Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-18 / 272. szám
2 KELEI MAGYARORS'/ AG 1958. NOVEMBER 18, KeDD Egy sem gróf,.. Munkáscsalád... Tiszávasváriban a földművesszövetkezet díjnyertes zenekara ébresztette a község dolgozóit, azaz csak ébresztette volna, mert ezen a hajnalon alig volt ház, ahol ne lámpánál öltöztek volna tijji. , Alighogy kivirradt, már . elöntötte az utcát a választásra iparkodó ünneplőruhás emberek sokasága. A nőtanács és az úttörő őnsv tagjai a szavazóhelyiségek' kijárató-. nál ünnepi díszbe öltözve várták a leszavazottakat. A nőtanácstói kokárdát kapott minden szavazó. Az úttörők az , első szavazókat egy-egy szál virággal jutalmazták. A választóhelyiségek előtt sokáig beszélgettek még az emberek, büszkén mutogatták kabáthajtókájukon a háromszínű kokárdát, annak jeleként, hogy hazafiakhoz méltóan leszavaztak. A Kálvin úti iskola előtt ir hosszan nézegették a falragaszon a képviselők fényképeit, bi_- tüzgették a nevüket. Ki&s Kálmán, egy idősebb parasztember is a feleségének - mutogatta azokat, akikre a szavazatukat adták. — Nézd csak, asszony, itt van Tárnái Gyula is, az Alkaloidából. —> Talál-e közöttük grófot, Kálmán bácsi — kérdezte egy fiatalember az ott ácsorgók közül. — Egy sem gróf ez, azokból elég volt a múltban. Ä Tiszalöki Erőműnél Azon a tájon, ahol 15 évvel ezelőtt a fogatos eke végezte a legnagyobb változtatást a határ képén, azzal, hogy a röttes-barna tarlót feketére forgatta, ma egy országos jelentőségű létesítmény áll, a Tiszalöki Erőmű. Az építők és a hatalmas árokásó gépsk már elvonultak, de ott vann#k az erőmű dolgozói, üzemi munkások, akik osztályukhoz méltóan mutattak 'példát a vasárnapi választásokon is. Az Erőmű minden dolgozója és családtagja 7 óra ötven perckor már az urnába dobta szavazatát. A parasztság úttörői, a Kisfás- tanyai tsz-tagok a körzetükben elsőnek fejezték be a szavazást a járás területén. Ennek a körzetnek több mint hatvan százaléka már két tsz-ben dolgozik. PAP GABORNÉ IS SZAVAZ A szénen feldíszített tiszaeszlári új kultúrház előtt ünneplő feketébe öltözött két idősebb parasztasszony állt meg egy pár percre. A íiatalabbakkal váltottak szót, akik közül az egyik megkérdezte, hogy ők hányadszor szavaznak már. — Ahányszor a demokráciában szavaztunk — válaszolt Papp Gábomé. 1 — Én is csak azóta szavazóit — tolja meg a szomszédasszonya?, Pannuskáne. Tanyi Gábor főbíró megválás?.-' fásához nem is volt $zük$ég a proletárok szavazatára. Az ’ uradalmi intézőn és a főjegyzőn függött, hogy kinek adjanak szavazati jogot. Most négyszer annyi embernek van szavazati joga Tt- szaeszláron, mint a múltban volt. Éltek is ezzel a jogukkal, szíve-, sen adták szavazatukat a saját jelöltjeikre. Hend, lelkesedés; tüntetés a népi hatalom mellett EZ VOLT JELLEMZŐ A KIS VÁRD AI JÁRÁSBAN A járás székhelyén már a kora délelőtti órákban benépesedtek az utcák a szavazóhelyiség felé és onnan jövő emberek tömegeivel. Az egyes emberek, vagy kisebb csoportok go- molygó hadaban hamarosan rendezett sorokban, zászlókkal és mozgalmi indulókkal vonuló üzemek keltettek figyelmet: a Kisvárdai Vulkán 50 főnyi KISZ-fiatalokból álló osztaga, majd a dohánygyári szavazók csoportja, a gimnázium, a nőtanács asszonyainak vezetésével az utcán csoportokba szerveződött szavazók menete, a kórházi dolgozók csoportja élen az orvosokkal stb. A déli órákban — félegy után pár perccel — elcsendesedett a község, a szavazás befejezése után vidám hangulatban láttak a vasárnapi ebéd elfogyasztásához. A járás több községében szih- tén tapasztalható volt üzemek, dolgozó parasztok, termelőszövetkezetek csoportos felvonulása. Mándokon például egy 40 főnyi egyéni dolgozó parasztból alakult csoport zenészeket fogadott és zeneszóval kisértették magukat a szavazóhelyiség elé, ahol szavazás után rendben hazavonultak. Papon a szeszgyár dolgozói zászló alatt, Tiszaka- nyáron a termelőszövetkezet tagjai egy csoportban vonultak az urnák elé. Kékesén a fiatalok szervezett csoportja szavazott le az elsők közt. * h " Egymás után jelentették a községek, hogy befejezték a szavazást. 10 óra 10 perckor Berkesz, aztán Tiszamogyőrós, Benk, Jéke, Mezőladány, Tisza- szentmárton, Szabolcsbáka és így tovább.. . A „MAGYAR BAKUBAN“ HOMORÚI HELYZETKÉP Z ÚRAKOR: Az első körzeti zászlódíszes szavazóhelyiség előtt vidám csoport beszélgetett délután 2 óra tájban. Nagy Bertalan tanács vb-elnök, Pálfi József a HNF- bizottság elnöke, Sinka László vb-titkár, Koncz László KISZ- titkár, a választási elnökség elnöke, L. Barna István fiatal egyéni dolgozó paraszt, Balogh Sándor mezőőr stb. — Jó, hogy ide, a ..magyar Bakuba" is elvetődött már egy újságíró! — mondta valaki a nevetgélők közül. írja meg az elvtárs, hogy a kettes szavazó körzetben már régen leszavazott’mindenki. Itt is csak ketten hiányoznak: Kondor Mihály és Galambos Ferenc. Őket várjuk Záhonyból. Na, Kondor már jön is — mutattak egy vattás ruhában közeledő, jól megtermett fiatalemberre. — Azt írja meg — nyomako- dott elibém L. Barna István, hogy én a Népfrontra szavaztam, mert ez hozza meg,a szebb jövendőt. Mióta felszabadultunk, sok jót hozott ez a rendszer, különösen az utóbbi két esztendőben. En árva vagyok, hatunknak 12 hold földünk van, de én mégse félek a jövőtől. E hó 29-én nősülök, most vagyok 26 éves, de nem tenném, ha nem bíznék abban, hogy megél a családom. —•’ Nahát, ha mán annyian nyilatkoznak itt magának — fog bele akkurátusán, magyaros bajszát megpödörintve' Balogh Sándor bácsi — megírhatja azt is; hogy itt a községben a hangulat ' a Népfront mellett van. Énj magam. is a jelöltekre szavaztam. A.21-es körzetbeliekkel egyszerre leszavaztunk még a reggel. Bär megmondom őszintén — haragszom erre a tanácselnökre, mert megbüntetett a „krumplibogár’’ miatt mégis rászavaztam. A körülállók — maga Nagy Bertalan is — derülve fogadták e'kijelentést. Mert igaz: Sándor bácsiért "üzéntek ki a határba és ■ még se ment fei a tanácsházára azzal á ürüggyel, hogy „ki őrzi meg. a cseresznyét?” Ha vicces formában is, kiöntötte a szívét s így talán el is felejti az egészet. Elvégre, a törvény, törvény, amiért ő egyébként él-hal, hiszen a határban éppen ő a törvény képviselője. Majd ha megnősz, kisfiam Nyírbátorban, túl az állomáson, kora reggel az egyik kapu elejét fiatal asszony csinosítja. Hat-hét éves fiacskája segít a takarításban. Az utcán ünneplős nénik, bácsik mennek az egyik iskola felé, ahol a szavazás folyik. A kisfiú nézi, nézi az embereket, majd megszólal: — Anyukám! Hová mennek most az emberek? — Szavazni kisfiam, — Én nem mehetek? — érdeklődik tovább a gyerek. _ Majd ha megnősz, kisfiam, és erős leszel, akkor te is elmész. Addig apukád és én szavazunk helyetted. Jó? A gyerek anyjára emeli szemét, és megnyugodva folytatja a gereblyézést. „Arra szavaztunk, amit Zsiga bátyám akart66 Anya és leánya r r iszácsécse. Az idő délutánba hajlik. Az emberek ünneplésen üldögélnek a kiskapuk előtt a lócákon, s a beszélgetésbe itt is,_ ott is jóízű nevetgélés vegyül. A búcsúzó nap békésén cirógatja az arcokat. Az iskolában, ahol délelőtt tíz órára véget ért a szavazás, sokan vannak. Tanító kettő is. szövetkezeti tagok, egyéni gazdák kerekítik körül a hosszú.,asztalt és szelíd fodrozást, majd nagyobb hullámokat vet a szó. S miről beszélgetnek? Nem fér itt meg ma más, mint a múltra való emlékezés és a jelen ízlelgetése. Nagy Ignác az asztal végén viszi a szót. Mellé telepszem. Hatvanegy éves szikár magyar, deresedé fejjel. Kérdésemre hamar adja a választ.. . — Azt . csináltuk, arra szavaztunk itt ma. amiért Móricz Zsiga bátyám harcolt, amit ő akart. —. Mit akart? — Hogy minden szegénynek jusson egyformán, nemcsak a Paládi Zsigmondnak, aki hat hízót is ölt egy : évben, nekünk^ málékenyér se volt elég. Ma már aki é'hi akár. nvnd-mk nek jut egy nagy darab szalonna ... Bizony, bizony — veti össze az emlékeit a jelennel Ignác bácsi most'azt az időt éljük, amiről Móricz Zsigmond álmodott. J| csszan gondolkodik, én is szótlanul nézem ezeket a végvidéki •magyarokat, akik ma kivétel nélkül Móricz Zsigmond megvalósult álmára szavaztak. — a gyermekeim, unokáim jövőjére szavaztam ma — folytatja lassan Ignác bácsi, öt gyermeket neveltem fel. házam nem volt. Egyik lányom főkönyvelő Pes en. a másik Romániában él. a férje az egyik kerületi nép'tanács elnöke. A harm'dúc, lányom férje szövetkezetben dolgozik, ’"gyík fiam szintén tsz-tag, a másik katonatiszt, majd tanácselnök leit. Az én álmom is a termelőszövetkezetben lett valósággá... —, ...Hát ezért.... ezért szavaztam ma — fejezte be Nagy Ignác a gondolatot, majd a homályosuk) ablakszemre nézett, és felállt. — Na, megyek haza, emberek. Jól eltelt aa idő, még nem- is ebédeltem. Otthon biztosa» mondják, „az öreg már megint jól elpolitizál“. Megyek is — mondja derűsen Ignác bácsi és fiatalosan lendíti szélesre az ajtót. Bezzeg János honvéd először szavaz. „A szülök nevében..“
