Kelet-Magyarország, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-25 / 21. szám

2 KKLCl'MAU V A 1(»»KSZ AG 195a. JANUAR 25, VASÁRNAP Holdrakéták és gazdasági szputnyikok Amikor e sorok megjelennek, Moszkvában már gyülekeznek öt világrész kommunista- és munkás­pártjainak vezetői, a végtelen szovjet föld minden sarkából ér­kező küldöttek, vagy pártonkívüli meghívottak. Január 27-én, ked­den megnyílik a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXI. kongresz- szusa. Előkészítésében mintegy öt­venmillió ember vett részt és több­millió javaslatot nyújtottak be a kongresszus legfontosabb napiren­di pontjához, a kommunista építés hétéves tervéhez. A szovjet pártkongresszusokról eddig is megemlékezett a világ- közvélemény, a világsajtó. De az SZKP-nak még egyetlen kongresz- szusát sem várták olyan feszült érdeklődéssel, mint a soronkövet- kezőt. A XX-ik és a XXI-ik kcngresz- 8zus közötti éveket a Szovjetunió nagy politikai, és gazdasági­technikai sikerei jellemezték. Nö­vekedett a szocialista országok po­litikai tekintélye, befolyása nem­csak a gyarmati, és félgyarmati országokban, hanem Nyugat-Euró- pában, sőt az amerikai földrészen is. Szovjet műholdak keringtek és keringenek Földünk körül, szovjet tudósok vágtak elsőként ablakot a világűrbe, a Szovjetunió zászlajá­val száguld örök pályáján nap­rendszerünk első mesterséges bolygója. A holdrakéta, a műboly­gók mellett pedig ott vannak a Szovjetunió „gazdasági szputnyik- jai”, a hétéves terv lenyűgöző szá­mai, amelyek vasba, acélba, vagy éppen vajba formálódva hirdetik majd a szocializmus embereinek leírhatatlan erejét. \ kongresszus és Mikojan utazása A nyugati sajtó előszeretettel hozza összefüggésbe Mikojan láto­gatását a Szovjetunió küszöbönál­ló pártkongresszusával. Mikojan már befejezte amerikai körútját, s hazaérkezett, de látogatását még most is bő terjedelemben kom­mentálják az amerikai, angol, francia, nyugatnémet, stb. lapok. Amikor Mikojan Amerikában tar­tózkodott, mindenhová elkísérték a rádió, a televízió, a sajtó fürge ri­porterei. Sokat írtak a „kaukázusi sas” (ahogyan a londoni Times ne­vezte) útjáról, „Mikojan személyes varázsáról.” Nos, Mikojan útja az Egyesült Államokban, találkozásai a házi­asszonnyal, a taxisoffőrrel, a gyári munkással, az üzletemberrel, fél- hivatalos tanácskozásai a külügy­miniszterrel, az alelnökkel, az el­nökkel, tényleg jó alkalmul szolgál­tak arra, hogy repedések keletkez­zenek az előítéleteknek, gyanakvá­soknak a világ két leghatalmasabb államát elválasztó falán. És ebben van a szovjet miniszterelnökhe- lyettes útjának igazi varázsa. Ez a látogatás olyan folyamatot indít­hat meg a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolataiban, amely kihathat a nemzetközi élet igen sok területére. Mikojan útját egyes nyugati kö­rökben kezdetben úgy könyvelték el, mint egyszerű üzletszerző lá­togatást. Annál meglepőbb volt az Associated Press amerikai hírügy­nökség minapi híre, amely szerint „Mikojan miniszterelnökhelyettes teljes közömbösséget tanúsított a szovjet—amerikai kereskedelem fokozása iránt'’. Ez persze nem egészen így van. A Szovjetunió akar kereskedni Amerikával. Akar azért, mert az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön alapuló ke­reskedelem mindkét országnak hasznára van. Akar azért is, mert a kereskedelmi, a gazdasági kap­csolatok virágzása magával hozza a tudományos-technikai, kulturá­lis érintkezés fellendülését is. Mindez pedig elkerülhetetlenül elősegíti az államok és népek egy­más iránti bizalmának, megbecsü­lésének szilárdulását, az egész nemzetközi légkör javulását. Vi szont az is igaz, hogy az önellá­tásra képes szocialista tábor or­szágainak nem olyan sürgős a ke­reskedelmi egyezmények kötése, mint a nagy eladatlan árukészle­tekkel rendelkező, túltermelési válsággal és nagyarányú munka- nélküliséggel sújtott Egyesült Ál­lamoknak. lent Európa népeire, ugródeszkául szolgál a szocialista országok elle­ni esetleges esztelen kalandokhoz. A barométer deríti! időt mutat A nemet kérdésben előterjesz­tett szovjet javaslatokhoz az euró­pai országok egész sora csatlako­zott. Most Nyugaton is mind több szó esik arról, hogy a zsákutcába torkoló politikát alaposan át kell értékelni. Magában Németország­ban is egyre többen belátják, hogy a bonni kalandorpolitika nem visz el az egyesítéshez, csak arra alkalmas, hogy továbbra is ébren tartsa, táplálja a revanshá- barú szellemét A szovjet pártkongresszuson a kommunista építés gigászi tervei mellett nyilván előkelő helyet kap­nak majd a világpolitika kérdései is. Ügy látjuk, a nemzetközi lég­kör barométere most, a kongresz- szus idején derült időt mutat. 1959. a XXI, kongresszus éve még igen fontos nemzetközi tanácskozások, s talán jelentős eredmények éve lesz. A jóakaraté emberek ezt várják, s azt szeretnék, ha a baro­méter mindig derült időt mutatna, és a nemzetközi viszályok, a nuk­leáris, vagy hagyományos, elszi­getelt vagy általános háborúk sö tót felhői örökre eltűnnének az emberiség horizontjáról. Épül a kisvárdai Baromfikeltető Állomás Másfélmillió forintba kerül a kisvárdai Baromfikeltető Állo­más, melynek építését a Megyei Építőipari Vállalat dolgozói vég­zik. Mire a hó leesett, tető alá került az épület. A tél folyamán fedél alatt folytathatják a belső építési munkákat. A terv szerint júliusra adják át a Baromfikeltető Állomást. (Hammel J. felvétele.) Rajkózenekar alakult a Ságvári telepen A napokban a Ságvári telepen zenekar alakult a helyi cigány- gyerekekből. A zenekar legfiata­labb tagja hat éves, a legidősebb tizenkét éves. összesen tizenketten vannak a rajkók, egyelőre vala­mennyien hegedűn játszanak, ame­lyet az Úttörőház bocsájtott ren­delkezésükre. A próbákat csütör­tökön kezdik. Ha szorgalmasan próbálnak és eredményt mutatnak fel,-az XJttörőház egyenruhát is csináltat számukra. Dicsőség üti* la 17 literes iejési átlag A nyírmeggyesi Petőfi Terme­lőszövetkezetnek 13 darab fejős­tehene van. Már a korábbi évek­ben is szép eredményt értek el a tejtermelésben. Tavaly sem szé­gyenkeztek. Például az elmúlt év utolsó hónapjában 17 liter volta fejési átlag. Takarmányszabvány szerint etetik a' jószágokat. Beve­zették az egyedi takarmányozást. Az érdem szerint adagolt abrak- és szálastakarmányféleségeken kí­vül szeszgyári moslékból is any- nyit kapnak a tehenek, amennyi­re szükségük van. Terv teljesítési A vállalat neve “tnufr Szabolcs-Szatmár megyei Q Tejipari Vállalat Tiszavasvári Alkaloida , 4 Vegyészeti Gyár Dohánybeváltó és Fermentáló _ Vállalat 102-6 Nagyhalászi Kenderüzem 101.­Mezögazdasági Gépjavító 100.5 (noudolatok egj gyűlésen Adenauer és a Murphy-terv Hogy pontosan mit tárgyalt meg Mikojan Eisenhowerral, Nixormal, és Dullessal, természetesen nem tudjuk. De a nyugati politikusok és sajtóorgánumok a megbeszélé­sekről úgy beszélnek és ' írnak, hogy azok elmozdítják a holtpont­ról a német kérdést. Többen úgy vélik, hogy tavasszal külügymi­niszteri értekezletet és talán még az idén csúcstalálkozót is tartanak a nagyhatalmak. Közben Dulles ködös nyilatkozatot tett arról, hogy az Egyesült Államok esetleg nem tekinti az úgynevezett szabad vá­lasztásokat a német újraegyesítés egyedüli -útjának. Ezt a nyilatko­zatot az amerikai külügyminiszté­rium nagysietve kimagyarázta. Dulles kijelentéseihez hasonlóan nagy port vert fel a napokban a „Newsweek” című amerikai lap közleménye, amely arról szólt, hogy „történelmi változás” vár­ható az amerikaiak németországi politikájában, bár az Egyesült Ál­lamok álláspontja Németország és Berlin kérdésében „hivatalosan változatlan marad”. A lap szerint washingtoni kormánykörökben a következő megoldását fontolgat­ják, mint olyant, amelynek segít­ségével kijuthatnak a jelenlegi zsákutcából: 1. A két Németország átmeneti konföderációja, amely az újraegyesítésig állana fenn. 2. A nyugatnémet főváros áthelyezése Bonnból Nyugat-Berlinbe és ezzel hivatalos kapcsolat létesítése Nyu­gat- és Kelet-Németország között. A Newsweek cikke erről az el­gondolásról, amelyet Murphy kül­ügyi államtitkárnak tulajdoníta­nak, újabb zavart keltettek a nyugati fővárosokban. A párizsi jobboldali lapok, így az Aurore „Európa-ellenes fenyegetésnek1’ nevezik ezt az elképzelést. Arról írnak, hogy ütött az engedmények órája. Hasonló szellemben cikkez­nek Olaszország és más nyugat­európai országok lapjai is. Bonn­ban azonban mindezideig hallani sem akarnak a német és a berli­ni kérdés ésszerű megoldásáról. Persze Adenauer és a militarista körök is akarják az egyesítést — a maguk módján. Olyan egységes' Németországot akarnak, amelyben felszámolják a népi hatalom poli­tikai és gazdasági vívmányait. Olyan NATO Németországot akar­nak, amely atom- és rakéta-fegy­vereivel, a rájuk mért vereségért, bosszúért lihegő militarista tábor­nokaival, állandó fenyegetést je­A FIATALOK mosolygós arc­cal, érdeklődve hallgatják a velük csaknem egyidős KISZ- titkáruk beszámolóját szerveze­tük múlt évi munkájáról a ta­nácsháza nagytermében, Nyír- kátán. A fiúk néha-néha rápil­lantanak a lányokra. Azojv huncutkodva visszanéznek, egy­két pisszegés — majd ismét helyreáll a „családi béke”. Ki is tudná elkívánni tőlük, hogy perceken keresztül faarccal, arcizomrándulás nélkül üljenek a lócákon még a meleg szobá­ban is. Egyik fiatalabb, mint a másik. S a beszámolót tartó is­kolai igazgató, az idős párttit­kár, a középkorú tanácselnök és még néhány szervezetből „ki­nőtt” vendég sem haragszik meg érte. A pedagógus azért is a vezetőjük, mert közülük való, nem deres-edő fejű. nem zord ember. Bizalmukból lett titká­ruk, tanácsadójuk, barátjuk és mit mondjak még? A vendé- gek emlékeznek, hogy nemrég még ők sem csinálták másként. AHOGY OTT ÜLÖK köztük, nem is a szép szavak csengésére, értelmére figyelek. A koraifjúsá­gom filmszerű pergését igyekszem megragadni, mely megelevene­dik a látottak és hallottak nyo­mán. Abban a korban, vasár­nap délelőttönként, vagy szom­bat délutánonként, esőben, sár­ban, télen, nyáron — a falu­beli fiatalokkal és később má­sokkal — vertem a jobbra-bal- raátot, a hátraarcct, a feküd- jÖt, a békaugrást, másztam a jegenyenyárfákat. Leventéajit „játszottunk” a poros dűld- és kövesutakon, a legelőkön a jó­szág szomszédságában. És ha valamelyikünk elvétette a ve­zényszót, hamar közibük küld­ték. „Legeld ki magad, te mar­ha — ordított a szakaszpa­rancsnokunk — s ha jóllaktál, szólj! Futás!” Szégyenpirral az arcán, önérzetében megsértve kellett rohanni az illetőnek a marhák közé. Volt, mikor megbokrosod­tunk. Gúnyosan nevettünk nyo­morúságunkon. Ilyenkor meg­villant a szeme a szakaszpa­rancsnoknak, végigfutott a sorok előtt és könyökével mellbevert bennünket. Olykor egy-egy fiút kifogott a sorból és kékre- zöldre verte. Az áldozat általá­ban a legszegényebb, a leggyá­moltalanabb volt, mert a sze­gényt az ág is húzta. EMLÉKSZEM JÖL egy esetre, Megsértett társunk jogtalannak tartotta a szakaszparancsnok által történt megverését és a leventefőoktatóhoz ment pa­naszra. Az iskolában nagyon szerette, mint jó tanulót. Isko­laigazgatója volt. Gondolta, hát­ha orvosolja panaszát. Társunk katonás léptekkel verte szét az út porát, tisztel­gett és hivatalos cikomyázás- sál hozzáfogott jelentéséhez. — Alit, mint a feszület, a kissr- kedő vért sem merte letörülni arcáról.... A fellebbvaló előtt nincs mocorgás, „még ha mén­kő üt is bele a leventébe”. Mi feszült figyelemmel vártunk, mi lesz. „Takarodj a szemem elől! —• tört ki magából nemrég tiszte­letben tartott volt tanítónk. — Még árulkodni mersz a felette­sedre? Fuss a szakaszodhoz, mért...” S kis barátunk me­nekült, mint valami vadállat elől, nehogy felfalja az. Meg­szégyenülve vegyült el közöttünk szája szélén szivárgó vérét és könnyét nyeldesve. A szakasz- parancsnok pedig gúnyosan-, hosszan kacagott. JOGORVOSLÁS? örülhetett, hogy ilyen simán megúszta. — Könnyen megismerkedhetett vol­na a csendőrök „vendégszerete­tével” is, ha okoskodik... A jogát kereső szegényve köny- nyen rásütötték a „kommunis­ta” bélyeget. S akkor megitta a levét. Gondolataimból felriadva né­zem a mai nyírkátai fiatalokat. Ma más a viszony a pedagógu­sok és a fiatalok közt. S nem csolálkczom azon| hogy a tag­gyűlésen hét ifjú — fiú és lány — kéri felvételét a szervezetbe. Bennünket kötéllel —• főleg a kakastoll lengetésével — húz­tak a leventébe. A ma fiatalsá­ga önszántából lép be az ifjú­sági szervezetbe. Míg mi szí­vünkből gyűlöltük a leventés- dit, ők mindjobban magukénak érzik és szeretik a KISZ-t. — Mert van értelme. A KISZ cél­jai az ifjak szívéből fakadnak,' s partunk őrködik felettük. Varga Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom