Kelet-Magyarország, 1958. december (15. évfolyam, 281-312. szám)

1958-12-20 / 306. szám

2 KELETMAGYARORSZAG 1958. DECEMBER 20, SZOMBAT Fiatalos étvágy, csattanó egészség Tanterem: a nagy ter­meszét. Mennyezete: a kék ég­bolt. Lámpa benne: az őszvégi napfény. A tanulók ötvennyolcán; 14—16 éves gyerekek az ország minden tájáról. A feszes vigyázz- ban álló szőlőkarók között hajla­doznak. A kislánykák szoknyái­val enyeleg a szellő, s fiúk arcára is piros rózsát csókolt a december. Nyírlugoson, az állami gazdaság­ban van ez az iskola, ahol a tan­szerek ott kint a határban vannak felhalmozva, hol gyümölcsös, hol egy szőlőtelepítvény képében. Ez az iskola nem más, mint a mező- gazdasági szakmunkásképző s itt „a nagy lehetőségek hazájában“ a nyíri homokon a kertészkedés titkaival ismerkednek a fiatal .ember-csemeték.“ Éppen a szőlőskertben találom ókét, mert gyakorló napjuk van. Ez heti egy alkalom, különben ide azért jöttek messze vidékről ezek a gyerekek, hogy a téli hó­napokban elméleti kiképzést nyerjenek. Nyáron pedig otthon, a szülőföldön ízlelgetik ezt a szép tudományt — a gyakorlatban. El­jöttek Bács, Pest megyéből, Bor­sodból, de legtöbben, közel har­mincán itthonról, Szabolcs-Szat- márból gyűltek össze. Egy óra körül, az amúgy sem túl csendes társaság megbJ'ydult és özönlött ki a szőlőből. Megé­heztek a délelőtti munkában. Az üzemi étkezdében már várta őket a párolgó, ízletes leves. Mig a szöszke, vagy barna fejek a tá­nyérok fölé hajlottak, elnézeget­tem őket; micsoda fiatalos ét­vágy, milyen kicsattanó egészség. Az általános iskola kapuit éppen átlépték és már a rohanó élet for­gatagába vetik magukat Nem olyan tanulók ők, mint azok, akik továbbtanulnak, hogy érett­ségi bizonyítvánnyal a kezükben eldöntsék, milyen pályát akarnak választani. Ezek a kis emberpa­lánták már most eljegyzik magu­kat a munkával. És tanulnak érte! Egészen természetesnek veszik a tanulást, nem mint nyűgöt ha­nem mint amire szükségük van. Három év száll majd így el a fe­jük fölött — télen elmélet, nváron a kétkezi munka — és utána be­állnak a felnőttek közé, okosab­ban, műveltebben — dolgozni. A kétkezi munkás, tanuló magyar paraszt bimbózó szimbólumát lá­tom ezekben a fiatal fürge gyer­mekekben. Letelepszem az egym asz­talhoz. Itt egy „nemzetközi bri­gád“ ebédel. Marsi Marika, egy csillogó feketeszemű csöppség MezőkovácSházáról jött ide a szabolcsi buckák közé. Tóth Ka­ticát Végegyházáról hozta yje a véletlen az új barátnők barátok közé. Varga Irén csak a „szom­szédból“, Debrecenből jött tanfo­lyamra, mig Biró Sanyi, Kiss Pis­ta madaiak, Mező Gabi pedig Má- riapócsi. A lányok a koszt, az ebéd dícsérgetésébe kezdenek, de Kiss Pistának más a véleménye, ő könnyűnek találja a reggelit és a tízórait. Ezen persze vitatkozni kell. Vitáznak is, nagy nevetve betudják a dolgot annak, hogy Pista szereti a hasát. A kosztolás felett így „napirendre“ térünk és az iránt érdeklődöm, hogy érzik magukat a távoli vidékre valók. Marika — amilyen kicsi, olyan fürge a nyelve — rögtön kész ar­ra, hogy tájékoztassa az „újság­író bácsit“ az életükről. — Jó nekünk itt. Megszoktuk három hét alatt. Tanulni is jó. Csak az a rossz, hogy keveset al­szunk. Reggel hatkor mór talpon kell lenni, este meg... olyan jó sokáig fent maradni, játszani, ol­vasni. Már egy bált is csináltunk — folytatja dicsekedve. Kis Pista már „öreg“ legény itt a tanfolyamon. Tizennyolcadik éves. — Meg álláshalmozó — mondják a lányok csilingelő kaca­Ej9 Anna néni! Kopogtatnak. — Baj van — panaszkodik egy Szabadság utcabeli fiatal asszony. — Mi baj lelkem? — kérdezi a rohodi tanácstitkárasszony. A másik asszony mosolyog. — Csak tán nem megint Anna néni?... — Ki tetszett találni. Mar me­gint kötölőzködik. Apám kiment, hogy a felgyülemlett vizet beleen­gedi az árokba, és Anna néni neki állt. Elmondta mindenféle vén embernek. Azt kiabálta, hogy háza alá engedi a vizet apám, el akarja mosatni a házát Nevetnek. — Hát tessék mondani, nem azért van az utcán árok, hogy ab­ba vezessék a vizet az utca lakói? Hisz a tanácstagok is azt mond­ják, rend legyen az utcában. A titkárasszony bólogat. — Hát nem tudom, hogyan be­széljünk a lelkére Anna néninek, hogy változzan meg. De ha ez volna az első eset..,! Aztán magyarázza: — Senkivel nincs kibékülve. A kákán is görcsöt keres. Veszek­szik, még az élő fába is beleköt. Szegedi Erzsébet a múltkor pa­naszkodott, hogy nekiállt a me­nyének... Tóth Miklósné kislányát megszólította, mert a járdán ment. Szegedi Bertivel is összekapott. Minden áron rá akarta fogni, hogy el akarta ütni a kerékpárral. Pe­dig Szegedi csengetett, s kitért. Igen ám, de Anna néni mindig arra akart menni, amerre Szegedi tért a kerékpárral. Beszéltek már a lelkére az utca lakói, a tanács vezetői, de nem ér semmit. Hiába. Anna néni, öz­vegy Papp Józsefné már öreg asz- szony. S az öreg asszonyok sok mindenért zsörtölődnek. Volt egy kis földje, de eladta. Lánya Pes­ten dolgozik, s a keresetből élnek. Hetenként egyszer haza látogat. Anna néni pedig unatkozik, s ab­ban leli elfoglaltságát, ha kifogá­solhat valamit. Nagyon egyedül van. Nincs aki beszélgetne, fog­lalkozna veié. A „megnevelésébe'r eddig min­denkinek beletört a bicskája. No de még a Nőtanács vezetői, tagjai nem próbálkoztak. Még Ferenczi Béla tsz. pír titkár, az utca új tanácstagja sem. Majd meglátjuk, milyen ered ménnyel járnak. Hogyan tudjál; békességes asszonnyá változtatni a hatvanhat éves Anna nénit. Tud­juk, hogy az öregség bizonyos ve­lejárója a zsörtölődésnek. El is néznek annyit, amennyit lehet Anna néninek. De ami sok az sok. Anna néni, Anna néni! Ej, ej. Hát már csak ilyen marad? Le­hetne más is pedig, egy kis akarat kellene hozzá. gással. Álláshalmozása onnan ered, hogy előbb kőművestanoncnak indult, hozzá is kezdett, de végül itt kötött ki a kertészetnél. Nem is kötött ő ki egészen itt sem. Ta­nul, azt mondja, aztán majd meg­látja. Hanem a szőke, ábrán­dos Katicának már határozot­tabb a véleménye. Ö bizony — mondja, — azért jött ide hogy szakmunkás legyen belőle. A Me- zőhegyesj Állami Gazdaságban fog majd dolgozni barátnőjével, Marikával együtt. Vannak aztán olyanök is, akik fiatalos hévvel vetik bele magu­kat a tanulásba és egyre többet akarnak. Varga Irénke már elvé­gezte a dohányipari szakiskolát s úgy gondolja, telik még az időből és azért a gyümölcskertészetet is megtanulja. — Nem vész el, amit az ember megtanult — mondja felnőttes bölcsességgel. Ha már a bölcsességnél tar­tunk, feltétlenül szólni kell a tár­saság legkisebb és legfiatalabb tagjáról is. Mező Gabi 14 éves. Ami felnőttes komolyság és pro- fesszoros temperamentuma van, ^zzal mind fel kell ruházni ezt a kis emberkét. Mikor megszólal, azt hiszi az ember, hogy mögötte már egy hosszú, tapasztalatokban gazdag élet áll, bölcsessége meg­hökkentő. — Mivel a gyümölcs! ermelés nagy léptekkel halad előre, köte­lességünk tanulni, hogy el ne ma­radjunk — kezdte Gabi, a nagy- jelentőségű nyilatkozatát. Az asz­taltársak persze kuncognak, néha hangosan kitör a jókedv. Kicsat­tan a kacaj, de Gabit ez nem za­varja. — Az életben mindig tanul az ember. Mindenből. Jóból is, rossz­ból is. Ha elrontom a permete­zést, jövőre biztosan nem csiná­lom úgy. — Hát, ha az eszem nem visz félre, akkor jó lesz, mert szeretem a kertészkedést. Haj, haj — mondogatja nagy só­hajok között — veszélyes kor ez a kamaszkor. Magam is meglepődöm Ilyenkinyilatkoztatást nem vártam Gabitől, meg nem is értettem egé­szen az összefüggést A fiuk is ífclnyihantottak, mint ■> harmad- füves csikók, a lányok szintén , csilingelően nevetgéltek: — Miket szoktál te olvasni’ — kérdeztem Gabitől. Mire aztán sorolja, hogy Sándor Mátyás, A rejtelmes sziget, meg Észak Dói ellen a legkedvesebb olvasmányai. Csupa fiatalságnak való könyv. Rejtély, hol gyűjtötte ez a Gabi a bölcsességet. De amit mond, az igaz. Hát valahogy így fest ezeknek a fiatal gyermekeknek a terve a nagy terv, amely egy egész életre szól. A tanfolyam vezetői meg­vannak velük elégedve. Nem rosszabbak, nem jobbak, mint ál­talában az ilyen korú fiatalok le­hetnek. A szakmai oktatók — egyetemet végzett szakemberek — igen igen nagy értéknek tartják, hogy ezek a fiatalok el mertek indulni az életnek azon az útján, amelyiknek nálunk nincs kitapo­sott ösvénye a mezőgazdaságban. I i Ok, ezek a gyerekek úttörői az új szakmunkás generá­ciónak s felsorakoznak majd az idősek mellé, hogy átvegyék a nagyüzemi mezőgazdaság megte­remtéséért folyó küzdelem lobo­góját, ahol művelt közkatonák­ként virágoztatják fel a magyar földet. S. A­MISIERLEVELEKET AT ADNAK December 28-án a KIOSZ ny.r­c“'házi kli.,’'h':.v,A"'e 1 ünne­pélyes keretek között adják át cl - -' pelt mestereknek az elismerő bi­zonyítvány t. Mint illetékesek tői megtudtuk: ez alkalommal 10 szakember kapja meg a mester­levelet. Mátésxalkai kommunisták a szövetkezeti mozgalomért \ mátészalkai Sernevál 21 tagú üzemi pártszerve­zetének vezetősége a napok­ban értékelte az évi munkát, hogy ezzel reális alapot szol­gáltasson a jövő évi új célki­tűzésekhez. A kommunisták igen nagy segítséget adtak a gazdasági vezetésnek a korábbi két vál­lalat egyesülésének időszaká­ban és az új kollektív mun­kák megszervezésében és vég­rehajtásában. A kommunisták példát mutattak a gépkocsik kihasználásában, az aratás, cséplés lebonyolításában és más feladatok végrehajtásá­ban is. A párszervezet jó összeté­telű: 16 fizikai dolgozó és 5 adminisztratív dolgozó tagja van. Azonban itt még van tennivaló, mert egész évben csak egyetlen tagjelöltet vet­tek fel, pedig a központi javí­tóműhelyben még van jóné- hány derék és becsületes mun­kás, akik szívesen lennének a párt tagjai. A tagdíjfizetés ará­nya megfelelő, a havi átlag 25.70 forint, az átlagos fizetés pedig 1200 forint körül van. Jó a pártszervezet és a KISZ- szervezet kapcsolata is, mert mindkét részről sokat tettek a kölcsönös kapcsolatok kiépíté­séért. A vállalat központjában 3 fajta oktatás folyik: a gazda­ságvezetők részére gazdaság­politikai, a párttagság részére Marxizmus—leninizmus tanfo­lyam és az ifjúság részére a KISZ-oktatás. A megindulás is , nehézkes volt és ez. idő szerint is vannak problémák. Itt tehát szintén fontos teendők várnák a pártvezetőségre. A párt- és gazdasági veze­tés közös tervet készített már korábban a szövetkezeti moz­galom támogatása céljából. Ebben egyik fő pont volt a kétlaki dolgozókkal való beszél­getés, aminek mór meg is mu­tatkozott • az eredménye. Ezek közül többen beléptek a ter­melőszövetkezetbe. Például Szatmárcsekén 7 ilyen dolgozó választotta életcélul a nagy­üzemi gazdálkodást. Mások még gondolkodnak. Ezt a mun­kát tehát az eddigi tapasztala­tok felhasználásával érdemes / tovább folytatni. Másik fontos pontja e tervnek: a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségének, . eredményeinek propagálása a központi és a megyei telepek mintegy 500 főnyi dolgozói között. Ezzel kapcsolatban, előadásokat fognak tartani a tél folyamán. A terv szerint még sok más elgondolás vár megvalósításra, amelyeket ' szorgalmaznia kell a kommu­nistáknak, mert azok végre­hajtása segítséget jelent a dol­gozó nép felemelkedéséhez, a szocializmus építéséhez. „Borjúpörköltből" — telefon Pusztadoboson az utóbbi idő­ben sokat javult a pedagógusok és a szülők kapcsolata. Egyre több rendezvény lát napvilágot a szülői munkaközösség és a ne­velőtestület jóvoltából A közel­múltban családlátogatásokat tar­tottak a pedagógusok és a tanul­mányi gondok mellett megbeszél­ték a legközelebbi közös ren­dezvény tervét is. E hét csü­törtökjén pedig szülői értekezle­ten ismertették a jelenlévőkkel a legidőszerűbb tennivalókat és megbeszélték, hogy szilveszter­kor a szülői munkaközösség ren­dezi meg a községben az ün­nepséget, s a borjúpörkölt-vacso- ráért befolyó összegből beszerel­tetik a telefont az általános is­kolába. Énekkari tagoiat, népi táncosokat keres a József Attila Művelődési Ház A József Attila Művelődési Ház központi népitánc csoportjába, valamint a központi énekkarba szívesen fogadna' tehetséges, új fiatalokat. A Művelődési Ház ve­zetői kéréssel fordultak a Kelet- magyarországhoz, hogy hívja fel a figyelmét a nyíregyházi, vala­mint a megyei iskolaigazgatók­nak, népművelési előadóknak, hogy nyújtsanak segítséget eh­hez a toborzó munkához. Az énekkarnak tenor és szoprán hangú tagokra volna szüksége, a népitánc csoportba pedig tánco­sok kellenek. Az illetékes műve­lődésügyi aktívák jelöljék ki a tehetséges fiataljaikat és küldjék el a Művelődési Házba, lássák be, hogy ezzel általánosabb, széle- sebbkörű kulturális célt szolgál­nak. A vidékieknek a Művelődési Ház megtéríti az útiköltséget. + Mulatozó gyerekek Csipőskaugú megjegyzés Szerda este tíz után még három gye­rek tűnődött az An­na bárban azon, hogy mi az ördögöt szeret­nek a szüleik a mu­latozáson. Arcukra volt írva, hogy fogal­muk sincs róla, miért nem alhatnának már. mikor ők szörnyen álmosak és a jazz muzsika csak fáraszt­ja őket. húzza lefelé a szempilláikat. A tíz éves gyereket fél­tizenegy felé elvitte az apja. Am a másik két kis mondvacsi­nált duhaj — lehet­tek fejenként öt-öt évesek — még ott maradtak, sőt az <*gyik közölök majd éjfélig kitartott há­rom felnőtt társasá­gában. Szívta a kis­fiú a füstös hári le­vegőt és közömbösen fogadta a mellette ülő fiatal platinasző­ke hölgy szórakozta­tási kísérleteit. Min­den hiába volt, a fiúcska unatkozott és csoda, hogy a hölgy nem látta be; a gye­reket be kell vezetni a szórakozás tudo­mányába. Elvégre mikor kezdjen el mu­latni, ha nem ötéves korában? Miért nem rendelt neki is az az idősebb jólmegtermett szem­üveges férfi egy üveg habzóbort, adtak vol­na a gyerek szájába egy füstölgő cigaret­tát és hívták volna fel a már „mámoros figyelmét“ a bár- hölgytagjaira. Hát csak azért hozták az Annába, hogy ne tudja az iga­zak álmát aludni9 Hogy a poros füstös levegő csak éppen- hogy rongálja az éjszakázástól legyen­gült szervezetét'’ Kedves Szülők, eny- nyiért. nem volt érde­mes. összefér a lel­kiismeretükkel. hogy a betegség veszélyé­nek teszik ki gyerme­küket? Kis*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom