Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-25 / 309. szám
1931. december 23, csütörtök KLLbTAIAU T AKOK&ZAG 7 DCiiLf öULi Lap ö k I a katáem a // rá/} i A „Daily Express” írja: Karácsony New-Yorkban Repülőgépek íüstbetűkkel írják az égre: „Boldog karácsonyi ünnepeket”, Plakátok hirdetik az utcán: „Lépjen be 1959-es karácsonyi klubunkba, amíg nem késő!” A pályaudvarokon hangszórók üvöltik a karácsonyi énekeket, Becslések, szerint 870 Télapó működik a városban a hagyományos öltözékben. Állítólag még az Északi-Sarkra is küldtek egyet, a karácsonyi fogalom fellendítésére. A telefonközpontban a kisasszony minden interdrbán beszélgetés előtt boldog karácsonyi ünnepeket kíván és ezzel agyonidegesíti az előfizetőket. Az áruházak a legképtelenebb karácsonyi ajándékokat kínálják: olajkutakat 50.000 dollárért, mindenféle atomfegyvert miniatűr kiadásban és a hölgy kedvenc 1 kutyusa számára gyémáttal kirakott iejdíszt. Egy érthető ötlet egyes new- yorki üzletekben. „Utálom a karácsonyt“ feliratú plasztik zacskóban füldugaszokat, szemellenzőket cs hasonló feliratú jelvényt árulnak!” A „Basler Nachrichten” írja: Merry Christmas Selbyben (Egyesült Államok) az] emberek gyakran meglepettenJ állnak meg az utcán, amikor] meghallják, hogy az év kellős kö- ) zepén barátok és ismerősök ; „Merry Christmas“ (boldog kará-] csonyi ünnepeket) megszólítással J üdvözölnek egy fiatal lányt. Ennek, a fiatal lánynak, még) amerikai viszonylatban is, furcsa; nevet adtak szülei, pedig köztu-í domású, hogy az amerikaiak J kedvelik a szokatlan keresztneve-) két, A „Daily Express” írja; „Akar úszódokkot vásárolni 't Az angol tengerészet megvételre kínál egy úszódokkot, amely akkora, hogy egy hadihajó befogadására is alkalmas. A hirdetésoen a tengerészet büszkén megemlíti, nogy az úszódokk „54.000 tonna najótér befogadására képes”, és a Portsmouth-i kiötőben megtekinthető, A tengerészeti admiralitás szóvivője kijelentette, megvan a remény arra, hogy el tudják adni a dokkot. „A veyő majd eivontatja uszállyal”. Most már csak az a kérdés, hol kapni a karácsonyi piacon jutányos áron uszályt? LI a haver vagy, most koc- cintsz velem... Még hogy nem bírod? Majd meglátjuk! Tata! Halló mester, két konyakot, jól megtaposva! De mozogjon vele, mint az istennyila,.. Mit bámulsz úgy rám? Utálsz most, mi...? Ne ellenkezz, öregem. Szégyenled, hogy itt kell ülnöd mellettem. Megértelek.:. Te, az élmunkás, meg a lump Lovász... Sehogyse smakkol, mi? Még meglátja valamelyik mufti az üzemből. Ne félj, én kimentelek... Ne nevess ki, ittam, de nem a szesz beszél belőlem... — De ti, ti nem vagytok belátással. Érted? Na, szevasz... Ne nyavalyáskodj, húzd le... Ez feledtet mindent. Még azt is, hogy engem mindenki utál... De miért? Miért...? Amit tettem, tartom érte a hátam. Hallgass ide, Bo- zsó. Szerettem, imádtam Idát. O talán nem is hitte, mert nem mondtam néki. Azért sejthette. Hajolj közelebb, ezt csak neked árulom el: már... együtt volt a lóvé a gyűrűre is. Tizennégy karátosra... Tudod mit jelentett az nekem, ha meló után találkoztunk a kapus-szoba előtt? Azután meg, hogy betértünk a sarki cukiba egy feketére, és ihattam magamba a szeme csillogását... Az volt a beteljesedés. Csak rámnézett, én már olyan voltam, mint a tavaszi hó. Olyan lágy... Jobban ment a meló is, jobban jött a pénz is. Nevet... rangot akartam szerezni, hogy magamba bolondítsam Idát!... Azt akartam: lásson a faliújsá- son, ir> naijv h«tjíkk'»' odapintiitíhtt nem veszik észre. Ennyit hallottam, és gyorsan visszaszaladtam, nehogy azt gondolják, hogy leselkedtem. Nem értettem, miért kell az a kisbaita. Kint már nagyon sötét van és semmit se látni.— Meg aztán, hová akar menni édesapám? Nem hagyott a buzgalom. Gyorsan előkapartam a seprőnyéllel édesanyámnak a rossz cipőjét az ágy alól, beledugtam a lábamat, kikapartam a sütőből két krumplit, hadd i Segítsen, aztán megint az ajtóhoz sündörgőztem. Édesapá- mék már a tornácon voltak: Kisiklottam a pitvarba, odatapogattam a sarokba és rheghú- zódtam a mosóteknő mellett. Nem voltam én rossz, nem szoktam leskelődni, de most, hogy ilyen titokzatosan viselkedtek előttem, ez igen felkeltette bennem a kíváncsiságot. desanyám beszaladt a tornácról, biztosan megfázott kint ácsorogni. Aztán hallottam, hogy édesapám léptei a kert felé hallatszanak. Kimentem a tornácra, aztán usgyi, nehogy édesanyám még szóval érjen, elindultam én is apám után a nagy hóban. Bátor legény voltam én. Egyszer este egyedül mentem el a boltba, hogy hozzak édesapámnak egy pakli hármas dohányt. Akkor sem féltem. Igaz, később ész- ovettem, hogy édesapám nem messze tőlem jön utánam. Én meg mentem, hadd lássa, milyen bátor vagyok. Most meg, én kísértem édesapámat. — Ugyancsak kapkodtam a nagy cipőket, hogy a csizmájával taposott nyomokban haladjak. Egyenesen az urasag kertjének a kerítése felé tartott, En utána. A nagy karácsonyfák a sötét estében úgy álltak nem essze a kerítéstől, mintha óriási hóemberek lennének : — Apám arra ment, amerre ezek a hósipkás fák álltak. Néztem ahogy átugrotta a kerítést es kezdett felkapaszkodni a legközelebbi fára. És a csöndben a lassan lesújtó balta akkorát szólt, azt hittem puskát sütöttek el, majd recsegve szakadt le a fáról egy fenyőgally. Nem vártam tovább. Fáztam is, mert még a sipkámat se teitem a fejemre, a cipőmbe is befolyt a parázs hó, csak úgy égette a laoamat. Azt se akartam, hogy édesapám rajtakapjon azon, amit csináltam. Fogtam hát magam, s gyerünk, indultam visszafelé. Édesanyám már nem tudta elgondolni, hol lehetek, még az ólba is benézett, de nem talált. Mikor meglátott, azt mondtam neki, hogy csak oda voltam, hátra, az ól végihez. Szegénykém elhitte. iros volt az orrom, fülem, kezem. Odaültem a spór mellé dörzsölni, hadd melegedjenek. Nemsokára beállított édesapám is. A baltát nem láttam nála. A nagy báránybőr sipkája, haja nagyujjasa csupa fehér hó, a hóba apró zöld fenyőlevelek ragadtak. Ahogy dörzsölgeti ő is a kezét, mint én az előbb, hát látom, hogy a kezefejéből jön a vér. Ugyancsak szaporán, mert néhány csepp még a csizmájára is leperdül, rubinvörös lyukakat égetve á*rátapadt fagyos hóban. Az ón édesapám mosolyog. Formázza, hogyan is mesélje el a nagy újságot.' Vé- gülis hozzákezd. — Halljátok! Nem járt itt még senki? Nézzzük meg már nin- csen-e karácsonyfa, ilyenkor már szokott lenni. Én fürgén ugrok az ajtóhoz, értek a kevés szóból is. Kint a pitvarban a nyitott ajtón keresztül egy hóval borított karácsonyfagally van. — Látod, kisfiam — ölelt magához édesapám. Te is kaptál karácsonyfát. Nézd én is adok neked valamit. Az új csizmát, amit most csináltam meg. — Mutasd csak a kezed Bandiként, kisfiam — jött közelebb anyám is. Itt a kis kesztyűd, milyen jól megvarrtam neked. Próbáld csak fel, kicsikém. Ültem, csak ültem édesapám ölében. Mindent tudtam, mindenre rájöttem, de valami úgy szorongatta a torkomat, hogy majdcsak megfulladtam. Két nagy kövér könnycseppel a szememben öntudatlanul is édesapám kezére hajtottam az arcomat, amelyen ott éreztem kibuggyanó vére melegét. ★ álom? Ma már é agyon-nagyon régen volt az, amikor egy ötéves kisfiú így ünnepelte a ka- árcsonyestet. Valóság volt ez, vágy csak Több, mint húsz esztendő távlatából nézek vissza innen a meleg szobából, ahol családommal körülüljük a béke és szeretet fáját. Nyolchónapos kislányom tágranyílt szemekkel csodálkozik bele a csillagszóró ragyogásába, s a régi-régi kisfiú gondolatban újra odahajlik édesapja kezére. Samu András. a ___________r gálva... Halló, öreg szivar, repetát...! — ...Táncolni is eljártunk később. Szombat esténként. Az volt a dalunk... na... mondjad csak, te ismered! Olyan jópofa nóta több se lesz a világon! Csodakút. Ez a címe. Ha ide hajtotta Ida a fejét a kabátom gallérjára, és hazafelé menet elkezdte dúdolni, valami nagy forróság csiklandozta a nyakamat. Még a nyaksálon keresztül is... Hol késik már az öregúr? Halló...! Jó, jó nem kiabálok. — De azt az egyet sose felejtem el. Bozsókám, most te mondd meg: ugye, hogy jogom volt beleszólni a dologba? Értsd meg, én azért, hogy nem vagyok ki- szes, huligán se voltam. Emlékszel, akkor őszön én is őrködtem a raktárnál, hogy ne lopják szét a cuccot. Meg az elsők közt álltam oda a géphez... De... ne hagyjuk kihűlni ezt a löttyöt... Szevasz! — Ami elmúlt, elmúlt,.. De hallgasd csak, jött Ida, és azt mondja, fellép a kultúrműsorban. Cigánytáncot jár majd, a Bakonyi Palival. Még azt is hozzátette, hogy ez kisz-feladat, hát ő el is vállalta örömmel... Én meg nem leltem a helyemet. Mi az istennyilát lehetne itt tenni? gondolkoztam, merthogy nagyon szúrta az orromat ez a Bakonyidolog. Tudod, ha már az ember eljegyzést tervez, akkor a hőguta fogja el, ha olyat hall, hogy az Mielőbb megoldástl Jónevű tánccsoportja volt a Titász megyei vállalatnak. Egy idő óta sem erről, sem a zenekarról nem hallottunk. Megkérdeztük Lukács László elvtársat, az Áramszolgáltató Vállalat szakszervezeti kultúrfeleiősét, miért hallgatnak? — Azért — válaszolta, — mert megszűntek. — Miért szűntek meg? — Nincs helyiségünk. —A fotoszakkör? Jó felszerelésük van pedig. Húszán végzik a villamosipari technikumot, öten a műegyetemet, és mintegy 60 —70 fő jár tanfolyamokra. — Lehet indok arra, hogy megszűntek a kultúr csoportok: „nincs helyiség?” — Nagyon is lehet! Egyetlen nagyobb helyiségünk van, az étkező, itt folyik minden tanfolyam. — Tudomásunk szerint a vállalat irodaházat akart létesíteni. Ez a terv is abbamaradt? pontok figyelembe vételével. Így jövőre a meglevő irodaépület bővítése van tervbe véve. — Mi újság? — Televíziót akarunk venni. Minden rendben van, csak helyiség kell. Kitűnő mérnökeink, híradás- technikai végzettségű embereink vannak, akik bekapcsolódhatnának a megye televíziós-kísérleteibe. De a város központjában fekvő üzemegységünk is annyira zsúfolt, hogy ott elhelyezni sem lehetséges a készülé— Az is csak papíron van. — Színjátszó csoport? — Az nincs. — Mi van? — Könyvtár. És hát a továbbképzés. — Igen. Ugyanis nem kaptuk meg azt a telket, a város központjában, amit kértünk. S a vállalatnak a város központja kell, a fogyasztókkal való foglalkozás, s más műszaki szemket. Nincs helyiség. Helyes ez így? Nem! Mind a Titász vezetőinek, mind a városi tanácsnak közösen meg kellene oldani égre ezt a kérdést! Ida derekát csak úgy szorongatja az a nyápisz alak, ott, mindenki szeme láttára... Mondtam is Idának, de kinevetett, hogy nagy gyerek vagyok... Ráadásul még kontrázott is, hogy biztosan tetszeni fog a kivágott, négyrészes szoknya, amiben fellép. Nyomban összekülönböztünk. Ida ideges lett, mert azt találtam mondani neki, hogy úgy látszik, szüksége van a lábai mutogatására... Hát hirtelen sírva elrohant... — Meg tudtam volna fojtani a kultúrost. De csak lézengtem a műhelyben, meg gondolkodtam étlen-szomjan.., A többit már tudod. Amikor benyitottam az öltözőbe, és megláttam, hogy az a nyavalyás Bakonyi kézzel-láb- bal magyaráz Idának, elöntött a vér. Nem is tudom, hogy ütöt- .em le a kölyköt, csak arra emlékszem, hogy egy mukkot se szólt/ Elájult... — Igyál öregem, nekem már úgy is mindegy. Botrányt csináltam a fellépés előtt, és azóta Ida rám se néz. Kerül, ahol lát. X’e- dig ...ha tudná... Bozsókám hat így kell nekem megdöglcni. Nem igaz, én nem vagyok huligán/ csak szerettem... Csak nagyon szerettem. Meg féltékeny voltam... De jó lenne megint látni azt a nagyon mély szemeit cs elolvadni ott a kis cukiban... De kerül ...utál..! Hogy ez nem' igaz? Azt mondod, csak büntetett eddig...? Nem öreg fiú, Iá-1 lom én. Tudom én, hogy... Az ablakra tekint. — Jégvirágok... Nézd Bozsó.i szép, fehér jégvirágok! Akkor...' még télkezdet idején az Idáék ablakán is kinyíltak a jégvirágok. Amikor várt, odaült az ablakhoz, kis lyukat lehelt az üvegre és olyan szépen tudott kimosolyogni rám, ha meglátott, hogy megyek... Húzódj csak közelebb... Nézd, így csinálta;, huhh... huhh... Egyre erősebben lehel. — De most... huhh... huhh kerül Ida, utál... huhh... rám se tekint... Hirtelen elhallgat, Könnyes szemei nehezen fogják fel a kilehelt üvegdarabon át, a nagy utcai forgatagban Ida körvonalait. Angyal Sándor. i
