Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-29 / 310. szám
2 KELETIM AGY AUORSZAG 1958. DECEMBER 29, HÉTFŐ Egy keffös jubileum margójára Lobog a szeretet lángja a fehérgyarmati járásban TÖBB, MINT SZÁZ esztendővel ezelőtt újabb honfoglalás vette kezdetét itt, a magyar- földön. Ez a „honalapítás” nem puskákkal, hadseregekkel és egyéb hadászati eszközökkel történt és nem is emberek között folyt a küzdelem, haném egy hatalmas természeti elem, a víz térhódítása ellen fogtak össze. Honfoglalás volt ez a javából, . mert az akkori időkben megkezdett folyamszabályozási munkák eredményeként hódították el a víztől az ország mai termőterületének csaknem egy- harmadát. A megyénk vízgazdálkodására nagy hatással levő Tisza-szabályozások és a későbbi sűrű belvízcsatorna-hálózatok a terület közel 50 százalékát mentesítették s tették lakhatóvá, müvelhetővé. Nem kell más, csak vegyük elő a régi, részletes térképeket. Azt látjuk: a Rétközön, az Ecsedi-láp mentén és a Nyírség egyéb vízjárta területéin a községek kicsinyek, a határ jó-részén a víz uralkodik, összehasonlítva a maival, azt láthatjuk, hogy a csikászok, pákászok, vízi-vadászok „aranybányái” összezsugorodtak, vagy teljesen eltűntek. A Tisza-szabályozás nagy fegyverténye — mint azt az urkomi dombon emelt emlékmű felirata is hirdeti — Ti- szadobnál kezdődött. A TERMŐ TERÜLETEKNEK a víztől való elhóditása megtörtént, azonban ezeken a területeken a mezőgazdasági termelés színvonalának emelése csak ellenére nyugodtan alhattak a parmenti községek lakói. Az ár- vízvédelmi biztonság növekedését jellemzi, hogy a vízügyi szervek egységesítése óta eltelt tíz évben a megye területén kétmillió köbméter földet építettek be a védgátákba. AZ EGYSÉGBEFORRT erő diadala, hog'y elsőnek az országban a Vízügyi Igazgatóság létrehozta a. gépesített árvízvédelmi osztagot. Ez az osztag nem vallott szégyent az 1954-es és 195'6-os dunai árvíz elleni védekezésben. A vízügyi dolgozók szakmai egységét dicséri a hatalmas, 3500 kilométer hosszúságú belvízcsatorna hálózat gondos karbantartása. Az árvízvédelmi, folyószabályozási és belvízrendezési feladatok nem kicsinyek. Évente mintegy félmillió köbméter föld és 15 ezer köbméter kőanyag megmozgatására van szükség. A vízátemelő kapacitás a szivattyútelepeken akkora, hogy megközelíti a Tisza alacsony állású vízhozamát, A TÍZ ÉVE egységesített vízügyi. hálózatnak nemcsak fentiekben kellett gyökeres szervezeti változtatást eszközölni, hanem a fő feladat, a termelékenység növelése érdekében új alapokra helyezték a vízhasznosítást. Megyénk és az ország egyik legnagyobb létesítménye kúti mocsárvizek helyett egészséges italhoz jussanak az emberek. Az álmot a valóság már túlhaladta: ma a megyében minden ötszáz lakosra jut egy mélyfúrású kút! Nagy feladat vár a vízügyi apparátusra Nyíregyháza csatornahálózatának a megépítésénél is. A kultúrmérnöki intézmény 80 éve és az egységes vízügyi szolgálat tíz éve alatt egyre jobban háttérbe szorult a víz átkos volta és elérjük, hogy a jövőben csak áldásos lesz a jelenléte. Nem kondul már meg olyan gyakran a vészharang a kicsi vizmenti falucska tornyában és nyomában nem indul meg a hajléktalanok karavánja a reménytelenségbe. — Az emberek egyre jobban tudják mit ér a víz s közeleg az idő amikor száműzzük az aszályt földjeinkről és törpe vízmüvek sora dicséri a kultúrmérnökök és a nép szorgalmát. L” gyesek a gyémántot hiszik a legdrágább és legcsillogóbb drágakőnek. De ezek tévednek. Csillogóbb és drágább minden gyémántnál a lélek feltörő örömkönnye! Ezt tapasztalhatta a gazdag élményszerző, aki részt vett a cé- génydányádi általános iskolások és az Állami Gyermekotthon közös fenyőfaünnepélyén a, zsúfolásig megtelt mozi helyiségében. A Nőtanács, a pedagógusok, a gyermekek és szüleik hetek óta készültek, hogy felejthetetlen élményt szerezzenek a gyermekeknek. S az est műsora, jelenetei minden várakozást felülmúltak. Az édesanyák a tömött széksorokban szorongva szeretettel ölelték magukhoz a gyermekotthon növendékeit maguké mellett, hogy mindegyik jól láthassa télapót, a tündéreket, a törpéket, a bohócokat s a balet- tező kislányokat. Szívből fakadó, könnyekig megható volt a mintegy 300 gyermek megajándékozása. A gyermekek szemében megjelent aprócska tündöklő fények megnövekedve ragyogtak vissza a felnőttek szeméből. A szeretet fénye, nemes lángja lobog a fehérgyarmati járás asszonyainak, szülőinek szivében és szemében, amelyek a szív sze- retetét jótéteményekre váltogatják. Ennek a jelei, hogy naponta érkeznek csomagok a gyermelcoit- honba postán, vagy személyesen viszik el a falvak küldöttei. A napokban is megjelent egy ilyen küldöttség; párnát, ruhát, meleg holmit és a Nőtanács asszonyainak aggódó szeretetét vitték magukkal. Első kérdésük ez volt: „Vajon fognak-e örülni az ajándékoknak a gyermekotthon kicsi lakói?" Igen! Nagyon örülnek és hálásan köszönik a Nőtanácsoknak szere- tetiik megnyilvánulásait. Lobog a szeretet lángja a fehér- gyarmati járásban, s lobogjon is még inkábbl Édesanyák, szítsátok e lángot! Ez a legbiztosabb záloga a békének, a boldog jelennek és a még boldogabb jövőnek... VADÁSZ MIHÁLYNÉ. A festő, a szobrász és az író ÉVI MÉRLEGE Év vége van. A számvetés ideje. Ritka ember az, aki nem pillant végig az elmúlt 12 hónapon, mit végzett, mi a mérlege 1958-nak? Hasonló kérdésekkel látogattunk meg három nyíregyházi embert, egy írót, egy szobrászt és egy festőt. Eredményes volt-e számukra ez az esztendő? Mit tekintenek kiemelkedő állomásainak? Hozott-e újat munkásságukban? Változást? Jutott-e előbbre az útkeresés? És végül: a jövő tervei. bor. A Föld, felette felhők, azokon túllépő, magasba ívelő rakéta, és rajta megvetett lábú, felfelé törő izmos férfialak. Szimbólum,, s így együtt elképzelhetetlenül nehéz téma. És íme: gyönyörű.) — Igén, ez a szobor .rajzosabb, mozgalmasabb, mint általában a szobraim. Az én stílusom a téma tömör, kőtömbszerű felfogása. Ezeknél az üjabb műveknél a téma volt, ami újabb mega káros vizek levezetése, a hasznos vizek visszatartása és a kiszáradt területek öntözése révén vált lehetségessé. A következő feladat ennek a megoldása volt. így alakult meg 80 évvel ezelőtt a kultúrmérnöki intézmény, S ez a magyar vízügyi szolgálat közel egy évszázad leforgása alatt igen hasznos feladatokat oldott meg. De, mint minden, a régi vízügyi szolgálat is elavult mind tartalmilag, mind formájában és nem felelt meg az újabb, magasabb fokú igényeknek. A passzív védekezésnek és a vízügyi szolgálat széttagoltságának az egyenes következménye például az 1947—48 szilveszteri felsőtiszai árvízkatasztrófa, amely nagy pusztításokat végzett a tiszabecsi, tivadari és tiszakóródi gátszakaszok átsza- kításával. Hogy mennyire a régi szervezeti felépítés elavultságában kell keresni az árvíz- katasztrófa okát, arra bizonyíték, hogy — az egységesítés után — az elmúlt tavaszon a tíz évvel ezelőtti ármagasság a Tiszaiöki Duzzasztómű és a Keleti Főcsatorna. A mu létrehozásánál,. amely . kétszázezer hold öntözhetőségét tszi lehetővé, a megyei Vízügyi Igazgatóság dolgozói derekasan kivették részüket a munkából. A kisebb öntözőt elepek mennyisége is eléri a 3000 holdat s halastavat is 270 holdat építettek tíz év alatt, A vízhasználat szó- í cialista formái is gyökeret eresztenek lassan vízben bővelkedő megyénkben és a megzabolázott vizek engedelmesen ringatják majd a dús rizskalászokat, életet adnak a takarmányféléknek. Az idén mór két vízgazdálkodási társulat alakult. Az egyik a Kraszna-balparti társulat 4 ezer holdon, a másik a milotai 2600 holdon. A; Vásároshamény—Zsurk közötti. { mintegy hétezer holdat felölelő: szakaszon szintén az ilyen ősz-; szefogás vezetne kedvező víz- j gazdálkodási eredményre. A VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG: tíz év alatt megtett útját az: ipari- és ivóvízellátás, vala-! mint a szennyvízelvezetés terén j végzett munka is jelzi. Nem is olyan régen Jósa András álma volt: legalább ezer emberre jusson egy ivóvízkút, hogy a nádA jándék-vil lamos Nyíregyházán u k Sok szülő kedveskedett gyermekének karácsonyra játékvillamossal. A város is kapott egyet, noha az nem játékvillamos. A kisvasút műhelyében készítették ei sok hónapi munkával, terven felül, hogy karácsonyra megajándékozhassák vele városunk dolgozóit. Meg fogják ismerni a megajándékozottak. ha Sóstó tele utaznak majd rajta. Sárga és zöld színre van festve mint a többi, de ez nagyobb mint azok, amelyeket Nyíregyházán ismerünk. 120 utas fér el rajta. Elől szárnyaskerék és csillag ékeskedik az ajándékviliamoson. Tán a gyerekek sem örülnek jobban a játékvillamosnak, ami. Karácsonyra kaptak, hiszen nag.v szükség van erre az uj villamosra a forgalom lebonyolításához. S hogy ne csak mi örüljünk, — akik az ajándékot kaptuk, —. hanem azok is, akik az öröm ok-jz-asán sokat fáradoztak, álljon itt nevük az újságban a köszönetünk é„ szorgalmuk, jó munkájuk iránti megbecsülésünk jeléül. Köszönjük az ajándék-villamost: Gincsai József és Pomázi Pété; lakatosoknak, Dóka Vidor. Kom- ■ rád István, Papp Béla asztalosoknak, Fekete András és Gerda István villanyszerelőknek, Csabai j András ps Palicz József festők- j nek, a kisvasútnak. .4« író Soltész István, az író, a Mokep. igazgatója. Elfoglalt ember, hivatalában találtuk meg. — Eredmény? — kérdezte a váratlan kérdésr tői meglepetten. — Hát volt. Persze, volt. Elsősorban megírtam mintegy .200 cikket, novellát, rádiójátékot. Az egyiket a Kossuth adó is közvetítette, egyébként a nyíregyházi stúdiónak dolgozom sokat. Egy nagyobb elbeszélésemmel részt vettem a megyei, irodalmi pályázaton. (És mint megtudtuk, teljes sikerrel.) Ha a témákat nézem, úgy érzem, sokat foglalkoztam történelmi tárgyakkal; pályázati írásom a Tanácsköztársaság idejében játszódik, Szamuelly nyíregyházi beszéde, és az akkori munkásmozgalom a háttere cselekményének. A rádiójáték szintén történelmi: Utazás Szabolcs történetében. — A legnagyobb eredmény mégis az, hogy a pesti Kossuth Kiadó elfogadta egy regényemet. „Lobogó lángok’' a címe, vázlatában közölte már a megyei lap, de mint regény, sokkal- szélesebb, terjedelme háromszor annyi, egyszóval átdolgoztam. Tavasszal jelenik meg, így értesítettek. Ez a legnagyobb eredmény, érthetően, hiszen önálló munkámként ez lesz az első, amely országos méretekben napvilágot lát. — Terveim éppen ebből következnek. Bele- astam magam a múltba, keresem azokat a korokat, amelyek társadalmi háttere az elnyomott nép küszködése, tőképp az egyházi reakció karmaiban. Két — megjelenő regényemhez hasonló — munkát tervezek, az egyik 1848-as, Hám János hercegprímás „szereplésével”, aki a Kossuth által kiosztott földeket szerzi vissza itt, Szatmár- ban, s üldözi a szatmári parasztokat. A másik a Horthy világban, Üjfehértón történik. A három regény tulajdonképpen trilógia, összefűzi őket az egymás után következő korrajz. Tervem tehát van bőven, és van munkakedvein is... A szobrász; A szobrászművészt és a festőművészt együtt találtuk a közös műteremben. Berki Nándor megrendelésre éppen Törőcsik Mari tejét mintázta agyagba. A műterem sarka tele szoborral. Mind idei. , — Nos. vegyük sorra a jelentősebbeket — pillantott körül. — A dinnyelékelő... Békét... Első lépések... Aztán a Kölcsey mellszobor... Mosdó nő... Csokonai portré... (Ennek nagy sikere volt a debreceni kiállításon.) Három plakett: József Attila, Hámán Kató, Móricz Zsigmond.„ A táncosnő... És a legújabbak: a Materializmus... és az Űrhajózás... (Latja, hogy az újságírónak nagyon tetszik az Űrhajózás, ez a különös, sok erőt árasztó szóoldásra csábított, így módosulás, és fejlődés is volt az évi munkámban. — És egy kicsit hadd beszéljek a közös eredményekről is, többek között erről a műteremről. Nagy dolog ez, meg is látszik á képzőművészek ezévi működésén, fejlődésükön, hogy ilyen lehetőséget biztosítottak a művészetnek. Mind a város, mind a megyei tanács részéről különösen az utóbbi hónapokban fokozott támogatást érzünk. A megyei pártbizottság érdeklődik munkánk iránt, sőt, bizonyos tervek is születtek, a jövőt illetőleg, amikről még korai lenne beszélni. És ez a támogatás, érdeklődés jól esik a képzőművészeknek, nekünk. És köszönjük. — Terveinkhez tartozik, hogy üzemlátogatási programot dolgozunk ki. Meghívjuk az üzemek dolgozóit készülő alkotásaink megvitatására, s a viszonthívásnak eleget teszünk. Sok élményt jelent ez majd, úgy érzem, mindkét részről. ,4 festő Berecz András festőművész legújabban készülő festményét nézegette, bírálta. Nagy önkritikával dolgozik. — Nem sokat festettem, ez a baj — kezdte — időhiányban szenvedtem. Most kezdem érezni, mennyire életszükségletté válik számomra az alkotás. Bármennyit is festek, kevésnek tűnik. Itt érzem jól magam, a képek, festékek, színek, formák társaságában. Ha visszanézek az évre, kétségtelenül meg kell állapítanom, hogy mind szemléletemben, mind stílusomban fejlődtem. Érzem ezt, látom, ha képeimet nézem. Az év első felében kezdtem kisebb méretű pasztell, akvarell, tájképekkel és csendéletekkel. Az úgynevezett műtermi gyakorlatokkal. A nyár folyamán nagyobb méretű seccót festettem a 4-es számú iskolában. Az első osztályos fogadásá-t, és befejeztem a másikat, a Zászlófelvonást. Kiszállásaim élményeit vázlatokban és kész képekben rögzítettem. így született a Vonaton váró parasztok, Cigányok az állomáson, Szabad Földet olvasó paraszt és más. Aztán a város életéből egy-egy pillanatkép, mint a Kislány a parkban, összesen mintegy félszáz képet festettem. ’ — A bizonyos naturalizmusból a kevéssel sokat mondó realizmus felé törekszem, a részletezés helyett a lényeg megragadására, a mondanivaló és az emberi tartalom szerves kapcsolatának minél hűbb, de egyszerű kifejezésére. —Terveim? Nagyméretű kompozíciót akarok festeni a szabolcsi parasztok életéből. Ez sok előtanulmányt kíván. Szeretném, ha a nyáron készre festhetném. ★ Eredményes volt az év? Ügy hisszük, igen! Sipkay Barna.
