Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-31 / 26. szám
19M. J.WTAK 81. SZOMBAT KELETMA GY A RORSZ A G 3 Legyen a földművé sszövet kezei újra a nagyüzemi gazdálkodás igazi szülőanyja A megyei Jöldmücesssövetkeaeti aktívaülés után A legátfogóbb paraszti tömegszervezet a termeléspolitika terén a földmű vessző vetkezet, A íöldmüvesszövetkezet megalakulásakor és az ezt követő évesben hovatovább rraradéktalanjl be Is vál’otta a reáháruló feladatokat. Igazi gazdasági motorként alakították a fmsz-ek a falu arculatát. Az évek teltével azonban a szövetkezetek egyes funkciói, a többi rovására előtérbe kerültek, ami által a tömegkapcsolatokat veszély fenyegette, és ma is fenyegeti Annak érdekében, hogy a megtett út eredményeinek alapján meghatározzák az elkövetkező feladatokat, s rendes mederbe tereljék a földműveszövetkezetek tevékenységét, a MÉSZÖV megyei nagy aktívát hívott össze. Az aktíva a MÉSZÖV igazgatóságának beszámolója és számos hozzászólás segítségével hasznos fóruma volt a tények feltárásának, és előre mutatott a további feladatokra. A földmüvcsszövetkezelek fennállásuk első éveiben aktívan GyertekA régebben meglévő és az elmúlt évben létrehozott szakcsoportok és termelési társulások közül egynéhány szép termelési eredményt ért el s voltak, amelyek megmutatták a fejlődés felfelé ívelő útját. így alakult át az elmúlt évben öt alacsonyabb forma termelőszövetkezetté és ötnek a tagjai olvadtak be meglévő téeszekbe, • A siker azokon a helyeken született meg elsősorban, ahol a földművesszövetkezeti vezetők álltak teljes szívvel a mozgalom élére és nem kívülről biztatták a dolgozó parasztságot a szövetkezti útra való lépésre, hanem maguk mutattak példát. segítettek a mezőgazdasági nagyüzemek, terme'őszöve ékezetek megteremtésben. Ennek élő példája a tiszadobi Táncsics és a nyíregyházi Úttörő Termelőszövetkezet. A későbbiek során a fmsz-sk tevékenysége egyre jobban a kereskedelem felé tolódott el és a dolgozó parasztokkal, de ezen túlmenően a termelőszövetkezetekkel való kapcsolatuk is ebben merült ki. Az utóbbi két évben javult a termelés szervezése felé fordulásuk és nagyobb figyelmet szenteltek a nagyüzemi gazdálkodás irányába is, de ez korántsem elegendő. E téren is az az általános kép, hogy a földművesszövetkezetek — néhány eset kivételével — kizárólag a legalacsonyabb termelési formák szervezésében látták a mezőgazdasági termelés fellendítését, a gazdálkodás átalakítását. utánunk így lett Varga Sándor, a laskodi gyümölcslém'élői szakcsoportból termelőszövetkezetté alakult kollektíva elnöke. Ilyen tapasztalatról számolt be Révész Dezső is Nyírbéltekről. Amikor a földművesszövetkezeti vezetők beléptek a szövetkezetbe, kilenc dolgozó követte őket. A meglévő alacsonyabb formák egy része az alapszabálynak megfelelően készített zárszámadást és mintegy 5.2 százalékot biztosított a közös alapra. Ezek azt mutatják, hogy ahol a. földművesszövetkezeti vezetők nem sajnálták- a fáradságot, a velük való törődést, ott a szakcsoportok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket és haladnak a fejlődés útján. szólásokban egyaránt nyilvánvaló lett — az, hogy a földművesszövetkezetek vezetőinek, dolgozóinam zöme szinten „kétlelkű”. ' ' I A földmagántulajdon korántsem serkenti az ilyeneket arra, hogy x társulásokat a szabályoknak negfelelő gazdálkodásra ösztönöznék, nem beszélve arról, hogy a iolgozó parasztok az ilyen „agitátorokat” nem tartják komolyak. Aligha beszélgethetnek ko- nolyan a dolgozó parasztokkal a •zövetkezet előnyeiről, például az ófehértói vezető emberek, akik | közül legtöbbnek feles használatra j van kiadva a földje. KJjra meg kell teremteni a tömegkapcsolatot Látható, hogy a földművesszövetkezetek tevékenysége a terme- és szervezése terén igen vegyes eredményeket hozott. A kevés jó mellett tetemes az olyan jelenség, ahol gyökeres változtatásra van szükség. A mezőgazdászok segítsék a termelőszövetkezeteket szak- j tanácsadással. A földműveszövetkezetek vezetői — ha az adottságok arra érettek meg — segítsék elő a dolgozó parasztságnak a j gyümölcs-, szőlő- és zöldségter- J melési szakcsoportokba, vízhasználati társulásokba való tömörülését és szervezzenek baromfitenyésztő társulásokat. Karolják fel a falusi ifjúsági Szövetkezeteket. Szélesítsék a géphasználati tár- válások szervezetét. Tegyenek meg minden erőfeszítést', hogy a dolgozó parasztok bizalma megerősödjön a földművesszövetkezetek iránt. 600 ezer forintos költséggel tej feldolgozó üzem épül IXyírmiliálydiban Nyírmihálydjból és a környező községekből eddig a tejet a nyíregyházi tejüzembe szállították feldolgozásra. A rossz közlekedési viszonyok megdrágították i t" ‘ct s a minőség sem volt kielégítő. Mivel u ár ezen a területen régebben működött egy sajíüzem most a Szabolcs-Szatmár megyei I Tejipari Vállalat ciha tát oz'a j hogy ebben az évben felépít egy j tejfeldolgozó üzemet Nyírunháij - diban. Az üzem alapjainak lerakásához meg ez évben hozzáfognak és lel is építik 60Ő ezer forintos költséggel. Szó van arról, hogy az üzemben rajtot is készítenek majd. Előreláthatólag a tejfelé o'g ózó üzem 10—12 ezer lite> tej t kidolgozására les? képes. t izenkétmillió forintos munkává! íalás Az É. M. 6. számú Mélyépítő Vállalat Közép-Európa egyik legkorszerűbb. Tiszaszederkényben épülő műanyaggyárának munkálataiban 12 millió forintos kivitelezési munkában vesz részt. A szabolcsiak építik meg a hatalmas gömbgáztartót, részt vesznek az alapozási munkákban, s ők végzik a Sajóból történő vízellátással kapcsolatos munkálatokat is. Előleg korai burgonyából A hodászi Úttörő termelőszövetkezetben minden olyan lehetőséget igyekeztek kihasználni, amelynek valóraváltása révén már a kora nyári hónapokban jövedelemre tehetnek szert. A termelési terv készítése során elhatározták, hogy az idén 3 holdon csíráztatott burgonyát termelnek. Gcndos munka és bő termés esetén ebből is oszthatnak néhány forint előleget. f U j mentőautói kap n nrípcjfrliáíeí mentőállomás A Mentőszolgálat Országos Központja értesítette a nyíregyházi mentőállomást, hogy a közeljövőben új mentőkocsit küldenek a megyei központ számára. A nyíregyházi megyei központnak öt peremál'omása van a megyeben. Az új kocsi, azon kívül, hogy betegeket is szállít, ezeket a peremállomásokat látogatja majd, ellenőrzi őket és segítséget nyújt I az új kocsival közlekedő megyei I íőorvcs. Cikkünk nyomán Hamarosan rend lesz a Guszev lakótelepi orvosi rendelőben A Keletmagyarország 1959 január 25-i számában cilák jelent meg „A külváros orvosa’- címmel, amelyben szővátettük a Guszevlakótelepi orvosi rendelőben észlelt hibákat, hiányosságokat, örömmel közöljük, hogy az illetékesek cikkünk nyomán intézkedtek. Van már takarító és fűtő. oki gondoskodik a rendelő tisztántartásáról és fűtéséről. Beszerelték a vízcsapot, mosdókagylót, s a villany bekötése és az ajtók zárainak elkészítése is folyamatban van. Egy hiba azonban még fennáll. Fűtőanyagról is gondoskodjanak az illetékesek, hogy a váró és rendelő is kellemes legyen a vizsgálandó és a várakozó betegek részére. Azonban a fenti jelenségek korántsem általánosak. Ennek egyik oka, hogy nem vált ez a kérdés a községekben össz-társada’mi ügy- gyé. Egyrészt nyakra-főre igyekeznek létrehozni a szakcsoportokat, amelyek zöme egyáltalán nem váltja be a hozzájuk fűzött reményeket, s arra voltak jók, hogy statisztikai eredményeket mutassanak fel. Ezekbe az alacsonyabb formákba sokszor úgy tömörültek a termelők, ha — saját földjük figyelmen kívül hagyásával — állami tartalékot biztosítottak számukra. A szántóföldi növénytermelésben sokszor ezen is túlmentek, és nemhogy a saját földjüket bekapcsolták volna, de az állami területen sem folytattak a szabályoknak megfelelő gazdálkodást. A pócspetri cukorrépatermelő társulásnál addig mentek, hogy a 100 hold állami tartalékból mindössze nyolc holdon termeltek közösen és a terményt erről a területről is egyénenként értékesítették. A nyírbogdányi dohánytermelési társulás, ahelyett, hogy saját földjéből akár egy holdat is bevitt volna, az addigi állami tarta’ék- területhez még a termelőszövetkezettől is szeretett volna földet megkaparintani. Az ilyen kétlelkűségek valóban nem hagyják az össze- j fogásban rejlő lehetőségeket kibontakozni és elzárják s fejlődés útját. Az ilyen jelenségek nem gyarapítják sem a szövetkezeti vezetők, sem az úgynevezett szakcsoportok tekintélyét. A nagyüzemi gazdálkodás kibontakozásának másik gátja — ahogy a beszámolóban és a hozzáReformátus egyházi személyiségek értekezlete Fehérgyarmaton A csengeri és fehérgyarmati járás református lelkészei, vezető egyházi személyiségek, a járási és községi tanácsok végrehajtó bizottságai, továbbá a járási és községi pártbizottságok munkatársai Fehérgyarmaton megtárgyalták az állam és az egyház kapcsolatánál:, valamint a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének problémáit. A vitában felszólaló lelkészek egyöntetűen hangsúlyozták, hogy az egyház eszmei és gyakorlati tevékenysége nem áll ellentétben a termelőszövetkezeti mozgalom meg- erősítésével és számszerű fejlesztésével. Az egyén és a társadalom jól felfogott érdeke a nagyüzemi gazdálkodás megterem ‘ ése. A református lelkészek akkor képviselik hiveik érdekeit, ha a termelőszövetkezeti mozgaiorr. tej- j leszíését tőlük telhetőén támogat- I ják. Közel három órás vita után, kő-j zös álláspontot elfoglalva ért'vé-I get a közvetlenhangú tanácsko- [ zás. i A dzsungel népe nag»korú leit A cukornád és bambusz földjén jjjjjj Ahol mindig zöldek a fék Három kötet vers IZ” arcsu, selyemnadrágcs ha- női lányok járják ősi táncukat, mosoly fénye csillog a mandulavágású szemekben. A színtiszta antracit-hegyek ölében vékony, csilingelő, nyújtott dallamok szállnak, mig a parasztok hajladozva szántják a földet. A trópus; forróság gyötör, a levegő párával terhes, de az ének nem hagyja el az ajkakat. A földek végén álló bambuszkarókon ott a négyszögletes fonott tábla: Fain Long Dinh tulajdona. S így van ez végig: 1200 kilométer hosszúságban Észak-Vietnám őserdői, ligetei mellett, ahol a lengő, kerek bambuszkaJapok gazdái megkapták ősi jussukat, s örökre eltűnt a nyolcvanéves francia rabszolgaság. / | ly szép ez az ország, oly ti- tokzatos, hogy aki látta, sóira nem tudja elfelejteni. Nem felejti ezt az országot — a bátrak és a hősök földjét —- amelynek rögei alatt a szabadságért harcoló hősök csontjai porladnak, amelyet a gyarmati rabság és a nagybirtok pol p-kaéjai mellett aszály, árvíz, tájfun, a rovarok milliárdjai. s az éhhalál fojtogatott. Valamikor, — nem is olyan régen — úgy írtak a ke leti utazók erről a népről, hogy nem ismerték azt igazán. Nem értették, miért olyan furcsa, személytelen, szomorú a nép mosolya, amely csak az arcokon v„.. meg, s nem a szemekben. Azt mondták rá, hogy ez :ellegzetesen keleti mosoly. De ha ma látnák azokat, akik letelepszenek az utcakőre és áhítattal hallgatják társukat, aki hangosan olvassa az újságok híreit, már nem mondhatnák el Vietnam népére, hogy közönyös, szenvtelen. A kosarakban banán, ana- ‘ * nász illatozik, a gyerekek cukornádat szopogatva ízlelik a boldogságot. Vietnámban- három kötetnyi vers született eddig a földreformról, nem hívatásos ‘ollforgatók munkája nyomán hanem az egyszerű nép ajkán. Oly keveset tudtunk erről a távoli országról és népéről. Vietnám a nagyvilág számára eddig csak a titokzatos Keletet jelentette gyönyörű pagodáival, a táncosnőkkel, furcsa vallási szertartásaival. De akik csütörtökön este megtöltötték a Móricz Zsigrrcnd Művelődési Ház termét, közel jutottak e nép és ország megismeréséhez. Gyáros Lászlóné, írónő előadása nyomán magunk előtt láttuk a,: evőpálcikával tápiá'kozó embereket, akik mosolyogva alusznak egy szál kopott gyékényen, közel került hozzánk a trópusi világ, ahol évenként kétszer aratnak, s az örökzöld fák, az ezer és ezer ismeretlen gyümölcs és virág. Láttuk a hősies erőfeszítést, amelyet az emberek folytatnak az életért. Hisz, amíg egyszer szinte facsarni lehetett a levegőt, máskor megrepedezik a föld. A z írónő előadásában meg- 1 rázó erővel festette le a vietnámi nép életét, a nagy akaratot, amellyel sok-sok évszázad mulasztását akarja pótolni. Hallottuk az ország születésének legendáját, megismertük — ha kevéssé is — azt a gazdag mondavilágot, amelyben népi figurák a szentek, akik pajzán kalandokon mennek keresztül. Hatalmas," megrázó élmény, egy életreszó- ló tanulság volt hallani e nép felszabadító harcáról. A kicsi lánykáról, akinek meg kellett halnia, mert le merte írni Ho Si Minh nevét, a fiúcskáról, aki meggyújtotta magán a ruhát, s úgy szaladt a francia megszállók olaj raktárába. Mert nem is olyan régen még vasbetonerődök . drótsövénye mögött vigyáztak erre a gyönyörű országra. De ma már mindenütt virág pompázik, zöld pázsit hirdeti az életet és végtelen a csönd, a béke, az élet csöndje. |' város Lászlóné, aki férjével diplomáciai küldetésben hosszabb ideig tartózkodott ebben az országban, — s Dél országa címen könyvet is írt — nagyszerű eszközökkel rajzolta meg élményeit. Előadását végig nagy figyelem, tetszés kísérte, amint a filmet is, amelyet Vietnám budapesti nagykövetsége küldött le ez alkalomra. Igazi élménnyel gazdagodtunk a TIT e rendezvényén. Kopka János. Kétlakiság — kétlelküség
