Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 25. szám

1959. JANUAR 3ft, PÉNTEK KELETMACiYARORSZAf, 5 Várjuk a folytatást 1 A Szabolcsi Irodalmi Színpad előadásáról Jő hinni, hogy elkezdődött most valami szép, régen óhaj­tott, nemes és tiszta, művészi dolog, aminek folytatása lesz. Az első lépés megtörtént és nem volt ebben semmi a kez­det bizonytalanságából. A Sza­bolcsi Irodalmi Színpad első, bemutatkozó előadása, — a bal­lada-est — olyan kezdetet je­lent, amit ha a jövőben nem sikerül felülmúlni — a kö­vetkező rendezvények megma­radnak „csak” ezen a szinten — akkor is sokat gazdagodik művelődésügyünk. Ha a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat, továbbra is következe­tes marad, rendszeresen tá­mogatja, irányítja és működ­teti ezt a színpadot, az iroda­lom szakvonalán a hivatása magaslatára emelkedik. Ez a kezdet szerencsés: a rendezők jó érzékét dicséri. Hogy az irodalmi színpad mű­ködése éppen a ballada-esttel kezdődött — pompás megol­dás, ami igényli folytatását, a Színpad jövőjét. ígéretnek érez­tük ezt, mert a népköltészet, a népballada eredendő, a műköl­tészet ősi elődje. Tehát, ha mindjárt az eredet kincse ke­rültek a színpadra először, ak­kor folytatásnak kell követ­kezni a későbbi irodalomból. Szép volt ez az indulás, mert széppé tették a népi köl­tészet és zene hívatott előadó művészei: Török Erzsi és Jan- csó Adrienne. Visszagondolva az előadásra, a hangulatra, az eszményi szépséggel való ta­lálkozás élménye idéződik és valami csodálatféle, amit az igazi művészet magasztossaga kelt. Szól ez a műnek, de szól a művésznek is. Török Erzsi gazdag érzelmi tartalommal énekel, tisztán juttatja hoz­zánk a dalt. Értjük a zenét, tengernyi szépet érzünk meg henne és mégis egyszerűnek találjuk, olyan csodálatosan egyszerűnek, mint amilyen a nép lelke. Ha énekel, rátalá­lunk, megfogjuk értelmünkkel azt a szépséget, ami ismeret­lenül szorongat bennünket, ha a falvakban, a tanyákon já­runk. Jancsö Adrienne előadómű­vészete életet ad a balladák szereplőinek. Mondja, mondja a verset és a hallgatók kép­zelete már kint is van a me­zőn, zajlik körülte minden esemény. Élt-e Budai Ilona, Fehér László vitéz, és a szép fogoly katona? Biztosan. Any- nyira igaz, hogy Jancsó Adri­enne mondja: Ha nevet, kaca­gunk, ha sir, könnyezünk és éljük vele, amit a nép meg­őrzött, amit 3 felidéz szá­munkra. Mennyi érzést tud feltárni! Milyen lélkigazdag- ság szükséges ehhez! Miklós Róbert kutató elő­adását köszönettel fogadta a szépszámú hallgatóság, tanul­ságos volt. A siker részese Arató Pál zongoraművész is. Végezetül még csak annyit: várjuk a Szabolcsi Irodalmi Színpad következő, hasonlóan nagyszerű előadását és szeret­nénk, ha előbb rendeznék, mint ahogy tervezik: április­ban, Kiss János. val nem egyezünk, így aztán, persze, nem beszélünk előtte. De akkor meg haragszik. Mon­dogatta egy időben, hogy nem politizál, őt nem érdekli a téesz. Ö is párttag volt az el­lenforradalom előtt, de nem kérte az átigazolását. S amikor hazamegyek Késő este a taggyű­lésről, mindig faggat. „Beszélj már, miről volt szó?” De én hallgatok, Hisz nem minden tartozik a pártonkívüliekre. Nem igaz?! No, erre aztán na­gyon dühös. „Biztos a téeszrol beszéltetek.” Beszéltünk mi ar­ról a választáskor is, s beszé­lünk most is. Nem titkoljuk el. Hanem, úgy tudom, tanácsülés is volt — mondtam neki, mert tudja, az apám tanácstag. — Persze, én nem azért mondtam ezt, mintha nem tudtam volna, hogy ott miről folyt a szó. „Hát vöd” — mondogatta. No, akkor tudhatja. Maga is szépen fog­lalkozik a huszonkét emberével a körzetében. Hiszen Végh Laci bácsinak már a közösben kel­lene lenni. De magától várja a példát. Mit mond neki? Küldi? Ugye nem mer neki szólni! tr­ie aztán rettenetesen Kifakad. „Mit beszélsz, hisz te sem vagy tagja a Petőfinek.” De én lene­tek, mert felvesznek, de magát nem biztos. S ekkor aztán le- szemtelenez, hogy viselkedhetek így vele. De hát ami igaz, az igaz. így van?! — Nem sok időt adok, újból belép. Most a bátyámmal, Bá­linttal gyúrjuk az öreget. Mert az az igazság, hogy jobb lesz ott neki. Valamelyik este leültetett. Számoltam neki. A téesz tarto­zás 18 ezer. adó hat és gazdasá­gi felszerelésekre befektetett húszezret. „No látja, — mon­dom neki — ez mind megma­radt volna, ha bent marad. Megvehette volna négyünknek a konyhabútort, s még maradt is volna pénze..." Meg nem is olyan fiatal már, ötvenöt éves. Ha 1960-ig belép, akkor nyug­díjazásakor beszámítják neki azt az időt, amit a szövetkezetben eltöltött. Szóval puhul az öreg. S nem tudja most mit csinál­jon. Gondolkodik, hogy masze- koskodjon-e tovább, vagy sem. Sok a föld is, egyedül nem bírja s én meg tudtára adtam: „Nézze, apám! Heten vagyunk testvérek. Mi jutna a földből agyőnkre? Legfeljebb három hold, ha az örökölt földet is beleszámítjuk. Emellett még fel kellene fog­nunk földet, ha meg akarnánk élni. Mi ezt nem akarjuk." — A közösben megvan minde­nem. Ha tag leszek, terményt, mindent kapok. Csakhát őt gaz­dagítsam? így az ezer forintot magamra költhetem. A mérleg­képes könyvelői iskola kétezerbe kerül. Ezt én fizetem. Voltam Pesten, Debrecenben. Az össze­gyűjtött ötezer forintot is ma­gamra költöttem. Hogy mire? Szeretem én a divatot, ruhái, szép cipőt. — Hány cipője van? — Hirtelen nem is tudom. A fekete, drapp, a szandál.., vagy kilenc pár. — És ruha? — Azokból mór sokat kiselej­teztem. Most csináltattam ezer- kilencszázért egy kosztümöt, s így van legalább tizenöt... De megvásároltam a staférungot is. Először sima rózsaszínből. De lassan elajándékozgattam és va* As aporligeti isx, megerősödésének első lépését sok uj tagol a szövetkezetbe! Tudósítás egy párttaggyülésről Közel harminc ember — az aporligeti Petőfi Tsz és az alap­szervezet . kommunistái, vala­mint a meghívott tömegszerve­zeti vezetők — feszült figyelemmel hallgatták Virág Ferenc községi párttitkár beszámolóját. A Köz­ponti Bizottság decemberi hatá­rozatát ismertette, majd ennek tükrében elmondta a pártvezető­ség elemzését a község helyzetéről és javaslatokat terjesztett elő a munka megjavítására. A beszámoló után a hozzászólók szinte valamennyien arról beszél­tek, hogy, miként lehetne községükben mcggvomítani a szövetkezet számszerű és gazdasági erősödését. megélhetésükhöz, ezért a módo­sabb gazdáknál felébe, harmadá­ba dolgoznak. Van tehát még ki­zsákmányolás még napjainkban is Aporligeten. A felvilágosító munkát végző aktíváknak elsősor­ban ezeket az embereket kell fel­keresni, de a szövetkezet perspek­tíváját megmutatva bátran me­hetnek a 6—8 holdasokhoz, és a középparasztokhoz is. Az ellenforradalom után újjá­alakult a községben a Petőfi Tsz. Vezetési és egyéb hibákkal küzd­ve is a legtöbb növényből túlszár­nyalták a községi átlagot. Azt a példát, amit egy nagyüzemtől várni lehet, nem tudták mutatni, miért korántsem használták ki azt a lehetőséget, amit a szövetkezés nyújt. Az említett vezetési hiba mellett a legdöntőbben a tagság alacsony létszáma akadályozta őket, hogy. jobban, illetve belter- jesebben gazdálkodjanak. A több, mint 200 hold szántóterülethez 19 tagjuk volt 1958-ban. Az elnököt, és a jószággondozókat leszámítva majdnem húsz hold szántóterület jutott egy-egy tagra. A gépállo- más gépeit legmesszebbmenőkig igénybevették, mégis sok nehéz­séggel küzdöttek. Most már lehetőség lesz arra, hogy zömmel nemcsak gabonafé­lét termeljenek, hanem nagyobb jövedelmet hozó ipari növények is szerepeljenek tervükben. Sempergel Pál, a t®z öreg kom­munistája elmondotta, hogy ő a nyolc új belépőből néggyel be­szélgetett. Felhívta a kommunis­ták figyelmét arra, hogy még az ő úgynevezett gyenge tsz-ükben is meg tudta keresni a havi 1500- 1700 forintot, az, aki rendesen dolgozott. E mellett a nyugdíj, az lamennyit damasztból vettem meg újból.., — Egy dolog azért mégis fog­lalkoztat. Az, hogy belépjek-e a Petőfibe. De várom, hogy édes­apám lépjen be. S ez még — úgy hiszem — ebben az évben megtörténik. S akkor ketten majd megint sokat keresünk, mint régen. Hazaviszem az én járandóságomat is. Már tavaly is szépen kaptak a tagok. De ez évben még többre számítunk. Negyvenkilenc forint lesz egy munkaegység.;. — Egy dolog fáj nekem. Tu­dom, hogy apámnak jobb volt, amikor a téeszben dolgozott, s mégis... Okos embernek, jó gazdának tartja magát, s oly nagyra van. Pedig ő mondta el, hogy valamikor milyen szegé­nyek voltunk. No, de már ez így van. Meg kell győzni. Én bízom abban, hogy belátja: iga­zam van és a helyesebb utat vá­lasztja. Agitálok-e mást? Elő­ször a saját portánkon kell ren­det teremteni. Úgyis ezt monda­nák az emberek, ha hívom őket. És igazuk lenne ... Nehéz a régi gondolkodást, szokásokat kitö­rölni az emberekből. Szívós munkát követel. Ezeket vallotta nekem Lipcsei Mónika, Bálint bácsi leánya, a Munkaérdeméremmel kitünteted erdőháti parasztlány, aki még húsz éves sem volt, s már abban a kitüntetésben részesült, hogy befogadták a kommunisták nagy családjába. Bár nekem mondta, de úgy hiszem édesapjának, s az álta­lam ismeretlen udvarlójához szólt. Azt hiszem, értenek be­lőle. %'arkas Kálmán. A megyei termelőszövetkezeti aktíva után a község vezetői és a szövetkezet kommunistái össze­ültek, s már az összevont taggyű­lés előtt arról vitatkoztak, hogy mit kellene tenniük. Egyhangú­lag elfogadták, hogy szövetkeze­tük megerősödésének első lépése: új tagok toborzása a szövetkezet­be. A január 28-i taggyűlésen, ahol együtt vitatták meg a Központi Bizottság határozatából rájuk eső feladatot a szövetkezeten kívüli kommunistákkal, Czene János, a tsz párttitkára arról beszélt, hogy az agitációban elsősorban ők, szövetkezeti tagok kívánnak részt- venni. Azt is elmondotta, hogy a megyei aktíva óta már SZTK ellátás, a családi segély mind olyan dolgok, amiket az egyéniek nem élveznek. Követel­te a tsz-vezetőitől, hogy a munka- fegyelem terén legyenek kemé­nyebbek és ha valaki kárt okoz a szövetkezetnek, azzal téríttessék meg az okozott károsodást. — Kitartó, alapos agitációra hívta fel a kommunisták figyel­mét Farkas István elvtárs, a köz­ségi tanács elnöke. Elmondotta a saját esetét, amikor 1952-ben a termelőszövetkezetbe lépett. Bi­zony őhozzá sem egyszer mentek el a szövekezeti népnevelők, hogy meggyőzzék a belépés helyességé­ről. A község lakosságának mint­Az Express Ifjúsági Utazási Vállalat elkészítette az 1859. évi külföldi társasutazások program­ját. Az ifjúságnak az idén sokkal több lehetőséget nyújtanak kül­földi utazásokra. A Szovjetunióba háromféle uta­zási lehetőség nyílik. Tizenötna­pos időtartammal májustól kez­dődően, tizenegyszer indítanak társasutazást a Moszkva—Le­ningrad útvonalon. A résztvevők Moszkvába érkezése után megte­kintik a város történelmi emlé­keit, a múzeumokat és a Kreml-t. Leningrádban meglátogatják az Ermitage-t, találkozásokat rendez­nek a szovjet fiatalokkal, és ki­rándulásokat szerveznek Petrod- vorecbe. A részvételi díj 2.300 forint, ebből 308 forint a zseb­pénz. Tizenkilencnapos utazást szer­veznek június 28-án és július 2-án Moszkva—Krim—Kijev útvona­lon. A résztvevőket a Krímben az ifjúsági turista táborban he­lyezik el, amely nem messze van Jaltától és minden komforttal el 21 tagú agitációs kolleklíra A taggyűlésen Kiss Károlyné. egy fiatal kommunista asszony is szót kért, akinek a férje nem párttag — a taggyűlésen nem le­hetett ott — de az ő nevében is beszélt, amikor bejelentette, hogy mind a ketten tagjai akarnak ’en­ni a jelenlegi Petőfi Tsz-nek. Számos kommunista, köztük Varga elvtárs, a földművesszövet­kezet ügyvezetője is arra kérte a pártvezetőséget, hogy bízzák meg pártmunkával a termelőszövetke­zet megerősítése érdekében. A ve­zetőség javaslatot tett egy 21 ta­gú agitációs kollektíva megalakí­tására. Tagjainak neveit ismertet­te a taggyűlésen. Határozatot hozott a taggyűlés, hogy az ag'tációs csoport két na­pon belül üljön össze és dolgozza ki a község sajátosságainak meg­felelő érveket, azután lássanak munkához. Ugyanitt üljön össze a mezőgazdasági fejlesztési bizott­ság is még február első hetében, és készítse el a tervet. Korán volna még vérmes kije­lentéseket tenni, de egy bizonyok: ha a taggyűlés határozata és lel­kes hangulata szerint fogna« dol­gozni Aporligeten, akkor rövide­sen eredmények születnek és gyenge termelőszövetkezetük még ebben az évben felzárkózik a jók, esetleg a legjobba« sorába. Ez elsősorban az embereken, az &PW- ligeti embereken múlik. Csikós Balázs van látva. Ennek az útnak a költ­sége 3.090 forint. A harmadik utazási lehetőség szintén 19 na­pos és a résztvevők Moszkvát, a Kaukázust és Kijevet látogatják meg. Részvételi díj: 3.100 forint. A Német Demokratikus Köz­társaságba utazók hatféle lehető­ség között válogathatnak. Tizen- kétnapos úton Drezdát, Meisseni, Lipcsét, Weimárt és Buchenwal- dot látogathatják meg. A másik utazáson tizennégy napot tölthet­nek a keleti érchegységben. A szász-svájci út időtartama szin­tén 14 nap, a Harz-hegységbe való utazás résztvevői Hallét, Lip­csét Weringerodet és Brockebeut tekintik meg. — Thüringiába két-, féle utazást szerveznek. Az egyik útvonal: Weimar, Buchenwald, Jena, Oberhof, Shul, Eisenach, a másik: Erfurt, Weimar, Fried­richsrode és Eisenach. Az NDK- beli társasutazások mindegyike 1.900 forintba kerül. Csehszlovákiába 15 napos uta­kat szerveznek, az utazások díja 1.800 forint. 8 új tag kérte felvételét szövetkezetükbe egy 15 százaléka olyan kevés föld­del rendelkezik, ami nem elég a Elkészült az ifjúság 1959. évi külföldi társasutazási programja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom