Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-14 / 11. szám

1959. JANtlÄR 14, SZERDA HM.H'MAtilA KOKSZA C, 5 Gondoskodás a dolgozókról Bartha József művezető reggel megállapította, hogy min­den munkás bejött dolgozni és a munkával való ellátottság terén nincs baj. A gépházban, a szege­zőben, a festőben és a nádpalJó- készítőben jól halad a munka. Mikor végzett a „körúttal”, meg­beszélte Oláh elvtárssal, a válla­lat igazgatójával a napi feladato­kat. Aztán visszament a gépház­ba. Garai István mellett megállt. Nézte a deszkaszabást és a szé­tesést. Szakértő szeme jobban meglátta, hogy hol lehetne job­ban takarékoskodni. — Nézd csak, szaktárs. itt még olyan deszka van, amiből lehet vágni néhány lécet. Jó lesz a sza­porító ládákhoz. Ne dobjuk el a forintokat. Tovább ment. Szólt a gépkeze­lőnek, hogy dél körül majd hagy­ják abba a kétméteres deszka vá­gását és 180 centisét vágjanak leg­alább 500—600 darabot. — Enyje szaki! Nem veszi ész­re, hogy életlen a kés?! Azért olyan hullámos a gyalulás! — mondta a gyaluló munkásnak és figyelmeztette, hogy a kést köszö­rülje ki. A szegezőben szinte minden munkáshoz volt egy-két szava. Az egyiktől megkérdezte, hogy mi újság van otthon, a másiktól azt, hogy hogy állnak a házépítéssel. Polacsek bácsitól pedig azt, hogy a mellette dolgozó új munkás, Pesti bácsi érti-e már a szegezés fortélyait? — Ha még egy hónapig fogja csinálni, tán engem is lehagy, már úgy szegez! — mondta „tanítvá­nyáról” Polacsek bácsi. A festők szóltak a művezetőnek, hogy küldjön délutánra több mun­kát, mert fogytán van a tartalék. A nádpadlc-készítők a kész mun­kák elszállítását sürgették. Ki tudja, hegy egy nap alatt hány dolgot intéz el Bartha elv­társ, és hányszor fordul meg a műhelyekben a dolgozók között, hogy gondoskodjon munkájukról, a termelés zavartalanságáról. Máté András üb. elnök termelést irányítja. Egy éve ke­rült az üz„mi szakszervezetek élére, a dolgozók bizalmából. „Katonás ember“ — mondják róla a munkások, mert olyan a járása, beszéde és magatartása. Szereti a rendet, a fegyelmet. A termelő munkában az elsők kö­zött van. ö is versenyben van a „.Kiváló dolgozó” címért. Az ebédszünetben és munka után lehet vele leginkább beszél­ni, olyankor mennek hozzá a dolgo­zók ügyes-bajos dolguk miatt. Rácz bácsi például azért ment hozzá, hogy segítsen közbenjárá­sával a KIK-nél, mert rossz a ház kéménye és nem akarják megcsinálni. Egy telefonbeszélge­téssel elintézte az üb. elnök Rácz bácsi problémáját. Más alkalom­mal Pazonyi Józseffel, a bizalmi­val beszélgetett, hogy vizsgálja meg az egyik dolgozó helyzetét, aki gyorssegélyt kért és tegyen javaslatot. A vállalatnál van öltöző, és ru­haszekrény minden dolgozónak. Van fürdő, étkező, és kultúrterem is. Az étkezdében panaszkodtak a dolgozók, hogy a kis vaskályha nem melegíti jól be a helyiséget. A szakszervezet javaslatára a vál­lalat cserépkályhát épített oda. A dolgozókról való gondoskodás még egy pé’dája; Hlavantiné sza­vait idézzük: — A férjem súlyos betegségbe esett. A szakszervezethez fordul­tunk segítségért nyugdíjazása ügyében. Elintézték, hogy a fér­jem nyugdíjba került, engem pe­dig felvettek a vállalathoz helyet­te dolgozni. 1500 forint körül ke­resek itt havonta. Nagyon sokat jelent családunknak ez a gondos­kodás. Azokról sem feledkezik meg a vállalat szakszervezete és vezető­sége, akik már nyudijba mentek. A karácsonyi és újévi ünnepek al­kalmával Melákh bácsinak nagy csomagot küldtek, benne lisztet, cukrot, rizst citromot és egyéb holmit. — A termelésben is foglalko­zunk a dolgozókkal, — mondotta Máté elvtárs — Az új munkáso­kat olyanok mellé osztottuk be, akik kiválóak a szakmában, s akiktől tanulhatnak. Elértük, hegy a vállalatnál minden dolgozó teljesíti a normáját. S hogy miné! több dolgozó kaphassa meg a „kiváló“ címet és jelvényt, m'n- den üzemrészben kifüggesztettük a kitüntetés elnyerésének feltéte­leit és most a teljesítésért ver­senyzőnk. Lehetséges, hogy egész brigárdok, sőt egy egész műhely dolgozói nyerik majd el a kitün­tetést. Mint ahogy örülünk a vállalat minden sikerének és annak, hogy jól foglalkoznak a dolgozókkal és törődnek velük, — úgy annak is örülnénk, hogy ha az üb. elnök elvtárs által elmondottak teljesül­nének. O. A. Ejtőernyősekéi akarják elfojtani a gyarmattartók a Belga-Kongó szabadságmozgalmát Peking. (Üj Kína): Leopodvillé­ből érkezett hírek szerint a belga gyarmatosító hatóságok újabb in­tézkedéseket hoztak Belga-Kongó népének további barbár elnyomá­sára. Elfogatási parancsot adtak ki Leopodville két afrikai polgár­mestere ellen, akikkel szemben azt a vádat emelték, hogy nem hajlandók együttműködni a belga hatóságokkal, zavargásokat szíta­nak és a többi polgármestertől aláírásokat csikartak ki a belgák uralma elleni tiltakozásra. Közben folytatódott az ejtőer­nyősök légi úton való szállítása Belga-Kongóba. A 240 ejtőernyőst, akit a múlt héten Brüszelből a kaminai katonai támaszpontra szállítottak, most Leopodvillébe irányították. Egy másik ejtőer­nyős egységet, amely Belga-Kon­góból útban volt hazafelé Bel­giumba, Lisszabonban megállítot­ták és repülőgépén visszaszállí­tották a kaminai támaszpontra. Belga-Kongó fővárosában, amely tulajdonképpen ostromállapotban van, feszült várakozással tekinte­nek a Kongó politikai jövőjére vonatkozó belga kormánynyilatko­zat elé. De Heusch őrnagy, Baudouin belga király szárnysegéde hétfőn este rendkívüli megbízatással Bel­ga-Kongóba repült. Katonadolog Nótaszóval mene­teltek a katonák a nyíregyházi Eötvös utcán. A zászlók el­árulták, hogy lövé­szetről jönnek. Szem­ben a járdán gimna­zista lány jött pirul­va. Hogy is ne pirult volna egy század ka­tona szemének tüzé- től! Talán a szíve is e torkában dobogott. Amikor közelebb értek, a parancsnok vezényelt: — Nóta állj! Csak a léptek csat­togtak, válaszul az „egy... kettő!”-re. Olyan díszmenetet „vágtak le“ a kato­nák, hogy talán a tábornoknak sem kü­lönbet. Hanem a diáklány ettől még nagyobb zavarba jött. A füle hegyéig bíbor­piros lett és bár a járda kövét nézte, mégis megbotlott és elesett. A táska is kigurult a kezéből. Egy férfi jött utá­na, az segítette talp­ra. — Nem fáj ugye? — Nem — felelte pi­rulva a lány és elne­vette magát, — hi­szen katonadolog..: Orosz. Két tsz« 1 milliója A kivitelező vállalattól nyert értesülések szerint már majdnem tökéletesen kész állapotban átad­ták a hodászi és a kántorjánosi termelőszövetkezeteknek a mo­dern, többssázférőhelyes magtár­Padlasoá' istállókat. Egy-egy ilyen istálló közel félmillió forintot igé­nyelt. Tavasz kezdetekor — mi­helyst az időjárás engedi — az utolsó csinosítás! munkát is elvég­zik az épületeken. ÖTEZEK LITERES VAJKÖPÜLÖ \ 11 CIGÁNYISKOLA NYÍLT megyénkben ebben a tanévben. Étkezést az iskola napközi ottho­nából kapnak a nyíregyházi ci- gányiskola tanulói, sőt ruhát is, melyet részben állami, részben társadalmi hozzájárulásból vásá­rolnak. A közelövőben új, fémből ké­szült 5 ezer literes vajküpölő kez­di meg működését a nyíregyházi tejüzemben. Ezzel két ötezer lite­res köpülőgépe lesz az üzemnek. Az lii gép munkábaáliítárával nö­vekszik a termelés és tovább javul a vaj minősége. Hamarosan filmszínházat avatnak Dombrádon A szálkái vegyesipariak építési részlege gyorsított munkával igyekezett azon, hogy Dombrád községben mielőbb elkészüljön a megye egyik legkorszerűbb film­színháza. A szálkái kőművesek áltál készülő szélesvásznú mozira közel félmillió forintot fordítot­tak. Legfrissebb hírek szerint a műszaki átadásra a közeli na­pokban sor kerül. .................................................. a nagykallói járás hat KÖZSÉGE — Baikány, Biri, Geszteiéd, Kálló- semjén, Nagykálló, Szakoly — együttvéve tízezer forintot adott könyvvásárlásokra az elmúlt év­ben. MI ÉPÜL VIDÉKEN? A Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat az első negyedévben kezdi meg és fejezi be a nábrádi kastély átalakítását, melyben egy négy tantermes is­kola kap helyet. Tíszaszalkán gyógyszertárat adnak át rendelte­tésének még ugyanebben az évne­gyedben. a Keletmagyarországi Faipari Vállalatnál, ahol Bartha József a A szovjet űrraktéta túljutott a Holdon., Messzebbre ért, mint az első pillanatban gondoltuk. Síért és behatolt az átlagember lelkének abba a részébe, amit eddig még a tudomány előtt is elzártak a különféle sorompók. A holdrakéta t : tett a Hol­don és az ember ciiv figyelme a tudományok felé irányul, de fokozottabb az érdeklődésük a szocializmus kérdései iránt is. Ma már a munka utáni kis- fröccs mellett és a családi ösz- szejöveteleken a „nem politi­kai" témák mellett előkerül­nek olyan politikai témák is, mint például a világrendszerek kérdése. Ezen vitatkozni ma sokkal könnyebb, mint egy évvel ez­előtt volt. Az űrrakéta tudomá­nyos jelentőségének fénye nem­csak arra világít rá, hogy jól fejlődik a szovjet technika és tudomány, hanem arra is, hogy a kapitalizmus világméretű pusztulásának és a szocializ­mus világméretű győzelmének időszakában élünk. Olyan je­lenségeknek lehetünk szemta­núi — hacsak be nem húnviuk a szemünket — amilyenekhez hasonlót az emberiség még nem ért meg eddig. Páratlan a világtörténelemben oé1dául az. hogv két “Uentétes erő két külön, bűző végrendszerre támasz­kodjon. Nem volt még né1 da arra, hogy forradalmi esdíi->ok önmaguk ereién kívül egv foly­ton erősödő viláarpnds7=r rop­pant erejére. kifogyhatatlan bázisaira támaszkodjanak. — F.z ma íffv van és nea lebe-?- kétséges, hogy a vüá<* sorsát most és a jövőben e két világ­rendszer egymáshoz való viszc­4 két világvendsser hya döntően befolyásolja. Ter­mészetes tehát, hogy az átlag­ember is e kérdések felé for­dult, és a felcsigázott érdeklő-* dés közepette szeretné megér­teni az eddiginél jobban az emberiség e legbonyolultabb korszakát. De nagyon sok ember előtt még a világrendszer fogalma sem egészen tisztázott. Ezt ille­tően a legkülönfélébb elméle­tek röppenlek fel a világon. A tőkés országok politikusai, dip­lomatái a világért sem beszél­nek világrendszerről, ők csak „szabad világot” és „szovjet tömb”-öt emlegetnek. A revi­zionisták is ezeknek az urak­nak a segítségére vannak a ködösítésben. — A szocia­lista országok közössége sze­rintük nem más, mint katonai tömb, amit a többi katonai tömbökkel együtt el keil ítélni. A revizionisták akarattal ke- vergetik a fogalmakat, hogy a nemzetközi forradalmi erők ne ismerjék fel győzelmük legfőbb biztosítékát — a szocialista vi- világrendszer létét, hogy ne ve­gyék észre ellenségüket — a kapitalista világrendszert. — , Mindez azt mutatja, hogy az átlagember részéről is jogos feltenni a kérdést: mit értünk a világiendszer fogalmán” Szocialista világrendszer nem volt mindig, mint ahogy kapi­talista világrendszer sem. A fejlődésnek egy bizonyos szaka­szában vált világrendszerré, a szocializmus túlnőtt egy ország határán. Itt van azonban a má­sodik kérdés: Mikor válik egy társadalmi rendszer világrend­szerré? Az első pillanatban talán azt felelhetné az ember, hogy ak­kor, amikor egy bizonyos tár­sadalmi rendszer alapjai kü­lönböző országokban kialakul­nak. Ha ezt így elfogadnánk, akkor rabszolgatartó világrend­szerről is beszélhetnénk, már­pedig tudott dolog, hogy rab­szolgatartó világrendszer nem volt. A rabszolgatartó társadal­mi rendszer sok országban meg volt ugyan, de nem alkotott vi- világrendszert, csupán csak azo­nos társadalmi rendszerek vol­tak. A különböző országokban kialakult azonos társadalmi rendszerek csalt akitor alkotnak világrendszert, ha ezekben az országokban a társadalmi rend­szerek objektív törvényszerűségei azonosak, ezek az országok jel­legüknek megfelelő szoros po­litikai, kulturális kapcsolatot tartanak fenn, amely elsősor­ban közös piacban és a köztük kialakult nemzetközi munka- megosztásban nyilvánul meg. A rabszolgatartó társadalmi rend tehát nem alkothatott vi­lágrendszert, hiszen akkor még egységes világpiac nem volt, a munkamegosztás nemzetközivé tétele is a kezdet kezdetén állt. Mi több, még egyes országokon belü.l sem volt egységes piac. A kapitalizmus viszont egységes gazdaságot, egységes piacot te­remtett a világon és a munka- megoszást nemzetközivé fej­lesztette. Azt is tudni kell, hegy a világpiac kialakításá­hoz nem szükséges minden or­szágot bekapcsolni. Akkor is lehetséges világpiac, ha ahhoz még csak néhány ország tarto­zik. Természetesen következik ebből, hogy egy világrendszer kialakulásához sem szükséges, hogy ahhoz minden ország csatlakozzék. A Szovjetunió és a szocializ­must építő országok egy világ- rendszerhez tartoznak: a szo­cialista világrendszerhez. Mi­ért? Azért, mert ezekben az országokban az alapvető objek­tív törvényszerűségek azonosak, közös világpiacuk van és fej­lett szocialista nemzetközi munkamegosztás kapcsolja őket egybe. Bizonyosan akad, aki még ezek után is azt mondja: A szo­cialista világrendszer és a szo­cialista tábor: egy! Vajon egy-e? Azonos-e a világrend- szer és a tábor fogalma? Nem! Nem, mert a tábor fo­galma országok közti kapcsola­tot, elsősorban politikai kap­csolatot jelent. A gyakorlatban annyit, hogy az egy táborba tartozó országok a fő kérdések­ben egységes álláspontot foglal­nak el, így például a béke kér­désében. (Folytatjuk.) ns —)

Next

/
Oldalképek
Tartalom