Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-07 / 286. szám

4

fti E i 1,(IVK>1 akíiKsíAO

1958 DECEMBER 7, VASÁRNAP

Egy gondolatolvasó „csodái"

A közelmúltban Becsben a színház és mozi hirdetések közt egy új plakát vonta magára a figyelmet. Ez a plakát egy gon- dolatólvasó művész előadására hívta az utcai járó-kelőket. A sajtó és a rendőrség is felfigyelt a telepatikus fenomén tevékenységére és bemutatkozó előadást kért í

. Bécsben ekkor mór nagy hímek örvendő művésztől. A művész a kérés teljesítését ígérte, s egy napon oda is állt a sajtó és a rendőrség képviselői elé, hogy ízelítőt adjon tudományáról.

Áz újságírók és a rendőrök egy hangversenyteremben gyűltek' ősz- szé. Nem sokkal később belépett a terembe egy alacsony, feketehajú, szúrós szemű ember, művésznevén Maru, a gondolatolvasó. Az érdeklődők körülfogták és elsőnek azt kérdezték tőle, árulja el mutatványai lényegét A zömök férfi azonban nemet intett, majd kijelentette hogy a feleletet közönsége fantáziájára bízza. A jelenlévők nem tehettek mást, mint megkérték, mutassa be tudományát.

Maru azonnal a közönség rendelkezésére állt. Először is felszólított a hallgatói közül két embert és megkérte őket, hogy a teremben lévő két hatalmas fekete táblára írjanak fel tetszés szerinti számokat. Amíg a két ember írt, 8 háttal állva a táblának közönséges dolgokról csevegett az első sorokban ülő hallgatóival. Amikor már több, mint 40 szám állt a a táblák mindegyikén, Maru betakarta kezével a szemét, arccal a közönség felé fordulva, sebesen felsorolta a táblára írt csillagászati számokat, a billiókat, a mil- liárdokat és amilyen hatalmas, sokszámjegyű számok még léteznek számrendszerünkben, ,A közönséget szédülés környékezte. És mindez titokzatos világítás, színpad nélkül, egy hangversenyteremben történt, melyben a táblákon és néhány széksoron kívül csak a csupasz falak voltak.

Ezután a művész arra kérte hallgatóit, hogy dugjanak el a teremben néhány tárgyat Alig telt el néhány perc és Maru mester valamennyit megtalálta. Aztán megint a táblához szólítot néhány embert s most városneveket íratott fel velük, s azokat is mind kitalálta anélkül, hogy a táblára nézett volna. Később elhagyta a termet, lement a földszintre és tanúként magával vitt egy rendőrt. Ezalatt a közönség közül többen neveztek meg folyókat, kártyalapokat, filmcímeket, dalsorokat, stb. Utána felhívták Marut és Maru hibátlanul elismételte a hallgatói által távollétében említett dolgokat,

A hallgatóság csodálta Maru tudományát, de akadtak kételkedők. Erre a művész egymásután megmondta hallgatóinak nevét, lakcímét születési dátumát. Azután kiosztott néhány telefonkönyvet. Egy hallgató megmondta, hányadik oldalon nyitották ki a könyvet, melyik hasábban van az a telefonszám, amelyet néznek és a sorban hányadik. Erre Maru pontosan megmondta a telefonszámot. Ezek után az már nem is keltett meglepetést, amikor a gondolatolvasó mindenkinek megmondta, mit tart összeszorított öklében, vagy mennyi a pénztárcájában fekvő legfelső 100 schhilin- ges bankjegy sorszáma.

Bizonyosan most azt kérdi az olvasó, hogy csinálta mindezt? Erre Maru nem felelt, de elmondta hogy két lánya van. Az egyik 11 a másik 13 éves és mindkettő be tudja mutatni apja produkcióinak egyrészét. ö maga — bevallása szerint — szintén gyermekkora óta foglalkozik effajta mutatványokkal.

Talán azt is kérdezi az olvasó Mit mondanak erről a tudósok? Tudni kell, hogy a tudósok most folytatnak kísérleteket, hogy a telepátia, a gondolatátvitel titkait felfedjék. Ilyen kísérleteket folytat a Szovjet Tudományos Akadémia, valamint nálunk is kutatásokat végez egy lélektani professzorokból álló bizottság és már több esetben vette vizsgálatok alá közismert göndolatolvasónkat, Daniel mestert. A vizsgálatok eddig csak részben' tudták megfejteni a gondolatolvasás titkait, egyes részletekre pedig csak feltevésekre szorítkozhatunk.

A házaséletnek tantárgyai vannak

Sok érdeklődői vonzott „4 házasság lélektani problémái“

fi mii előadás

A József Attila Művelődési Ház színháztermében több mint négyszázan gyűltek össze, hogy meghallgassák dr. Harsányi István, a Budapesti Gyermeklélektani In- ? tézet munkatársának „A házas* ság lélektani problémái” című

* előadását. A házasság a mindenei napi élet örökös témája. Sokat i beszélnek, vitatkoznak róla az

(Megkönnyítik a mezőgazdasági munkát

Hárommilliót fordítanak a munkák tei|«ss gépesité- * sére a Gvutaiaiivai Kísérleti Gazdaságban

A megyénkben lévő szocialista mezőgazdasági nagyüzemek közül elsőnek a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban kezdik meg a munkák teljes gépesítését. Ezt az elkövetkező két -.évben kívánják megoldani. A gépek beruházására fordított összeg közel hárommillió forint, melyből 1959-ben 1

millió 718 ezer forintot fordítanak a géppark bővítésére. Több szuper zetort, eszközhordó, gabonatisztító és palántaültető gépet és másfajta kombájnt, lánctalpas traktorokat, esztergapadot stb. kapnak a jövő évben. A megmaradt több mint egymillió forintot 1960-ban fordítják újabb gépek munkábaállítására.

A fokozott gépesítés lehetővé teszi a gazdaság részére azt, hogy fejlesszék az állattenyésztést és még nagyob eredményeket érjenek el.

emberek, mégis kimeríthetetlen és mindig lehet vele kapcsolatban újat mondani. Ma már külön tudományág foglalkozik a házassággal, a pszihológián belül — amint azt dr. Harsányi István elmondta. Nem régi tudomány - ez, de nagyon hasznos. Különösen nagy á jelentősége a gyakorlati életben. A lélektan tudományos módszereivel igyekeznek felfedni, azokat a szükséges feltételeket, amelyek a jó házasságnál elengedhetetlenek. Dr. Harsányi István előadása első részében a házasságról beszélt általánosan. A párválasztás jelentőségét hangsúlyozta és felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az élet talán egyik legnagyobb választása ez. Az emberek egy életre összekapcsolják sorsukat és ez csak úgy lehet sikerült, ha a házasulandók figyelme sok körülményre kiterjed. Az előadás második része a házasságok feltételeivel foglalkozott. Dr. Harsányi István szemléltető módon egy hídhoz hasonlította a házasságot, melynek egyik oldalán a nő, a másikon a férfi áll. Ez kettőjüket köti össze, közben azonban- pillérek támasztják alá ezt a hidat. Hat ilyen pillért sorolt fel. mint a jó házasság elengedhetetlen feltételeit.

Részletesen elemezte valameny- nyi kitételt és nagyon ízes, élé ből vett példákat sörolt fel bizonyításul, szemléltetés végett, ami rendkívül érdekessé tette az előadását mindamellett, hogy végig tudományos alaposságú volt.

Előadását azzal fejezte be, hogy a házasság nem elavult intézmény, ahogy. azt mondogatni szokás, ugyanis a hibák nem azért fordulnak elő, mert idej étmúlta a házasság, hanem azért, mert a házaséletnek tantárgyai vannak és ezt sokan nem tanulták meg.

Kiss.

Hasznosan és rídáman telnek a tiszakanyári esték

Alig .négyszáz család lakik Ti- szakanyár községben,.. Ügy ’ élnek ott az emberek, mint egy nagy család- Lámpagyújtásra igyekeznek elvégezni a napi munkát, aztán estézni és szomszédolni mennek. Kenderdörzsöléssel, fonással, szövéssel, terei «révéi és az új bor kóstolgatásával űzik az unalmat a hosszú őszi és téli estéken. Sokan meg .a. kultUrházban érzik jól magukat. Ott minden este legtovább világos az ablak.

35—4Q, iskolából kikerült fiú jár a mezőgazdasági tanfolyamra. Legutóbb a szőlőtelepítés és a gyümölcsös. _létesítés teendőiről hallgattak előadást. A községben majd minden ötödik család elterAz élet napról-napra arra figyelmezteti az embert, hogy tanuljon, igyekezzen pótolni azokat a mulasztásokat, amelyekre a régi időkben kényszerült. A geszte- rédi szülők egy nagyobb csoportja

megfogadta ezt. a figyelmeztetést és a szülők iskolájában* tanul; Az első foglalkozáson mintegy 150 szülő jélent meg. Az érdeklődést ismerve, remélhetjük, hogy ez a szám állandó lesz, esetleg még emelkedni fog.

vezte a szőlő, illetve gyümölcsös telepítési. Nagy hasznát veszik a tanfolyamon hallottaknak.

Másik este az eladó lányok gyűlnek össze a kultúrházban és kézimunkázás közben a sütésről, főzésről, a háziasszonyi teendőkről cserélik ki tapasztalataikat. Aztán egy-egy könyvről beszélgetnek, hogy kinek mi vall; belőle a tanulság.

A felnőtt emberpkvis kedvelik a kultúrát és szívesen történek órákat a színpadon. A kulturális versenyre készülnek a „Szakadék” című színdarabbal. Ott tartja a rendszeres próbákat a 43 tagú énekkar, a .tánccsoport és a népi zenekar is. Csendesebb körben, a kultúrterem meí^";j6rS^baii pedig a . sakkozás '/kéáV.elpi, mérik ősszé tudásukat.' "

.....

A' községi KlSZ-szervezetöíagjai valóságos - második' otíhortúknak •tekintik a • kultúrháza.t„ .Közülük sokan .szemináriumra járnak és a .pedagógusok; -vezetése ' mellett ’szórakoznak,: még"‘a • község lakóinak szórakoztatására' készülődnek. S olykor éjfélig is eltart a szórakozás, meg a táncolás. Hasznosan és vidáman telnek Tiszakanyáron az esték.

A mikor már túl voltak a va- csórón, s a hangulat meleg ködöket lehelt a terem sarkaiba, a hosszú asztal mellől felálltak a fiatalok, s középen táncolni kezdtek. A mérnök nem szeretett táncolni. de meg most kötötte is a társaság. Feleségét csakhamar felkérték, s ő észre sem vette, bár bólogatott. Rég nem használt •nyelvtudását ízlelgette, belemerülve hosszú évek előtti kalandjaiba.

A mosolygós, csedes, idősebb tiszt meglepetve szögezte le, hogy a mérnök kitűnően beszél oroszul, valósággal az irodalmi nyelv zeng f-\ az ajkán, választékosán és kedvesen. „Hol tanulta ezt?” — kérdezte, és így indult el a beszélgetés.

— .......ben, a német fasiszták

rettentő rombolásait építettük. Elég jól haladt a munka, és én gyakorta kijártam a városba. Ott ismerkedtem meg Tatjánával. Érdekes — mondotta a mérnök ellágyulva, poharába bámulva, — amikor a Szállnak a darvak-at megnéztem, hirtelen azt hittem, hogy őt látom a vásznon. Csakhogy ő nem Szamojlova, hanem... —sokáig nézett, erőlködve. — Enyje, múlnak az évek... öregszem. Nem jut eszembe a neve.

— De mindegy — legyintett a tiszt, barátságosan megveregetve a mérnök karját.

Tgaz, mindegy. Tizenkét esztendeje... Szóval, Tatjána nagyon szép nő volt. Katonaorvos. Rengeteget olvasott, ha szabadideje megengedte, és később még én is olvastam. Vitatkoztuk. Tőle tanultam meg igazán a maguk szép nyelvét.

A tiszt sóhajtott.

— Szörnyű dolog a háború... önnek is meglehetnek a rossz élményei.

A mérnök csendesen rázta a fejét.

— A rosszat könnyen elfelejti az ember. De... Tatjána... tudja, őt nem tudom elfelejteni.

— Barna volt?

— Barna... sötét, szemei mint... szóval, nagyon szép volt. És nem is hogy szép! De ő... szóval volt benne valami, amitől az ember nemesebbnek látta a világot.

— Igen, — bólongott a tiszt, — ismerem ezt. Ismerem ezeket a nőket.

A mérnök hálásan pillantott rá. Ittak.

— Végül már ott is laktam. Nála. Menyasszonyomnak tekintettem, és mindent előkészítettünk az esküvőre.

— Az állampolgárság?

— No, persze, azt is megkértem, minden papírom rendben volt. Akkoriban jöttek haza a magyar transzportok. Engem is beosztottak. A parancsnok a legelső csoporttal akart küldeni, bár nagyon megszerettük egymást. Talán éppen ezért. De én kértem, hogy maradhassak. Ment az egyik, ment a másik csoport. Beadott

kérelmemre semmi hír. Én mindezek ellenére nagyon boldog voltam, higyje el, kérem. Ha nem volt éjszakai szolgálatban Tatjána, akkor késő éjszakáig beszélgettünk.

ulákás

Ji's én úgy szerettem hallgai- 1J ni a hangját! Mihez is hasonlíthatnám?... Ezeken az, estéken már hosszan nézett, rám, furcsán, mélyen. Kicsi mandulavágású szeme ■ végtelenül 1 szomorú' volt. Megértette, hogy azért ben-' nem él a honvágy, hogy akármennyire boldog vagyok, néha felsír bennem a haza... hogy micsoda? Nem tudná megmondani az ember. Talán egy utcasarok, amit ükkor, amikor sokszor megkerült, utált is. De az emlékben megszépül mindén. A haza... legjobban az édesanyám. Akkor persze nem tudtam, hogy már nem él, hogy közben már eltemették. Tatjána érezte ezt rajtam, de nem szólt. Erről nem beszélgettünk. Gondoltam, megjön a papír, ösz- szeházasodhatunk, a honfitársaim hazatérnek, és én állást kapok a gyárban. Megjön az első gyerek, hasonlítani fog Tatjánához, és én megelégedett ember leszek.

— Aztán.., egy szer fe azzal jött haza Tatjána, hogy azonali parancsot kapott, mennie kell a kórházba, ahol... egyszóval, ahol szükség van rá. Katonaorvos volt. Hát persze, nem ment könnyen a búcsú:. Alapjában nem volt mesz- sze a kórház, de én nem hagyhattam :el a várost. Ö pedig a következő két hónap alatt mindösz- sze egyszer tudott hazatérni. Egyedül laktam a lakásban, s ez mind nyomasztóbb lett számomra. Rettenetesen vágytam utánna, minden bútordarab, minden kis :párna őt idézte. S magányomban egyre inkább sírt bennem a honvágy is. ? ön bizonyosan érezte ezt már.

rI'aljánál már több hónapja nem

1 láttam. Papír sehol. S akkor a parancsnok behívatott. „Idefigyelj, — mondta — most indul, ma este indul az utolsó transzport”

Elhallgatott- Kereste a szavakat■

— Öngyilkos tudtam volna len- ni. De mégsem lettem. Amikor bent voltam már a vasúti vagonban, őrültként szöktem volna le, haza, haza, hogy várjam Tatjánát, amint belép... de akkor már nem engedtek. És hazakerültem.

A tiszt megveregette a karját.

— Igen, ez így van, Ki tudja, hogy lett volna jobb?

A mérnök végighűzta tenyerét a szeme előtt, mintha ködöt űzött volna. Mosolygott.- • — Hát igen. Két gyermekem van. — És a felesége után nézett, aki. ott táncolt a, teremben.:

A tiszt rövid ' hallgatás ■ után megkérdezte:

—- Ez a Tatjána nem egy emeletes házban lakott, a... tér sarkán?

— De... — csodálkozott rá a

mérnök. ?

— Igen. Ismerem őt.

— Ismeri?! — ragadta meg a tiszt kezét a mérnök. — Dehát ez csoda! És mi. lett. vele?: El még? Hogy él?!

^ tiszt cigerettáját puhítgat- ta, miután megkínálta vele szomszédját. Csak aztán felelt, hogy rágyújtott.

— Most már megértem, hogy miért nem ment még ma sem férjhez.

SIPKÁI BARNA.

jól működik a szülők iskolája Geszteréden