Kelet-Magyarország, 1958. november (15. évfolyam, 258-280. szám)
1958-11-22 / 276. szám
fWF 1858 NOVEMBER 22. SZOMBAT KELETIM AÓ'V ARORSZAO Juliska néni első lépései Az utcácskában, ahol dagasztani lehet a sarat, fejkendős, hullámoshajú asszony hordja a súlyos betonlapokat. Viseltes cipője bokáig merül, míg a homok-„ágyra” sorjában odailleszti a készülő járda kockáit. Mellette öregember segédkezik, rakosgatja, egyengeti a homokot. Az útkanyar felől szekér habarja a sárlekvárt, a gazdája „legórja” a száraz port és odaszól a hajladozó, útcsináló asszonyhoz: — Forduljak még egyszer...? Az asszony felnéz, elégedetten szemléli a rakományt: — Mára elég lesz, köszönöm, majd a legközelebb.... És a lassan ereszkedő szürkületben kopik a sártenger. A közelből idehallatszik az iskolából hazatartó apróságok zsivaja, az új iskolában dolgozó fiatal kőművesek nevetése, s egy-egy halk sikoly, a sárbaragadt cipő miatt. Tűzkeresztség betonlappal Nyírmadán a Sóhajok útjának nevezték el az összekötő utacskát, amely minduntalan leráncigálja a cipőt az iskolás gyerekeknek és a kultúrházba sietők lábáról. Az iménti fejkendős asszony, Almási Istvánná, azonban vasárnap óta hadat üzent a sártengernek. Ehhez persze azt is jó tudni, hogy Almási nénit, a környék csupaszív Juliska nénijét, a vasárnapi választáson egy akarattal községi tanácstaggá választották. Ügy ismerik, mint aki mindig „ugróba” áll, vagyis ahol valami közös munka, megmozdulás van, ő onnan elmaradhatatlan. Otthon van a Hazafias Népfrontban, szülői munkaközösségben, a földművesszövetkezetben, Vöröskeresztben, no és a Nőtanácsban, melynek helybeli titkára. Egyszerű falusi házban lakik, szemközt az állami gazdasággal, öreg édesanyja, akinek arcáról a háború letörölte a mosolyt — fiát vette el — a háznál segített, a jószág körül, az idősebb apja, aki nem más, mint a járdacsiná- lásnál segédkező öregember — tengerit morzsol. A gyerekek nin71 éviét ezelőtt született Ádv hűdre cUlllUl- i.L-ilCl.V-'öv-tjUfV . dezik a munkáscsalád lakásgondját. Elgondolások Akadt egy másik elintézni valóm is. Olyan bákítés féle. Egy özvegyasszony jött ide, olyan panasszal, hogy kikapcsolták nála a villanyt. Mikor utánajártam, kiderült: az asszonyka földművesszövetkezeti házban lakik — elől bolt van — közös a villanyóra, mindig nézeteltérés volt, hogy mennyit fizessen a szövetkezet s mennyit a lakó. Egyszóval a végén egyikük sem fizetett és kikapcsolták a villanyt. Két beteg gyerek maradt otthon, a sötétben... Felmentem a szövetkezeti ügyvezetőhöz, s bizonyára sikerül kiegyezni. És az elgondolások, tervek így öltöttek ruhát: — őszintén szólva az én körzetemben nincsen különösebb probléma. Ellenben azt az elgondolást álljuk, hogy jövőre legalább az utcánk egyik oldalát, a járdát lebetonozzuk. A másik sáros utcarész nem is tartozik a körzetemhez mégis sokat -segítettek az én dolgosaim, hat még ha á saját utcájukról lesz szó! . Másik, tervünk; a Petőfi teret kicsit kézbevesszük, tavasszal parkosítunk, virágokat ültetünk, hogy a mezőről haza jövet jóízűen megtudjunk pihenni... így tette az első lépéseket Almási néni, Nyírmadán. Hétköznapjai nem szürkék, nem unalmasak. Holnap este a szülői munka- közösség megbeszélésére megy a csirkepaprikás-vacsora m egrende- zése ügyében, utána az úttörők zászlóavatásra hívták. Minden nap egy élmény, amely kedves nyomót hagy nemcsak az ő szívében, hanem a Nyírmada jelenének, jövőjének képén is. Páll Géza Ilyenkor mindig ráemléke- % * zünk; nem várunk kerek ♦ évszámekig, nagy jubileumokig, *nem halogatjuk az emlékezést, egy-egy napon felsóhajtunk, mi így: — ha élne. most volna 71 esztendős. Amolyan búsengás ez a testét, életét sajnáló nyilatkozás, amely csak akkor jelentkezik. ha az évszámok közé rekesztett időre gondolunk: 1877—1919, élt negyvenkét évet. Ady a harc szimbóluma, a formatörő, következetesen az újért-, a szebbér* küzdő egyéniség, mikor lehet hát siratni? Egy nap csak minden esztendőben, mert máskor nem engedi. Ha olvassuk, él és olvassuk mindig, mindenki, ö írta — ♦Ifjú szívekben élek ' mindig to♦ vább... Viaskodott foggal, kö- } pommel, amikor magabiztosan jó- < solta ezt. Ellene ment „a magyar | ugar“ minden sötét eleme, a politikai nacionalizmus, a kleriká- lizmus és a magyar feudalizmus egyesül a „vén huncutokban ‘ és a „gonosz ostobákban”. A helyzet ekkor kilátástalan, Ady Endre .mégis optimista, mert Ady forradalmár volt. Vers tanúsítja; lírai vallomás, a csodaszépen írt fenyegetés : , ' jr j>,.. Dózsa György unokája vagyok én, Népért síró, bús, bocskoros name's. Hé, nagyurak, jó lesz tán szóbaállni . Kaszás népemmel, mert a Nyár X heves. *■ És folytatódik a vers: i >,A Nyár heves s a kasza egye- \ nes ...“ Nyílt, félreérthetetlenül S mérges sorok ezek., A parasz ság mellé álló Ady Dózsa György I történelmi példáját emlegeti, ken- ídőzctlen felhívás minden ' sóra, I s á győzelmet is ' biztosnak ítéli, amint A Délibáb üzenete című versében írja: | — Civis-urak, nagy baj lészen { akkor. Ha vörösen bejön a Délibáb. ;senek otthon, csak a képükkel [ smerkedem. — Ez a fiunk, a Jóska, derék, vomoly ember, villanyheggesztő Pesten... S mintegy magyarázatként egy kis batyu került az aszóira, egy vadonatúj hegedű. ■— A bátyjától kapta a kislányunk, mert nagyon ügyes, már az ötvenedig hegedűleckénál tart. Most meg kell tanulnia egy nótát, ,Erdő szélén nagy a zsivaly tárna” az a fiam nótája... Emberi gondok A család bemutatása után a nagyobb családról a körzetről, a községről az új tanácstag első lépéseiről hallunk: — Ezt a szép megbízólevelet kaptam — húz elő gyöngéden egy Eehér kartonlapot — Nem valot- tam szégyent választóimmal, mind a hatvanhárman rám szavaztak, [gaz, itt nőttem fel közöttük, itt születtem. Mi is volt az első lépésem, ami említésre méltó? Ja persze, a : járdacsinálás! Ezt nem én találtam ki, régi óhaja Nyír- madának, hogy a két legforgalmasabb utcát összekötő részt rend- behozzuk. Bent jártam a tanácsházban és az elnök elvtárs, Józsi bácsi, megszólított: — Almási néni, holnap hozzá kán látni a jár- dacsináláshoz... S én hazajövét az izgalomtól vacsorázni is elfelejtettem, sorra' jártam a körzetemet, megszólítottam mindenkit, jöjjön ha csak teheti, hozzon egy szekér homokot, segítsen hordani, rakni a betonlapokat. Csak annyit válaszoltak: Ha Juliska néni jön, mi is ott leszünk. S így történt. Szóltam édesapámnak, s idejében hozzáláttunk... Egy szusszanásnyit pihen, piros bort tölt, kínál s a második; harmadik lépésről beszél: — Egy sokgyermekes család for-, dúlt hozzám, megvallom, elég nehéz gonddal. Sokan laknak egy kisházban. Nagyobbra lenne szükségük. Meghallgattam őket. S azzal váltunk el, szóváteszem a tanácsülésen, s támogatni fogom a kérésüket. De nem vártam meg az összejövetelt, alkalmilag találkoztam a tanácselnök elvtárssal és elmondtam az esetet. Az elnök elvtárs feljegyezte és megígérte, A forradalomra buzdítás, a változás jóslatai itt még a parasztsághoz csatlakozott Adyfól, valók. A munkásosztály történelmi szerepét csak később ismeri1, fel. A kapitalizmus embertelen viszonyai terelik figyelmét a munkásság fe’-é. Az Álmodik a nyomor című verse a felismerések első gyöngyei közül valók: Duhaj kedvek Éldorádója, Száz tivornyás hely, ne b omol). Csitt, most valahol, tán Üjpestev, Húsz esztendős legénynek vackán Álmodik a nyomor. Később azonban, ahogy tisztul a látása, ahogy érik benne a népért vívott küzdelem folytatásának helyes iránya, úgy romlik az egészsége napról napra. Ha újságíró volt, tüzelt, izzott’ minden pilla-, natban, versei darabonként egy egész életre szóló energiát sugároznák, s a fizikum ezt nem bírta sokáig. Az 1918-as őszi események már a betegágyban találták Adyt. Fáradf beteg, de örül, s a magáénak érzi a forradalmat, a Tanácsköztársaság kikiáltását azonban már nem élte meg, 1919. január 27-én meghalt. Küzdött, szenvedett, azért ■'■an tán, hogy m^r nincs közöttünk. Szabadon élni,, szeretni — ez volt a vágya, s mert; ez korábban lehetetlen volt, elpusztult bele, életének delén. Életművét a horthysta uralkodó osztály igyekezett volna kisajátítani, mert hatását mindenképpen csökkenteni akarta. Ez a mesterkedés sehogy sem sikerült, mert, mint Bölöni György írja —1 Ady az alullévőké volt, az elnyomottaké. a békétleneké. a be nem teljesülteké, a ‘ kisemmizetteké, a forröngóké, a 'lázadóké volt , Ady. . Az övék volt és ma a mienk. Erőt, lendületet • Kapunk tőle, és gyönyörködünk benne. Tiszteljük, dicsőítjük, mint stz irodalmi hősöket szokás. Kiss János ♦*44+♦♦♦•*♦•♦*♦♦♦0* A PATKANYFOG 280 világtalan több figyelmet kér Nem is gondolnánk, hogy 280 világtalan ember él megyénkben, akik fehér botjukkal naponta róják az utcákat. Tulajdonképpen még ennél is többen vannak, de nem sikerült minden vakot nyilvántartásba venni és intézményesen kiterjeszteni környékükre a társadalom segítségét. Városunkban több mint 80 világtalan éli a maga különös életét. Bár a vakok szövetsége, az orvostudomány és a társadalom igyekszik világosságot csempészni életükbe, sokszor jelentéktelennek tűnő apróságok keserítik a vakok hétköznapjait. Ezekhez tartozik a közlekedési szabályok elmulasztása, amely tízszerte nagyobb veszélyt rejt magában a világtalanok számára. Egy utcára nyíló kitárt alacsony ablak, egy fedetlen, őrizetlenül hagyoa pincenyílás, akna-rekesz (Szabadság-tér), a járdára górt széncsomó .Kossuth Étterem előtt), törmelék, szemét, úton felejtett Száját eltátva ásít a sötét zugban, zsákmányra éhesen... Nem sokáig kell várnia. Halk nesszel közeledik, valaki... Tétova ■mozdulattal egy kéz nyúl ; feléje. A könnyed érintésre lecsap! Az áldozat szabadulni akar. Dehogyis enged a szorításból, ; amikor végre lecsapha- ’ tott, tolvajt fogott. A rabul ejtett Vendel szaki — akit a hatalmas enyveskezűtalicska, vagy más kisebb jármű, az udvarról hirtelen kigör-i dűlő kerélepár, a síkos út és sok! más jelentéktelennek tűnő apró j malomban szabálytalanság veszélyezteli őket 1 ismernek azon . _ _ ... ■ Xtűnődik, hogyan vált az lepten-nyomon. S yon a legna-limént ide rejtett mesze,, gyobb vész, a forgalmas útke-íiZyen veszedelmes portéreszteződés, ahol sajnes, nem f kává?... mindig veszik észre a járdászé-t De ez csa^ eJü pille■»«**.-*-»»§Swars Ilyen gondolatokat éoreszt aj zeit kezét. Ahogy a zs'b- bizonytalanul tapogató fehér bot} badás enged, jelszisszen az útjukra siető, emeberek kö-X^ú'halmában. A vér is. z«. A hiva.í.On ,ú, Uí„ lendő emberi kötelességek szr-X^ ezt a so\ lim-lomo', kentették a rendőrfőkapitányságj7iáí nem elbuktam, dokközlekedési szakembereit, hogyí lor úr! — adja az ártatfigyelmességükkel mindenütt meg-|j£‘ ^Ikozih A" °'" szüntessék a veszélyt rejtő utcait A ^ doigozói szabálytalanságokat. A nem látó azonban halk kuncogás280 ember több figyelmet, meg-'sál hajolnak az esz érértést. kár azoktól, akik látnak.} gavadok felé, amikor haSokszor eavetlen fisvelmézt-tóltalmas Pályába bugyo- ^caszor egyetlen nByeimezt.t-Hiáu kezét meglútják. szót, néhány lépést csupán, ügyel yendei szaktárs vtlaennyit nem sajnálhatunk egy-* mit megneszel a nagy mástól? szótlanságból. Visszamegy az orvoshoz, kiíratja magát, úgy sem tud dolgozni... Amint behúzza maga mögött az ajtót, harsány kacagás vegyül a gépek zenéjébe. Az olajos, poros arcú munkások felszabadultan, véget nem érő vidámsággal nevetnek. Az öreg Halasi bácsi — a tatarozó részleg dolgozója — a nap hőse. Újra és újra el kell mondania a történteket. — Tudjátok, az imént idejött hozzám Szimcsák szaktárs azzal, nem adnám-e kölcsön a mesze- lömet, mert ma szeretné tz új háznál az utolsó, simításokat elvégezni. Igaz, hogy én is hasonló szándékkal hoztam el hazairól — dehát ha neki sürgősebb, miért ne szerezzem meg ezt az örömöt, nem igaz? „Odaadom, persze, hogy odaadom! Csak vigyázz rá vagyon, mert ilyen me- szelpt nem igen lehet kapái mostanában!“ — kötöttem a lelkére. Ezzel ebben maradtunk. Ö is ment a dolgára, én Halasi bácsi mesélés közben jókorát szusz- szánt, húzza az időt, élvezi a nagy várakozást, ravaszul fokozza a hatást. — Egyszeresük, az ég tudja miért, eszembe jutott a meszelő. Kimentem megnézni, helyén van-e? Sejtésem ném csalt... Hogy a fránya vigye el! Hát éppen erre fájt valakinek a foga! Kezdtem kutatni, keresni, pedig hát nem szívesen kotorászok a mások holmija között... A kapun ki nem ment senki! Aztán meg, tudjátok, hogy az öreg Jani bácsi szemét nem kerülné el, ha valaki ki akarná vinni... Kevés ilyen portás van az országban! Egyszóval, minden fáradságom eredményleien maradt. Ügy gondoltam, egye fene, legyen vele boldog, aki elvette! Megint körülhordozza tekintetét diadalmasan a hallgatóságon. Jobbról, balról sürgetik, mire akkurátusán folytatja... Ahogy jövök ‘viszszafelé a műhelybe, az egyik kis lyukban, jó mélyen a sötétben megtapintom az én drága szerszámomat! No, megállj! — gondoltam magamban... Kivettem szépen a meszc- lőt és helyére tettem a palkányfogót. Nem mertem szólni nektek, hiszen nem tudhattam, ki a fe tes. Vártam ez eredményt. És látjátok, nem is solzat kellett várrá! ■ A feszült figyelem felenged és a műhelyben ismét hétrét görnyedve kacagnak, hahotáznak a szaktársak. Eltelik jó pár nap, mire Vendel barátunk ismét munkaképes. A szaktársak nem bántják — megkapta, úgyis a magáét! — Ügy tesznek, mintha elhitték volna az együgyű mesét a véletlen „balesetről'1. Különösen az idősebbek részéről mutatkozik ez a tapintat. A fiatalabb nemzedék azonban nyughatatlan. Ügy rendezik a dolgot, hogy a patkányfogó Vendel szaktárs útjába kerüljön unos-úntalan. Közben oldalvást sunyi- tanak rá. Vendel azonban nem akar mégegyszer „elbukni“. Amikor úgy gondolja, nem látják,, nagy hősiességgel óvatosan megfogja, a patkányfogót és clteszi láb alól. Ki nem állhatja ezt az utálatos portékát azóta-, amióta ic,rj megcsúfnlta- És ilyenkor a malom dolgozói kuncogva, vidáman ' hí jóinak szerszámaik fölé. —Sebőké 3
