Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-13 / 10. szám
52 ti. KL.ETM AG V ARO RS* AG 1959. JANUAR IS, KEDD Száz ifjú szív melegével Öiszemosolyogtak. — Ma este hatkor... — súgi-a Marika, ahogy felállt íróasztalától. Emez kipirult arccal hó lintott. — Este a nagyteremben... — kiáltott ki a kiskapun Türk len az egyik barátnőjének, aki nyelvével cs ettintve surrant tom, a csípős januári szélben. Így kezdődött. Táncoló jókedv, almapiros öröm hullámzott a fiatalok arcán, s a ven- csellöi emberek nem tudták mire vélni a dolgot. Szólni nem szóltak nekik, mert korábban a szemükkel bizonyosodhattak meg arról, hogy foganatja van egy ilyen összesúgásnak-búgás- nak. Annyit sejtettek, sőt tudtak is, hogy egy nagy találka, hatalmas randevú készül és még a Vadas-zenekar is félnapig gyantázta a vonókat... És eljött a minden titokra fényt derítő koraeste. Ekkor már faluszerte szállt a hír: ,,Hiába, fene egy leleményes gyerekek ezek a kiszesek... Tag- könyvkiosztás úrimódra Ez igen!... Borostea, meg mindenféle A nyíregyházi vasutas otthonban rendszeres, kötelező szakoktatás folyik a vonatkísérők, a kereskedelmi szolgálatot teljesítők és az állomási dolgozók részére. Havonta három alkalommal két- két órát tanulnak. A vonatkísérőknek Ottohál Géza főintéző tart előadásokat a jelző berendezésekről, az időszerű vonatközlekedési feladatokról és rendelkezésekről. Itt beszélik meg a munkában tapasztalt szakmai észrevételeket és az oktatótiszt választ ad a problémákra. A kereskedelmi szolgálatot teljesítő vasutas dolgozóknak Kind- lusz András főintéző, az álloMíg imigyen álmélkodott ’> falu a ..fenegyerekek" serege egyre-egyre nőtt. A gépállomás tágas, üvegtetős nagytermében a virággal díszített hosszú asztalsorok körül nyakkendős. táji- ruhás fiúk, lányok „trónoltak'. Csiviteíő hangjuk, széles nei e- tésük megmelegítette -i levegőt. Száz fiatal, a falu színe, java... Csak álltam némuUan az egyik félreeső sarokban, s ittam magamba ezt i felejthetetlen látványt... S az egykori grófi kastélyban kezdetét vette az ünnepély. ★ Amikor a csontosarcú titkár, Tóth Béla felállt és kis csend- várás után beletemette magát a néhányoldalas beszámolóba, nekem egy dal jutott az eszembe. Helyesebben: a titkár szavai Caesar mondását idéztették: „Verd, vidi, vici...” Hogy miért? Hallgassuk csak: Veni... — Az ellenforradalom után — kezdte a történetüket Béla — ■nálunk is kiábrándító volt a helyzet. A fiatalság egyrészét megrészegítette a hazug szóhalmaz, a Nyugat ocsmány kecseg- tetése... De jött a szovjet hádmási dolgozóknak pedig Valent Miklós főintéző tart előadásokat szakmai kérdésekről. A hallgatók félévenként időszakos vizsgát tesznek a Vasút- igazgatóság bizottsága előtt. Érdekük a vasutas dolgozóknak a szakoktatáson hallottak megtanulása, mert a munkában nagy hasznát veszik ennek. És azért is érdekük, mert a vizsga eredményétől függ, hogy továbbra is munkakörükben dolgozhassanak. Előfordul, hogy aki a vizsgán nem felelt meg, a következő vizsgáig alacsonyabb munkakörbe kerül. sereg és segített. Azán jöttünk mi is, negyvennégy vencsellői fiatal. Vissza az életbe... Vidi... — Jöttünk és felmértük a helyzetei. -Azt, hogy mit kell tenni. Nemhiába jöttünk, de láttunk is. Tudtuk, mit kell tennünk a falu fiatalságának helyes útra terelése érdekében. Má már kis dolognak látszik az első szerep, az első sportverseny, meg a jól eltöltött esték. Vici... — De a legnagyobbat, azt, amikor igazán győztünk, nem lehet elfeledni. Hirdeti azt hosszú évtizedekig az új iskola, amely nagyobb részben a mi kezünk által csinosodott, jóformán fillér nélkül. ★ Felzúgolt a nagy taps, amikor néhány pillanat múlva Diczkó József elvtárs, a KISZ Központi Bizottsága megbízásából átadta a négy és félezer forintos lemezjátsiós rádiót a község fiataljainak. Zúgott, szárnyalt a taps, kiszökött a lengőajtón, bele a halkneszű szombat estébe. Aztán elérkezett a legszebb pillanat is. Selyem zászló alatt, fegyelmezett rendben fogadalmat tettek az ünneplőruhás fiatalok... Láttam és már fiatal lányt, amint az első csók emlékét idézte barátnőjének és húsz év körüli fiút boldogságtól sugárzó arccal, de azok a tekintetek, amikor a vencsellői kiszívták átvették a keménykötésű piros tagsági könyvüket, — talán mindennél többet mondtak. Ragaszkodás, a mozgalom szeretetének pírja festette színesre az arcokat. Megszólalt a zene, illatozott a tea a csészékben és száz vencsellői ifjú szív melege ölelte át a termet, a környéket, a hólepte határt.., ANGYAL SÁNDOR. Tanulnak a vasutas dolgozók Egy „szeminárium“ margó fára A z 1958—59-es pártoktatási ** évad kissé késve indult. Talán ez magában véve nem is olyan vészes, azonban... Valakik, vagy valaki kisütötte, hogy ha a ÉM. 6. sz. Mélyépítő Vállalattól 12, a Szabolcs megyei Építőipari Vállalattól 7 fő jelentkezett a „Marxizmus- leninizmus kérdései’1 szemiriári. urnára, a legegyszerűbb — hiszen a két vállalat is egymás mellett van — összecsapni a két tábort! Úgyis lön ... Azonban ( lehet, hogy csak a jelen esetben!) mint a közmondás is tartja: „Közös lónak,..’. Hát valahogy az lett majdnem itt is a vége! Mint a karikacsapás, úgy alakult a dolog. — Ró- zsási elvtárs, a szeminárium vezető, gondoskodott helyettesítésről is akadályoztatása esetére. Sőt, egy-egy bizalmiról is, úgy a ,;mélyek” mint a „magasok” részéről. — Szép előadást kerekített az első foglalkozás anyagából, csak — hogy úgy mondjam — jómagámmal együtt elfelejtettünk jegyzetelni. A második összejövetelen aztán már részben beütött a mennykő! A „mélyek” még hagyján, mert „közrefogták az anyagot, és bontakozott is vita szépecskén, de a „magasok” hallgattak! Viszont a következő foglalkozásra ők éltek „újítással” éspedig azzal, hogy egy kivételével nem jöttek a szemináriumra, „megkímélve" magukat Rózsási elvtárs jogos bírálatától. Viszont ettől aztán „vérszemet” kaptak a „mélyépítők" is és legközelebb — mondd és írd: a két vállalattól voltunk vagy — heten! Viszont mostmár — 3 elvtárs kivételével — „kollektiv” hallgatásba burkolózott derék szemináriumunk és csak a szemináriumvezetőnk dörgedelmes kritikáját kísérte egy-két gyenge önbírálat. — Aztán tovább „fejlődtünk"! Ünnepeltünk egyfolytában, mert december 30-ról január 6- ra lett elhalasztva a foglalkozás, de viszont január 6-án 6 árva „mélyépítő” verbuválódott össze a szeminárium kezdetére, azaz 16.30-ra a „magasoknál”, ahol a következőket tudatta velünk a blokkoló kártya: szemináriumvezetőnk 16.05-kor rr.ár „lelépett” s a foglalkozásra kijelölt irodában viszont teljes gőzzel túlóráztak! Ehhez talán nem is kell kommentár! Talán mégis annyi: A két párt-alapszervezetnek nem elég „összehozni” egy szemináriumot 21 hallgatóval, hanem azzal törődni is „kellene” év közben, akkor talán nem jutna már a kezdet kezdetén ilyen sorsra egy szeminárium, mint a miénk! A párttaghallgatók; — mert nem mind kommunista — néha beletekinthetnének a tagsági könyvükbe, melynek szervezeti szabályzata előírja; „ A kommunista kötelessége, állandóan fejleszteni marxista-leninista tudását”. Talán ehhez sem kell kommentár! (A fenti sorokat egy hallgató írta, aki nem tudja, mikor és hol fog résztvenni szemináriumon.) Sikereink forrása az emberek nevelése Kis család: kévés gond, nagy család: sok gond. így vannak ezzel az élet különböző területein dolgozó pártszervezeteink is, amelyek a bajokat orvosló, gondokat elűző és örömet szerző apa, anya szerepét töltik be az üzemekben, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, hivatalokban stb. Olyan helyeken pedig, minta Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat, ahol félezernél is több munkás dolgozik, bőven van tennivalója a pártszervezetnek. Napjában sokszor kinyílik a pártszervezet irodájának ajtaja, sokan jönnek bajaikkal, problémáikkal. Mindez azt mutatja, hogy bizalmat éreznek az emberek a párt, a kommunisták iránt. Erről pedig fölöttébb érdekes eset tanúskodik. Vajda Béla jó szakmunkás hírében áll. Csak egy baja volt. Ivott, alig adott valamit haza keresetéből. Pedig már a harmadik gyermeket várták. Felesége és az apósa felkeresték a pártszervezet vezetőségét. Megkérték Kovacsics Gyula elvtársat, hogy segítsen. A párttitkár egy alkalommal magához hívatta Vajda Bélát. Beszélt neki a régi munkáséletről, a sok szenvedésről, munkanélküliségről. A munkás, fogadkozott, nyilatkozatot adott arról, hogy fizetését felesége vegye fel. Teltek a hetek, s a munkás megváltozott. Az egyik alkalommal aztán a következővel állított a párttitkárhoz: „Mit szól ahhoz, Gyula bácsi, ha rádiót veszünk?!” A titkár örült, hiszen talán ennek az ára is elpocsékolódott volna, mint korábban, ha közösen nem segítenek. Hálálkodik is a család, hogy „megnevelték'* Vajda Bélát. A életnek apró dolgai ezek. mégis nagyjelentőségűek, egy- egy család, egy ember életében. S akkor dolgoznak helyesen a mi pártszervezeteink, ha az ilyesmikre is felfigyelnek. Formálják, nevelik az embereket, ami által tágul a bizalom légköre a kommunistákkal szemben. Van egy közmondás. így szól: Jó tett helyébe jót várj. Ezt tapasztalta az üzem vezetőségei a pártszervezet, a dicséretesen több éve dolgozó Pruma Istvántól is. Segítettek neki abban, hogy a cigány munkás családja felett a ház össze ne dőljön. S ezt ő azzal viszonozta, hogy amikor megkérték: néhány napig töltse az éjszakát* az újtelepi építkezéseknél és vigyázzon a közös vagyonra, becsület tel helytállt. Ilyen igazi baráti, elvtársi viszony van az üzemben dolgozó vezetők és munkások, kommunisták és pártonkívüliek között. S miből következik ez? Abból, hogy a kőműves munkásból lett igazgató, Jeszenszki István az asztalossegédből lett műhely munkavezető párttitkár Kova csics Gyula és a többiek között a legnagyobb megértés, ;>? elvi alapokon nyugvó barátság alakult ki. Ezek az emb- rek Valamikor a felszabadulás előtt a nyíregyházi munkás mozgalomban együtt harcolta: a munkások jogaiért, életkörülményeinek javulásáért: sok az a szál. amely összetartja őke’ Nemcsak akkor, hanem ma is együtt éreznek a munkásokkal, megosztják velük örömeiket, gondjaikat, bajaikat. Ennek pedig, olyan nemes vonásai vannak, amelyek példaképül szolgálnak más üzem, más párt- szervezet számára is. Nem kis dolog egy ilyen nagy üzem irányítása. Különösen azért nem, mert munkásai a megye különböző területem dolgoznak. A vezetők azonban, ahogy tőlük telik — csak egy személygépkocsijuk van — rendszeresen felkeresik a munkásokat. S itt is tanítják, nevelik őket. Nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is. Mert bizony nem egyszer előfordult már, hogy Jeszenszki elvtárs elkérte a malteros kanalat X, vagy Y kőművestől és megmutatta, hogyan kell helyesen falat rakni. Gyula bácsi is nagy rendet tart asztalosai között, s bizony, megfogja a gyalút, ha valamit nem iát helyesnek. S ezeket a vezetőket ezért is szeretik a munkások. Tekintélyüket becsületes munkájúk, helyt- ’’’ásuk, a munkások szeretető N. M. esete .azt bizonyítja, begy a vezetőit nem elnézőek a hibákkal szemben. N. M. hozzayy-': -• •• 'v . hárem hónapra segédmunkásnak osztották be. Sok’ módja van s - embernevelésnek. S ezeket jól alkalmazzák a pártszervezet vezetői.-Ügy az üzem vezetői, mint a pártvezetőség és az ü. b. részéről az áz elv érvényesül ’hogy e! • sógorban .az üzemben dolgozó munkásokból neveljenek vezetőket. Ezek már több éve dolgoznak itt, ismerik a vállalat sajátos viszonyait, struktúráját. S nem is fukarkodnak az előléptetésekkel. A kiválóan dolgozó munkásokat figyelemmel kísérik, s amelyik megérdemli, tanítják és élőléptetik. Így lett a pártonkívüli Szaszala István festősegédből munkavezető, Szanyi Tibor ácssegédből szakipari csoportvezető, Lencsés Istvánból ács munkavezető. Csodálatos-e ezek után, hogy az üzemben jó a munkamorál? Nem! A nyáron megtörtént, hogy a szakmunkások lopva éjjel bementek az üzembe dolgozni, hogy a terveket teljesítsék. S ez így volt a vidéki munkahelyeken is. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a harmadik negyedév végén a nyereségrészesedés 200 ezer forint volt. S az elmúlt évekkel szemben most ezért tudtak' egy iskolát 4—6 hónap alatt felépíteni. Pedig a szállítási viszonyokban ugyancsak sok nehézséggel küzdöttek. A pártszervezet megbeszélte a munkásosztályról szóló párthatározattal kapcsolatos tennivalók?!. Bár a fővárosi munkás-szállásokhoz viszonyítva van némi különbség, az üzem és. a pártszervezet vezetősége az üzemi bizottsággal együtt mindent megtesz, hogy ezen a téren tovább javuljon a helyzet. Azt lehet mondani, hogy a munkásszállások tiszták, rendezettek, rádió gondoskodik a szórakozásról, s két újság jár minden helyre..-A munkások javaslatát figyelembe véve most minden szálláson fémből készült ruhásszekrényeket állítanak fel. Megszervezték a vándorkönyvtárat is. Egy-egy munkahelyen felelőst neveznek ki a könyvek kezelésére, aki gondosodik arról, hegy a könyvek elolvasás után újakkal cserélődjenek. A munkásszállások ágyait matracokkal látják el és a fehérneművel való ellátottságon is javítanak. Több köszönő levelet kaptak már jó munkájukért az iskoláktól, óvodáktól. Ebben az évben újabb nagy feladatok várnak az építőkre. Csak iskolából 21-et építenek. Kemecsén, Üjfehértón és Vásárcsnaményban mozik, Nyírbátorban a múzeum, Nyírtasson pedig a volt Vay-kas- tély restaurálását, építését bízták rájuk. Nyíregyházán egy ötven férőhelyes óvodát építenek. Ezévi tervük 22 millió 160 ezer forint, 4 millióval több, mint a tavalyi. S hogy ebből iskolák, óvodák * stb. épüljenek és gazdaságosan használják fel a nép pénzét, azért munkálkodik a pártszervezet az üzem vezetőségével, minden munkással egyetértésben. Olyan üzem ez, amelyet szeretnek a munkások. Még az idős nyugdíjasok is. Borzó Jani bácsi és Jeles Laci bácsi rendszeresen kijárnak ma is, nem tudnak megválni tőle. Tanácsokat adnak, javasolnak, nevelik a jövő szakmunkásait. Erre kötelezi őket munkásmozgalmi múltjuk, de ezzel a feladattal bízta meg őket a pártszerve tét is, amely — mint láttuk — tevékenységének középpontjába az emberek nevelését állította. Miért? Azért, mert ez minden munkasikerük forrása. Farkas Kálmán
