Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-28 / 23. szám
1959. JANUAR 28, SZERDA K.ELETMAGYARÖRSZÄG 7 Kisboriúk a hőpalackban Aki többet termel, többet is kapjon A ssamosiatűrfalvi Ady Tsz első lépései as eredmény szerinti jövedelemelosztásban Semmiféle csodáról, vagy szemfényvesztésről nincs szó. de csalás sem áll fenn, mert a termoszok ba valóban élőlényeket helyeznek el szállításra. A vásárosnaményi mesterséges megtermékenyítő állomáson igen fontos, tudományosan ellenőrzött munka folyik. Elsősorban a magyar-tarka és borzderes fajták tenyésztését segítik. Jelenleg 17 fiókállomásuk működik, amely megyénknek közel 90 községét öleli fel. Hogy milyen fontos szereppel bírnak szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztésében a mesMég egy hét, és a két nyíregyházi, valamint a mátészalkai baromfikeltető állomásokon megkezdődik a „szezon”. Egy-egy telephelyen az első ültetés alkái- bával 20—20 ezer darab tojást raknak a gépekbe. A mintaközségektől és a termelőszövetkezetektől már szállítják a minőségi tojásokat, hogy azok időben kéznél legyenek. Mint Fülöp Albert telepvezető közölte: február végére várható az első csibeszállít- mány. terséges megtermékenyítő állomások, azt néhány szám is tükrözi, A múlt évi 19 ezer darabbal szemben az idén 30 ezer szaporulat elérése szerepel tervükben. Apaállataiktól kitűnő tulajdonságokkal rendelkező utódok nevelhetők. Az idén 22 apaállattal dolgoznak, közöttük van az 1956. évi'' nagydíjas és az 1958. évi elsődíjas tenyészállat is. Képünk azokat a pillanatokat rögzíti, amikor Halóka Júlia és Barna István laboránsok csomagolják a „kisborjúk” százait. Hammel József. örvendetes,'hogy a víziszámya- soknál is sikeresen próbálkoznak. Ebben az évben a tavalyi meny- nyiségnél háromszor több kacsát és libát lehet majd kapni. Az idén a tavalyinál egy héttel hamarabb veszi kezdetét a keltetés, s így a múlt évi 32 berakás és egymillió háromszázezer darab csibével szemben 1959-ben közel másfélmillió csibe hagyja el a keltető állomásokat. Szamostataríalván, az Ady Termelőszövetkezetben már évekkel ezelőtt átdolgozták a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott munkaegységkönyvet. Általában 15 százalékos javításokat végeztek. Az egyik munkánál csökkentették, a másiknál emelték az Írandó munkaegységet. Általában a módosításukra az a jellemző, hogy a szántóföldi növénytermelők munkájáért néhány százalékkal több egységet írnak, mint a könyvben volt. Csökkentést főként a majori és egyéb belső munkáknál végeztek. Ezzel is az volt a céljuk, hogy minél többen iparkodjanak a közvetlen termelésbe, ki a szántóföldre. Egyszerűsítést is végeztek olyan munkánál, aminek szorosan egymás után következő szakaszait egyazon dolgozó végzi. Például a répatermelésben a földből való kiszedésért, levéltelenítésért, ku- pacbarakásért és betakarásért nem írnak külön-külön munkaegységet, hanem ezeket a részmunkákat ösz- szevonták. Egyszerűbben csak betakarítást írnak és ezért 100 ölenként 3 munkaegységet írnak jóvá. Ezeket a módosításokat a közgyűlés elfogadta és e szerint is dolgoztak már több éven át. Hallották a rádióban és olvastak Is róla, hogy a Szovjetunióban mind több kolhozban vezetik be az eredményességi munkaegységrendszert, sőt nálunk, a püspökladányi járás néhány szövetkezetének ilyenforma gazdálkodásáról is több cikk jelent meg a Népszabadságban. A legfőbb ok, ami serkentette őket a próbálkozásra, mégis a saját rossz tapasztalatuk volt. A saját kárukon tanultak A közmondás ugyan azt mondja, hogy más kárán tanul az okos, de mivel náluk esett meg a kár, abból kellett tanulniuk. Akkor kellene őket elmarasztalni, ha nem tanultak volna. 1957. őszén arra lett figyelmes a szövetkezet vezetősége, hogy három tagnak a kimért répaföldjén sokkal kevesebb a termés, mint, a többiekén. A talajuk egységes, nincsenek benne szikfoltok, egyformán szántották, trágyázták, a vetést géppel végezték, jó volt a kelés is. Jobban utána néztek a dolognak, és rájöttek, hogy az egyelésnél történt a hiba, a három tag nagyon kiritkitotta a répát. Az egyelést nagy kapával végeztéje, sokkal gyorsabban, mint mások és a következő kapálások is haladósabbak voltak, mint a többiek területén. Nem is beszélve arról, hogy a szedéssel is kevesebb időt töltöttek, mivel jóval kevesebb volt a termésük. Munkaegységet ugyanannyit kaptak a munkáért, mint a többi tagok, hiszen ők is elvégeztek minden munkát. A dolog vége az lett, hogy a három tagot újólag megbüntették azzal, hogy kevesebb cukrot adtak nekik, mint a többieknek. Azt azonban érezte a szövetkezet vezetősége is, hogy csak így, becslés útján nem a leghelyesebb a levonás. • Érdemes gondosabb munkát végezni A szövetkezet vezetősége hosz- szú töprengés után úgy döntött, hogy 1958-ban néhány jelentősebb kapásnövénynél — ahol a terméseredmény nagyrészt függ a tag minőségi munkájától — bevezetik az eredményességi munkaegységírást. Több év átlagát figyelembevéve megállapították a 100 ölenkénti termésnormákat. Burgonyából 100 ölenként 400 kiló, napraforgóból 50* kukoricából (csövesen) 150 kiló, cukorrépából pedig 15 mázsa az előirányzatuk. A termelési tervben is ezekkel a számokkal dolgoznak. Az egyénekre kiosztott területről a felsorolt növények termését a betakarításkor pontosan lemérik. Alá a tervben előírt eredményt eléri, az megkapja a munkáért járó munkaegységet. Aki többet termel, az ahány százalékkal túlteljesítette a tervet, annyi százalékkal több munkaegységet kap. Viszont, ha saját hibájából nem érte el a tervezett mennyiséget, akkor levonják a kiesés százalékának megfelelő munkaegységet. Egyes növényeknél, mint például a répánál, előírják a meghagyandó tőszámot is. Folyóméterenként négy-öt répatövet kell meghagyni abban az esetben, ha a kelés jó. így már az egye- léskor elejét veszik annak a károsodásnak, ami 1957-beu érte őket, amikor néhány tag a köny- nyebbik végét fogta meg a dolognak, és jól „közévért’^ a rér pának. Még további javításon törik a fejüket A múlt gazdasági évben so- kát javult a munka minősége, terven alul egy tag sem termelt a területén. A hiba azonban ott van, hogy a hozzáadást, vagy levonást nem az egész idényben az illető növényre fordított munkaegységnél végzik, csupán a betakarítási munkaegység növekszik, vagy csökken. így a küEgy hét múlva sor kerül az első ültetésre — Víziszárnyasokkal is próbálkoznak Másfélmillió csibét kelteinek az idén megyénk állomásai JULifit ne a Uiiéiuj ? \ gondolkodás terén bizony még akad átformálni való, és idekívánkozik az is, hogy mind a két oldalon: itt is, meg ott is. Egy zömök, csupa izom, dologra való legény mondta': — Nem vagyok a téeszbe’, mert nem kellek nekik, pedig kikértem otthonról a jussom is, azzal mentem volna, de nem kellek. A szamostatárfalvi Ady Téesz zárta be ez előtt a legény előtt a kaput. Ám, Komlódtótfalun is azt emlegetik: nősül Józsa Gyula, így hát beléphet a csoportba. Míg legény volt ez sem kellett. Mtrt Csenger tájékán kevés a becsülete a legényembernek, így igaz ez: ha legény valaki, legyen bár erős, Toldihoz hasonló, elébb lehet Nagy Lajos királyunk vi'é?e, mint a heiyi téesz tagja. A gondolkodás itt hibázik egyszer, és ez a hiba a csoportbeliéivé. Nem fogadják be a nőtlen embereket, mert így okoskodnak: — Hbgyisne már, belép a csoportba ez a markos ifjú, csinál egy csomó munkaegységet — tud dolgozni, hiszen erős mint a bivaly — aztán viszi haza a pénzt. Otthon meg a családja áz egyéni gazdák életét éli. Egy fiú kihozza a jussát, de a többi föld marad, azon gazdálkodnak otthon. No, nem! Ilyet nem csinálunk, vagy jön az egész család, vagy maradjon a fiú is. Nem kell. sak hümmögnek, na azt kérdik tőlük, hogy honnan ez az elmélet? Konokul ingatják a fejüket, s csak azt hajtogatják: hozzánk csak család jöhet. — Nincs tán jobb dolguk az egyénieknek? — Ah* dehogy, — tiltakoznak — hisz jobb a csoportban, azért jönnének a legények is. — Hát vegyék fel őket! Aztán, ha látja a legény famíliája, hogy a fiú csak jobban áll, jobb a csoportban, majd jön a családja is, belépnek ők is! Ez csak természetes. — Nem, nem jönnek azok — bizonygatják erre a téeszbeliek, s némelyik még azt is megjegyzi, hogy hasonló körülmények között ő sem jönne. — De miért? — Csak! — mondják — Nincs ezen mit magyarázkodni. p edig van, de mennyire hogy van! Az igaz. hosszú és elég régi keletű, amit itt el lehet mondani. Ám, ha már kifogás tárgya volt az egyik oldal, a téeszbeliek gondolkodása, ugyanitt megvizsgálható az egyéniek elmélete is. A hibás másik oldalt ők képviselik. A helyzet egyre inkább úgy néz ki, hogy a termelőszövetkezet eredményéi túlszárnyalják az egyéniekét, a közös gazdálko. dás előnyei kétségtelenek — ma már a gyakorlat is ezt bizonyítja, nem csak a brosúra. Az egyénileg termelő parasztok is látják, n.ert figyelnek és észlelnek maguk körül minden történést. A fiatalok azonnal reagálnak, frissek az elhatározásban, az idősebbek nem ennyire — nem tárgyilagosan megfontoltak, hanem óvatoskodók. A bizalmatlanság velük született az egykori nagybirtokon. — „A föld, a saját föld, ez a biztos.” Évszázadokon át rögződött beléjük: „az élhet igazán, akinek földje van.1’ Saját földje, nem közös. Sajátja. Ez már bevált, ez biztos! Igen ám, csak kár elesni a téeszből származó nagyobb jövedelemtől, a jelen előnyeiről nem könnyű lemondani pusztán a földhöz való ragaszkodás miatt. Vívódás, töprengés következik. Itt a hiba: nincs mersz, valami középutat keresnek először. A fiú, az menne, vitatkozik, neki már több kell. Az apja pedig elmosolyodik egyszer: megvan a középút. — Eredj fiam — mondja ■— én maradok még. yi alami megoldás-féle ez, hagyni egy nyitott kaput vissza, de belekóstolni az újba is. Az egyéni paraszt minden esetre így már közelebb kerül a fejlettebb gazdálkodáshoz. Megbomlik az elve az által, hogy családja egy tagja a közösbe lép. A legény példáját talán ő is követné később, egy kik rejtett gondolata tán éppen az, hogy a fia előőrse az egész családnak. Á termelőszövetkezetbe viszont nem veszik be a legényt. — Áhán — mondja otthon az egyéni paraszt. — Tehát így állunk! Űk sem biztosak a dolgukban! Megsejti a téeszbeliek titkolt érzéséit: ők is szeretnének egy kiskaput maguk mögött odabent a közösben, és él bennük is a bizonytalanság. — Irigyelnek azért, ha jobban ia megy a soruk — ezt mondja és visszazárkózik a magányába. Végeredményben mi a termelőszövetkezetiek okoskodásának alapja? Először is, jó szövetkezetben nincs ilyen probléma. Ha szervezett a munka, fokozatosan gyarapodnak, — szívesen látják a legényeket is. Ahol viszont torzsalkodnak, hullámzik a jövedelem értéke, nem egységes a vezetés és egy kicsit erősebben kellene a jövőre nézni, hogy biztatónak lássák, ott mindjárt kezdik, hogy „ha én ide kötöttem magam egészen, tegye azt más is.” — Mit tudom én, hogy lesz — beszélgetik. — Mindenesetre, ha rosszabbra fordul, ez a legény megy haza, én meg ittmaradok családostól. yg ás kérdés, hogy törvénysze' * rű a szövetkezetek fejlődése, hogy rosszabb sehol sem lehet, csak jobb, mindig csak jobb és jobb. Felesleges ide felsorolni az érveket, elhangzott az már sokszor. Ha nem is egyformán, de a gyakorlat mindenütt azt bizonyítja, hogy fejlődik a szövetkezeti gazdálkodás. Persze sok hibát kell még kijavítani, és az is érdekes megjegyezni való, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének agitáció- ja a téeszeken belül is fontos,; mert az egyéniek viselkedése; sokban függ a tsz-tagokétól.; Mint fentebb láttuk, az egyéni; paraszt nem megy a csoportba,! he a fiát egyedül nem fogadják; be. És miért nem kell a le-! gény...? ; Igen, ezt az álláspontot kell megváltoztatni; . Kfes János.4 lönbség az egyes tagok eredményei között egészen elenyésző. A szövetkezetben eddig a munkaegységet a tagok könyvébe időrendi sorrendben írták, folytatólagosan a könyv lapjain, nem nyitottak egy-egy növény munkáinak külön oldalt. Ilyen beírás mellett nyilván nagy nehézség lett volna kigyűjteni az egyes növényekre felhasznált munkaegységet. Ezért folyatnod-, tak a könnyebb megoldáshoz, hogy csak a betakarítási munkaegységet írták az eredmény szerint. A szövetkezetben ugyanazt tartják, hogy a betakarítás a legtöbb munkaegységet kívánja, így a munkaegység tekintélyes hányada csökken, vagy növekszik. A munka átlagosan sokat javult, ami a terméseredményekben meg is mutatkozott. Most azon gondolkoznak, miként lehetne szövetkezetükben tovább szélesíteni az egyéni érdekeltséget oljrin formán, hogy aki többet és jobban dolgozik, több hasznot hoz a köznek, többet is kapjon. Nem ártana, ha az állattenyésztés egy-két ágában is kipróbálnák ezt a módszert, amit a kapás növényeknél részben már bevezettek. Csikós Balázs. Egyesült két termelőszövetkezet A géberjéni Üj Élet Termelőszövetkezetben tavaly 65 forinttal fizettek minden munkaegységet. A napokban csatlakoztak hozzájuk a gyűrtelek! Dózsa TSZ tagjai. A megnövekedett területű és létszámú termelőszövetkezet tagjai az idén még gondosabban; dolgoznak, hogy a tavalyi eredményeket m idén m elérjék
