Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-15 / 243. szám

4

(tPtrrM A 4 HORST 4 A

1958. OKTÖBEK 15, SZERDA

A vásárolna menyi áruház felkészült az őszi és téli csúcsforgalomra

A vásárosnaményi áruház megyénk legnagyobb szövetkezeti üzlete. Még nagyobb a jelentősége a naményi járás viszonylatában, mert a járás iparcikk-forgalmának mintegy felét bonyolítja le. Az áruház dolgozói azért nemcsak a helyi, hanem a környező községek lakosainak igényét és szükségleteit is figyelembe veszik az áruk megrendelésénél.

A vásárlók igyekszenek követni a rohamosan fejlődő divatot, s valósággal ösztönzően hatnak az áruk választékosságának, minőségének és mennyiségének helyes kialakítására. Nem véletlen, hogy amíg a III. negyed év elején az árukészlet nem érte el a hatmillió forintot, addig a negyedév végén már meghaladta azt. Különösen nagyot ugrott a cipő- és a divatcikkek készlete. Például: a cipőáru értéke több, mint más- félszeresére emelkedett. Mindez azt bizonyítja, hogy az áruház igyekezett és igyekszik ma is felkészülni az őszi és téli árufogalomra.

Van már műbőr és ballon kabát

Az áruk választékosságára és a divatra való felkészülésnek viszont igen jó bizonyítéka az, hogy amíg például műbőrkabátot, esőkabátot, ballonkabátot csak elvétve lehetett kapni az elmúlt esztendőkben, ma elegendő meny- nyiségben és minőségben állnak a vevők rendelkezésére. S az áruház mintegy hárommillió-hétszázezer forint forgalmat ért el a legutóbbi három hónapban. A forgalomnak növekednie kell, mivel mind több pénzhez jut a járási lakosság túlnyomó többségét alkotó parasztság.

Vásárosnamény lüktető kereskedelmi életének vonzó hatása a környező községek dolgozóira — már a korábbi években is megmutatkozott. Sajnos ezt nem

akarták figyelembe venni a kis szövetkezetek boltkezelői, s versengtek a nagy szaküzletekkel abból az elvből kiindulva, hogy „minél közelebb kell vinni az árut a fogyasztóhoz”. S megfeledkeztek arról is, hogy vásárosnamény mégis csak járási székhely, s nemcsak vásárok és heti piacok alkalmával keresik fel á járás lakosai, hanem más ügyesbajos dolgaik intézése alkalmával is. S ilyenkor a nagyobb választékkal rendelkező szaküzletekben szívesen szétnéznek és beszerzik szükségleteiket. A naményi szaküzletek — köztük az áruház is — ezt számításba is veszik és figycl- fnük az áruk propagálásánál erre is szintén kiterjed.

ezer forint értékű árut tart. Annak dacára, hogy Vásárosna- ménytól csupán hat kilométerre vannak, árukészletük mintegy kétharmada mégis ruházati és egyéb iparcikkekből tevődik ösz- sze. S még így sem tudnak kellő választékot biztosítani. S amíg az egyik boltjukban háromszázhú^z- háromszáznyolcvan forint értékű női és férfi félcipők már hosszabb ideje „elfeküsznek”, ugyanakkor ezek keresett cikkeknek számítanak az áruházban. Már régen elkeltek volna. Még rosszabb a helyzet Gyürében, Barabáson, IIEnnek tudható be, hogy több környékbeli szövetkezetnél — részben az áruválaszték hiánya, részben a gyenge árupropaganda miatt — kisebb-nagy óbb mérvű árufelhalmozódás keletkezett. Szeretném ezt még szemléltetőbb módon bemutani. Többek közt a nagyvarsányi szövetkezet három kisbolttal igyekszik gondoskodnia mintegy ezerhétszáz fos ■- község ellátásáról. Üzleteiben együttvéve körülbelül: háromszáznyolc vanÁ felvásárlás hírei

ken, Tiszaszalkán és Tiszakere- csenyben, ahol a helytelen árukészletezés miatt a napi közszükségleti cikkekből nem mindig tudják kielégíteni vevőiket. Ebből is eredt az, hogy például Ti- szakerecsenyben az aratás idején nem volt elegendő liszt.

Helyes profilírozás és új cikklista

A tűrhetelen helyzeten — a felsőbb irányító szervek segítségével

— már eddig is igyekeztünk változtatni, és nem állunk meg félúton. A boltok profilírozása és új cikklistájuk helyes kialakítása nagyban megkönnyíti ezt. Bízunk benne; hogy az érintett kis szövetkezetek választott vezetősége és tagsága egyetért jószándékunkkal és a központi utasítások végrehajtásával, melyek elsősorban nekik hoznak hasznot a házhoz. Igen sokat sarkaltak már bennünket amiatt is, hogy amíg több ezer forint értékű áru ott fekszik az üzletükben, a napi cikkeket meg nem mindig tudják beszerezni. Már eddig több mint másfélmillió forint értékű elfekvő árut mozgattunk meg járásunkban, melyek jórészét a Vásáros- nsményban létrehozott „Leértékelt áruk boltjá” és a szaküzle- tekbén árusítjuk S ma már ezek helyett a kis boltok közszükségleti cikkeket árusíthatnak

— vevőik örömére.

Tehát a járás dolgozói a naményi szaküzletekben, — s így az áruházban is — nyugodtan megvásárolhatják téli ruházati cikkeiket és más áruféleségeket. Van miből válogatniuk. Arra pedig a jövőben ügyelünk, hogy a környék kis szövetkezeti boltjai a helyi igényeknek, keresletnek és a szövetkezet, anyagi erejének összhangban tartásával alakítsák ki árukészletüket.

Váradi József kereskedelmi felügyelő.

A tagok összcíogásával a beruházások megvalósításáért

A földművesszövetkezet a falusi dolgozók összeíogár sának, áldozatkészségének szüleményeként jött létre. A szövetkezett falusi emberek a megalakuláskor különböző terményféleségeiket adták össze, hogy meginduljon szövetkezetük vérkeringése. A forint megjelenésével pedig pénzükkel is hozzájárultak a közös vagyon gyarapításához, s így mind több szövetkezeti üzlet, felvásárlási raktár és más létesítmény teremtődött meg. Természetesen erősödő államhatalmunk ehhez szintén megadott minden tőle telhető támogatást.

A szövetkezeti tagok — a falu dolgozói — elvárják, hogy a növekvő igényeknek megfelelő szövetkezeti egységekben adhassák el termelvényeiket és szerezhessék be iparcikk-szükségleteiket. Ezért a szövetkezeti hálózat állandó fejlesztése, — új létesítmények építése és a meglévők korszerűsítése — ez egyik legfontosabb feladat. Méghozzá eléggé zsebbevágó! Mert például egy korszerűen megépített vegyesbolt mintegy két-háromszázezer forintba került. A megye szövetkezetei ez évben csaknem huszonnyolcmillió forintot ruháztak be. Ebből számos új középülettel gazdagodtak a falusi utcák. Csak a csengeni körzeti szövetkezethez tartozó hat községből például háromban építenek új üzletet és egy milliókat érő almatárolót.

A szövetkezeti tagok többsége nemcsak elismeréssel szemléli az új létesítményeket, hanem tevékenyen segíti is tanácsaival, részjegy-jegyzéssel, társadalmi munkával, építőanyag felkutatásával és még számos módon. Az áldozatkészség jó példájával találkozhatunk Nyírbélteken. A községben félmillió forint értékű építkezés folyik. A tagság csak az elmúlt három hónapban majdnem tizenötezer forint értékű részjegyet váltott. Még több a szívességből végzett társadalmi munka. Dombrádon, Tímáron, Győrieteken és más községekben sem szégyenkezhetnek a tagok. Forintjaikkal jelentős részt vállalnak a köz javára folyó munkából.

Jónéhány szövetkezet azonban valósággal távoltartja tagjait a szövetkezeti építkezésekbe való beleszólástól, az erkölcsi és anyagi hozzájárulástól. A választott vezetőség és a hivatali apparátus nem veszi igénybe segítségüket. Többek között Oíehértón körülbelül háromszázezer forint értéket kitevő építkezés folyik. Mintegy hatvanezer forintért cukrászdát rendeztek be az egyik helyiségben! De mindezt a tagok tudta és hozzájárulása nélkül — jóformán állami hitelből. Legalább is a legutóbbi negyedévben egy fillér részjegyértéket sem fizettettek be a tagokkal. A máriapócsiak, lónyaiak, csaholciak, aranyosapátiak, szamosszegiek sem nagyon dicsekedhetnek. Építkeznek, építkeznek, de csak az állam zsebéből. Vagy ez a könnyebbik megoldás a választott vezetőség és a hivatali apparátus számára?

A hetekben állították össze az 1959. évi beruházási keretet. Közel negyvenmillió forintra rúg. Vajon hány szövetkezetnél kérdezték meg a vezetők, mit és főleg: miből építsenek? S azt, hogy ki mivel tudna segíteni? Vagy ismét csak az állam forintjaira számítanak? Ha nem kapják meg, a felelősséget persze majd a felsőbb szervekre hárítják a korszerűtlen boltért, a rogyadozó felvásárlási raktárért, a kilyukadt pálinkafőző-üstért, stb.

A falusi szövetkézét az ott élő tagoké, s elsődlegesen az ö javukat szolgálja. A tagok zöme ezért nemcsak elvárja, hogy kívánságaiknak, igényeiknek megfelelő legyen a szövetkezetben minden, de mernek áldozatot is vállalni érte, mint annyi sokszor fennállásuk óta. A választott vezetőség és a hivatali apparátus merjen hát támaszkodni a tagság áldozatvállalására és azt becsülje is meg.

Varga-Kerékgyártó.

Találnak kiutat a levelekiek

A szövetkezetek közel négy és félezer súlyvagon burgonyát vásároltak fel a legutóbbi negyed-; évben. Ebből mintegy kilencszáz; sulvvagonnal exportállak. Már szeptember hónapban hozzákezd-; tek a burgonya téli tárolásra való átvételéhez. Több mint nyolcvan gúly vagonnal vásároltak meg, hogy a tömegével felkínált burgonya átvételét megkönnyítsék, illetve minél több termelőt tudjanak pénzhez juttatni.

★

Zöldségfélékből mintegy kétszázhetvenkét vagonnal vettek át a szövetkezetek az utóbbi három hónapban. S ebből legalább ötven vagonnal exportáltak Csehszlovákiába, az NDK-ba és Lengyelországba. Nagyon szívesen vásárolták a Kálinkéi paprikát, a, fajtiszta Csányi görögdinnyét és az uborkát.

E negyedévben közel ezer vagon vegyes zöldséget akarnak felvásárolni a szövetkezetek és a MÉK.

★

As aJmasziiret nagy szezonja már korábban elkezdődött. Mind több termelő kínálja fel áruját eladásra. A szövetkezetek mér közel négyszáz súlyvagonnal vettek át, s ebből több, mint ötven súlyvagonnal a Szovjetunióba és Csehszlovákiába exportáltak.

★

A termelők majdnem kétszáz- Btven súlyvagon vegyes gyümölcsöt adtak át a szövetkezeteknek A zömét a szilva teszi ki. A felvásárolt vegyes gyümölcsből lizenhat vason került exportálásra« :

A leveleki állomástól a községbe menet ámulva néztem a mintegy kilométer hosszú kö- vesút két oldalát. Ott, ahol 1948- ban a szél szabadon nyargalász- hatott, most egymást érik a palás, cserepes és nádtetős házak. 5—6 meg éppen most épül. Megkérdeztem egy szembejövő, ki- düllesztett mellű, bajszos parasztembert.

— Megmondaná-e bátyám, hány ház épült a falujukban 1945 óta?

— Biz’ azt ne.m tudom — vakarta meg a fejebúbját — de annyi szent-igaz, elég sok.. mert nemcsak ebben az utcában, hanem a falu minden részén építettek. Amondó vagyok, tessék megkeresni a tanácselnököt — igazított útba — annak tudnia kell.

Nem kellett addig mennem. Rózsa Mihály elvtárs, a szövetkezeti ügj vezető feje valósággal kalendárium. Hanta; kibökte a szövetkezet irodájában, hogy negyvenhét új házat építettek a községben. Minden hatodik család új otthonban szövögeti terveit, hányj a-vet:

meg örömeit-gondjait. Talán a;, új házaknál is több a csinosított, nádtetősről cserép, vagy

palatetősre átépített lakóház. A levelekiek többsége nem is panaszkodik és éli megszokott, mindennapi életét. Azonban a földművesszövetkezetiek azon „studíroznak”, hogyan segíthetnék-hozzá .a falut még jobb, gondtalanabb megélhetéshez. — Mert ők bizony nincsenek megelégedve az előrehaladással.

Az ügyvezetővel és Orosz György agronómussal össze is szedtünk néhány kézzelfogható számadatot. A falu minden lakosára másfél kh. föld jut, ennek is fulóhomok az egyharma- da. Jó, ha nagyritkán meghozza az öt-hat q rozsot. Másból sem sokkal többet terem. Számos egyéni gazda változtatni akart ezen a korábbi években és tsz-t alakítói . .

Az ellenforradalmárok 1950 őszén- verték szét ezt a Isz-t, és a termőre forduló harmincöt holdas gyümölcsös': is kipuszlí- tották. Ma alig száz hold szőlője van a községnek. A kertekben sincs sok . gyümölcsfa. Az egy főre eső kevés föld, az alacsony színvonalú termelési kultúra és terméshozam nyomja is a lakosságot. Több, mint százö.vénén az iparba való vándorlással keresnek kiutak Köztük Csontos János és Szabó Béla hét-hét holdas gazdaemberek is. Pedig csalc négyed-ötödmagukat Lrt- iák cl.

Az a szerencse, a termelők többsége a földben keresi a megélhetést: A rozs, kukorica, búza melle't cukorrépát, dohányt, csillagfürtöt és más. „pénzes növényt“ termelnek, űr Fodor Péter kílencholdas gazda ezerkétszáz ölön csíráztatott burgonyát termelt, s majdnem nyolc darab ezrest vágott zsebre érte. Es még jópár szekér répát szedett fel ugyanarról a területről.

— Kevesen követték péld ..it — magvarázta Rózsa elvtárs. Csak háromszáz mázsa új burgonyát vettünk át a hozzánk tartozó három község termelőitől. Azért annyit elértünk, hogy Le. t lakon tizenkét kis- és középparaszt tíz hold saját földön új burgonya termelésére alakítóit társulást; .Szarvas János nyolcholdas dolgozó parasz'ot választották meg elnöküknek. Az őszön közösen szerzik be a vetőmagot, s télen elsajátítják a csíráztatott burgonya szakszerű termesztésének módjait és tavasszal hozzálátnak a munkához. Úgy tervezik, s burgonya kiszedése után száznapos kukoricát és más véleményt vetnek a földbe.

Ez csak egyik niódj'a a

kiút-keresésnek. A többtermelésre való szövetkezés a harminchét tagú gyümölcstclepítési

szakcsoport éietrehívásáhan Is megnyilvánul. A szakcsoport tagjai ifj. Papp Ferenc hét. Juhász András tíz, és Zajác Ferenc kétholdas gazdákat bízták meg az irányítással. A legtöbbjüknek van szőlője és így értékelni tudják a gyümölcstermelést.

— A huszonöt hold futóhomokra már megrendeltük a facsemetéket — világosított fel az agronómus. — Kétéves, koronás Jonathánokat és porzóka1 kértünk. Felét a tagok, felét pedig az állam állja... Az ültetés előtt leszántjuk a földet és közösen, nagyüzemi módra telepítjük be. így később nagy gépekkel is gondozhatjuk a fákat. A tagok keveset értenek a gyümölcsfák kezeléséhez, ezért a télen szeretnénk néhány legfon. tosabb fogást elsajátíttatni..:

Ha lassan is, de érlelőd i? az emberekben, miként termelhetnének olcsóbban és többet a sivár leveleki homokbuckákon. Vannak, akik egyénileg, s még többen vannak, akik az összefogás útját választva keresik boldogulásukat. Az utóbbiak nemcsak a mára, hanem a jövőre is gondolnak, és éppen ezek lesznek a község felemelkedésének bátor és megbecsült úttörői;

Varaa Gyula

Akiknek a nyakán marad az áru