Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-05 / 284. szám
2 &ELETMAUYAKOKSZAG 1958. DECEMBER 5, PÉNTEK Színvonalas helyi alakítást láthatnánk operaegyüttesünk is lenne,... de ... Less-e „megyei színpad** Nyíregyházán Rég vajúdó kérdés, hogy miért nincs olyan központi együttesünk, amelyet a megye vallhatna magának. Sokan azt felelik érre, hogy van ilyen együttes, például a népdal-együttes, vagy a szimfonikus zenkar. Az egyik a Móricz Zsigmond Művelődési Házban, a. másik a József Attila Kultúrotthonban talált otthonra. Valóban, olyan együttesek ezek, melyek színvonalban, teljesítményben kétségkívül megyei szinten állanak. De semmiféle hosszabb, esetleg éves megyei terv nincsen, és így ezek az együttesek nem is szerepelhetnek e terv szerint. Jogos tehát a kérdés, miért nincs megyei együttes, olyan, amely sokféle tevékenységű öntevékeny csoportot foglalna magába, fogna össze, így színjátszókat, zenekart, énekeseket, táncosokat, előadókat. S ennek az együttesnek aztán lenne éves terve, alapos, meggondolt terv, melynek létszükségét különösebben indokolni nem kell — természetes. Próbáltuk feltenni a kérdést sok szakember előtt, hogy mi akadályozza egy ilyen megyei együttes alakítását, s a válaszok szinte egységesen arra mutattak, hogy az akadály bizonyos féltékenység. Üzemek, kultúrotthonok, s más intézmények féltékenysége ez, hogy legjobb kultúrmunká- sait, vagy éppen teljes öntevékeny csoportját nem engedi át, vagy nem szívesen engedné át a megyei együttesbe. „Ha akar a megye ilyen együttest, nevelje ki ő maga” — hangzik el az alapjában jogos büszkeség fakasztotta ellenző szó. A tévedés legalább olyan alapos, mint a kifogás Ugyanis az „átadás“ egyúttal nem lemondást jelent, sőt... Vagy talán nem büszkeség, ha egy üzem azzal dicsekedhet, hogy olyan kis színjátszó,- vagy tánc- csoportot gondoz, amely a megyei együttes tagja? Mert hiszen a megyei együttesnek nem építhetünk új, nagy kultúrházat, s ez nem is lenne cél. A megyei együttes foglalja magába a sokféle más együttesek legjobbjait, nemcsak csoportokat, hanem egyeseket is, alakítsanak ki igényes, magásszínvonalú műsorpolitikát, s álljanak élére a megye öntevékeny életének. S egyben pótolják az állandó színház hiányát, később pedig egészítsék ki. Le kell küzdeni hát a szűkkeblűA megyei tanács művészeti előadója, Tőkey Károly elvtárs vetette fel a gondolatot, hogy a megyei színpad megalakítását előzze meg egy széleskörű megbeszélés, a kulturális szervek, együttesek képviselőinek, vezetőinek bevonásával: — Alapos terv kell — mondta — és természetesen megértő támogatás a különböző szervek réA Kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács 1958 december 4-i ülésén megtárgyalta és elfogadta a három- éves terv második éve, az 1959. évi népgazdasági tervről szóló előterjesztést. A továbbialtban a Minisztertanács a termelőszövetkezeti vagyonkezelési alap létesítéséről és séget, meg kell érteni, hogy a megyei együttes létrehozása az a hatóanyag, amely az egész megye öntevékeny munkáját képes előbbre vini, jó irányban segíteni. széről. A megyei színpad élére, — az együttes nevét is meg kellene határozni — társadalmi vezetőség kell, hogy álljon. Ez a vezetőség képviselje az egyes társadalmi, kulturális szerveket, s a nagy együttes különböző csoportjait, a zenei, prózai, táncos stb. részlegeket. Elsősorban támaszkodni kell a város két legnagyobb kultúrházára. Csak kezdjenek már hozzá! a feloszlott termelőszövetkezetek tartozásainak rendezéséről hozott határozatot, majd az energiagazdálkodás országos szervezetének kialakításáról tárgyalt. Határozatot hozott a Kossuth- díjjal kapcsolatos egyes rendelkezések módosítására, ezt követően folyó ügyeket tárgyalt. Tőkev Károlyt Alapos tért kell! Vikár Sándort Minden erőnkkel támogatjuk a tértét! A Zeneiskola igazgatója, Vikár Sándor elvtárs röviden szólva magáévá tette a központi együttes gondolatát, hozzáfűzve azt, hogy a zenei, énekes részlegekkel már évek óta terveztek hasonló megmozdulást. Kisebb operák, operettek előadására is vállalkoznának, sőt, eredeti bemutatót terveznek. Népdal motívumokból felépített opera komponálását határozta el Vikár elvtárs, akinek neve nemcsak mint karmester, hanem mint zeneszerző is ismert. — Minden erőnkkel támogatjuk • • Ülést tartott a megyei színpad megalakítását — mondta. Erőnkből telik, igen jó énekeseink vannak, zenekarunkat, mely a József Attila Művelődési Házban működik, többször hallhatták már a megyei, városi emberek. Mihamarabb hozzá kellene kezdeni a megvalósításhoz, hogy mi is készülhessünk! A kérdésre, hogy mint a megyei színpad „opera-együttese”, mikor tudnának bemutatkozni a közönség előtt, a válasz: Ha a körülmények kedvezőek, már a tavasszal! Hát így kell ezt. SIpkay Barna. a Minisztertanács Hazai tükör Űj élet születik a magyar tájakon. Képünk Kazincbarcikán készült. Űj várost és az ország egyik legjelentősebb nagyüzemét, a Borsodi Vegyiműveket alkotta itt dolgozó népünk szorgalma. A pécsújhelyi új hőerőmű épít- mény közül. Gazdagodik, erúsö- kezését örökítette meg a fotelen- dili szocializmust építő hazánk, cse a száz és száz születő létesítüz ország e!$ő vetőmagtisztftási tanfolyama Somogyiján A mezőgazdasági dolgozók régi problémáján segít a Földművelés- ügyi Minisztérium: A Somogy megyei öreglakon megszervezte az ország legelső vetőmagtisztítási tanfolyamát. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói részére megszervezett tanfolyamon kiváló gépesítési és termelési szakemberek tartanak előadásokat és gyakorlati bemutatókat. ^Oawávi prímása IT aga Józsi bácsi a banda ■ x felé fordul. Felemeli a vonót, aztán hirtelen-a húrokra helyezi. Megcifrázza. Pattogó, Józsi bácsija, Ott áll kéken csillogó szemmel, állandóan mosolygós arccal a zenekar előtt a kopaszodó, alacsony ember. Álla npogós csárdás bizsergeti táno- rahívogatóan o vendégeket. Ugrálnak a cimbalomverők mélyen böfög a nagybőgő, s rövid, egyenletes, bi legö taktusokat üt a hajlotthálú brácsás. Hatvan felé közeledik a prí más, a tiszavasváriak népszerű alatt a kigyótestű hegedűn láncot jár a ,.Vasvári'• étterem villanyfénye. örül, hisz ez i második otthona. Eleiének nagyobb részét éjjelekkel töltötte el, s most kikötött itt, ebben az étteremben, amely neki és valamennyi közsérbelimk a büszkesége. Becsülettel szolgál zenekarával együtt. Mindennap próbálnak, új darabokat tanulnak. mert ugye a nívóra vigyázni kell most már. Hogyne, hiszen a földművesszövetkezetek népi zenekarai részére rendezett versenyen a harmadik díjat nyerték el o megyében. Büszkék erre a vasváriak, s szeretik prímásukat, a zenekart... Amint lemuzsikálta a túrt, letelepszünk az egyik asztal mellé. A cimbalmos, brácsás, sejédprímas körülvesznek. — Honnan .• kezdjem — adja vissza a kérdésemet gondolkodva Józsi bácsi, — Már tizenkét éves koromban önálló prímás voltam. Apám a tizenné- gVes háborúban odamaradt, árván nőttem fel. öt testvérem felneveléséről nekem kellett gondoskodni. Biidszenten muzsikáltam... J-f ányszor, de hányszor vett a múltban ..fél lábra állj„ezt húzd cigány“, azérí a pár fillérért, amit kapott. Számtalan lakodalmat kimuzsi kait, s Józsi bácsit az emberek a szivükbe zárták. Bodorszkí Béla zenekarától tanulta á ke tát, fejlődött, muzsikált Debrecenben a „Kisdebrecen“ étteremben, a Pál-sörözőben, azon ban mégis itt, a nyírségi faluban, Tiszavasváriban érzi magát legjobban. — Sok rosszat értem meg, melyben akadt egy kis jó is — emlékezik. — Azt meséld már el, amikor Miki gróf meg akarta korbácsolni a kisbőgőst — unszolja a brácsás. — Ne azt. Inkább arról beszélj, hogyan toltak ki a romákkal (cigányokkal), mikór az urak, habart babot etettek veletek — emlékezteti a cimbalmos. — Sok rajnak (úrnak) muzsikáltunk... Jóformán minden héten volt valami házimulatság. Mágnások, grófok, bárók jelentek meg. Ezt itt Vasváriban, az alsóházi nagyságos Korniss Ferenc úrnál tartották. Az egyik estén ott volt Kállay Miklós, Odeschilchy herceg, Vay Miklós. Ez a gróf nagyon verte a cigányokat. Féltünk tőle nagyon. Az öcsém volt a kisbőgős a bandában. Mikor megláttuk, hogy a társaságban van a gróf, már sejtettük, baj lesz. — Kisbőgő-szólót — kiáltott a banda felé a gróf. Az öcsém odament A gróf tette a széket az öcsém alá. Gyulának azonban az volt a szokásé, hogy mielőtt leült volna, megfogta a széket. Észrevette, hogy a gróf is fogja. Az egyik erre, a másik arra húzta. — Szerencséd cigány, hogy megfogtad a széket, mert ha leesel, agyonvertelek volna — mondta a gróf. — Mindig magánál hord'a a korbácsot — magyarázza Józsi bácsi —. s bizony sokszor kaptak belőle a féllébra állított cigányok. Udvari bolondnak, mula ttató- ™k használták a cigányokat az urak. De amikor segíteni kellett volna rajtuk, akkor kirúgták. — így jártam én is. Soha nem felejtem el 1944 szeptember elsejének hajnalát. Jöttek és elvittek a nyilasok. Gettóba zártak, akárcsak a zsidókat. Hét hétig majd éhen veszve, a hideg ősznek kitéve éltünk Rázonpusz- tán. Ha a szovjet hadsereg nem jön, kivégeznek. Nekik köszönhetem az életemet én is... A néphatalomnak pedig ^ azt, hogy megbecsült, egyenesderekú, mindig mosolygós arccal járó ember lett Józsi bácsiból, öt éve muzsikál a földművesszövetkezetnél. Ismeri Ti- szavasvárinák apraja, nagyja. A múltban nem szerződtették a zenészeket itt. Most ezt is elérte az öreg prímás. Havi fizetési kap. _ — Elégedett ember vagyok, örülök, hogy ebben a szép étteremben muzsikálhatok zenekarommal. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a vendégek szórakoztatásának eleget tegyünk. Mellette áll fia, Haga Bertalan. kezében henedü. Ö a segéd- prímás, az utánpótlás, akire büszke az apja, de a vasváriak is, mert jó muzsikus. Túltesz még az apján is, s más ember lesz, olyan, aki nem lesz kitéve többé az urak szeszélyének. FARKAS KÁLMÁN
