Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-13 / 300. (291.) szám
1958. DECEMBER 13, SZOMBAT KELETMAGYARORSZÄG 5 ■ff A TASZSZ nyilatkozata A nemzetgyűlés reakciós többsége még a kilátásba helyezett egy titkári hegytől is elütötte a Francia Kommunista Pártot Párizsi jelentés Párizs, (MTI): A francia nemzetgyűlés reakciós és jobboldali többsége a pártok korábbi megállapodásától eltérően nem hagyott még egy titkári helyet sem a Francia Kommunista Pártnak. A nemzetgyűlés csütörtöki ülésén szavaztak a 14 titkári hely betöltéséről. Bár szerdán a pártok megállapodtak abban, hogy a 14 Felső-Volta a francia közösség új tagja Párizs, (MTI): A francia nyugatafrikai Felső-Volta székhelyén, Quagandougou-ban csütörtökön kikiáltották a köztársaságot, egyben kimondták az új köztársaság' csatlakozását a hely közül egy a Kommunista Párté, a párt jelöltje, Robert Ballanger a titkos szavazáson csak 184 szavazatot kapott, szemben a pártok megállapodásából született közös listán kívül, külön induló algériai Mohammed Bedrs- dine-vel, akire 283 szavazat jutott. így az algériai képviselő lett a nemzetgyűlés tizennegyedik titkára. francia alkotmány szerinti közösséghez. A Felső-Volta 270.000 négyzetkilométernyi területén 3 200.000 lakos él. A bennszülöttek nagyrésze ma is törzsfőnökök hatalma alatt van, „Diplomáciai fesztivál“ Párizsban (Folytatás az 1. oldalról.) Adenauer minduntalan elárul, lépten-nyomon a Hitler által követett útra viszi öt. A szövetségi kancellár az európai hidegháború legfőbb sugalmazójának szomorú hírnevét vívta ki. Adenauer elsősorban attól fél, hogy a külföldi csapatok — isten ments — elhagyják Nyugat-Ber- iint és átadják a németeknek. Adenauer alighanem jobban szívén viseli a nyugat-berlini megszállók elavult jogait, mint maguk a megszállók; micsoda képtelen helyzet! Nem véletlenül állapítják meg, hogy Adenauer úgy vonul be Németország töténeté- be, mint „a megszállás kancellárja“, mint az egyetlen német kancellár, akinek egész politikája Németország külföldi megszállásának fenn- , tartására irányult. ’ A nyilatkozat hangsúlyozza továbbá: Adenauer kancellár és azok a nyugatnémet körök, amelyek támogatják a kancellár politikáját arra törekednek, hogy Nyugat-Berlint adott pillanatban a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszió, testvérgyilkos háború kirobbantásának támaszpontjává tegyék. Tudják azonban, hogy a nyugat-berlini felvonulási területet nem tarthatják meg saját erejükből, s ezért a megszállók szuronyaira számítanak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság nem figyelheti közömbösen, hogyan változtatják Nyugat-Berlint felforgató tevékenység központjává, NATO-támaszponttá. Világos, hogy! egyetlen állam sem nyugodhat bele ilyen helyzetbe, ha törődik saját biztonságával. A szovjet kormánynak szilárd az az elhatározása, hogy megteszi azokat az intézkedéseket, amelyeket a Berlinben uralkodó rendkívüli helyzet megszüntetésének feladata megkíván. A szovjet kormány szívesebben szüntetné meg Berlin megszállási státusát a többi érdekelt hatalommal való ésszerű megállapodás útján, s továbbra is reméli, hogy ez az út járható. Ha azonban az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormánya nem akar együttműködni a Szovjetunióval ennek a feladatnak megoldásában, akkor a szovjet kormány számára nem marad más hátra, mint hogy elhárítsa magától a Berlin megszállási státusának fenntartásával kapcsolatos funkciókat és megfelelő egyezményt kössön a Német Demokratikus Köztársaság kormányával. flz NDK biztonsága jó kezekben van Nyugaton azonban vannak, akik fenyegetőznek, s olyan hangok hallatszanak, amelyek erőszak alkalmazását, a tankok megindítását követelik a megszállók nyugat-berlini pozícióinak védelmében. Mit lehet mondani az ilyenféle követelésekről? Ezeket nem a józan ész diktálja. Vajon nem világos-e, hogy minden olyan kísérlet, amely erőszak segítségévei kíván Berlinbe behatolni, támadást jelentene a Német Demokratikus Köztársaság ellen, s egyúttal a varsói szerződésben résztvevő szövetségesei eilen? Felhívhatnék a figyelmet arra, hogy a szovjet csapatok nem azért vannak Kelet-Németországban, hogy megmutassák az utat Berlin felé a nyugati hatalmaknak. A Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló támadás esetén ar. agresszoroknak megfelelő választ adnának a varsói szerződésben résztvevő államok egyesült fegyveres erői. A Német Demokratikus Köztársaság biztonsága jó kezekben van. A TASZSZ nyilatkozata végül leszögezi: Azoknak a lelki egyensúlyukat vesztett vezetőknek nyomán haladni, akik ma Berlinnel kapcsolatban erőszak alkalmazásáról kiáltoznak, egyértelmű lenne a háború veszélyének felidézésével az emberiségre nézve oly súlyos összes következményekkel együtt. A megkezdett háborús konfliktust aligha lehetne korlátok közé szorítani. Mindkét részről bevetésre kerülnének a legújabb pusztító eszközök, a nukleáris és a rakétafegyver is. Vajon ezt akarják-e elérni azok, akik tankokat akarnak küldeni Berlin ellen? Ha igen, akkor tudatosan emberpusztító célokra törekednek. A Szovjetuniónak_Berlin megszállási státusa megszüntetésére vonatkozó javaslatai teljes mértékben lehetővé teszik Nyugat- Berlin kérdésének az európai béke érdekei szerint történő megoldását anélkül, hogy ebből kár származna bármelyik nagyhatalomra, és úgy, hogy az feltétlenül hasznára válnék a német népnek. A szovjet emberek szeretnék hinni, hogy a nyugati hatalmak kormányai reális szellemben foglakoznak ezekkel a javaslatokkal, elvetik maguktól mindazt, amit ma megbolygatott indulatok sugalmaznak és józan ésszel, tárgyilagosan ítélik meg a helyzetet. Párizs, (MTI): A párizsi Chaii- lot-palotában csütörtökön délelőtt megkezdődött a NATO katonai bizottságának kétnapos ülése, s ezzel kezdetét vette a párizsi, „diplomáciai nagyhét’’. Egymást érik a francia fővárosban az elkövetkező napokban a tanácskozások: alighogy véget érnek az Atlanti Szövetség katonai természetű megbeszélései, máris összeülnek az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Nyugat-Németország szakértői, hogy előkészítsék a négy nyugati ország külügyminisztereinek vasárnapi párizsi rendkívüli konferenciájára „a berlini kérdés dosz- sziéját”. Hétfőn ülést tart a Nyugat-európai Unió, az Európa-Ta- nács és az Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete (OEEC), kedden pedig megkezdődik az Atlanti Szerződés országainak külügyminiszteri konferenciája. A hangzatos kifejezéseket kedvelő párizsi sajtó „Diplomáciai fesztivál”-ról ír. A Szovjetunió nagy horderejű kezdeményezése Berlin szabad várossá tételéről, felborította a nyugatiak problémáinak sürgősségi rendjét. A nyugati fővárosoknak a szovjet jegyzékre adandó válasz okozza ma a legtöbb fejtörést, annyival is inkább, mert szemmellátható' ellentétek mutatkoznak a nyugati táborban. A politikai-gazdasági katonai szövevény összekuszálódott szálai sok gondot okoznak majd a „diplomáciai fesztivál Párizsba érkező „sztárjainak“^ MuHslivai jegyzetek: emLíkek Moszkvától harminchat kilométernyire van egy kis falu, Gorki, annak közelében egy fe- hérkövű kastélyban élte utolsó éveit Lenin elvtárs. A faluban az egyik ház falán elhelyezett márványtáblán ezt olvashattam, amikor a közelmúltban„ Gorkiban jártam: A falu minden lakója szeretettel és megbecsüléssel emlékezik az emberiség nagy tanítójára, s ha idegen vetődik falujukba, elviszik ehhez a házhoz. Szeretettel és lelkesedéssel beszélnek arról, hogy ennek a háznak öreg falai között járt Lenin, s aztán itt töltötte életének utolsó éveit a falutól nem messze fekvő, fehérkövű kastélyban, amely ma történelmi emlékmúzeum, s a nagy Lenin emlékét idézi. Gorki falu parasztjai szeretettel látott vendégek voltak abban a kastélyban. Gyakran látogattak el Lenin elvtárshoz a környező falvak — Szjamovó, Be- lentovó, Korodovo — parasztjai is, hogy hallgassák Iljicset, aki egyszerű, világos szavakkal beszélt a politikai helyzetről, a szovjet hatalom feladatairól. 1921. január 9-én pedig Leóin élvtárs látogatott el feleségével a faluba a parasztok politikai gyűlésére. Üdvözölte az egybegyűlteket, s amikor a hosszantartó taps elült, beszélni kezdett, Röviden és érthetően, egyszerű szavakkal vázolta a szovjet hatalom külpolitikai helyzetét, majd beszélt az ellenforradalmi kérdéEmléktábla hirdeti, hogy ebből a a parasztok sekről, részletesen foglalkozott a Bolsevik Párt politikájával és a villamosítással. — Az ő beszéde — emlékeznek vissza az öregek — olyan volt, máit a világosság az éjszakában, Megerősítette lelkünket és megmutatta az utat hosszú-hosszú időre előre .. s Iljics beszéde után válaszolt a feltett kérdésekre s a barátságos beszélgetés jócskán elhúzódott, mert a parasztok érdeklődése a villamosítás felé fordult, s erről igen sokat kérdeztek. házból indult el Lenin elvtárs gyűlésére. — Rólatok van szó, elvtársak — mondotta Lenin elvtárs. —1 A villamosítás itt is hamarosan megkezdődik. Vannak, akik arról panaszkodnak, hogy a villamos világítás tízszer drágább lesz, mint a lámpáeska, amely eddig nektek világított. A kolhoz életéhez nélkülözhetetlen a villamosság. És ha valaki a parasztok közül ‘a villamosság ellen van, az Gorkit akarja elzárni a világtól. Hamarosan mérnök jött a faluba, aki megcsinálta a villamosítási terveket, s csakhamar elkezdődtek a munkálatok. A szomszéd falu lakosai is segítették Gorki parasztjait a villamosításban. S Lenin elvtárs január 18-án az alábbi üzenetet küldte: „Ami Gorki villamosítását illeti, az vonatkozik Szjamovo községre is. (Átküldték nektek?) Sürgessétek a magatok erejéből is a munkát.“ Miután Gorki és Szjamovo község villamosítási munkálatai befejeződtek, a parasztok meghívják Lenint, hogy vegyen részt velük együtt az ünnepségen, amikor bekapcsolják a villanyt. Lenin a következőket írta a parasztoknak: „Figyeljetek, eivtársak! Én nem vagyok egészséges. Nem tudok veletek lenni. Kérlek benneteket, ne várjatok engem és tartsátok meg az ünnepséget nélkülem. Szívből üdvözöllek benneteket és sikert kívánok nektek.” — Azóta sok esztendő telt el — emlékezik vissza Ivan Andre- jevics Bujanov elvtárs, a Szocialista Munka Hőse — s a mi kolhozunk, amelyet Vladimir Iljics- ről neveztünk el, a Lenin-álmodta jövőt váltotta valóra. Mert a szovjet hatalom gondoskodása folytán évről évre fejlődött s a tagság szorgos kezemunkája nyomán gyarapodott Soha nem felejtjük el Lenin elvtárs szavait, aki azon az emlékezetes napon arra tanította ennek a falunak a parasztjait, hogy a villamosítással behatol a tudomány a házak kerítése mögé, mint az élet fenntartója és a jövő építője. Ebben a kolhozban a mezőgazdasági tudomány eredményei alapján folyik a munka, s a kolhoztagok szorgalmasan tanulmányozzák a korszerű agrotechnikát, hogy egyre nagyobb terméseredményeket érjensk el. — Lenin elvtárs a gyűlésünkön ezernyi életreszóló tanulságot mondott — emlékezik vissza Michail Vasziljevics Sulhin — amelyeket örökre a szívünkbe zártunk, s ezen az úton haladunk tovább Ezekre az igazságokra tanítjuk gyermekeinket, s így építjük a saját, boldog jövőnket. Gorki falu parasztjainak élete, munkája a nagy Lenin igazságát példázza, miként szerte a nagy szovjet földön a városok és falvak szorgos népeinek alkotó, teremtő munkássága. Gorkiban, ahol egykoron apró lámpácskák világítottak, ma a szép házak tetején televíziós antennák sorakoznak, s egyetlen házat sem lehet találni, ahol rádió ne lenne. Két könyvtár — amelynek könyvállománya 15.000 kötet — áll a kolhoz dolgozóinak rendelkezésére, s korszerű iskolákban tanulnak a gyerekek. Az iskola tanárai és tanítói hűséggel és kegyelettel őrzik az emléket, hiszen alig két évtizeddel ezelőtt Lenin elvtárs felesége, Krupszkája tanította itt a gyerekeket A vörösnyakkendős kis úttörők és a meglett emberek egyaránt rajongó szeretettel beszélnek Leninről. Az öregek . látták őt, beszéltek vele, s a fiatalok kegyelettel őrzik szívük legmélyén az apák, nagyapák és dédapák személyes emlékeit, s nemze- dékről-nemzedékre adják tovább. Kovács Jértő V, I. LENIN ebből a házból indult el 192R január 9-én a gorki-i parasztok gyűlésére.
