Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)

1958-11-06 / 262. szám

2 KELI t MAGI AKURSZAG 1958 NOVEMBER 6. CSÜTÖRTÖK Megyénk képviselőjelöltjei után hosszú ideig a szülei há­zánál dolgozott. Majd traktor- vezetői iskolát végzett és 1950-ig a Nagyecsedi Gépállo­másnál dolgozott, mint traktor- vezető. 1950-ben bevonult ka­tonának. A honvédségnél szor­galmasan és lelkiismeretesen képezte magát, s szorgalma és jó munkája jutalmául tisztté avatták. 1955-ben leszerelése után egy ideig a nagyecsedi íöldművesszövetkezetnél dolgo­zott. A múlt év májusában pe­dig munkahelyet változtatott: a helybeli termelőszövetkezet tag­ja lett, ahol azóta mint zeior- vezető dolgozik. 1956-ban becsülettel helyt­állt, szilárdan elítélte az ellen- forradalmi megnyilvánulásokat. A termelőszövetkezet dolozói tisztelik és szeretik, de nem­csak a termelőszövetkezet tag­jai előtt van nagy tekintélye, hanem az egész falu lakói előtt is. Mint a nagyecsedi Vörös "'állag Termelőszövetkezet párt. titkára igen nagy érdeme van abban, hogy a termelőszövetke­zet országos hírnévre tett szert, öt jelölték országgyűlési kép­viselőnek. FÜLÖP JÁNOS: Naszály községben született. 1925-ben, munkáscsaládból. — ."'.0-ban került az A'má fű v Erény és összefogás Kőolajipari Vállalathoz, mint olajmunkás. Több éve a Nyir- bogdányi Kőolajipari Vállalat igazgatója. Mint a megyei párt- bizottság tagja és az SZMT ak­tív munkása, sokat tesz a vál­lalat, az üzemek dolgozóiért. Pótképviselőnek jelölték. i > Asszonyok a szövetkezetben \ Ma este avatják a kótaji’; új iskolát Milák Györgyné 1955 óta fejő­nő a Gacsályi Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Férjéről és négy gyermekéről való gondoskodás mellett kifogástalanul ellátja a közösben is feladatát. Naponta 8—10 tehenet fej. A közösben szerzett jövedelmükből nemrég építettek egy kétszobás, összkom­fortos lakást s ezen kívül jutott új ruhákra, berendezésre is. Deme Jánosné és családja 1956 őszéig a Nyírgelsei Termelőszö- vekezetben dolgozott. Az ellen­forradalom idején kiléptek a kö­zösből. A napokban tartott egyik értekezleten kijelentette, hogy amíg a szövetkezetben dolgoztak, évente 50 mázsa kenyérgabonát kapott családja, s mivel néhány holdas táblájukon ilyen ered­ményt nem tud a család elérni, visszalép a termelőszövetkezetbe.; * Balogh Györgyné csengeti la-' kos, a termelőszövetkezeti és' egyénileg dolgozó parasztasszo-;; nyok részére rendezett megyei találkozón hozzászólásában a következőket mondotta: „Régen figyelemmel kísérem a csengert Lenin Termelőszövetkezet asszo­nyainak munkáját. Meggyőződ.^ tem, hogy a közösben jobban * boldogulnak az asszonyok, több- jut családjuknak, mint régen. —• Ezért elhatároztam, hogy belépek} a Lenin Termelőszövetkezetbe. —} Belépési kérelmemet elfogadták sí mint új szövetkezeti tag, azon} igyekszem, hogy minél több asz-} szony kövesse példámat.” } ★ | A demecseri baromfitenyésztőt szakcsoportnak eddig három kel-* tető gépe volt. A nyáron szép* eredményeket és jövedelmet ér-* tok el az összefogás révén. — A* szakcsoport tagjai elhatározták, < hogy jövőre még egy keltető gé-j pet vásárolnak. Tervük valóravál-1 levő akadályokat elhárítani. Az elhárítás úgymondván közös ér­dek, minthpgy a köznek tesz Jó szolgálatokat, a nagyrészt társa­dalmi úton felépült mándoki, nyírlugo6i, és ki tudná felso­rolni, melyik általános iskola, szülőotthon, óvoda, napközi, a sok rendbehozctt utca, legelő, vízleveztő-Csatorna és még sok­minden, aijni közös erőfeszítés, őszinte összetartás hajtása. Mint az éle és i eleven példák bizo­nyítják, megyénkben is hagyo­mány és termékeny talaja van a mozgalomnak. Megyénkben sincsenek külön útjai és céljai, mint általiban a dolgozó em­bereknek. lAbban a nagy közös­ségben, anielyben élünk, közös a levegő és közösek életfeltéte­leink, jellémző adottságaink. A párttagok egyes egyedül az óke; támogatók és segítők hiányában nem tudnák felépíteni a szo­cializmust. Következésképp a boldogabb! társadalmi rendszer felépítése nem is lehet kizáró­lag a párt ügye. Mint Kádár elvtárs angyalföldi beszédében megjegyezte: „A szocializmus felépítése j csak az egész nép közös műve lehet." Ebbj. a hajtásból származik a népi, nemzeti egység politikája, a Hazafias Népfront tevékeny­sége. A mindennapi kötelessé­gek és tennivalók mellett ezek­ben a napokban méginkább gyü­mölccsé érik az erény és össze­fogás gondolata. A népfrontmoz­galom legderakabb és legbát- rabb szavú képviselői kaptak bizalmat b zászló megragadá­sára és előbbrevitelére. SzavüK az egész pép érdekében megal­kotott törvényekben, szabályok­ban visszhangzik majd a parla­mentben, | a megyei tanácson, a járási és községi tanácsnál és mindenütt, ahol erre legnagyobb szükség llesz. **♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* *♦♦♦♦*♦♦**♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ *♦*♦»♦♦•*♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦♦•♦♦♦♦♦■*»■*«»<»♦♦♦♦■►♦♦♦♦**♦♦ ******** Szabolcsi hatónak az őszirózsás ,forradalomban EGY VETERÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL Hagy forgalom a „tabaréÉan“ Nagy a forgalom ezekben a napokban az Országos Takarék- pénztár megyei központjában: naponta a déli órákig mintegy 3—400 ügyfél keresi fel a köz­pontot, többnyire hitel- és betét­ügyekben. Az iskolás gyerekek a megyé­ben szeptember és október hóna­pokban mintegy félmillió forint értékű takarékbélyeget vásárol­tak, hogy majd a nyári szünet­ben kirándulhassanak, nyaralhas­sanak, Cokn azt hiszik, hogy az 1918-as, ún. őszirózsás forradalom egyik napról a má­sikra juttatta a hatalmat a név kezébe. Való igaz hogy a no­vember 1-én megalakult Mun­kástanács népőrségeket állított a budapesti üzemekbe, de ugyan­akkor a Forradalmi Katonata­nácsnak még sok tennivalója akadt. A középületek megszállá­sán kívül el kellett foglalni a még jó néhány napig a K. u. K. tisztek parancsnoklása alatt álló kaszárnyákat, és a hazakódorgó katonákat be kellett szervezni a forradalmi zászlóaljakba. A: első zászlóalj jórészt tengeré­szekből és fiatal tisztekből, s a Keleti-pályaudvarról visszafor­dított katonákból alakult meg, s az Astória-szállóban székelő ka­tonatanács éjjel-nappali perma nenciában dolgozott. 1918. november 8-án reggel azt a parancsot kaptam a kato­natanácstól, hogy a Magyar utcai reáltanoda udvarán várakozó szabolcsi katonákkal szálljam meg az angyalföldi katonai té­bolydát, és szabadítsam ki a há­ború borzalmai elől odamene­kült szimulánsokat. Gyorsan fel szállíttattam az iskola udvarán várakozó szakaszt egy elkobzott teherautóra, és máris robogtunk Angyalföld felé. Ütközben beszélgettem a sza­bolcsi bakák szakaszparancsno­kával, a nyírmadú származású Bakó János népfölkelő őrmes­terrel, s megkérdeztem, hogy került a forradalom sodrába. — Ügy, ahogy a többiek — válaszolta az öreg —, mink is megelégeltük már az urak há­borúját, s jelentkeztünk a ka­tonatanácsnál szolgálatra addig is, amíg hazakerülhetünk — mondotta, s amikor a tébolyda kapuja elé kanyarodott az autó, elsőnek ugrott le, és már rá is kiáltott a megszeppent őrségre. — Nocsak, kinyitni azt a ka­put eincvájra! — mire az őrség, amely már tudott egyet-mást a pesti utcán történtekről, készsé­gesen tárta ki előttünk a kaput, és már bent is voltunk a té­bolyda udvarán. A szabolcsi ba­kák gyorsan leugráltak a teher­autóról és percek alatt leváltot­ták a tébolyda eddigi őrségét, amit azok nem is nagyon bán­tak. A mint az őrségváltás meg- történt, Bakó bácsival és két szuronyos katonával már fel is siettem az első emeleti parancsnoki irodába, ahol egy íjedtképű százados, a tébolyda gondnoka fogadott berniünket. Amikor meghallotta, hogy mi ki akarjuk szabadítani a náluk Őr­zött úgynevezett bolondokat, két­ségbeesve csapta össze a kezeli és kirohant, hogy pár perc múlva egy alacsonytermeiű, ez rudesi rangot viselő főtörzsor­vossal, a kórház parancsnokával térjen vissza. — Mit akarnak itt az urak" — kérdezte az eZredorvos izga tott hangon. — Az ..urak" már itt semmi• nem akarhatnak — válaszoltam. — Ilii a Forradalmi Katonata­nácstól jöttünk, átvenni a Icór- házat és kiszabadítani innen azokat a szerencsétlen baj tár­sakat, akiket önök bolondnak tartanak, pedig talán sokkal okosabbak, mint sokan a pléh- gallérosok közül. — De kérem szépen, ezek kö­zött az én ápoltjaim között sok a beszámíthatatlan bolond — rebegte a fötörzsorvos, mire siettem megnyugtatni, hogy az ápollak zöme nagyon is józan ember, majd megnyugtattam, hogy az ön- és közveszélyes bo­londokat továbbra is az ő gond jaira bízzuk. A mikor az udvarra értünk, a mi szabolcsi bakáink már kedélyesen diskurálgattak a rácsos ablakok mögül kikan­dikáló „bolondok'1-kai, s a vas- pántos ajtó felnyitása után közel hetven csíkosruhás ápolt rohan: felénk, élén Róbert Oszkár új­ságíróval. akit annakidején mint lógós katonát csempésztünk be ide, a bolondok házába. Róbert egyenesen a nyakamba borult, és lelkesen kiáltotta a kitóduló sorstársak felé: — Gyerekek, ugye mondtam, hogy kitör a forradalom! — Node kérem, itt nemcsak szimulánsok, hanem tényleges bolondok is vannak — jegyezte iheg félénken a százados, mire egy alorvos társaságában végig­jártuk a kórtermeket és cellá­kat, s megállapítottuk, hogy ki­ket nem tanácsos kiengedni a bolondok házából, majd felszólí­tottam a századost, hogy az ud­varon örvendező, csíkosruháso­kat öltöztesse át saját ruháikba Néhány perc múlva már ott szorongtak köröttünk a kiszaba­dítottak, s bizony soknak ruhája és bakancsa kiáltozott szabó és suszter után. Különösen az i*í ápolt orojsz foglyok néztek ki szomorúak, mire rászóltam a most már mindenbe beletörődő századosra, hogy nyissa ki a kórház raktárát, s adjon rendes holmikat I az emberekre. Az ,,őrültek'', de az én szabol­csi lcatoriáim is igyekeztek ron­gyos baltancsaikat és zubbonyai­kat kicserélni újra, s amikor a százados aggályoskodni kezdett~ hogy ne/ti ezekkel a holmikkal el kell számolni a hadikincstár­nak, megnyugtattam, hogy az ő hadikinc^tára már a holdban, van. Egy fél óra múlva húsz főnyi legénységre és két altisztre bízva a kórház őrzését, kato­náimmal1: és 58 kiszabadítottál el is robogott autónk a Gyűli úti\ hadikórház felé, ahol a forradd-\ lomra elsők között felesküdött dr. Bencze professzor néhány katonaorvossal már várt ben­nünket. ,.Betegeim“ közül mind­össze hármat tartott vissza kü­lönböző Ifertőző betegség miatt,’ # ITpien delet harangoztak, ^ amikor az én kiadjusz- táit, kenyérrel és konzervvel el­látott ,,bolondjaimmal“ jelent­keztem az Astoria előtt álló dó-’ nosi főhadnagynál: — Bajtárs, jelentem, hogy a kihozott 56-ból hármat vissza­tartottaíi) a Gyűli úton, a többi a visszakért szabolcsi bakákkal együtt szolgálatra készen várja a Forradalmi Katonatanács uta­sításait!.].. így lettek a „bolondok“ a vá­ros peremén Bakó János sza­bolcsi őrmester parancsnoksága alatt a forradalom fegyelmezett és öntudatos katonái. GYŐRI ILLÉS ISTVAHf: ZOLTÁN MIHÁLY: Nagyecsedi parasztcsaládból származik. Szülei egyszerű, be­csületesen dolgozó emberek. — Zoltán Mihály a felszabadulás Az iskola egy romos épület le­bontásából, 90.000 forint állami hozzájárulásból, 40.000 forinl községfejlesztési alapból és 25.00C forint értékű társadalmi munká­ból épült fel. Sok embert kellene dicsérni névszerint is, hogy néhány hónap alatt felépült ez a szép iskola, de erre nincs lehetőség. Egy tanács­tagot, Kalán Gábort azonban mep kell említeni, aki 76 évét meg­hazudtolva szervezte a társadal­mi munkát és mint a pénzügy: állandóbizottság tagja serkentet­te a dolgozókat a községfejlesz- tés fizetésére. íasa érdekében a megyei nóta-; nács segítségét és közbejárását is; kérték. Reméljük, szándékúit vad lóraváltásának nem lesz akadád lya. ! ★ Szésely Magdolna, . az encsen-; esi Tijúsag Termelőszövetkezet; tagja már öt éve dolgozik a köd zösben, szüleivel együtt. Időköz-; ben a 20 éves kislány egy évig; Budapesten dolgozott, Szépen ked resett. Nem érezte jól azonban j magát. Visszahúzott szive a tér-; melőszö vetkezet be. Nem is töp-; rengett sokat: visszatért községé-; be, a termelőszövetkezetbe. Azóta; is a közösben dolgozik. Megtalálta; számítását. 5ól keres, van szóra-; kozási lehetőség is, most azért; fáradozik, hogy minél előbb mo­sógépet vásárolhasson. fcokan vagyunk abban a ^ nagy családban, amit úgy nevezünk, hogy haza. Fiai, gyer­mekei egy népnek, foglalkozásra világnézetre mások és másoK. de szivben és célban megs egyek, amit viszont azzal a má­sik szóval jelölünk, hogy haza­fiak. Közös akaratunk, erőnk nagy gyűjtőlencséje a Hazafias Népfront, amely nagy történelmi összefogások, harcok példájára a’okult, s eredetéi: a fejr'-nv.ti? elleni harcban született nép­fronttól veszi. Ma is harci moz­galom letéteményese és megva­lósítója, de napjainkban első­sorban a munka és a béke ma­gasztos gondolatának megvaló­sításáért küzd. S céljaikban egyeknek kell lenni mindazok­nak, akik hű tagjai a magyar népi nemzeti családnak, és igényt tartanak arra a névre, hogy hazafi. Nem kevesebb feladatot lát el a népfront, mint a társadalom haladó erőinek bölcs kormány­zását, a helyenként fellelhető visszahúzó erőkkel szemben. So­raiban barátra, küzdőtársra ta­lálnak munkások, parasztok, ér­telmiségiek. A nagy közösség előtt az a cél világít, amely a társadalom valamennyi munká­sának nagyobb kenyeret, napfé­nyesebb jelent és jövőt formát. Ide azonban kéz a kézben érke­zik meg az üzemi munkás, dol­gozó paraszt, kisiparos, értelmi­ségi. Nem lehetséges tehát kü- lön-külön utakon, külön-külön részlet célokért elfecsérelni a drága időt és a drága erőt. Együtt kell haladni és szoro­sabban fogni egymás kezét a hétköznapok fergetegében. És ezt az együtthaladást testesíti meg a Hazafias Népfront, amely nemcsak konstatálja a társadal­mi építés egy-egy állomását, ha­nem tömegmozgató rugóival, lendületével segít az utunkban

Next

/
Oldalképek
Tartalom