Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-19 / 273. szám

RELETMAGY ARORSZAG 1958. NOVEMBER 19, SZERDA Jtla, a nyíregyházi fiatalok impozáns tisztelgése a párt előtt Felröppen a piros rakéta A nyíregyházi fiatalok ezrei lepik el ma este a város utcáit. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. év­fordulója előestéjén impozáns fák­lyás felvonulást rendez a Kom­munista Ifjúsági Szövetség városi szervezete. A város üzemeiben, vállalatainál, termelőszövetkeze­teiben, iskolákban serénykedő fia­talok már kedden az ünnepvérás lázában munkálkodtak. Készítet­ték a lampionokat, fáklyákat, a pártot éltető szines transzparen­seket. A 110-es MTH intézet ta­nulói 400 fáklyát készítettek, de htson.ló előkészület előzte meg a ma estét a megyei kórház és a többi KISZ alapszervezeteknél is. És ma este fél hatkor felröppen a Kossuth téren a piros jelző-1 rakéta és a Kalinin utcában, a j Bocskai utcában, a Beloiannisz téren, és a Zsdánov utcában a katonás rendben felsorakozott if­júsági osztagok megindulnak a Kossuth térié. Néhány perc alatt munkás-, diák-, pe •>: -.i ' 1epik el a Kossuth tér asz­faltját a honvéd:;“:: c ,i Vendéglátó Vállalat zenekarának kíséretében. Térzene, fáklyás felvonulás, tűzijáték Közben délután 5 órától a MÁV fúvószenekar szórakoztatja a vá­ros lakóit a Kossuth téren. Hat órakor elhallgat a zenekar, hog- átadja helyét az ünneplő sereg­nek. Az összesereglett ünneplőket Asztalos Sándor elvtárs, a KISZ városi bizottságának titkára kö­szönti, s röviden méltatja a párt megalakulásának jelentőségét mai életünk és ifjúságunk szempont­jából. A Kommunista Ifjúsági Szövetség sok ezres város: tábora nevében ígéretet tesz a pártnak, hogy a nyíregyházi fiatalok hű Megyénkbe érkezik a film-mit« segítői, tántoríthatatlan hívei lesz­nek a megkezdett útnak. Az ünnepi köszöntőt és a Kos­suth téri demonstrációt több mint félórás látványos tűzijáték követi. A néphadsereg városunkban á!- lomásozó harcosai 400 különböző színű és hatású rakétát lőnek fel, egyszerre több irányból. A nyír­egyházi fiatalok tisztelgés« a Párt előtt a József At ila Művelődési Házban folytatódik, ahol ünnepi estet tartanak. Száz szál piros szekfű A negyvenedik születésnap zá­ró akkordjai azonban még ezzel sem érnek véget Csütörtökön reggel a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai keresik fel azt a száz forradalmi veteránt, akik resztvettek nyíregyházán a mun­káspárt megalakításában és jó­részt egész életüket a munkások felszabadításáért. életkörülmé­nyeik javításáért áldozták. Az öreg kommunistákat az üzemek­ben. szövetkezetekben és ottho­nukban keresik fel a fiatalok megköszönik fáradozásukat, har­cukat, melyet a mai fiatalság jö­vőjéért tettek. Keresetlen szavak­kal egy-egy szál piros szekfűt tűznek hajtókájukra. így tiszteleg a párt és idős har-. cosai előtt a nyíregyházi ifjúság, mélyen meghajtva a zászlót, me­lyet, megacélozott erővel ők visz­nek tovább. (P. G.) Díszünnepség ma este 7 órakor a József Atilla Művelődési Házban A KOMMUNISTÁK MAGYARORSZÁGI PARTJA MEGALAKU­LÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A Magyar Szocialista Munkás­párt Megyei és Városi Bizottsága díszünnepséget rendez ma este 7 órai kezdettel a Kommunisták Magyarországi Pártja megalaku­lásának 40. évfordulója alkalmá­ból a József Attila Művelődési Házban. A díszünnepség programjának első része a Himnusszal kezdődd:, melyet a művelődési ház szimfo­nikus zenekara játszik el V'kar Sándor tanár vezényletével. Elnöki megnyitót mond Oláh László elvtárs, az MSZMP Megyei Végrehajtó Bízót:Sá­génak tagja, a munkásmozga­lom régi harcosa. Az ünnepi beszédet Benkei András elv­társ, az MSZMP Megyei Bi­zottság első titkára tartja. Ezt a részt a szimfonikus zene­kar előadásában az Inrernacio- nálé zárja be. A díszünnepség második részé­ben változatos kultúrműsor kerül bemutatásra. József Attila. Maja­kovszkij, Balázs Béla költemé­nyeit tolmácsolja Fodor Piroska tanár, Kiss Attila gimnáziumi ta­nuló és Gyarmati Béla. A művelődési ház zenekara Vikár Sándor vezényletével katonadalokat, majd az északi népek zenéjéből játszik örök­szép dalokat, románcokat. Különböző kórusszámokkal lépnek fel a Nyíregyházi Munkáskórus, a József Attila Művelődési Ház Központi Énekkara, a Kisvárdai Vasas Énekkar Krecsák László, Tar- czai Zoltán és Kónya 1. taná­rok vezényletével. Molnár Sándor, Tóth István ének­számokkal szerepelnek. Valkai János tanár klarinéton verbunkos darabot ad elő. Dr. Marssó József tanár hegedűn játszik művészi feldolgozásban különböző dara­bokat. Száz ezüstkalászos tanfolyam indái A közelmúltban korszerű film­autót kapott ajándékba Moszk­vából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A szovjet ajándék-gépkocsi a budapes­ti MSZBT központból új filmekkel felszerelve, ország­járó körútra indult. Mint az MSZBT nyíregyházi titkársá­gán megtudtuk, a Csongrád me­gyei turné után e hónap 27-én Szabofcs-Szatmár megyébe ér­kezik a társaság film-kocsija és felkeresi az eldugott nyírségi falvakat, távoleső településeket. Előreláthatólag december 6-ig mintegy húsz előadást rendez­nek az MSZBT és ’a Hazafias Népfront szervezésében, A gör­dülő filmszínház az elgondolá­sok szerint a nyírbátori járás falvaiban mutatkozik be először, ma jd, kibontja vásznát a vásá­ros naményi, csengeri, fehérgyar­A falvak, községek terjeszked­nek, fejlődnek és mint az Gé- gényben kiderült, a villamosítás sem fejeződik be azzal, hogy be­vezetik valahová az áramot. Gé- gény községben 1948-ban gyűlt ki a villany és most tízesztendő után ismét a térkép fölé hajol­nak a falu vezetői, újra a villa­mosítás tervein dolgoznak. Tíz esztendő óta öt új utca létesült, ide kell a fény az új házakba. Mintegy három kilomé­ter hosszú vezeték szükséges ah­hoz, hogy ismét teljes hálózata legyen a falunak. — Ez a belső bővítés — mond­ta Sándor József tanácselnök — kétszáznegyvenezer forintba ke- rül. Ugyanakkor négy távoleső tanyát is bekapcsolunk a háló­zatba. Lőwi Endre, a TITÁSZ fősze- relóje arról tájékoztatott bennün­ket, hogy mindenhová háromfá­zisú áramot vezetnek, hogy mo­torokat, . háztartási gépeket is tudjon üzemeltetni a falu lakos­sága. Mint már erről beszámoltunk, Baikányban vasárnapra virradó­ra farkasok garázdálkodtak. — A Balkányi Állami Gazdaság Or­das-pusztai telepén két farkas pusztított a juhok között. Hu­szonhat juhot küldött a „más­világra” a két kóbor farkas, s legalább ugyanennyi elpusztult az ijedelemtől. Kedden délután lapzárta előtt jelentették, hogy a két útonálló kedden reggel ismét jelentkezett, mégpedig Adorján Ha valahol szükség van arra, hogy a földművelő ember lerázza a maradiságot a gazdálkodásban, úgy nálunk meg kell tenni. S ezt tesszük is! Évek óta gyarap­szik a száma a különféle tanfo­lyamoknak, amelyeken a földmű­velő ember — legyen az szövet­kezeti, állami gazdasági, vagy egyénileg dolgozó — új erőt me­István birkáit támadta meg, s 18-at terített le belőlük. A balká- nyiak azonban a vasárnap éjjeii „rumli” után okulva, felkészülten várták a csikaszokat és Dankó József munkásőrnek fegyverével sikerült leteríteni az egyiket. A másik kereket oldott, de a vadá­szok nyomában vannak. A kilyu­kasztott bőrű „vadkutyát” a bi- rii tanácsházán „terítették ki” közszemlére. rít új feladatok megoldásához. Most indulnak az ezüstkalászos tanfolyamok. Pár éve alig volt az egész megyében 15—20 ilyen tan­folyam, most már kereken száz helyen gyűlnek össze a tanulni- vágyó parasztok, hogy elsajátítsák a földművelésnek a legfejlettebb, kipróbált módszereit. Megyénkben eddig is, de külö­nösen az elmúlt évben, szép ered­mények születtek a tanfolyamo­kon, s még szebbek a gyakorlat­ban az ott tanultak alapján. A ta­valyi oktatási munka sikerének el­ismeréseként a legjobb megyének minősítették a miénket. , Feladatban az idén sem lesz hiány. A 3000—3500 ezüstkalászos- tanfolyam-hallgatónak nem mind­egy hogyan hasznosítja majd azt a tudományt, amit a téli estéken megszerzett. Tegnap a tanfolya­mok vezetői megvitatták a felada­tokat s holnap a fiatal, vagy de- resedő hajú „diákok” megkezdik a mezőgazdasági tudományokban való búvárkodást. Puskavégre került az egyik garázda farkas Orosz és szabolcsi katonák a parlament előtt Fiaasaemlékexéa a köxtáraaaág 40 év előtti kikiáltására 40 érrel ezelőtt, a plakátvirág­zások idejében két feltűnő plakát vonta magára a figyelmet a pesti utcákon. Az egyik Biró Mihály „Köztársaságot!” című remek rajzos plakátja volt, a másik a munkásszervezet felhívása, amely e so­rokkal kezdődött: „Holnap eltemetjük a régi Magyarországot és kikiáltjuk a Köz­társaságot. Kérjük az elvtársakat, hogy ennél a sorsdöntő történelmi fordulatnál a bizalmi férfiak vezetésével mindnyájan jelenjenek meg és már délelőtt 11 órakor sorakozzanak fel az Országház előtt.” A felhívásolcat elolvasva, már a kora- reggeli órákban besiettem a Katonatanács székhelyére, ahol ekkor már nagy nyüzs­gés és zsongás volt. Öreg bakák és ifjú tisztek vitatkoztak a nagy fordulatról. Jánosi főhadnagy vitte a szót: — Éppen ideje a trónfosztásnak, — mondotta — hiszen már az osztrákok, sőt a németek is menesztették uralkodóikat. — Károly király már két nappal eze­lőtt irt egy levelet Eckartsauból, hogy le­mond az „ügyvitel”-ről — jegyeztem meg gúnyosan, mire többen hangoztatták, hogy mi mindig hátul lógunk. A vitának Szán­tó Béla elvtárs, a Katonatanács által ki­nevezett budapesti helyőrség parancsnoka megjelenése vetett véget, aki egy papír­lapról felolvasta nekünk a különböző ka­tonai alakulatok soronkövetkező felada­tait. így többek között én azt a parancsot kaptam, hogy másnap, 16-án reggel 8 óra­kor vonuljak ki szabolcsi osztagommal a rákosrendezői pályaudvarra és indítsak útnak egy orosz hadifogoly szállítmányt. Fanyalogva jegyeztem meg, hogy én is szeretnék résztvenni a köztársaság kikiáltása ünnepén, mire Szántó elvtárs mosolyogva biztatott, hogyha idejében út­nak indítom az osztagot, énnek sem lesz semmi akadálya. Másnap igyekeztem is tempósan végrehajtani a kapott paran­csot és már 8 óra előtt megjelentem kato­náimmal a rákosi pályaudvaron, ahol már előállított szerelvényre a volt hadifog­lyok nagyrésze felszállt. Csak egy körül­belül 120 főnyi csoport ácsorgóit még a mozdony környékén, mire egy volt ma­gyar hadifogoly tolmácsolása útján felszó­lítottam őket is, hogy gyorsan szálljanak fel a vagonokban, mert a szerelvény 9 órakor elindul. Felszólításomra a lent ácsorgók kö­zül egy sápadtképú, nagybajszú altiszt állt elém és hibás magyar nyelven közölte velem, hogy ők szeretnének egyenlőre Ht- maradni nálunk és velünk együtt harcol­ni a forradalom győzelméért. Meghatottan öleltem magamhoz a fiatal altisztet, aki erre oroszmódra mindkét arcomon meg­csókolt, majd visszasietett társaihoz és közölte velük, hogy semmi akadálya nincs az ittmaradúsuknak. 9 ómkor a vasúti szerelvény el is in­dult, s az ittmaradt orosz hadifoglyokat osztagomba beosztva, megindult a menet az Országháziét felé. Katomíim addigra már egy vörös zászlót is szereztek s az orosz hadifoglyok versenyt énekeltek az utcákon ácsorgó tömeg lelkes éljenzése közben, az én nótáskedvű, szabolcsi ba­káimmal. 11 órára az Országházteret már meg­töltött ék az üzemekből zászlókkal és táb­lákkal felvonult munkások. A táblákon ott virítottak a vörösbetűs felirások: „Éljen a világbéke!”, „Éljen a szocialista köztársaság!” és még egy csomó felírat. A zsúfolt téren nekünk már csak a Földmű­velésügyi Minisztérium közelében jutott hely s megérkezésünkkor a munkásság lelkesen megéljenezte a velünk felvonuló orosz katonákat. D élj elé kezdődött meg a par­lament kupolacsarnokában a köztársaság kiáltásának ünnepélyes aktusa s a kunt türelmetlenkedő tömeghez elsőnek Land­ler Jenő beszélt a Földművelésügyi Mi­nisztérium erkélyéről, köszöntve Dózsa György új népét, amely ma véglegesen ledönti a Habsburgok trónját. — Nincs erő, amely feliartóztathatná a magyar nép szent akaratát! — jelentette ki Landler a tömeg lelkes éljenzése közben. Egy óra körül megjelent Bokányi De­zső is többek kíséretében a parlament fő­bejáratánál és sztentori hangon jelentette be a türelmetlenkedő tömegeknek: ,,Évezredes szolgaság, után a magyar nép ismét kezébe vette sorsa intézését, s a mai napon a köztársaság kikiáltásával megtettük az első lépést a végleges fel- szabadulás felé.” A téren javában ujongott, éljenezett a lelkes tömeg, amikor észrevettük, hogy a Földművelésügyi Minisztérium kapuja felől felénk tart Landler Jenó és cso­dálkozó pillantást vetve az orosz kato­nák felé, megkérdezte tőlem: — Hát ezek a ruszki testvérek hogy kerültek ide közétek? ■— Nem akartak hazautazni, — vála­szoltam — azt mondották, hogy szüksé­günk lehet még nekünk reájuk. — Igazuk van az elvtársaknak, — vá­laszolta Landler és megveregette a mel­lettem szorongó orosz altiszt vállát, majd az én szabolcsi őrmesterem felé fordulva, a következőket mondotta: — Legyen gon­dotok rá fiúk, hogy jól' érezzék magukat orosz testvéreink nálunk. — Meglesz! — fogadta meg az őrmes­ter és az ünnepségről már ismét össze- ölelkőzve és énekelve vonultak el a lak­tanya felé a szabolcsi és orosz katonák a közönség lelkes éljenzése mellett. Három nap múlva. amikor ellá­togattam ismét a laktanyába, az én sza­bolcsi bakáim már megtanították a ma­gyarul már valamit tudó orosz harcos­társaikat az én Néphimnuszomra, amely­nek refrénjét Grósz Alfréd a Marseillese mutivumaiból komponálta. A rabbilincset összetörve, pusztult A milliókat kínzó szenvedés, S mert hittük, hogy majd jő az újraéb­redés, Győzött a nép, győzött Marseillese! GYŐRI ILLÉS ISTVÁN., 2 matt, kisvárdai es más járások falvaiban is. Gégényben másodszor is villumnáítiiiiaL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom