Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-11 / 266. szám

2

KELETMAGYARORSZAO

1958. NOVEMBER 11, KEDD

A tervkészítés kezdetén

A termelőszövetkezetekben befejeződött a gazdasági éy. November elsején lezárták a könyveket és megkezdték egy év eredményeinek felmérését. Az elmúlt esztendő sikerekben gazdag szakasza volt termelőszövetkezeteink életének. A párt és a kormány hathatós támogatása a belterjesség irányába fordította a szövetkezeti gazdálkodást, s elmondhatjuk: szövetkezeteink éltek is a nekik nyújtott segítséggel és a közösség hasznára fordították azt. A termelőszövetkezetekben a vetésszerkezet aránya megjavult. A kalászosok és az ipari növények aránya megközelíti az optimális mértéket. A talajerő-utánpótlás terén a műtrágyázás foka elérte a holdanként 100 kilót, sőt, esetenként túl is szárnyalta. Ugyancsak sokat javult a földek szervestrágyával való ellátottsága is. örvendetes a pillangós évelők arányának javulása és elmondható, hogy szálastakarmányokból soha nem volt akkora a vetésterület, mint az elmúlt gazdasági évben. A termelőszövetkezetekben igen figyelemreméltó az állatállomány alakulása. Az elmúlt gazdasági évben a szarvasmarha-létszám például közel kétszeresére növekedett és meghaladta a tervezettet. A szövetkezetekről elmondhatjuk, hogy egyharmaduk már rendelkezik szántó, vagy univerzális traktorral, nem beszélve a kisebb erő- és munkagépekről.

A zárszámadások előkészítő munkáival egyidőben kezdik meg az idén az 1958/ 59-es gazdasági év termelési terveinek elkészítését. A tervkészítési munkákba — a szövetkezetek szakemberein túlmenően — széles körben bevonják az állami-, kísérleti- és tangazdasági, valamint a gépállomási, járási szakembereket és a községi mezőgazdasági felügyelőket.

Nem kis felelősség hárul ezekre a szakemberekre. Az ő jó, vagy rossz munkájuk, tanácsadásuk egész éven át érezteti majd hatását a szövetkezet gazdálkodásában, eredményeiben. Csakis az adottságok ismerete és pontos felmérése alapján képesek a szövetkezet termelési, gazdálkodási terveinek elkészítéséhez segítséget adni.

A növénytermelésben a növények aránya, a pontos sorrend úgy valósítható meg, ha állandó, szilárd vetésforgóra alapozzák. Legyen az idei tervkészítések alapvető, elengedhetetlen feltétele minden szövetkezetben a vetésforgó megteremtése, alkalmazása. Így képes a szövetkezet is kialakítani a növény- termelés nagyüzemi jellegét, megszüntetni azt, hogy 15—20 növényféle termelése esetén szétaprózódik a szervezés és csökken a gazdaságosság. A tervezésnél feltétlenül figyelembe kell venni a munkaerő és a munkaigényes kultúrák arányát. Ne íordulhassson elő munkatorlódás, de mindig biztosítsanak munkát a szövetkezet tagjainak. Igen fontos a reális szemlélet a termésátlag megállapításánál. Ügy tervezzünk, ahogy a talaj erőnléte megengedi!

A

z elmúlt gazdasági évben előfordult, hogy egyes szövetkezetek — a köny- nyebb megoldást választva — szívesebben vették igénybe az állatállomány gyarapításakor az állam segítségét, ahelyett, hogy saját jószágszaporulatukból választották volna ki a szükséges egyedeket. A mostani tervek készítésénél meg kell mutatkoznia annak a törekvésnek, amely nem az oktalan kiselejtezésben mutatkozik, hanem ellenkezőleg; a saját szaporulatából való állománynövelésben. Igen lényeges, hogy az állattenyésztésben a takarmánymérleg arányban álljon a ter- mékhozam-mennyiséggel. Magyarán: fizesse is vissza a jószág azt, amit feletettünk vele. Nem szabad megfeledkezni az állatlétszámnövelés és a takar- ménytermő terület összhangjáról sem. De ugyanígy, nagy körültekintést kíván a beruházások tervezése, időbeni összehangolása.

Termelőszövetkezeteink jelentős része nagyobb jövedelmet biztosít tagjainak, mint az átlagos középparaszti gazdaság. Az arány egyre tovább javul a szövetkezetek javára. Egyrészt, hogy ez konkrétan kimutatható legyen, másrészt, hogy a szövetkezet egész évi gazdálkodásában állandóan tisztán lásson, a most készülő termelési tervekhez igen fontos mellékletek kapcsolódnak. A tervszerűségnek e nélkülözhetetlen kellékei: a munkaerőmérleg és az ágazati jövedelemszámítás.

E

zekkel az új gazdálkodási mutatókkal a 300 hold fölötti földterülettel rendelkező szövetkezetek terveznek és azok, amelyekben a növénytermelésben elért jövedelem holdanként 1200 forint, vagy efölött van. Nyilvánvaló,

hogyha ezeknek a szövetkeze-' teknek szükséges a tervbővítést elvégezni, akkor a többiek részére is hasznos a gazdálkodás

részletes felmérése és elemzése.

A munkaerömérleg teljes részletességgel állapítja meg a termelőszövetkezet kézi-, fogat- és gépierő-igényét mind az öt fő termelési idényben. Itt mutatható ki növényenként! részletességgel az egyes munkafolyamatok munkerő-igénye, s az, hogy milyen erő igénybevétele a leggazdaságosabb. Meglátszik, hogy egyes munkacsúcsok idején mit képes a szövetkezet kézi erővel végezni és mennyit kell a gépekre bízni. Megmutatkozik a munkaerőmérleg elkészítésekor, hogy a gépek ésszerű alkalmazása esetén mennyi kézi munkaerő szabadul fel, amit másfelé tudunk hasznosítani. Ezek ismeretével tudnak a szövetkezetek megfelelően módosítani termelési terveiken úgy, hogy semmilyen feladat végrehajtása ne szenvedjen hiányt. A munkaerőgazdálkodási terv elve azonos az állami gazdaságokéval és a tervszerű munkaerőgazdálkodáshoz a szövetkezetek jelenlegi fejlettségi fokán nélkülözhetetlen.

A növénytermelési ágazati j jövedelemszámítás azt a egfontosabbat mutatja meg, hogy a termelő- szövetkezet miként gazdálkodik a rendelkezésre álló munkaerővel és anyagi javakkal; mennyibe kerül egy egységnyi termék előállítása. Szükebb formájában ez is megvolt az eddigi termelési tervekben úgy, mint a munkaerő elosztása, de részletesen a most készülő tervek alapján mutatható majd ki. mennyi értéket állít elő a befektetett munka. A főbb mutatók közül is a legfontosabbak a hozamérték-terv, az egyes növények költség-terve és a jövedelmezőségi terve. Az ágazati jövedelemszámításnál látja a szövetkezet az egyes növények termelési költségének alakulását s így módjában van megfelelően változtatni a ráfordítások meny- nyiségét, a gépi, fogat, vagy kézi munkaráfordítás arányát úgy, hogy a jövedelmezőség növekedjen az illető növénykultúránál.

Látható: a termelőszövetkezetekben a jelenlegi tervkészítési munkák igen komoly feladatokat rónak a szövetkezeti vezetőkre és a szakemberekre egyaránt. Magának a termelési tervnek is alapos, mindenre kiterjedő munkán kell nyugodnia,

h épvi selő jelöltjeink

s még nagyobb körültekintést igényel a termelési tervben leMADARÄSZ ISTVÁNNÉ

Nyírbátorban kisiparos családból született 1926-ban. 1941-től a

' felszabadulásig mint mezőgazda- sági hónapos szerződött munkás j dolgozott a Bóni-részv'énytársaság- I ál. Később itt, a telepen lett I olajipari munkás. 1948-ban mint í aboráns dolgozik, s a nép bizal- j r.ából 1951-bsn a nyírbátori járási anács elnökhelyettesévé választják. Majd Kemecsére kerül járási tanácsi v. b. elnöknek, s a járás megszűnése után a nagykállói járási tanács v. b. elnöke lesz, ahol ma is dolgozik.

fektetett adatokkal szerves kapcsolatban lévő munkaerőgazdálkodási terv és az ágazati jövedelemszámítás. Itt az ideje, hogy véglegesen felszámolják termelőszövetkezeteinkben a formális tervkészítést, aminek nincs valóságos tartalma. A terv minden egyes adata tényeken nyugodjon, mert csak a megfontolt terv az, amit fennakadás nélkül lehet megvalósítani.

Samu András

Asszonyoknak —

lányoknak

V «lazán«*

ságban is mindig ez fog uralkodni érzésein, férjéhez fűződő kapcsolatain. Ha olykor kedves, becéző, simogató csak azért az, hogy ezzel férjét valamire rávegye: talán új ruhát, cipőt, kabátot szeretne, vagy pénzre van szüksége. Az ilyen asszony üzlettársnak tekinti férjét, hiszen minden érzését az az elv kormányoz: Kedves vagyok hozzád, ezt vedd észre és viszonozd azzal, hogy teljesíted, amit kérek tőled.

• Az. ilyen házasélet megmaradhat egy ideig a szürke üzt leti szinten, de egyszer csak bekövetkezik a baj. Vagy az egyik, vagy mind a két fél vágyik a szerelem után. Ezt azonban otthon nem találja meg, tehát kívül keresi. Megjelenik az a „bizonyos” harmadik. Ekkor aztán az üzlettársak elgondolkoznak: Elhagyja? Nem nem hagyom el, ■ mert akkor megfosztanám j magamat ezektől és ezektől i az előnyöktől. Inkább elnézem neki! Aztán ő maga is csinálja, mert „ha neki szabad, akkor nekem is” és a szerelem, amely másokat ösz- szekapcsol, az ilyen házastársakat — mert kifelé irányul — egymástól eltávolítja, sőt el is szakíthatja.

A házasság alapja tehát a szerelem, amely viszont kötelességtudattal jár, kitartást, önuralmat követel az élettársaktól. Ennél a pontnál aztán már valójában felmerül a kérdés: képes-e erre az ember, vagy nem? Aki képes, az arra is képes, hogy élettársa mellett rosszban, jóban egyaránt kitartson, vállaljon érte áldozatokat, munkát, olykor tagadja meg saját kívánságait, mondjon le szenvedélyeiről ha azok az élettársa életének harmóniáját megbontják, viszonyukat rontják, stb. A kö.- telességtudat az élettársakat egymással és a társadalommal köti össze. Sajnos, sok házas- társ nem értékeli kellőképpen a házastársi viszonynak ezt az igen fontos oldalát. Ebből ered aztán az, hogy a férj elnézi családja nyomorgását, de keresetét kocsmába viszi, nőkre költi, elkártyázza, stb. Ügy hisszük, hogy a házastársi viszonyokban beálló rossz irányú változások okát leggyakrabban a köteleségtu- dat hiányában lehet feltalálni.

Ügy gondoljuk, hogy a leírtakból kiviláglik az alapeszme: jó asszony az, illetve jó férj az, aki házassága legfőbb indítékát a szerelem nagy érzésében látta és látja. Ez a nagy érzés kitartásra, önuralomra késztet, fegyelmezi és kötelességei teljesítésére serkenti. Ha a szerelem serkent valakit kötelességei teljesítésére, a kötelesség — hogy úgy mondjuk — kényszere eltűnik, kísérője az öröm, a boldogság,

Ügy hisszük, ideje lezárni a „milyen a jó asszony ? , illetve „milyen a jó férj?” kérdésekre választ kereső vitát. Annál is inkább, mert a vitázók annyi helyes elvet felsoroltak, hogy a további vitában legfeljebb csak ismételni lehet azokat, és újakra nem számíthatunk. Most tehát a vitazáró írójára hárul a gond,, hogy megfeleljen a két nagy kérdésre.

Őszintén szólva, erre nem lehet mindenki számára elfogadható feleletet adni, hiszen ami egyik férjnek jó, az a másiknak nem tetszik, ami az egyik asszonynak kedves, ugyanaz a másiknak kiálha- tatlan. így tehát nincsen más hátra, mint elmondani azokat az általános elveket, amelyekben — még a különböző ízlés, természet, életfelfogás ellenére is egyetértés remélhető.

Mivel az a kérdés, hogy milyen a jó asszony, milyen a jó férj, a házasság gondolatával kezdődik, a vitazárót is a há^. zassággal kell kezdenünk. Először is tudni kell, hogy a . házasság a mi társadalmunkban szabad. Vagyis senki és semmi nem akadályozza meg az embereket abban, hogy szerelmi házasságot, kössenek, kiküszöböljenek minden gazdasági és egyéb befolyást. A házasság szabadsága azonban nem azonos a házasság köny- nyelmű felfogásával. Az emberek a házasságkötésnél nem engedhetnek pillanatnyi hangulatuknak, benyomásaiknak, meit a boldog házasélet alapja a szerelem s a kötelesség- érzet. Jó feleséget, jó férjet csak az talál, aki nem köny- nyelműen, hanem igen megfontoltan közeledik a házasság gondolatához, aki egymás mélységes megismerésére építi terveit, az együvétarto- zás érzését és a szerelmet tekinti a házasságkötés egyetlen indítékának. Csak egymást szerető emberek tudnak hibáikról káros szenvedélyeikről, rossz szokásaikról lemondani, tudnak jó asszonnyá, jó férjjé formálódni a házasságban. Az a férfi, aki például azért kötött házasságot, mert feleségét a megismei-kedéskor szimpatikusnak találta, ugyanúgy járt el, mint amikor megvásárol egy neki tetsző szükséges dolgot. Az ilyen férj nem sokáig lesz jó férj. Csak addig, amíg észre nem veszi, hogy a futólagos ismeretség nem adott módot élettársa teljes megismeréséhez és olyan tulajdonságai vannak, amelyekre ő házasságkötéskor nem is gondolt.

Az is biztos viszont, hogy az a nő, aki csak azért ment férjhez, mert a házasságkötés révén előnyökhöz — jóhangzású név, rang, vagyon stb. — remélt jutni, nem lehet sem boldog, sem pedig jó asszony, mert a házasságkötés indítéka az önzés volt és a házas-