Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-14 / 301. szám
8 keuetmagvarorszag 1958 DECEMBER 14, TAS ARRA? HUMOR - HOMOK - HUMOR A szövetségek önrendelkezése DuUes úr és szövetségesei. Születésnapi keservek Mackó a fán A férfiak túlnyomó része bor- zadozik a születésnapjától. Ha lehetne, meg is feledkeznének róla. Ez azonban sajnos lehetetlen. Mert mi a helyzet, ha nőtlen? A lány, „akivel jár”, okvetlenül felhívja már hajnalban és bűbájosán boldog születésnapot kíván. A telefonfelhívást elkerülhetetlenül követi személyes megjelenése, amikor a szegény születésnapi alany még a fogát mossa, avagy borotválkozik. Az ifjú hölgy ekkor ünnepélyesen átnyújtja ajándékát. Az ajándék rendszerint kézzel kötött pullover. Az átvételnél a megajándékozott kénytelen legalábbis viháncolni az örömtől, mert különben elmerülhet a sértődött könnyek árjában. Az ajándék közelebbi vizsgálatánál kiderül, hogy minden előzetes aggo- dalam indokolt volt: egyrészt nincs is szükség pullóverre, ennek pedig ráadásul még lehetetlen színe és mintája is van, egyes szemek leszakadtak és az egészből világosan látható, hogy első kísérlet a kézikötés terén. Kellemetlen vendég Mi a helyzet a férjeknél? [Vémileg más. A kora hajnali A ' órákban nem titkos kedvese ébreszti fel, hanem felesége és gyermekeinek kara, akik hangos „boldog születésnapot” kívánsággal köszöntik. A születésnapi üdvözlést általános csókolózás és el- érzékenyülés követi. Eredmény: húsz perc késés a hivatalban, le- tolás a főnöktől. Mielőtt elindulna, még át kell vennie az ajándékokat is. Felesége speciális kenyérpiritóval lepi meg, (a számlát gyöngédségből csak másnap nyújtja át). Este, hazaérkezésekor a lakás tömve vendégekei, vágni lehet a dohányfüstöt, — szóval igazi békés otthon! Felesége szerény, de gyengéd mosollyal jegyzi meg: „Meg akartalak lepni drágám és meghívtam néhány barátodat”. Mire késő éjszaka mindenki eltávozik, az ünnepelt úgy érzi magát, mint egy kifacsart rongy, agya majd szétrobban a dohányfüsttől, és az elfogyasztott alkoholtól. Betántorog a hálószobába, már csak egy vágya van: aludni, aludni... A hálószobában azonban zokogó neje várja, aki elkeseredve panaszolja, hogy nem értékelte a születésnapján kifejtett szerető erőfeszítéseit... A hannoveri állatkertben napok óta egy rendkívül magas tölgyfa tetején ült egy játékos fekete mackó, amely kiszabadult ketrecéből. A ketrecből kiszabadulva átúszta a vízzel teli árkot, maid felmászott egy ötméteres falra, végül pedig a tölgyfa tetejére.- Eleinte tűvé tették érte az állatkertet, mert nem tudták, hova lett. Csak 12 órával később, reflektorok segítségével találtak rá a fa tetején. Azóta rendőrök állnak a fa alatt és lesik, mikor méltóztatik a mackónak lejönnie. BIZALOM Egy berlini bankárnak nemcsak a szíve, hanem a pénztárcája is nyitva állott a művészet és a művészek előtt. A többi között Joachim Ringelnatz, az ismert német író is a bankár törzsügyfelei közé tartozott. A mecénás egy alkalommal valamilyen bűnügybe keveredett, őrizetbe is vették, de rövid időn belül rehabilitálták és szabadon engedték. Ringelnatz még aznap meglátogatta: „Tulajdonképpen nem volt szükségem pénzre”, magyarázta este a barátainak, „de nem akartam azt a látszotot kelteni, mintha megingott volna benne a bizalmam”. (A „Basler Nachrichten”—bői) Aki szarvakat visel, — fizessen érte Laosban új asszony, szere- törvényt lép- tőjének, hanem tettek életbe a a férjnek is házasságtörés pénzübüntetést büntetésére. A kell fizetnie törvény értei- «„büntetendő os- mében nem- tobasága” mi- csak a férjes att. Az állatkert igazgatója határozottan visszautasította a hannoveri rendőröknek azt az ajánlatát, hogy lelövik az állatot. Mint mondotta, a 18 hónapos mackó igen szelíd, és nem veszélyezteti az állatkert közönségének épségét. Abba sem egyezett bele, hogy felmásszanak a fára és lekergessék. Attól félt ugyanis, hogy a kis mackó megijed és ijedtében lepottyan. A nyugodt vérmérsékletű Hermann Ruhe, az állatkert igazgatója kijelentette, hogy karácsonyig mind lehullanak a levelek a tölgyfáról, akkorra a mackót is lekergeti az éhség, mert hiszen nem táplálkozhatik a levelekkel. Öriáskolbász, mint tiszteietdíj Hildesheim város régi krónikájában olvastuk, hogy a XVI. század eleején egy, a város által megrendelt festmény elkészítéséért a művésznek „a kellő készpénz díjazáson kívül, egy 13.5 rój hosszú embercomb vastagságú kolbászt4< ajánlottak fel. A kolbászt a festő a városházán fogyasztotta el és a lakomára négy barátját is -cghívta. Régi német szokás szerint az óriáskolbászt ülő módon meg is locsolták jó rajnai borral. Az angliai Birmingham városban Thomas tiszteletes úr kijelentette, hogy hívei álmatlanság ellen ne altatót szedjenek, hanem hívják őt fel telefonon, mert biztosítja, hogy épületes szentbeszédével bárkit el tud altatni. (Az „ö. Neue Tageszeitung”- ból) Kései bánat — Jaj, csak még most ússzam l meg, soha nem iszom többet! munka közben. üem tudsz aludni? Hallgass szentbeszédet! A KALAP Férfi: — Drágám én vendégnek hívtalak, nem menyasszony3! a Nem elég az ábra Megcsókoltad? Meg! > És aztán mi történt? Születésnapom közeledett. Fe- leségeem — aki nagylelkűségről közismert, mint minden feleség — a nagy imp előestéjén a következő meglepetést tartogatta: — Szép ajándékot kapsz tőlem. Kivasalom a nadrágod, s felvar- rom azt a gombot, ami két hete szakadt le a kabátodról a villamoson. Azonkívül holnap veszel magadnak egy kalapot. De velúr legyen, elől csapott, hátul emelt. Nyújtottam tehát kezem a pénz után. — Mit nVÚlkálsz? — tudakozódott nőm. Hát a pénzt várom — tájékoztattam. — Miféle pénzt? — ámult. — Hát amit a kalapomra gyűjtöttél. Nejem közölte, hogy erre a célra féltve rejtegetett takarékperselyem tartalma hivatott. Másnap miután az elárusítók többször bemutatták szeretett rokonaimat, találtam egyet az egyik üzletben. — Erre van önnek szüksége! — csapott valamit a fejembe ellentmondást nem tűrő hangon az elárusító. Nem vagyok gyáva, gyermekkoromban is előszeretettel pofozgattam a gyengébbeket —.de miután felbecsültem a dérék ember öles termetét, kénytelen voltam meggyőződni arról, hogy, a kalap kitűnő, mintha rám szabták volna, s még nem is biztosíthattam erről kitűnő kiszolgálómat, máris kezemben volt az alig 150 forintos számla, Vérző szívvel, üres zsebbel távoztam a pénztártól, de fejemen ott viháncolt hitvestársi engedelmességem jelképe. Kis hátszéllel a szemembe borult, s csak ketten pofoztak meg azért, mert nekik- nentem a gyalogjárón Aztán megfordult a szél iránya, s lázasan kapkodtam fejemhez. A szembejövők gyanús pillantásokkal méregettek, egy rendőr ál- hatatosan nyomomba szegődött. S amikor egy kirakatnál megálltam, egy szörnyeteg meredt rám az üvegből kajla karimával, elől csapottan, hátul emelten. Ahogy erősödött a szél, úgy hullámzott kedélyállapotom is. Egyszer egy kutya szájából vettem ki, aki dühös morgással, fog- vicsorgatással tiltakozót} ellene, máskor egy kövér hölgy szoknyája alá másztam, hogy oszlopos lábai alól megmentsem a drága értéket. Ügy éreztem magam, mintha a marathóni futás új rekordját döntöttem volna meg, mire a villamoshoz értem. Addig luilipom átképezte magát tangóharmóniká- vá, redők, barázdás cakkok és egy-két olajfolt tette nevezetesebbé. S míg a peronon jobbszomszédom lábáról leszálltam, a pajkos szellő újra lekapta fejemről. Halálraszántan ugrottam utána, s nyilaló bokával, egy közlekedési kihágásért járó büntetés ! boldog reményével szedtem ki roncsait egy többtonnás teherautó alól. Azóta vitrinben tartom s szenvedő férjtársaimnak mutogatom hitvesi nagylelkűség legbeszédesebb bizonyítékát... Győri Illés György. Figyelmetlenség Feleség: — Exponálj már, mert szúrja a fény a szemem! - Már megtörtént! — Ejnye ... vezethetne óvato sabban is ! Jó idegzetre vall