Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-25 / 309. szám

Í958. december 25, csütörtök KELETM AGY ARO RSZ AO 3 |7 gyszer volt, hol nem volt, ^ még Nyíregyházán is túl, amerre a Lányai csatorna ka­nyarog, éppen ott, Kemecsén, élt egy ember. Ennek az embernek nem volt egyebe, mint a jó mol­nár mestersége és a két dolgos karja, no meg három lánya. Éldegélt az ember a három lányával csendesen. S ahogyan teltek az évek, úgy cseperedtek a lányok. Anyjuk nem volt, de az ember mindenben gondjukat viselte. Ahogy nőttek a lányok, az ember úgy öregedett. Végül a legidősebb lány elérkezett abba a korba, amikor válaszút elé kel­lett állnia. Maga elé hívta az ember a leg­idősebb lányt és megkérdezte tő­le: — No, kislányom, elég idős vagy ahhoz, hogy magad dönts sorsod felől, meg ahhoz is, hogy saját lábadon megélj, itt van hát az ideje, válassz, mit akarsz csi­nálni? A legidősebb lány gondolkozás nélkül felelte: — Édesapám, én már sokat törtem a fejemet azon, hogyan fogok megélni és úgy gondolom, legjobb lesz, ha Pestre megyek. Ott este olyan szépen kivilágít­ják az utcákat, olyan csodálato­sak a kirakatok, meg mindig le­het színházba, moziba menni. Ez az élet kell nekem, nem itthon férjhez menni sötétben és sár­ban. Mihály bácsi, mert így hívták az embert, gondolkodott egy ki­csit, aztán igy válaszolt: — Ebből, édes lányom, még nem lehet megélni, de elég nagy vagy már, hogy ezt megértsd. Ezért, nem bánom, eredj, pró­bálj szerencsét, de ne feledd, hogy csak munkával lehet a min- denapit megszerezni. A legidősebb lány elment. Telt, múlt az idő. A legidősebb lány egyszer-kétszer írt apjának, de a középső lánnyal sűrűn leve­lezett. Mihály bácsi is öregebb lett, mire a második lány felcse­peredett. Akkor azt is maga elé állította és így szólt hozzá: — No, kislányom, elég idős Vagy ahhoz, hogy magad dönts sorsod felelői, meg ahhoz is, A tíz év múlva elkövetkező karácsony gazdagságát azon­ban még az ^ddig felsoroltakon kívül is jelentősen növelné, ha a már megkezdett gyümölcsösí- tési tervet nem ötvenöt holdban hagynák jóvá, hanem egy ötszáz holdas területen. Megfe­lelő befektetések révén ötszáz holdas gyümölcsöst mondhatná­nak magukénak a falubeliek. Közepes termés esetén ez öt­venezer mázsa termést adna. Mázsánként négyszáz forintos áron számítva, kereken húsz­millió forintot jövedelmezne. Még ennél is nagyobb terület van a Tiszatérben, amit csont- héjjas gyümölcsfákkal telepít­hetnének be. Ez szintén meg­hozná évente a húszmillió forin­tot. Végül nézzük az állattenyész­tésben rejlő lehetőségeket. Kör­nyékükön sehol nincs olyan al­kalmas takarmánytermő terü­let, mint Gulácson. Szakembe­rek számvetése szerint ezerhét- száz darab fejőstehenet lehetne tartani s ezek részére megfelelő minőségű és mennyiségű ta­karmányt termeszteni. Minden tehénre évenként kétezerötszáz liter tejet számítva, ez négymil­lió kétszázötvenezer liter tejet jelent, ami literenként három forint húsz fillérjével számolva kilencmillió hétszázhetvenötezer forint jövedelmet hozna. Ugyan­csak elbírná a terület évenként négyezer darab sertés meghizla- lását. Darabonként kétezer fo­rintért értékesítve ez nyolc mil­hogy saját lábadon megélj, itt van hát az ideje, válassz, mit akarsz csinálni? A középső lány gondolkodás nélkül felelte: — Levélben már megbeszél­tem a nővéremmel, felmegyek hozzá Pestre, Együtt fogunk lak­ni, szórakozni... Milyen csodála­tos fények vannak ott, oldalakat tud róla írni... Mihály bácsi, mit tehetett mást, beleegyezett. A középső lány is elment. Ezután már ritkábban kopog­tatott be a postás a házba. Né­ha hozott csak levelet a leg­fiatalabb lány számára. Telt, múlt az idő, s felnöveke­dett a legkisebb leány is. Elérke­zett az a nap, amikor apja maga elé állította és megkérdezte: — No, vakarcs, hát te mit IGAZ MESE akarsz csinálni? Te is nővéreid után mégy? A legkisebb lány gondolkodás nélkül válaszolt: — Nem megyek én, édesapám, dehogy megyek! Nem kell ne­kem a fény, meg a csillogás, akármennyit írnak erről nővé­reim. Én dolgozni akarok, hogy édesapámat öreg napjaiban el­tarthassam. Ezért hát Diósgyőr­be megyek, a vasgyárba, ahol — úgy hallom — felvesznek női munkásokat is. Itt közel leszek, hamar hazanézhetek, meg aztán jó pénzt is keresek. Mihály bácsi szívét megmele­gítette legkisebb lánya beszéde és szó nélkül útjára bocsátotta. Megint telt, múlt az idő, s Mi­hály bácsi megörgedett. Különö­sen a szeme romlott, már a leg­erősebb szemüveggel is alig lá­tott és fehér bottal tapogatózott. Nyugdíjba ment és beköltözött ide, Nyíregyházára, a Puskin ut­lió forinttal gazdagítaná a falu­belieket. (Jsszegezve az eddigieket: hatvanmillió kilencszóznegyven- ötezer forint lenne az évi bevé­telük az említett üzemágakból. Mivel azonban semmilyen jöve­delemforrás nem jön létre kiadá­sok nélkül, így a szóbanforgó eredmények is áldozathozatalt kívánnak. A halastóra — mint említettem — százhúszezer fo­rint kiadás kell. Rizstermelésre egymilliókétszázezer forintot kel­lene fordítani. Ezerhétszáz darab fejőstehénre, darabonként ötezer forintot számolva, nyolc és fél millió forint szükséges. Négy­ezer darab süldőre, darabonként ötszáz forintos értékben kétmil­lió forintot kellene kiadni. Az öszáz holdas almás és ettől va­lamennyivel nagyobb területen történő csonthéjas gyümölcsös telepítésére ötmillió forintot kel­lene fordítani. Végül pedig egy- milíióegyszáznyolcvanezer fo­rint lenne szükséges a megfelelő gépek, épületek, felszerelések létesítésére, megvásárlására, amelyben minden bizonnyal, — a technika rohamos fejlődése alapján — már almaszüretelő gépek is szerepelnének. így tehát az említett hat­vanmillió kilencszáznegyvenöt- ezer forint évi nyers bevételből tizennyolcmillió forint kiadás lenne az első termés, az első li­ter tej előállításáig. Évenként maradna negyvenkétmillió ki- lencszáznegyenötezer forint Úszta bevétel. Ha ezt elosztjuk a köz­cába. Itt éldegélt csendesen nyugdíjából. Naponta találkoz­hattunk vele, ahogyan botjával végigkopogtatta a Vörös Hadse­reg útját. A postára ment, hogy levél után érdeklődjön. De az bi­zony csak a legkisebb lánytól érkezett a rendszeres havi pénz­küldeménnyel. A másik két lányról már évek óta nem tudott semmit, míg egy szép napon a legkisebb lány megírta, hogy levelet kapott nő­véreitől, akik Kanadában van­nak. Jól élnek, már autójuk és televíziójuk is van. Itt vannak igazán fények — írták a lányok — nem pedig Pesten. Mihály bácsi megörült a hír­nek és háziasszonyával mindjárt levelet íratott két lányának. Aztán izgatottan várta a vá­laszt. Elgondolta, mennyire örül­het a két lány a sok-sok fény­nek, villózásnak, amit ő már a legerősebb szemüveggel sem lát­hat. Telt-múlt az idő, a nyár át­adta helyét az ősznek, már ko­pogtatott a karácsony, de Ka­nadából semmi hír nem érke­zett. A karácsony előtti napon pos­tás jött, csomaggal. Na, most — örvendezett Mihály bácsi — miért is nyugtalankodtam, nem levelet küldenek, hanem az ün­nepekre csomagot, tiszta sor. Türelmetlenül hívogatta a há­ziasszonyt, hogy olvassa fel a feladót. Az lassan böngészte: Diósgyőr. Az öreg ember sötétedésig ült szótlanul a szobában. Aztán vet­te botját, megsimogatta a csoma­got, s kibotorkált az utcára. A város fényes volt, hatalmas ki­rakatok és karácsonyfák ontot­ták a színes fényeket. De mind­ebből Mihály bácsi nem látott semmit a legnagyobb számú szemüveggel sem. Csak egy fényt látott, de azt szem­üveg nélkül is, messziről, Diósgyőrből világított ide; a leg­kisebb lányának szívét, amely­ben a szeretet tüze világit.,. Ment, Mihály bácsi, ment, fe­hér botja szaporán kopogott az utca kövezetén... ség lakosainak számával, ma még hihetetlennek tűnő számot kapunk. Mielőtt ezt tennénk,: nézzük meg a lakosok számának: alakulását. A legutóbbi — 1949-! es népszámlálás alkalmával Gu-' lácson ezernégyszázhuszonkilenc' lakos volt. A következő tíz esz-] tendőben kétezer körül lesz a j falubeliek száma. Ez a szám; mintegy ötszáz családnak felel; meg. Így a negyvenkétmillió: kilencszéznegyvenötezer forint! tiszta bevételt osztva a lakosok! számával, minden lakosra —! még a csecsemőkre is — évente' húszezer forint jövedelem jut-] na, egy családra pedig több,] mint nyolcvanezer forint. A fejlődés révén történhet J változás úgy az említett cikk-! féleségek értékesítési árában,! mint a lakosok számának alakú-' lásában. Előfordulhat, hogy va- ] lamelyik üzemág kevesebbet jö-; védelmezne, mint gondoltuk. Az; sem kizárt dolog viszont, hogy; többet hozzon a házhoz. Ki-! egyenlítődnek az eltérések. Mos-: tani józan számítások szerint] mind valóraválhatók a felsorolt tervek. S ha ez így lesz, tíz év múlva nem lesz ritka Gulácson sem a televízió, a személygép­kocsi és más alkalmatosságok, melyek a jólét növekedését mu­tatják. Hétköznapokon is bőven jut minden család asztalára húsból, süteményből, borból. Kívánjuk — és csináljuk, hogy így legyen. Nagy Tibor. Győri Illés György: Karácsonyi vers Kígyóinak a lángok, lobognak a fákon az emberi szívek, s a gondolatok. Messzire fénylik a vágyott karácsony. — ilyenkor érzem, hogy boldog vagyok .., A hó alatt apró magocskák fogóznak, a dermedt tavakban ficánkol a hal, Új gyökér nyúlik, hol őse mér fonnyad, s a kő és a szikla is élni akar! Az élet ajándék, mit önmaga táplál, de drága ajándék, becsülni nehéz. Űrök karácsonyfa áll a világnál és dísze és fénye az emberi ész:, ä Álljunk melléje mind emberek, népek, hisz minden és mindenki él és örül! Álljunk köréje, mert kincse miénk lett, álljuk hát együtt a fánkat körül! Álljunk már franciák, oroszok, finnek, brazilok, kínaiak, magyarok. Fény kell a szemnek, ritmus a szívnek, élvezzük, amit a világ adott. vigyúlnak a lángok, lobognak a fákon, j tengeren, síkon, a messzi hegyen. — Élj köztünk mindig te drága karácson* azért, hogy végre már BÉKE legyen! 250 gyermek karácsonya a megyei kórházban Betegek fenyőfája, töltött, sült pulyka ebédre A megyei kórházban már ked­den délután lezajott a fenyőfa­ünnepély. A rendezőség, az üze­mi bizottság, a KISZ, a nőtanács, a párt-alapszervezet és a kórház vezetősége azért hozta előbbre az ünnepi pillanatot, mert szerdán több kórházi dolgozó, orvos nem Nyíregyházán tölti az ünnepeket. A gyerekek nem csalódtak, még az elutazás előtt mindenki meg­kapta a kis ajándékcsomagot, melyben sál, zsebkendő, csokolá­dé és más finomság volt elrejtve. Az ajándékokat Hernádvölgyi Andrásné szociális gondozónő nyújtotta át a kórházi gyerme­keknek. A legifjabb egészség- ügyieken kívül jutalmat kapott három szorgalmas klszista, vala­mint Hován Miklós, Eriik Zol­tán és Kardos Közimér műszaki dolgozók. A kórház személyzetén kívül a betege*fenyőfáját, mgeajándékoz- ben ülik meg az ünnepeket. Min­den kórteremben feldíszítették, a betegek fenyőfáját, megajándékoz­zák a kezelés alatt álló árva gyermekeket, vagy a hozzátarto­zó nélküli idősebb betegeket. Ka­rácsony első napján finom ebéd: töltött sült pulyka örvendezteti meg az egészséges gyomrú kórhá­zi ápoltakat. Kitizették a milliós uyereményt A szerencsés rétközbcrencsi gazda, Kovács Géza saját kíván­ságára Budapesten, a Sportfoga­dási Igazgatóságnál az első kifize­tési napon, december 24-én dél­előtt 11 órakor vette át 964.000 forintos lottó-nyereményét. Ko­vács Géza az ünnepeket Budapes­ten, rokonainál tölti, s ezért kér­te, hogy a nyereményt a fővá­rosban fizessék ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom