Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-06 / 262. szám

KÉT, ETM AGYARORSZÁG 5 19S8 NOVirMnTU « rnftrR»T»r APRÓSZEMÜ BORS a gyümölcs- és szőlőtermesz- tási technikusokat. Évente 50— 60 munkás-paraszt fiatal kap oklevelet, korszerűen felszerelt nyolctantermes hajlékában eb­ben az évben is 230—250 tudo­mányra szomjas fej hajol a könyvek fölé. szerint, ezer külföldi látogató, az ország legkülönbözőbb vidé­keiről érkező termelőszövetke­zeti, állami gazdasági dolgozó, egyéni paraszt, sőt nem egy­szer kiránduló csoport ismerke­dik meg a gyümölcs- és szőlő- termesztés sajátos mesterségé­vel. A hódító mesőn Ilyenkor nem mulasztják el végig kalauzolni a betérőket a technikum 773 holdas tangazda­ságán. Radnóczi Ferenc igaz­gató már az 1958-as érában is több mint ezer kíváncsi szak­embernek és jámbor látogató­nak mutatta be a mezőgazda- sági technikum széles birodal­mát. Aki aprólékosan végigné­zett a dúsan termő tájon, felöt­lött benne a kérdés, vajon hol a határa ennek a birodalom­nak? Méi’t talán nincs is ha­tára a .tudomány birodalmá­nak,; amely; pern harci dárdá­val, hanem a . gyümölcs- és sző­lőtermesztés tudományának egész fegyvertárával' hódít- egy­re több mezőt, a találomra művelt- parcellákból. Ugyancsak ezért munkálkodik a techni­kumból „kinőtt” négyszáz fia­tal szakember, a megye és az ország szövetkezeteiben, közsé­geiben. Almos a kalauz ? A zörgő, nyikorgó kocsi, nekiiramodott és. nyelte a síneket. Mikor felszálltunk, a kalauz a kocsi belsejében a pádon bóbis­kolt. S bizony senkit meg nem kérdezett, ki hol szeretne le- szállni. így aztán csak a városi tanács előtti megálló előtt féke­zett a vezető, holott voltak, akik korábban le akartak- szállni. Mi úgy tudjuk, hogy a kalauznak kötelessége bemondani az állomá­sokat, a megállóhelyeket, a villamos pedig köteles megállni min­den megállóhelyen. ‘ * ' (f. k.) Kik ülnek a gazdag Jiuk helyen? , Mint emJítettük, még csak nyolc éves múltra tekint vissza a nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum gyümölcs- es szőlő­termesztési tagozata, máris nem kis számú fiatal szakgárdát ne­velt a nagyüzemi mezőgazdaság számára. Nemrég pedig megala­kult az iskola kebelében a gé­pészeti tagozat, ahol gépész- tehnikusokat faragnak az erre hajlamos fiúkból, lányokból. — Igen, mert manapság nemcsak a fiúk, hanem a lányok is hűséges barátai a gyümölcsfák­nak, a szőlőtőkéknek és — mint a példa mutatja — a munkát könnyítő gépeknek. Olyan lá- -. nyok, fiúk, akiknek szülei nem jutottak el a mezőgazdasági tu­domány kútjáig, mert nem veit hozzá „tehetsége”: pénze. Bez­zeg eljutottak ide a megye és a környék nagygazdáinak, zöld­kalapos, tollas fiacskái. Ma helyükön 70 százalékban munkás-paraszt fiatalok, 30 százalékban egyéb dolgozó ré­teg fiai tanulnak. Fontosabban már nem is a helyükön, mert a régi iskolának (a Pacsirta utcá­ban) már csak hűlt helye. A kéttantermes szűkös „tanuló­házat” kiselejtezte az idő. És cserében adta a képünkön lát­ható egészséges, Jól felszerelt iskolát, a Nyírség gyümölcs, szőlőtermesztési kultúrájának paradicsomát.., Szöveg: Páll G. Fotó: Hammel J. Eltűnt a „sztár" Koszorúkban kapta a babéro­kat, a férfi nép csak róla árado­zott. ' Tetszetős „ruhájának ’ a puszta látása is megbizssregtcllc a szíveket. Omega ... Omega ... — hallott itt is, ott is simogató becézgetés, hogy majdcsak s á- gerbe foglalták már. És tessék! Néhány hete Omega őfelsége el­tűnt a dicsfény árnyékában . .. Azóta ;— a nagy bánatban — jobban nő a szakáll, jelképezve a szomorúságot. Mert Omega nagy­sága egy márka volt, magyar már­ka, a borotvapengék „sztárja“. Azt csak a boldog borotválkozók tud­ják, hogy mit jelentett az a pilla­nat, amikor a régi, könnyfacsaró pengék után élmény lett a férfi szépítkezés. Ha Omega simogatta végig a sörtés arcokat, pillanatok alatt megtörténhetett a szakállta- lanítás ... De néhány hete ... Nem, nem is kesergünk tovább. Inkább azt kérjük a nyíregyházi pengebiztosítók főelőadójától, hogy kutassa fel az Omega buda­pesti rejtekhelyét és engedje, hogy hadd szedje újra a babéro­kat Nyíregyházán is. Ha .nem, hát — Allah növessze meg hosszúra a szakállét! I város és a papagáj Nincs jogunk az egyéni ízlésben kontárkodni. (Éppen azért egyé­ni!) Amit az alábbiakban meg- jegyzünk, csak javaslat, amit az fogad meg, akinek éppen úgy tet­szik. Mert itt van egy lényegtelennek látszó dolog: a város és papagáj. Mármint a város és a papagáj kül­seje ... Lassan úgy fest a dolog, hogy a nagyméretű tatarozások során Nyíregyháza túltesz még a papagájon is, és a szivárvány min. den színét alkalmazzuk a homlok­zatok fiatalítására. A nagyobb objektumok színének megválasz­tásában érvényesül a harmónia, ám a magánlakások összképe egy óriás papagájra emlékezteti az embert. Uram bocsá‘: ez a papagáj még beszélni is megtanul egyszer! A kis hibák is uagyr* nőnének, ha idejében nem nyesegetnénk őket. „Kisregény“• folytatásokban Irosgató ismerősöm a jómúltko- rában azzal állt fel asztala mellől, hogy elkészítette életművét. Mert, hogy kitűnő érzéke volt a meglá­tásokhoz, és ott élt az életben glosszákra — bíráló anyagokra — specializálta magát. Gyűjteményé, nek is ez lett a címe: ,.A tehullott neon bé ... ” Találó volt ez a cím, mivel a meg nem jelenést magya­rázó lektori bírálat is megjegyezte, hogy a feliratok bírálatai egészen jók. Szegény ismerős. Még így is mi­lyen boldog volt. Bedig ha most utólag megtudná mi a helyzet... Az illetékesek fülük botját sem mozdították bírálataira. A heon bé, még mindig nem került vissza eredeti helyére, és a nyíregyházi csemegeáruház felirata is hébe- korba olvasható , csak ki egészen. Sebaj! Itt maradtam én, és ígé­rem, ezt a tűrhetetlen állapotot 1 rövid időn belül megírom ... (!) Sáros dolog Nyelvünk nem éppen avatott „művelői“ új kifejezést loptak mindennapi társalgásunkba. Hogy idézzem is: „Sáros vagyok egy húszassal...” Magyarra fordítva: „Tartozók egy húszassal...” (így már sokkal érthetőbb, és az ember javaslatot is tud tenni: tessék megadni azt a pénzt.) Ezek a gondolatok jutnak a* ember eszébe, miközben tétován áll a nyíregyházi Makarenko utcai járdaszélen és át k:ván menni a túlsó oldalra. (Természetesen, hogy nem megy!) Hogy meddig érő itt a sár, még nem mértük, de hogy közlekedni lehetetlen, az biztos. Az avatatlan nyelvművelő itt így kiáltott fel a napokban: „Ki a .sáros' azért, hogy ez az utca ennyire sáros..." Ezt már szándékosan nem for­dítom magyarra. Értsenek belőle az illetékesek, akik a szennyvíz- csatorna építése során ilyen körül­tekintő munkát végeztek. (Angyal)' A polgármesteri szobában oly nagy a füst, hogy a két űr'alig látja egymást. Az ablakot már régen ki kellett volna nyitni, de most nem figyelnek sem­mire, nem vesznek észre semmit, az ajtó. belülről van bezárva, hogy senki be. né jöjjön. Kívülről már háromszor is nyitot­ták, de mégcsak nem is szóltak. A titkár, mert bizonyosan ő nyitotta meg az ajtót, talán odasűgta az ajtónálló hajdúkáplár- nak: — Nagy a diszkréció odabenn! — Urak, hát tehetik! — felelte a káp­lár. S bizony valóban diszkréció mellett hallgatnak az urak, már mint a polgár- mester és Benes pénzügyi tanácsos. Mert igenis hallgatnak, nézik szótlanul a tele­font, várják mikor szólal meg, de az ördögadta készülék hallgat, hallgat, reg­gel nyolc óta hallgat, mintha vezetéket szakították volna. A két úr pedig szemre-'- hányó pillantásokat vet egymásra és fújja, , fújja a füstöt. Végül Bállá polgármester mér nem bírja tovább. Türelmetlen inge­rültséggel feláll és két, három lépésre el­távolodva, azt mondja: — Ha ez kitudódik ... Ha ennek az ... Irének híre megy ... Nagyot fúj. — Akkor? — mondja cinikusan Bencs. — Én nem tudok az egészről! — folytatja gesztikulálva Bállá. — A tudtom és.megkérdezésem nélkül csináltad, punk­tum! Bencs kínosan felnevet. — Ezt vártam! — jelenti ki. — Mit vártál? Még te ... — Azt, hogy a pénz kellene, de min­den kockázat nélkül! — mondja, aztán ő is feláll, tesz néhány lépést. — Nem, méllőságos uram, ezt így nem lehet— mondja fölényesen. — Akinek pénz kell, az vállaljon is vala­mit. Nem fogok magam benne maradni, az biztos!' A polgármester, lángvörös lett a düh­től. — Értsd meg, á becsületemről van szó, hát nem érted? — förmedt szemre­hányóan sógorára. Bencs újra nyugalmat erőltet ma­gára. Haját hátra simítva, leül a telefon mellé. — De nincs vész, mert nincsen bizo­nyíték. A két úr néni valihat ránk, mert akkor saját magára is rávall. De külön­ben is-— magyarázza — mindkettő o'yan ember, akihez még a gyanúnak az árnyéka sem fér... Mindenki másra gondolhat­lak, de rájuk nem. Te meg ezt értsd már ' meg és várj türelemmel — mondja és az órájára pillant — Még van ... öt, hét... tizenkét percünk. Addig még jöhet az ér­tesítés. Bállá is az órájára pillant. — Na, hát lássuk! — mondja és ő is leüli Csendben .várnak, fújják a füstöt. Bencs. bízik, Bállá'pedig gondolatban ma­gát. mentegeti: „Én csak azért egyeztem bc’e , .mert ... mert... mert kivihet t- 1 címek tartottam a tervet, de úgy lát - ■szik';.. Igen, úgy látszik, akadták rá vál­lalkozók. Hát felelős vagyok én azért, hogy ilyen ... izék .... vállalkozók van­nak? Nem. Ez az ő műve, ez jellemző rá”. Végig gondolja a nagy izgalmat adó do­log történetét: „Különben is ő jött be hozzám, ő Bencs Kálmán pénzügyi taná­csos. Bejött és azt mondta: — Kolosszális ötletem van, a püspök­ségre. És én akkor megkérdeztem, njert nem tudtam, mire gondot: — Mi az? Ekkor ő előadta: — A kerezsdi és a tergenyei közigaz­gatásban dolgozik két. iskolatársam. Mindkettő jó emberem., Ráveszem őket arra, hegy városuk nevében írjanak né­hány ezer koronáért hamis levelet a •püspöknek. Abban jelentsék ki, hogy nem várt pénzügyi nehézségek miatt a püspök­ség átköltözésével .. adódó terheket nem tudjuk vállalni. És ekkor a püspök efo- gadja a mi ajánlatunkat, még ha rosszabb is, mint a másik két város ajánlata volt. Ekkor én megkérdeztem: — Mikor csinálnád ezt? — Akkor — felelte Bencs — pont akkor, hogy a két levél azon a napon ke­rüljön a püspök kezébe, amikor Szilvási a mi küldöttségünkkel felkeresi. Ha a terv sikerül, akkor a két ember felhív engem reggel tízig telefonon cs azt mond­'AAAAAAAAAAAAAAAMAA. ja: Minden rendben! És én másnap mind-; egyiknek postára adatok ezer, ezer vagy' kétezer koronát. És íme, most várjuk, hogy ez a két úriember telefonáljon — gondolta. Aztán magáról megfelejtkezve hangosan foly­tatta: — De hiába, hiába! — Még mindig van öt percünk! — felelte Bencs. Vártak, vártak, egyre türelmetleneb­bül. Pentosan tíz órakor mindketten na­gyot szívtak a szivarból és felálltak. Bállá ellenséges pillantásokat vetett Bencsre, de nem jött szó a nyelvére. Nem gondolta, hanem inkább érezte, hogyha megtörtént á baj, akkor is jó lesz Bencs, mint ravasz ember, könnyebben kimászik majd a baj­ból. Bencs sem szólt, hanem kinyitotta az ajtót és kilépett. Helyesebben, kilépett volna, de a titkár pedig éppen akkor lé­pett be. Majdnem összeütköztek. — Mit akar most? — förmedt rá ingerülten. — Üzenetet hoztam — felelte a titkár.­Bencs megállt. — Egy úr kétszer is telefonált;;: Bencs és Balia a telefon zsinórjára pillantott. Ki volt húzódva a kapcsolóból, Mindketten egyszerre felnevettek. — És mit üzentek? — Azt, hogy minden rendben .:. Két­szer is ... — folytatta a titkár. — Elég amice, elég... — mondta Bállá, majd a vállára ütött a titkárnak. — Most pedig hozasson fel két üveg pezs­gőt, természetesen franciát. Bencs kitárta az ablakot, aztán leül­lek a kis kerekasztal melle és szivarozva várták a pezsgőt. A harag eloszlott gyor-i sabban. mint a füst. Ezer vendég egy esztendőn A legújabb elgondolások sze­rint épült kémiai és fizikai elő­adó terme, gazdagon felszerelt szertára és a mintatáblákkal övezett egész kis tudományos oázis, számtalan vendéget vonz ide, a porban fürdő Nyíregyhá­za távolabbi zugába. Egy-egy esztendőbe, szerény számítások A tudomány oázisa Egy kis életrajz Egy nyolc éves, meglehetősen fiatalos arcú emeletes ház élet­rajzával all szemben az olvasó. Olyan építménnyel, amelyre nyugodtan ráillik a tudomány „oázisa” elnevezés. Azért is kívánjuk bemutatni néhány mondatban, mert a város tá­voli zugában, a Tokaji út men­tén elég kevesen találkoznak vele. A ház homlokán nagy .be­tűk adják tudtuk itt székel a nyíregyházi Mezőgazdasági Tech­nikum gyümölcs- és szőlőter­mesztési tagozata. A középisko­lát 1951-ben építette államunk, azóta szakadatlanul kórwzik it.f. A polgármester úr elszólj« magát 11.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom