Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-30 / 280. szám
1938 NOVEMBER 30, VASÁRNAP KELETMAGYARORSZ^G 3 Van néhány nyugtalanító jelenség a pártéletben Gulácson. mely gátolja a fejlődést. Nem elég határozott és céltudatos a- pártszervezet vezetése, a kommunisták nevelése. Nézzünk néhány tényt. Daruka Károly több mint fél esztendeje nem fizeti a tagdíjat. Cserháti Sándor, Tóth Bertalan, ae különösen Móré József nem járnak rendszeresen a taggyűlésekre, s az utóbbi nem végez pártmunkát. Egész esztendő alatt csupán egyetlen tagjelöltet vettek fel Biró Gyula egyénileg dolgozó paraszt személyében. Pedig lett volna kikkel foglalkozni, hiszen Lukács Béla. Veres Zoltán, Drabant Árpád nemcsak a választások idején, hanem már, azelőtt is szimpatizáltak a kommunistákkal és keresték a bizalom kapcsolatait. Sajnos, ell. nyagolták őket. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében is égy helyben topogó* tapasztalható, még annak ellenére is, hogy az egyéniek, közül többen keresik a kapcsolatot az Üj Élet Termelőszövetkezettel. Ki a legény a csárdában? Mindez azt bizonyítja, hogy régebben sem volt valami pezsgő a pártélet a faluban, s abból a- széthúzó, egyenetlenkedő hangulatból, a régi ki a legény a csárdában elvből még maradt a jelenre is. S itt kell keresnünk az előrehaladás gátjait ma is, ha azt akarjuk, hogy alapjaiban megváltozzon a helyzet a pártéletben Gulácson. Mert miről van szó? Arról, hogy — bár javult a viszony a pártszervezet titkára és a tanács elnöke között — még mindig nincs meg a megértés, hiányzik az elvtár- sias, baráti kapcsolat. Nem elég erős az a szál, amely feltétlen szükséges ahho-, hogy a község fejlődése zökkenőktől mentes legyen. Póthy Sándor fiatal 27 éves, lgazgatpt-tanito szaméíyé- ben olyan elvtárs a pártszervezet titkára, akinek bizony még kevés gyakorlata van a pártmunkában. Eléggé igénybe veszi a 9 tagú tantestület irányítása, saját munkája, de emellett még a munkásőrséggel járó kötelezettség is. Ahhoz, hogy a pártszervezet irányítását jól, helyesen el tudja látni a vezetőség, több segítségre van szüksége a fiatal párttitkárnak. Vajon megkapta-e ezt az elmúlt időkben Póthy elvtárs? Sajnos, nem. Pedig Mihalovics Bertalan elvtárs, vb. elnök, aki korábban a községi pártszervezet titkára volt, segíthetett volna. A járási párt- bizottságának is nagyobb gondot kellett volna fordítani a párttitkár képzésére, segítésére. Sajnos, az ^lvtáfsak sem igen látogatták meg régebben Póthy elvtársat ezért,_. Személyeskedés, egyenetlenkedés így nem csoda,- hogy Póthy yelvtárs elkedvetlenedett, s_ úgy érezte: magára hagyták. A község fejlődését szolgáló társadalmi munkádban, a villany bevezetésében, a lérmelöszö vetkezeti mozgalom népszerűsítésében, a kulturális életben stb. többet és szervezettebben fejthetett volna ki munkát a párttagság, ha azt célszerűén, helyesen ’ irányították volna. Sajnos, nemcsak1 ebben volt hiba, hanem / abban a viszonyban is. amely-a megértés helyett személy eskédésre, egyenetlenkedésre vezetett. Igaz, hogy az utóbbi időben van ezen a téren változás, de a jelenségek mögött még lappangnak olyan érzések, amelyek mutatják, hogy gyökeres változásra van szükség. Jó elvtársnak tartják Mihalovics Bertalant, a tanács vb. elnökét. Magatartásában van azonban néhány olyan vonás amely nem méltó hozzá. Nem engedhető meg az, hogy a párt- veztőség helyett intézkedjen olyan dolgokban, amelyhez nincs joga. Fontos, a falut érdeklő kérdésekben nem dönthet egyedül. A múltból van már sok tapasztalat, amely azt bizonyítja, hogy az ilyen munkastílus rossz nem vezet jóra. Éppen ezért arra kell törekednie, hogy a fontos problémákat tudassa a pártszervezettel, a vezetőséggel s közösen a több ember többet tud elv alapján végezze munkáját. Hétszer gomiolják meg ... Nagyon fontos az. hogy egy község vezetői megértsék egymást, és ne személyeskedjenek. Elengedhetetlen az is. hogy a pártszervezet vezetésében, a kommunisták között biztosítva legyen az elvi-politikai egység. Erre törekedjenek a gulácsi elvtársak. Póthy elvtársnak sokkal határozottabbnak kel] lenie. mint eddig volt. Van nála bizonyos tapogatózás, amely abból adódik, hogy nincs elég gyakorlata. No, de ez nem lehet indok arra. hogy mellőzzék. Szobosz- lai István, Imre Margit, Stompf Sámuel pártvezetőségi tagok segítsék munkájában és Mihalovics elvtárs hasonlóan cselekedjen. Hiszen ismeri az embereket, itt volt párttitkár, s ha akar, többet segíthet. Nem helyes dolog az, amikor — mint az megtörtént — a tanácselnök helytelen vitát provokált egyénileg dolgozó parasztok előtt a párttitkárral. Az emberek megszólják ezért, s nem veszik jó néven. Van egy közmondás, amely a következőket tartja: Hétszer gondolj meg valamit, mielőtt cselekednél. Ezt vegyék figyelembe a gulácsi elvtársak is. ., Legnagyobb gond most a vezetők közötti egység, a megértés megteremtése, kialakítása és erősítése. Támogassák egymást elvtársi módon, irtsák ki a személyeskedésnek. még a gyökerét is, s magatartásukban ne a ki vagyok, mi vagyok elv, hanem a kommunistára jellemző szerénység uralkodjon. Csak így, közös erővel, egymást megértve tudják előrelendíteni a fejlődés kerekét Gulácson is. Erre pedig sürgősen szükség van, hiszen bőven van tennivaló a pártegység erősítésében, a termelőszövetkezet számszerű fejlesztésében, a község szépítésében, a kulturális életben, de mindenekelőtt az emberek, a kommunisták nevelésében. Farkas Kálmán cé DCreutl túi'őiiij.óvái(L Vajon mikor helyezték be az órát a moszkvai Kreml Szpassz- kája tornyába? Ezt senki sem tudja pontosan. Egyes feltevések szerint 1491-ben, nem sokkal a torony felépítése után. Teltek, múltak az évek. Az óra járt, ütött, mutatta az időt. Az órát kezelő mesterek nemzedékről nemzedékre váltották egymást. Munkájuk bonyolult volt: nemcsak felhúzniuk, hanem vezetniük is kellett az órát. Elég csak rápillantani a fennmaradt számlapra, hogy meggyőződjünk róla, hogy az óra különleges szerkezetének ó-orosz nappali és éjszakai időbeosztása van. A nappali órák az első napsugárral kezdődtek, amely keletről érte a Szpasszkája tornyot. Amikor pedig az alkony utolsó sugara kialudt a Kreml tornyainak szélkakasain. az órásmester esti számításra állította át a mutatókat. Ismét eltelt egy korszak és a régi Oroszország a múlté lett. 1704-ben Lágy Péter parancsára egy külön hajó új óraszerkezetet szállított Hollandiából Arhan- gelszkbe, onnan pedig harminc fogat Moszkvába a Kreml Szpasszkája tornyához. Nem telt el azonban még negyedszázad sem és a tengeren túli óra elhasználódott. 1767-ben Iván Poljanszkijt és egy Faitz nevű berlini órásmestert ír,-gbíztak «zzal, hogy készítsenek új óraszerkezetét, de ez az óra sem volt hosszúéletű. A Szpasszkája toronyban jelenleg működő óra 1831—1852-ben került a helyére. A Butenop fivérek szerelték fel.. Három emeletet foglalt el, és három szerkezeti részegységből: járószerkezetbol, negyedóránként és óránként ütő szerkezetből áll. Az óra pontos járását a két p-d súlyú inga szabályozza. A toronytető alatt elhelyezett ütőszerkezetnek kilenc negyedóránként ütő, és egy óránként ütő harangja van. A negyedóránként megcsendülő minden egyes harang súlya 320, az óránként megszólalóé pedig 2160 kilogramm. Ezek a XVII—XVIII. században öntött harangok az orosz öntőművészet remekei. Az óraszerkezettel összekötött kalapács a harang alsó részének felületét üti. Az órát naponta kétszer húzzák fel. A torony négy oldalán elhelyezett számlapok átmérője 6.12 méter, a szám .k magassága 72 centiméter, a kismutató hossza 2.97, a nagymutatóé 3.28 méter. Az Októberi Forradalom emlékezetes napjaiban az órát ógyúlövés érte és megálli. 1918-ban Lenin utasítására hozzáfogtak restaurálásához. Az óraszerkezetet N. Be- rensz, a Kreml órásmestere javította meg. M. Cseremnih érdemes művész pedig felvette az In- ternacionálé dallamát az óra játszóhengerére. 1918 októberében a helyreállítás után először hangzott fel a harangjáték. Azóta a moszkvai Kreml zenélő toronyórája pontosan jelzi az időt. Horizonton Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek ..« ,(Shakespeare) \ era véletlen, hogy vasárnapi Horizontunk első állo* másának kapuján a nagy angol költő ismert szerelmes verse fogad bennünket. A horizonton feltűnt első állomásunk a tiszta és önzetlen szerelem, a házasság, ennek is egy szirma: a szülőt akarat szerinti házasság. Mindenekelőtt egy történetet, egy igaz történetet elevenítünk fel. A Nyírség egyik kis falujában játszódott ..le nem is rég. Ne vegye rossz néven senki, ha a falucska & a szereplők valóságos névéről hallgatunk, de nem akarunk ártani, sem újabb-viharokat felkavarni — inkább jóindulattal segíteni. Mondjuk Nyírváradon élünk, másfél-kétezer lelkes, — erkölcsben, gondolkodásban a régi felfogások-kis - oázisának beillő — vallásos faluban. Ismerünk itt egy igen rendes, takaros kislányt: Évét, Azt is tudjuk róla, hogy mái gyermekkora óta szereti Sándort komolyan. A két fiatal gyakran sétálgat az illatos akácok alatt, már közelgő házasságukról is szövögetnek terveket. Később Sándor elmerészkedik Éváék- hoz. Merészkedik, mert, Éva szülei nem nagyon kedvelik Sándort — valami különös falusi ranglétrán — amely mindmáig megmaradt.—afiú szüleilejebb állnak egy létrafokkal — és mindketten szeretik szüleiket. Éva anyja, apja hosszú hónapokig: „mosdatja”, gondolkozzon ha már mindenáron férjhez akar menni, mennyivel jobb lesz az a másik jóravaló és jólkereső falusi iparos fiú, vallásos is, míg Sándor- — bár egyetemet végzett, — nagyvilági KISZ-fiú. Mit soroljuk a részleteket. A helyzet kritikusra fordult. Egy este Éva összekapott az anyjával «s elköltözött otthonról egy ismerős nénihez. Az édesanyja még a ruháit is elszedte tőle, amit pedig a kislány keresett. Sándor néhány nap múlva értesült a történtekről. Most mi-a teendő? f— tetté fel a kérdést önmagának. Hisz az. esküvőt később akarták... A kérdésre szíve már rég válaszolt. Mit szól majd a falu,, a rokonok? Nagy gondját az ifjúsági szövetség tagjaival is megosztotta. A fiatalok emberáé- gük, becsületük szerint segítettek Sándornak,. A kiszisták elmentek vele az esküvőre, szép ajándékot vittek s azóta sem feledkeztek meg az ifjú párról... így történt... És minden romantikus, bujkáló szöktetés nélkül Sándor harmadnap örök hűséget fogadott Évának. ÜT a választ akarunk kapni: helyesen cselekedett-e Éva és Sándor, akarva-akaratlan bele kell pillantanunk általában a szülők és általában a házasságra lépő fiatalok lelki rejtekébe. Meg kell értenünk — amennyire lehet — a szülőket, és a fiatalokat, s kettőjük lelki vizsgálatából láttunk egyéniségünk és sajátos helyzetünk szemüvegén egy tiszta, egyenes, nyugodt lelkiismeretű útat. Mert milyen érzés is szülőnek lenni? Felnevelni pólyáskorától egy porontyot, óvni a széltől, hidegtől, melegtől, s mikor egy kis öröm lenne-benne, — kirepül a fészekből. A felnőtt, komoly emberréválás, szülői örömébe bele rezdül a féltékenység, a félés gondolata. Érthető-e a szülői ragaszkodás a legtöbb esetben, a házasságtól, s az ebből adódó bajoktól való félés, óvás, Igen, de ezen a lelkivilágon át kell lábolni mindenkinek. Sokszor nem a leendő meny, vagy a vő személye kifogásolni való, hanem egyáltalán az a tény, hogy felneveltünk valakit, s mikor már emberré lett, elveszik — legalábbis eleinte úgy tűnik. De ha már felnőtt, ez a sorsa — tegyük hozzá — később minden sokszorosan kárpótolódik legalább nyugodt, rendes élete legyen — mondják a szülők. És ez a pont az, hol egy némely szülő elvéti a dolgot és a szellemi, lelki gazdagságot, becsületességet, munkaszeretet, felcseréli az anyagiassággal, hogy a leendő v.őnek, menynek mije van. Sajnos ezt tették Éva szülei is. Elfelejtették, hogy tulajdonképp annakidején „szülői akarat szerinti házasságból” szokták meg egymást. Csak ők tudják, volt-e köszönet abban a házasságban. S mikor Éva csepp volt, az anyja azt mondta: — Hozzáadom még egy cigányhoz is, csak szeresse, nehogy úgy járjon, mint én... j. ell-e a szülői akarat a házassághoz? — Kérdezik százan ■*-“' és százan. Meg kell jegyeznünk az igazság kedvéért, felvilágosultabbak ma már az emberek, a szülők, gyermekek falun, városon, Társadalmunkban megujhodott a szerelem, a házasság, egyetlen feltétele a szeretet, a hűség, a kölcsönös megbecsülés, nem a rang, a föld, a szakma. Nem egy parasztfiú vezet anyakönyvvezetőhöz tanítónőt, tisztviselőnőt, s nem egy parasztlány megy férjhez tanítóhoz, tanácsi dolgozóhoz, orvoshoz, vagy más értelmiségihez. Mások ma a viszonyok, az. életkörülmények, melyek megszabják a házassághoz vezető útat. Ami pedig tanulság nemcsak az egyes embérék részére és a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetői részére: az ifjúsági munka ilyen kényes mezőkre is kiterjed, a társadalmi, élet ilyen sorsfordulóinál is számítanak az ifjúsági szövetségre, a józan tanácsokra, útbaigazításokra. Nem azért, hogy szembeállítsák a szülőt a gyermekkel, hanem pont ellenkezőleg, közelebb hozzák őket gondolkodásban, lelki kapcsolatban. Ki kell terjeszteni az ifjúsági munkát a szülőkre. Helyes dolog, ha minél több őszinte ifjúsági estet rendeznek a falusi és városi KISZ-szervezeteink a házaséletről, a párválasztásról, a szülők és a fiatalok részvételével. Bizonyára találnak rá megfelelő helyi „konkrétumot’-’. [V incs a világon olyan szülő, aki ne örülne annak, ha ' — még az ő nézete, véleménye ellenére is — gyermeke boldog. A szülői beleegyezés nem elengedhetetlen kelléke a házasságnak, de ha egy kis fáradsággal; törődéssel megszerezhető, miért veszítenék el a szeretet e nemes kút- forrását. (Páll) a lzllLÜL oka Lat izemiL luízaujig.
