Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-21 / 307. szám

19Ú8 DECEMBER 21, VASÁRNAP KELFTM VGYARURSiiAG Az. orvosi viisgálatnái nélkülöz­hetetlen sztetoszkóp is egyetlen ötlet szikrájából pattant ki. 1816-ban a párizsi necker-kór- ház fiatal orvosánál, Laennecknél vizsgálatra jelentkezett egy keres­kedő tetemes térfogatú felesége. Mikor a fiatal orvos meglátta a hájtömeget, gátlása támadt arra a gondolatra, hogy fülét oda kell he­lyeznie, ahol a szív dobog. Hirte­len eszébe ;'|,ott, hogy a kórház­hoz vezető utón két játszadozó gyereket látott, akik egy hosszú pléhcsövön „beszélgettek”, Laen- neck felkapta íróasztaláról a blokkfüzetét, csőalakúra összete­kerte és a dúskeblű hölgy szíve fölé tartotta. És íme, sokkal job­ban hallotta a szív dobogását, mint puszta füllel. Laenneck ezekután hozzáfogott, hogy hónapokig tartó kísérlettel megállapítsa, melyik a legjobb hallgatócső. 1918-ban, tehát kere­ken 40 évvel ezelőtt a párizsi or­vosi akadémia előtt bemutatta a világ első sztetoszkópját, a 30 centi hosszú, vékony nyárfacsövet. így született meg a fiatal oryos ötleté­ből az orvosok egyik legfonto­sabb segédeszköze. (K. 1.) Amikor a szegényemberek éhesen tántorogtak a világban 4 régi társadalom képte- len volt a szegénységet megszüntetni, munkát, kenye­ret biztosítani. Mit tehetett a szegény ember? Kivándorolt oda, ahol úgy-ahogy munká­hoz, keresethez, megélhetéshez jutott. Özönlött a magyarság Amerikába. Abban az időben a főispáni hivatalnak volt jogában a ki­vándorlást engedélyezni, vagy megtagadni. Ez a hivatal sta­tisztikát is vezetett a beérke­zett kérelmekről és kivándorol­takról. A statisztika ránkma­radt és elárulja, hogy például az 1913-as esztendőben Sza­bolcs megyében 3915 útlevél iránti kérelmet adtak be a fő­ispáni hivatalhoz s ennek kö­vetkeztében mintegy 2000 csa­lád vándorolt ki Amerikába. A Nyírvidék című újság felfi­gyelt erre a nagy számú ki­vándorlásra és megpróbálta az urak önigazolásaként megke­resni a kivándorlás okait. Ol­vassuk csak! „A kivándorlás valóságos oka a kielégíthetetlen em­beri természetben rejlik, amit a hiányos nevelés idéz elő.” Ezen fejtegetés szerint a ma­gyar népből hiányzik az elége­dettség tudata, kevésnek ta­lálja azt, amit az országban kap, pedig e lap szerint az elegendő volna, ha a munka- nélküli bolyongók nevelése nem volna hiányos. Ez az új­ság nem akar tudomást venni arról, hogy az emberek ezre és tízezrében s milliókban nem is alakulhatott ki az elégedettség, hiszen éheztek, nyomorogtak, éppen csak tengették az életü­ket. A kivándorlás második oká­ról azt mondja: „Nagyzás teszi népünket hazátlanná, mivel a német nemzeti viselet iránt ki- ábrándíthatatlanságig sze­relmes a magyar. ...Nincs kifejlődve érzéke a magyar faj ezer éves és a világon páratlanul álló, minden al­kalomra a legbeválóbb nemzeti viselet szépségei iránt.” Az újság szerint a legnagyobb baj, hogy a magyar a pantaló után vágyakozik. A Nyírvidék szerint nem kenyér után, ha­nem pantalót viselni megy Amerikába és külföldre. Itt az országban már mintha nem ta­lálnának elég lehetőséget a divat követésére. Csak azt nem tud­juk elgondolni, hogyan divatol- hatott a magyar munkás napi 80 filléres napszámból? Ho­gyan, hiszen éppen a Nyírvi­dék hirdette, hogy egy mázsa búza 21 korona 20 fillér volt? Ugyancsak ebben az újságban hirdeti az árakat a nyíregyházi közös konyha, amely abban az időben a Luther utca 25. alatt volt. A hirdetés szerint egy ebéd vagy vacsora 2.50 korona. Egy hónapi egy adagos ebéd 125 koronába kerül a Szabolcsi Hitelbank konyháján,, A koszt­pénz — írja a hirdetés — előre fizetendő Csillag Sándor pénztárosnál. Hogy kell beosz­tani a napi nyolcvanfilléres ke­resetet úgy, hogy abból reggeli, ebéd és vacsora legyen? És hogy kell úgy beosztani, hogy abból egy több tagú család él­jen? Szinte csodáyal határos módon, de bárhogyan is, csak úgy, hogy üres marad a has. A nyolcvanfilléres napszám­ból tehát még részegeskedni sem lehetett, hiszen csak sa­vanyú vinkót adtak érte, de abból sem egy részegségre va­lót. E számokból derül ki az igazi ok: a magyar ember nem a német viselet, a pantaló után futott, amikor kivándorolt, ha­nem a munka, a kenyér után, mert saját hazájában az urak kegyetlen elnyomása közepette nem találhatta meg. S nem vi­gasztalódhatott meg attól sem, hogy a munkás körben a nagy- birtokos Kiár András tartott rendszeres előadásokat „A bér­munkás természetrajza” cím­mel. Inkább ment külföldre s éhesen tántorgott a világban. Szabó György Oly sizÁft alt ifeitiL, a Jleirifi Iteyyeh Milán „...MOSZKVA CSAK EGYRE NÖ ÉS EGYRE ÉPÜL MINDIG ÜJRA S honnan Napóleon bámulta irigyen, a volt Veréb-dombon, amely ma Lenln-heoy, gyermeke, a jövő rá mosoly­gón tekintget a szobrotemelő, magas egyetemen.” (Aragon: Moszkvai éjszaka) Jl j oszkva nevelte az orosz kul- túra legnagyobb művelőit, azokat, akik magasra emelték az élenjáró tudomány, művészet és irodalom olthatatlan fáklyáját. Moszkva jelentős szerepet játszott a tudomány és technika fejlődé­sében. Itt éltek és tanítottak azok a kiváló tudósok, akik tudomá­nyos munkásságukkal megvetet­ték annak a hatalmas fejlődésnek az alapját, amelynek a jelenben tanúi lehetünk, a tudomány és technika minden területén. Nem vagyok híve a statisztikai Számadatoknak, de elengedhetet­lenül fontos néhány számadat is­mertetése annak érdekében, hogy megértsük: a Szovjetunió tudomá­nyos sikerei, világraszóló eredmé­nyei nem véletlen szerencsének tulajdoníthatók, hanem a tudomá­nyos képzettség magas színvona­lának, a szovjet oktatásügy diada­lának A foradalom előtti Oroszor- szágtól a szovjet hatalom százöt főiskolát vett át, amelyek­ben mindössze 117 ezer diák ta­nult. Jelenleg 767 főiskola van, amelyekben 2,050.000 diák tanul. A forradalom előtt Moszkvában húsz főiskola volt, ezzel szemben jelenleg majdnem száz főiskolán és egyetemen tanulnak a szovjet fiatalok csak Moszkvában mintegy háromszázezren. Csak egyedül az ország legré­gibb főiskoláján — a Moszkvai Állami Egyetemen — 12 kar, több mint 180 tanszék működik. A több, mint 18 ezer diák nevelését két­ezer tanár, előadó és tudományos munkatárs végzi. Valóraválnak te hát Lenin szavai, amelyeket a szovjetek III. összoroszorsr.agi kongresszusán mondott: „Azelőtt az emberi elmts, az emberi géniusz csak azért al­kotott, hogy egyeseknek jut­tassa a technika és kultúra minden állását, a többieket pe­dig megfossza a legszüksége- zcbbtől — a művelődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé válik és mostantól fogva az emberi elme, az emberi géniusz soha nem lesz az erőszak eszközé­vé, a kizsákmányolás eszkö­zévé.” 1948-ban a szovjet kormány ha­tározatot hozott a Moszkvai Álla­mi Egyetem új épülettömbjének felépítéséről. A hatalmas palota építését a Lenin-hegyen 1953-ban fejezték be, és az új egyetem a szovjet tudomány kimagasló alak­jának — Lomonoszovnak nevét viseli. A z impozáns, fehér burkolatú ** épülettömb központja a ‘.arminckétemeletes épület, ame­lyet az egyetemi karok, laborató- : iumok, a csillagászati obszervató­rium 18 emeletes szárnyépületei vesznek körül. A hatalmas palota — amely szinte a tudomány való súgos fellegvára — berendezésé­nek elkészítésében a Szovjetunió több, mint ötszáz üzeme vett részt. Az egyetemet megcsodálni köny- npű, de megismerni nehéz, és be­járni teljességgel lehetetlen. A tu­domány eme palotája tanulmányi helyiségeinek és laboratóriumai­nak száma meghaladja az ezret, munkahelyiségeinek összterülete 42.5 hektár. (1 hektár — tízezer négyzetméter.) 145 kilométert kel­Az Állami Lomonoszov Egyet em épülete a Lenin-hegyen lene bejárni ahhoz, hogy megte­kinthessük az épület minden he­lyiségét. (Budapest és Miskolc kö­zötti távolság.) A főépülethez csatlakozó szár- nyakban vannak a taná­rok lakásai, a diákok és aspirán­sok lakószobái, valamint a poli- klinika, a kiadóhivatal, a nyomda is az igazgatási részleg irodái. Minden diák nyolc négyzetméter, minden aspiráns 12 négyzetméter úrségű szobában lakik, amelyek a legkorszerűbben vannak beren­dezve. Az új egyetem épületeinek kör­nyékén 42 hektár kiterjedésű bo­tanikus kert is létesült. A tudomá­nyos kutatások céljaira növény­házakat, számos üvegházat, me­legházat és mesterséges éghajlatú helyiséget építettek. Csodálatosan szép az egyetem előtti park. A szökőkutak sokasá­gát este különféle színű rejtett fényszórók világítják meg és va­lósággal a szivárvány minden színében pompáznak a magasba- szökő vízsugarak. Nagy élményt jelent látni az egyetemet, de fe­lejthetetlen látvány a hatalmas' világváros. Mögöttünk a hatalms fehérkövű palota felhőkkel ölel­kező tornya, s előttünk a millió' fényben szikrázó hatalmas város. A hidak mint karcsú leánykarok ölelik át a sötétvizű folyót. A kis utcáit és nagy terek fölé emelke­dőn tekintenek le a városra, á fe­hérkövű felhőkarcolók mint meg­annyi őrszem, s homlokuk csilla­ga az éjben tüzesen =- pörösen1 feldereng. „ kovács jmö „A tőkések bérszolgái voltunk — megbecsült emberek vagyunk" A műszaki értelmiség — és a vártsserveset A nép örömmel, megbecsüléssel fogadja az olyan műszaki értel­miséget, aki lelkesen szolgálja munkájával a népet, segíti harcát, felemelkedését. Magasabbra a technika mércéjét Tapasztalhatja a műszaki értel­miség a 6. sz. Mélyépítő Vállalat­nál is, hogy az elsők között igény­lik a közreműködésüket, a jó munkájukat. A párt nagy figyel­met szentel munkájukra és arra, milyen a viszonyuk a munkásosz­tályhoz, a termeléshez. A vállalat nárts-zp-rvA’ZAtP' fi pmmpl kis£ri. milyen odaadóan veszik ki részü­ket a tervek teljesítéséből, a kor szerűsítésből, a termelés tökélete sítéséből, az új technikáért folyt harcból. Nem egy üzemi értekez létén nyílvánította ki Botrágy elvtárs, a pártszervezet titkára, - a pártnak a műszaki értelmiséggé! szemben azt a kívánságát, hogj emeljék magasabbra a technlks mércéjét, segítsenek a munkások­nak a technika elsajátításában és adják át tudásukat, jó tapasztala­taikat, a szocializmust építő dolgo­zóknak, hogy megbirkózhassanak a feladatokkal méretünket. Tisztán szeretnénk látni, harcosságot és következetes­séget szeretnénk tanulni, a mun­kásosztálynak e nagyszerű tulaj­donságait. A műszaki értelmiség keresi a pártot s közeledik hozzá a válla­latnál. A tapasztalatok alapján a pártszervezet igyekszik javítani eddigi kapcsolatán a műszaki ér­telmiséggel. De mit mond a legilletékesetab, Botrágyi István párttitkár? — A pártszervezet vezetősége a legutóbbi vezetőségi ülésre meg­hívta a főmérnököt, aki a terme­lés helyzetéről számolt be. Hétfőn Harsányi László termelési osztály- vezető tesz jelentést a pártveze- tőségnek az éves terv teljesítésé­nek helyzetéről és az 1959. évi ter­vet ismerteti. A vezetőségnek ja­vasolja, hogy a műszakiak szer­vezzék meg az előkészítő csopor­tot, melynek a jövőévi tervek és dokumentációk felülvizsgálata és a munkák előkészítése lesz a fel­adata. t/szinte eszmecsere kell! Javasoljuk, hogy szervezzék meg a tél folyamán a műszakiak to­vábbképzését. Az előadások során politikai tájékoztatást is terve­zünk, amit szeretnénk őszinte esz­mecserévé, tényekkel érvelő, meg­győző vitává tenni. És a pártszervezet már több esetben segített a műszaki értel­miségiek problémáinak megoldá­sában. De tovább kell lépni. Töb­bet kell törődni a műszaki értel­miség problémáival is, mert ez­által is közelebb fognak kerülni a párthoz. És nem árt a párttag­gyűlésen, és az üzemi tanácskozá­son is olyan vonatkozásban be­szélni az elvtársaknak, a dolgo­zóknak, a műszaki értelmiségről, hogy ne „ellenségeket” lássanak bennük, hanem olyan embereket, akik segítenek a szocializmus épí­tésében, a munkásoknak a terme­lésben. S ez a segítség annál na­gyobb lesz a műszaki értelmiség részéről, minél mélyebb lesz a ba­rátság, Orosz András. ■ Persze az is igazság, hogy eléggé • magunkra hagytak. Újságokat ol­• vasunk és úgy politizálunk, ahogy s tudunk. Nem a mi hibánk, hogy ! közel százan vagyunk, s közöttünk ■ nincs párttag. A viták során egy­mást igyekszünk meggyőzni és így I lassan, de érezhetően „fejlődünk”. ; „Tanulni szerelnénk“ ; A pártszervezet főleg gazdasági . tekintetben törődik velünk. Bár . mi általában nagyon elfoglalt em- . berek vagyunk, mégis szívesen ■ résztvennénk olyan értekezlete- . ken, ahol bővítenénk politikai is­A vállalat műszaki dolgozói be­bizonyították, hogy örömmel szol­gálják a dolgozó népet. Becsület­tel helytállnak a posztjukon. Abos János, a vállalat főmérnöke ezt vallja a vállalalat műszaki gár­dáról: — Vállalatunknál száz körül Van a műszaki értelmiség száma, köztük 18 mérnök. Többségükben Jó szaktudással rendelkeznek és nem ebben a rendszerben nevel­kedtek. Azt hiszem, az ő nevük­ben is kijelenthetem, hogy a tőké­sek bérszolgái voltunk és a tudo­mány szabad embereivé váltunk. Mit mond a főmérnök? Hogyan keletkezett a sztetoszkóp

Next

/
Oldalképek
Tartalom