Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-07 / 286. szám
8 seletmagyarokszAg 1958 DECEMBER 7, VASÁRNAP HUMOR - UHJM01S - HUMOR KÉP SZÖVEG NÉLKÜL esztek ti... JÓ ALKALOM 4 s evés életünk igen fontos mozzanata. Jó dolog enni, ; különösen akkor, amikor mycsik- i landozó, fogunkra való fin°msá- gok párolognak előttünk. S bizony, 1 kellemetlen dolog, amikor sós a káposzta, ragadós a tészta, keserű a saláta. No, de tételezzük fel, hogy az ebéd kitűnően sikerült, a szakács remélteit. Nézzünk hát körül az ebédlőben, nézzük meg, ki hogyan eszik. Aki pedig magára ismert, menjen a sarokba és öt percig szégyelje magát... Ott jobbfelől, az első asztalnál ül az ínyenc. Búskomor képpel ül rendetlenül. S egyszeresük arca átszellemül, mennyei boldogság önti el: megérkezett az első fogás, a húsleves. Űjongva meríti kanalát az aranysárga lébe, s úgy szürcsöli, hogy békés asztalszomszédai ijedten kapják fel fejüket. Minden falatot külön „meggusz- táV\ megforgatja szájában, hogy íze maradandó legyen. Legszívesebben ódát ima a combhoz, mielőtt lenyeli. Kissé feljebb ül két ebédelő, egymással szemben, s olyanok, mint a mínusz és a plusz. Tudniillik tökéletes ellentétei egymásnak. Egyiküket nevezzük talán a kényeskedőnek. Kelletlenül turkál villájával a tányérban, s heves orr fintor gatás közepette tolja félre a félig lefaragcsált csontot. Az őszibarackot késsel cs villával eszi, még az sem zavarja, hogy finom leve szertefröccsen. Másik alanyunk a falánk. Nem -avarja asztaltársa kényeskedése, amit az otthagy, ő azt is felfalja. Pillanatok alatt eltünteti az elölte 1 tornyosuló burgonya-hegyet, s i még repetát is kéme. Ha az asz- tál sajtból lenne, lyukat fúrna a; közepébe, belébújna, s egy negyedóra múlva az egészet meg- [ emésztené. Megérkezett a tudományos ét- i kezd is. Hóna alól vaskos könyvet | csap az asztalra, kinyitja, s bele- temetkezik. Tudomást sem vesz a -eves érkeztéről, szórakozottan, szinte gépiesen nyúl kanala után, s az sem bántja, hogy egy-két Isanállal szája helyett újonnan tisztított öltönyére is jut. Egy nyelés, két sor, két nyelés, három sor... Mire megebédel, az egész i fejezettel és az öltönnyel is végzett. Türelmetlen ebédelő társunk | jóformán még meg sem érkezett, máris izgatottan dobol asztalán, j Hol órájára tekint, hol pedig a j serénykedő kiszolgálószemélyzetre \ löveli fenyegető pillantásait. Ve-1 szekszije asztaltársával, mert EZ IS INDOK Esperes: Tudnátok mondani egy szép példázatot? .:. Hölgy: Péter!. Férfi: Parancsolj! Hölgy: Engem megsértett ez ! férfi..; | Férfi: De hisz ide se nézett! Hölgy: Nem elég az? Olaszországi csendélet“' »Jjsáfilúr: Olaszországban emeltéi az élelmiszerárakat. Rendőr: — Miért járnak maguk így, mikor nincsen fürdő-' szezon? Férj: — Jaj kérem, nem járnánk, de oly drága volt az ebéd,' hogy ráment a ruhánk. ÁRULÓ NYOMOK t - _______ ..... 6\ Kapott hamarább kanalat, összeszidja a pincért, mert forró a le- vés. Az elégedetlen, testvéröccse ne- I ki. Ö is szidja a pincért, szaká- I csőt, az időjárást és a főzeléket, a Közértet és a Szefut, mert a püspökfalatot pirosabban szereti. Végül, de nem utolsósorban ott ül köztük a rendetlen is. Sötétlő mancsát a fehér abroszra rakja, ! s a feltete névjegyről később is meg lehet ismerni, hogy ott ki i ült. Evés közben beleköhög szomszédja tányérjába, s ha az emiatt [ méltatlankodik, esetleg szembe is \ iüszköli. Az illendőség kedvéért | belemarkol a levesbe, s jókora | zöldségdarabot halászik belőle. A | kenyeret darabokra faricskálva i messze környékre szórja mór- j zsáit. De ő kielégíthetetlen ember, ! s a teljesség kedvéért poharát könyökével asztaltársa nadrágjára! önti. Ezután, mint aki dolgát jól vegezte, cigarettára gyújt, a gyű- \ fát hanyag, előkelő testtartással j veti a szomszéd asztal felé, a ha- j | műt pedig a% otthagyott leveses- J '! tálba pöccinti. I S _ hogy az ebéd kedélyesen j j folyjék, kü'ön zenekar deríti a ~ j étkezőket: a prímet ínyenc barátunk szürcsöli levesén, a csám- 1 ) csogók hada kontrázik. A csontszopogató pedig valóságos futamokat szív a néhai baromfi csontján. Jó étvágyat! GYŐRI ILLÉS GYÖRGY Pontosnak lenni szegyen, késni illő j££|,n;9/v£i Mit rt» l JUUirjonl. Hölgy: — Régen vársz, drág ám? így is lehet . . . Szeret... nem 'szeretsze rét.., Rövidlátó lovag Azt mondod, hogy az éjszaka • értekezleten voltál? — Minek jött udvarolni, h 1 egész este újságot olvás?! Apa: -y Ha már mindenáron el akarja szöktetni a lányom, legalább tegyen szemüveget. NEM ELÉG AZ ÁBRA? holla jobbkor Ahogy néhány brittéus a Réfieket hiräia — Halló igazgatónő, tt efonhoz hívják!
