Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)
1958-12-25 / 309. szám
Í958. december 25, csütörtök KELETM AGY ARO RSZ AO 3 |7 gyszer volt, hol nem volt, ^ még Nyíregyházán is túl, amerre a Lányai csatorna kanyarog, éppen ott, Kemecsén, élt egy ember. Ennek az embernek nem volt egyebe, mint a jó molnár mestersége és a két dolgos karja, no meg három lánya. Éldegélt az ember a három lányával csendesen. S ahogyan teltek az évek, úgy cseperedtek a lányok. Anyjuk nem volt, de az ember mindenben gondjukat viselte. Ahogy nőttek a lányok, az ember úgy öregedett. Végül a legidősebb lány elérkezett abba a korba, amikor válaszút elé kellett állnia. Maga elé hívta az ember a legidősebb lányt és megkérdezte tőle: — No, kislányom, elég idős vagy ahhoz, hogy magad dönts sorsod felől, meg ahhoz is, hogy saját lábadon megélj, itt van hát az ideje, válassz, mit akarsz csinálni? A legidősebb lány gondolkozás nélkül felelte: — Édesapám, én már sokat törtem a fejemet azon, hogyan fogok megélni és úgy gondolom, legjobb lesz, ha Pestre megyek. Ott este olyan szépen kivilágítják az utcákat, olyan csodálatosak a kirakatok, meg mindig lehet színházba, moziba menni. Ez az élet kell nekem, nem itthon férjhez menni sötétben és sárban. Mihály bácsi, mert így hívták az embert, gondolkodott egy kicsit, aztán igy válaszolt: — Ebből, édes lányom, még nem lehet megélni, de elég nagy vagy már, hogy ezt megértsd. Ezért, nem bánom, eredj, próbálj szerencsét, de ne feledd, hogy csak munkával lehet a min- denapit megszerezni. A legidősebb lány elment. Telt, múlt az idő. A legidősebb lány egyszer-kétszer írt apjának, de a középső lánnyal sűrűn levelezett. Mihály bácsi is öregebb lett, mire a második lány felcseperedett. Akkor azt is maga elé állította és így szólt hozzá: — No, kislányom, elég idős Vagy ahhoz, hogy magad dönts sorsod felelői, meg ahhoz is, A tíz év múlva elkövetkező karácsony gazdagságát azonban még az ^ddig felsoroltakon kívül is jelentősen növelné, ha a már megkezdett gyümölcsösí- tési tervet nem ötvenöt holdban hagynák jóvá, hanem egy ötszáz holdas területen. Megfelelő befektetések révén ötszáz holdas gyümölcsöst mondhatnának magukénak a falubeliek. Közepes termés esetén ez ötvenezer mázsa termést adna. Mázsánként négyszáz forintos áron számítva, kereken húszmillió forintot jövedelmezne. Még ennél is nagyobb terület van a Tiszatérben, amit csont- héjjas gyümölcsfákkal telepíthetnének be. Ez szintén meghozná évente a húszmillió forintot. Végül nézzük az állattenyésztésben rejlő lehetőségeket. Környékükön sehol nincs olyan alkalmas takarmánytermő terület, mint Gulácson. Szakemberek számvetése szerint ezerhét- száz darab fejőstehenet lehetne tartani s ezek részére megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt termeszteni. Minden tehénre évenként kétezerötszáz liter tejet számítva, ez négymillió kétszázötvenezer liter tejet jelent, ami literenként három forint húsz fillérjével számolva kilencmillió hétszázhetvenötezer forint jövedelmet hozna. Ugyancsak elbírná a terület évenként négyezer darab sertés meghizla- lását. Darabonként kétezer forintért értékesítve ez nyolc milhogy saját lábadon megélj, itt van hát az ideje, válassz, mit akarsz csinálni? A középső lány gondolkodás nélkül felelte: — Levélben már megbeszéltem a nővéremmel, felmegyek hozzá Pestre, Együtt fogunk lakni, szórakozni... Milyen csodálatos fények vannak ott, oldalakat tud róla írni... Mihály bácsi, mit tehetett mást, beleegyezett. A középső lány is elment. Ezután már ritkábban kopogtatott be a postás a házba. Néha hozott csak levelet a legfiatalabb lány számára. Telt, múlt az idő, s felnövekedett a legkisebb leány is. Elérkezett az a nap, amikor apja maga elé állította és megkérdezte: — No, vakarcs, hát te mit IGAZ MESE akarsz csinálni? Te is nővéreid után mégy? A legkisebb lány gondolkodás nélkül válaszolt: — Nem megyek én, édesapám, dehogy megyek! Nem kell nekem a fény, meg a csillogás, akármennyit írnak erről nővéreim. Én dolgozni akarok, hogy édesapámat öreg napjaiban eltarthassam. Ezért hát Diósgyőrbe megyek, a vasgyárba, ahol — úgy hallom — felvesznek női munkásokat is. Itt közel leszek, hamar hazanézhetek, meg aztán jó pénzt is keresek. Mihály bácsi szívét megmelegítette legkisebb lánya beszéde és szó nélkül útjára bocsátotta. Megint telt, múlt az idő, s Mihály bácsi megörgedett. Különösen a szeme romlott, már a legerősebb szemüveggel is alig látott és fehér bottal tapogatózott. Nyugdíjba ment és beköltözött ide, Nyíregyházára, a Puskin utlió forinttal gazdagítaná a falubelieket. (Jsszegezve az eddigieket: hatvanmillió kilencszóznegyven- ötezer forint lenne az évi bevételük az említett üzemágakból. Mivel azonban semmilyen jövedelemforrás nem jön létre kiadások nélkül, így a szóbanforgó eredmények is áldozathozatalt kívánnak. A halastóra — mint említettem — százhúszezer forint kiadás kell. Rizstermelésre egymilliókétszázezer forintot kellene fordítani. Ezerhétszáz darab fejőstehénre, darabonként ötezer forintot számolva, nyolc és fél millió forint szükséges. Négyezer darab süldőre, darabonként ötszáz forintos értékben kétmillió forintot kellene kiadni. Az öszáz holdas almás és ettől valamennyivel nagyobb területen történő csonthéjas gyümölcsös telepítésére ötmillió forintot kellene fordítani. Végül pedig egy- milíióegyszáznyolcvanezer forint lenne szükséges a megfelelő gépek, épületek, felszerelések létesítésére, megvásárlására, amelyben minden bizonnyal, — a technika rohamos fejlődése alapján — már almaszüretelő gépek is szerepelnének. így tehát az említett hatvanmillió kilencszáznegyvenöt- ezer forint évi nyers bevételből tizennyolcmillió forint kiadás lenne az első termés, az első liter tej előállításáig. Évenként maradna negyvenkétmillió ki- lencszáznegyenötezer forint Úszta bevétel. Ha ezt elosztjuk a közcába. Itt éldegélt csendesen nyugdíjából. Naponta találkozhattunk vele, ahogyan botjával végigkopogtatta a Vörös Hadsereg útját. A postára ment, hogy levél után érdeklődjön. De az bizony csak a legkisebb lánytól érkezett a rendszeres havi pénzküldeménnyel. A másik két lányról már évek óta nem tudott semmit, míg egy szép napon a legkisebb lány megírta, hogy levelet kapott nővéreitől, akik Kanadában vannak. Jól élnek, már autójuk és televíziójuk is van. Itt vannak igazán fények — írták a lányok — nem pedig Pesten. Mihály bácsi megörült a hírnek és háziasszonyával mindjárt levelet íratott két lányának. Aztán izgatottan várta a választ. Elgondolta, mennyire örülhet a két lány a sok-sok fénynek, villózásnak, amit ő már a legerősebb szemüveggel sem láthat. Telt-múlt az idő, a nyár átadta helyét az ősznek, már kopogtatott a karácsony, de Kanadából semmi hír nem érkezett. A karácsony előtti napon postás jött, csomaggal. Na, most — örvendezett Mihály bácsi — miért is nyugtalankodtam, nem levelet küldenek, hanem az ünnepekre csomagot, tiszta sor. Türelmetlenül hívogatta a háziasszonyt, hogy olvassa fel a feladót. Az lassan böngészte: Diósgyőr. Az öreg ember sötétedésig ült szótlanul a szobában. Aztán vette botját, megsimogatta a csomagot, s kibotorkált az utcára. A város fényes volt, hatalmas kirakatok és karácsonyfák ontották a színes fényeket. De mindebből Mihály bácsi nem látott semmit a legnagyobb számú szemüveggel sem. Csak egy fényt látott, de azt szemüveg nélkül is, messziről, Diósgyőrből világított ide; a legkisebb lányának szívét, amelyben a szeretet tüze világit.,. Ment, Mihály bácsi, ment, fehér botja szaporán kopogott az utca kövezetén... ség lakosainak számával, ma még hihetetlennek tűnő számot kapunk. Mielőtt ezt tennénk,: nézzük meg a lakosok számának: alakulását. A legutóbbi — 1949-! es népszámlálás alkalmával Gu-' lácson ezernégyszázhuszonkilenc' lakos volt. A következő tíz esz-] tendőben kétezer körül lesz a j falubeliek száma. Ez a szám; mintegy ötszáz családnak felel; meg. Így a negyvenkétmillió: kilencszéznegyvenötezer forint! tiszta bevételt osztva a lakosok! számával, minden lakosra —! még a csecsemőkre is — évente' húszezer forint jövedelem jut-] na, egy családra pedig több,] mint nyolcvanezer forint. A fejlődés révén történhet J változás úgy az említett cikk-! féleségek értékesítési árában,! mint a lakosok számának alakú-' lásában. Előfordulhat, hogy va- ] lamelyik üzemág kevesebbet jö-; védelmezne, mint gondoltuk. Az; sem kizárt dolog viszont, hogy; többet hozzon a házhoz. Ki-! egyenlítődnek az eltérések. Mos-: tani józan számítások szerint] mind valóraválhatók a felsorolt tervek. S ha ez így lesz, tíz év múlva nem lesz ritka Gulácson sem a televízió, a személygépkocsi és más alkalmatosságok, melyek a jólét növekedését mutatják. Hétköznapokon is bőven jut minden család asztalára húsból, süteményből, borból. Kívánjuk — és csináljuk, hogy így legyen. Nagy Tibor. Győri Illés György: Karácsonyi vers Kígyóinak a lángok, lobognak a fákon az emberi szívek, s a gondolatok. Messzire fénylik a vágyott karácsony. — ilyenkor érzem, hogy boldog vagyok .., A hó alatt apró magocskák fogóznak, a dermedt tavakban ficánkol a hal, Új gyökér nyúlik, hol őse mér fonnyad, s a kő és a szikla is élni akar! Az élet ajándék, mit önmaga táplál, de drága ajándék, becsülni nehéz. Űrök karácsonyfa áll a világnál és dísze és fénye az emberi ész:, ä Álljunk melléje mind emberek, népek, hisz minden és mindenki él és örül! Álljunk köréje, mert kincse miénk lett, álljuk hát együtt a fánkat körül! Álljunk már franciák, oroszok, finnek, brazilok, kínaiak, magyarok. Fény kell a szemnek, ritmus a szívnek, élvezzük, amit a világ adott. vigyúlnak a lángok, lobognak a fákon, j tengeren, síkon, a messzi hegyen. — Élj köztünk mindig te drága karácson* azért, hogy végre már BÉKE legyen! 250 gyermek karácsonya a megyei kórházban Betegek fenyőfája, töltött, sült pulyka ebédre A megyei kórházban már kedden délután lezajott a fenyőfaünnepély. A rendezőség, az üzemi bizottság, a KISZ, a nőtanács, a párt-alapszervezet és a kórház vezetősége azért hozta előbbre az ünnepi pillanatot, mert szerdán több kórházi dolgozó, orvos nem Nyíregyházán tölti az ünnepeket. A gyerekek nem csalódtak, még az elutazás előtt mindenki megkapta a kis ajándékcsomagot, melyben sál, zsebkendő, csokoládé és más finomság volt elrejtve. Az ajándékokat Hernádvölgyi Andrásné szociális gondozónő nyújtotta át a kórházi gyermekeknek. A legifjabb egészség- ügyieken kívül jutalmat kapott három szorgalmas klszista, valamint Hován Miklós, Eriik Zoltán és Kardos Közimér műszaki dolgozók. A kórház személyzetén kívül a betege*fenyőfáját, mgeajándékoz- ben ülik meg az ünnepeket. Minden kórteremben feldíszítették, a betegek fenyőfáját, megajándékozzák a kezelés alatt álló árva gyermekeket, vagy a hozzátartozó nélküli idősebb betegeket. Karácsony első napján finom ebéd: töltött sült pulyka örvendezteti meg az egészséges gyomrú kórházi ápoltakat. Kitizették a milliós uyereményt A szerencsés rétközbcrencsi gazda, Kovács Géza saját kívánságára Budapesten, a Sportfogadási Igazgatóságnál az első kifizetési napon, december 24-én délelőtt 11 órakor vette át 964.000 forintos lottó-nyereményét. Kovács Géza az ünnepeket Budapesten, rokonainál tölti, s ezért kérte, hogy a nyereményt a fővárosban fizessék ki.
