Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-25 / 309. szám
KLLfcIMAU* AKURS>£.At> 1958. december 25, csütörtök 10 HUMOR-HUMOR - HUMOR Egy derékfája» története Vészes hasonlóság Rövidzárlat Sgüweg nélkül Egy napon váratlanul rövidzárlat támadt a lakásunkban. Miért? Mitől? Honnan? Ezt nem tudom. Üt ban hivatalom felé, beszóltam egy villanyszerelőhöz. — Legyenek szívesek azonnal kijönni hozzánk. — Mi baj van? Rövidzárlat van a konyhánkban. — Ha most mindjárt megyek, ■— lesz valaki odahaza? — Igen, az unokahugom — válaszoltam. Az unolíahugom egy csodaszép ifjú leányzó. Éppen most lett 19 éves. Éppen fürdőit, amikor a villanyszerelő becsöngetett. — Egy pillanat — kiáltott kifelé. — Ki az? — A villanyszerelő. — Azonnal jövök. Gyorsan magára vette ruháját, kisietett és ajtót nyitott. A villanyszerelő azonnal megtalálta a rövidzárlatot. Egy drót ki volt égve. Meg is mutatta a hibát unokahugomnak. — Ezzel pillanatok alatt készén leszünk — mondta. Unokahugom nemcsak nagyon szép, de nagyon kíváncsi természetű is volt. — Megengedi, hogy megnézzem, hogyan csinálja meg? —■ kérdezte. — Még segítenie is szabad. — Nagyszerű! — örvendezett az unokahugom. Elfelejtettem megemlíteni, hogy a villanyszerelő egy Ado- nisz volt. *1 kisleány rendkívül ügyesen segédkezett a szerelőnek. A fiatalember rengeteg kívánsággal állt elő, hozza ide ezt, fogja meg azt. Vannak rövidzárlatok, amelyeket gyorsabban is megjavítanak. Dehát ezt meg kell érteni. Egy fiatalember, egy fiatal leány. Lenne szíves nekem. — Miben lehetek segítségére? r— Ezt a drótot segítene megtartani? — Örömmel. Jól tartom így? Fejük egész szorosan egymás mellé került. Mint egy esküvői képen. —■ Nem tudna még egy kicsit közelebb jönni? — kérdezte a szerelő. — A drót túlságosan rövid. Hogy ezután még mi történt, azt már nem tudom. Annyit tudok csak, hogy ettől a reggeltől kezdve lakásunkban mindennap egy újabb rövidzárlat támadt. Egyszer a lakószobában, egyszer a fürdőszobában. Majd megint a hálószobában, vagy a mosógépben. És mindig reggel, amikor nekem a hivatalba kellett mennem. — Ugye a villanyszerelő felé fogsz menni? —- kérdezte az unokahugom. — Természetesen, rögtön itt is lesz. Így mentek a dolgok, amíg egy reggel a szokottnál valamivel korábban keltem fel és megláttam, amint az unokahugom titokban egy kis ollóval egy villanydrótot kettécsipett. Elvettem tőle az ollót és így szóltam hozzá: — Az én költségemre? Húsz forintos órabérrel? Menj hozzá inkább feleségül! — Te beleegyeznél, bácsikám? — Miért ne? A fiatalember remekül ért a mesterséghez. Egy rövidzárlatból tizet csinál, őmiatta igazán nem aggódom. Amikor az unokahugom férjhez ment, nagyon magányosan kezdtem érezni magam. A-kan- dalló mellett üldögéltem és eljátszadoztam a kis ollóval, amelyet elvettem annakidején az unokahugomtól. Amikor másnap elindultam a hivatalomba, másik utat választottam, ame- i ’yen eljutottam, egy olyan villanyszerelőhöz, akinek, csupán lányai voltak. Három darab. Egyik gyönyörűségesebb, mint a másik. Húsz, huszonegy, huszonkettő. Apjuk már régebben meghalt és a leányok, akik kitanulták apjuk mesterségét, maguk vezették a műhelyt tovább, ök mentek el külső munkákra is, pl. rövidzárlatokat megjavítani. Így szóltam a legcsinosab b leányhoz. — Be tudna ma este nézni egy pár percre hozzám? — Mi baj van? — Rövidzárlat van a szobámban. — Hogyne elmegyek este, lesz otthon valaki? — Igen, én otthon leszek — válaszoltam. Azóta minden nap újabb rövidzárlat van a lakásomban. Mindig ugyanaz a szerelő jön el megjavítani. A kis ollócska már kezd kicsorbulni. Ott állok immár életem legnagyobb kérdése előtt: vásároljak egy új ollót, vagy megnősüljek? (Stimme der Frau.) FRANCIA HUMOR ki-ki foglalkozása szerint szórakozik W Óvatosság Most már csak egy lehető legrosszabbul sikerült fényképet hozzon magáról, amelyet megmutathatok ottnon a feleségemnek. A bizonyítványai valóban kitűnőek — szólt az igazgató az állást kereső titkárnőnek. — Felveszem személyi titkárnőmnek Sserény örömök azt mondta nekem, hogy ön nem is szokott ebéd után aludni. — Én nem, hanem a feleségem. — El sem tudja képzelni ba rátom, mennyire örülök napont, az ebédutáni szunyókálásnak. •— Hogyhogy? Hiszen a multko Színváltozások nős! Nálunk van egy titkárnő aki néhány év alatt szőke, barna, fekete, sőt legutóbb vöröshajú lett. — Dolgozik az irodánkban egy könyvelő, aki néhány év alatt teljesen megőszült. — Nincs ebben semmi külöA férj nagyon szeretett volna apai örömöket megélni, és tíz éves házassága alatt már úgyszólván minden lehetőt elkövetett, hogy a hőn óhajtott gyermekáldáshoz jusson. De minden eredménytelennek bizonyult. Egy este így szólt a feleségéhez: — Most már elhivattam i legnagyobb szaktekintélyeket professzorokat, specialistákat, sői még egy homöpatikus orvost is és mégsem használt. Mire az asszony gyöngéden így válaszolt: — Kíséreljük meg egyszer egy szimpatikus orvossal is Orvosi kezalós Jogon ö n é r % e t — Ez alávaló hazugság — ordí a betörő magából kikelve, — nerr más mint egy trükk, amivel engem meg akarnak fogni, hiszer gumikesztyűt vettem fel. A betörő ott áll a bírói emel ény előtt. — Vádlott, hogy merészeli leta ;adni tettét, hiszen felismerték a Újlenyomatait? (öle volt munkaadójáról. Az öregasszony csak nehezen volt szóra sírható. — Ugyan kérem! — mondotta végül, — egész nap csak olvasott ás írt, de ezenkívül semmi másra iem volt alkalmas! Lessing csodáiéi egy szép napon kinyomozták, hogy egy eldugott faluban él még egy öreg takarítónő, aki a költőnél dolgozott, amikor az még élt. Felkeresték, hogy valami hiteleset halljanak Alkalmatlanság Hallgatási kötelesség ezt el senkinek, mert rossz vért szülne, ha a többiek megtudnák, hogy önt mint új felvételt, mindjárt kezdetben fizetésemelésben részesítettem. — Ne tessék egy pillanatig sem aggódni, még a saját, feleségemnek sem fogom elmondani — hangzott azonnal a válasz. A főnök magához hívatta az egyik nemrég felvett beosztottját. — Már hetek óta figyelem a2 ön munkáját és megállapítottam, hogy nagyon alaposan és szorgalmasan dolgozik. Ezért 100 forinttal fel fogom emelni a fizetését De megkérem arra, nem mondja tv* . j. ásik-B • • . • • • * • • »
