, mégpedig sok pénz kérdése. így vélik sokan. Pedig ez nem egészen így van. Persze, egészen pénztelenül iól öltözködni nem lehet. De sok pénzből nagyon rosszul, annál inkább. Nern szép dolog a káröröm, az irigység. De melyik nő ne vett volna még szemügyre kritikus pillantásokkal egy másik ízléstelenül öltözött asz- szonyt? S mindjárt gondolatban kész volt a válasz: —,, Bezzeg, ha nékem annyi pénzem volna, majd én megmu- tanám ... No, de erről majd a következő cikkünkben. Előrelátó emberek a fényeslitkei Fürst Sándor Téesaben Farsangi film-karnevált rendeznek Mátészalkán Évadnyitó farsangi film-karnevált rendez január 24-én a mátészalkai Béke-mozi. A karnevált a járási kultúrházban tartják, melyre már megkezdődtek az előkészületek. A vidám karnevált jelmezes felvonulás előzi meg, a nemrég megnyílt járási jelmezkölcsönző ezen az estén mutatja be legérdekesebb kosztümjeit, melyeket farsangi mulatságokhoz, szerepekhez, népitáncokhoz bárki kölcsönkérhet. Megrendezik a rádióból már ismert dulpla, vagy semmi játékot, a bátor és találékony versenyzők a megfejtett kérdések jutalmaként mozijegyeket nyerhetnek. A farsangi film-karnevál izgalmas számának ígérkezik a nagy film-rejtvény verseny. Ez úgy történik, hogy különböző filmekből vetítenek rövid részleteket, s a pályázóknak meg kell fejteni, melyik filmből való a vetített rész. A farsangi játékok nyertesei értékes jutalmakat kapnak, és az évadnyitó farsangi film-karnevál valamennyi részvevőjének sok kellemes meglepetést tartogat a Béke filmszínház vezetősége. A „János vitéz4i egy nyírbátori iskolába ii Nyírbátorban az I. sz. általános iskola lelkes nevelőit arra vállalkoztak, hogy a gyermekeknek betanítják a „János vitéz"-t. Nem Kacsóh Pongrác daljátékát, hanem az eredeti Petőfi költeményt, melyet néhány rövidítéssel a nevelők formáltak a színpadhoz. A dalbetétek magyar népdalok. Szinte az egész nevelőtestület dolgozik az előadás sikere érdekében. A verseket Nagylucskai Józsefné és Baracsi Zsófia nevelők tanítják be, az iskola zenekarával s a kis énekesekkel Szabó Gáspár zenetanár foglalkozik, a díszleteket Kovács Gyula és Baracsi Pál fiatal tanárok festik. A jelmezeket a szülők nagy áldozatkészséggel maguk állítják elő szereplő gyermekeik részére. Két előadást is tartanak a Járási Művelődési Házban: január 24 és 23-én, Története van annak, hogyan dolgozták ki a három éves tervet a fényeslitkei Fürst Sándor Termelőszövetkezetben. Erről pedig a vén diófa tudna sokat beszélni, de az hallgat, pedig fültanúja volt az alatta folyó estéli vitáknak. Akkoriban az alig harminchárom éves Szépffy Zoltán elnök a gyö- mölcstermelési brigádnak volt a vezetője és együtt dolgozott Rikk Jánossal, a párttitkárral, aki most brigádszerelő. Néhány dolog sehogy sem tetszett nekik. És erre akkor jöttek rá, amikor Balogh István, a téesz agrenómusa szabadságon volt és ,a vezetőség kettőjüket bízta meg a szakvezetéssel, a munkák ellenőrzésével. Hosszú ideig, heteken át vite:k Kifogásolták a traktorosok munkáját, sok problémát okozott a vetésforgó helyes kialakítása. De. nem voltak megelégedve a munkafegyelemmel sem. Kifogásolták azt is, hogy a premizá- -ást rom alkalmazzák. ígjr született a gondolat. Megvárták nvg az agroncmus megérkezik, szakvéleményt kértek tőle és hozzá attak a szövetkezet három éves leimének kidolgozásához. Dolgoztak, terveztek éjjel, nap pal. Erre . késztette őket az is. hogy az egyéves intézkedési terv szűknek bizonyult a szövetkezetben. Tudták jól, hogy a pártonkívüli szövetkezeti tagok a kommunistáktól várják az útmutatást, a hogyan továbbot, s nem akartak szégyenben maradni. Igen, hiszen már ők túl voltak a 3004-es kormányhatározatban előirányzott egyes célkitűzéseken. Már 1958-ban két mázsa műtrágyát használtak fel holdanként, és a zöldtrágyázott területük is meghaladta a harminc holdat. Tehát előbbre kellett mutatni, magasabb célokat kellett kitűzni a tagság elé. Amikor elkészült a három éves terv, a pártszervezet és a téesz vezetősége közösén megvitatta azt. Néhány javaslattal kiegészítve került aztán a párttaggyűlés, majd ^ téesz közgyűlése elé. Nyugodtan lehet azt mondani, hegy a szövetkezeti parasztok nagy lelkesedéssel fogadták, s egy fejjel magasabbak lettek előttük a kommunisták. Nézzük, mi van a kommunisták által készített tervben? Minden üzemág részére részletesen meghatározták, mit kell elérni három év alatt. A brigádok tudják, miből mennyit kell termelniük. Tudja Imre brigádveaető 31 holdon gazdálkodik. Ebből 12 hold eléggé el volt hanyagolva, amelyet már rendbe tettek. 350 gyümölcsfát ültettek a hiányok pótlására. 1961-ig • összesen 47 holdon végeznek gyümölcsfate- lepítést. Hasonlóan van meghatározva minden brigád feladata. S hogy könnyebb legyen a telepítési munka, elhatározták, hogy ebben az évben 1 holdon faiskolát létesítenek, s ha beválik, tovább bővítik ezt. A tervben szerepel az is, hogy minden brigád köteles területének egyhar- madát zöldtrágyázni, kétharmadát pedig istálló- és műtrágyával javítani. A brigádok számára külön termelési terv készült. A gyümölcstermelők kötelesek területük ötven százalékán export almát termelni. De 'kidolgozták a túlteljesítés esetén járd premizáló rendszert is. Hasonlóan meghatároztak az állattenyésztési és a növény- termelési brigád feladatait is. Csak néhány számot. Minden évben 40 anyakocát állítanak be. Ezek szaporulatainak egy részét hizlalásra és eladásra szánják. 12 darabból álló szarvasmarha törzset állítanak be ez évben és megkezdik a sőrehizlalást. Eddig nem volt kialakult vetési sorrend. A három év alatt ezt is megoldják. Gépi felszerelésüket egy 24 kalapácsos darálóval és két kerti traktorral bővítik. Amelyik brigádnál az szükséges, alrr.atárolót építenek, a gépeknek garázst és javítóműhelyt csinálnak. Bevezették a kettős könyvelést is, mert tudni akarSZÍNJÁTSZÁS úttörői
