Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-30 / 256. szám
KELETM AGYAKOR«/AG 1958 OKTÓBER 3«. CSÜTÖRTÖK Friss élmények amelyekből megtudjuk, hogyan mentették meg több olajbányász életét a komszomolisták, Továbbá megismerünk néhányat a szovjet fiatalok hétköznapjaiból Itt ülünk sze-mtől-Szern b- egy barátságos irodában és bon lógatjuk a színes élménytarisznyát. A szemközt ülő fiatal fiú szavai a legkedvencebb élményeknél szinte hangtalanul hullanak, csak a szája mozgása e* a szeme árulja el, hogy ebben a pillanatban messze, nagyon messze jár. Túl a Kárpátokon, Kievben, Moszkvában, vagy ép pen az olajvárosban: Bakuban. S amíg néhány pillanatra az élménynél időzik Bállá Tibor, a nyíregyházi Fűszer Nagykeres kedelmi Vállalat dolgozója, futtában bemutatjuk. Alig három hónapja tért haza Moszkvából, zsebében vörös diplomával. Négy évi kemény, kitartó tanulás után, kitűnő minősítéssel végezte el a Plehánovról elnevezett népgazdasági főiskolát. Az iskoláról csak annyit, hogy a „cári-fenség“ idején hétszáz bankár és kereskedő finom ruhákba bugyolált fiacskája sajátította itt el a kereskedés és gazdálkodás fortélyait. Amikor nyíregyházi barátunk növendéke volt a szovjet iskolának, hétezer munkás- és parasztfiatal szerzett itt képesítést a szocialista kereskedelmi gyakorlatból. Bállá Tibornak né§y hosszú esztendő számtalan alkalmat adott arra, hogy megismerje á szovjet fiatalokat. Bátorságukról, ügyességükről és körültekintő illemtudásukról hadd beszéljen ő maga, mint a történetek élő szemtanúja: — Kiev volt az első szovjet város, ahol komszomolistákkal találkoztam — villantja fel az első találkozás emlékét. — Lemaradtam a csoportomtól betegségem miatt, ezért egyedül és társtalanui nézegettem az idegen arcokat a kievi pályaudvaron. Nagyon tanácstalan lehettem. mert hirtelen sok t sz. telettudással a szemükben hozzámlépett két fiatal lány, és megkérdezte, hová szeretnék eljutni. Nagynehezen kinyögtem, hogy a magyar követségre. Néhány perc múlva kocsi fordult az úttestre, legújabb ismerőseim beültettek a kocsiba, ég elkalauzoltak a magyar követségre. De még itt sem hagytak magamra: miután elintéztem a dolgomat még az intézet igazgatójához is elkísértek. Nem hivatalosan te'- ték, hanem csak úgy, barátságból, tisztességből. Ekkor lepett meg tlőször a szovjet fiatalok rendkívül bájos vendégszeretett, szívélyessége .. . Egyet-kettot forgatunk az évek kerekén, és képzeletűn it szárnyán máris ott vagyunk a Káspi-tenger háborgó, tajtékzó hullámainál, az olajváros partján: — A bakui olajmunkások bent ft tengeren, öt kilométerre szivattyúzzák a föld mélyéből a finom olajat. ,-*.z egyik elkalom- mal hirtelen szakadt rá a vihar a tengerre. A „hóra“ a tengerészek, a halászok és olajmunkások veszedelme, végigszáguldori a vizen, felkorbácsolta a sima víztükröt. Pillanatok alatt hatalmas hullámok ostromolták a fúrótornyokat. A tornyokon dolgozó munkások kétségbeesetten kapaszkodtak a deszka- és vasépítménybe. és bírókra keltek az óriási hullámokkal. A parton levők megkövülve szemlélték az élet-halál harcot. Voltak közöttük többen fiatal komszomol s- ták is. Némelyik hevesvérű be akart ugrani a hullámok közé, hogy úszva induljon a szerencsétlenekért. Néhány bátor, jó zan gondolkozású fiú pillanatok alatt bent termett a tengeri motorcsónakban, a „kátyerban“. Csatlakozott hozzájuk egy idős. tapasztalt kormányos is. A komszomolisták öt és fél órát küzdöttek a hullámokkal, míg Sikerült partra vonszolni a bajbajutott olajmunkásokat. Ez az emlékezetes eset tavaly nyáron történt, de most is úgy látom magam előtt, mintha ma történt volna. Igen. A komszomolisták életeket mentettek, szemrebbenés nélkül kockára tették a saját életüket. Pedig nem kötelezte őket erre senki és semmi. Azaz, mint kiderült, mégis: az emberszeretet, a fiatalos önfeláldozás ... Egy nem mindennapi véletlen találkozás el Venedig meg Bállá Tibor elbeszéléséből. Moszkvában történt, egy forgalmas utcán, ahol mindennapos látvány, hogy fiatalok világtalanokat vezetnek át az utca más.k oldalára. Egy ilyen világtalan fiatalemberrel hozta össze a véletlen, akit ő segített át a túloldalra. S közben megtudta, hogy Szergej, a fiatal komszomolis a az ötvenhatos magyarországi eilen forradalomkor Pesten veszítette el látását.' Pesten, az ellen- forradalmárok által lerombolt házakban. Szergej szeretettel és elragadtatással beszélt a magyarokról, akiket sohasem tud ösz- szetéveszteni azokkal, akik őt megvakitották. A világtalan férfi nem adta fel a reményt, orvosai biztatják; ha betartja tanácsaikat, a legújabb szovjet szemészeti eljárással valószínűleg visszakapja látását. Szergej gyógyul, remél és közben tanul, egyetemre jár. és mivel vakon sem írni, sem olvasni nem tud, hallomásból négyes, ötös jegyeket szerez. Most meg akarja tanulni a vakok ábc-ját... / Es hullanak a visszaérnie kezes morzsái. 1956-ban vagyunk, a főiskola, ahol Tibor tanul, készül a műveletlen (szűz; földekre. A moszkvai pályaudvarokról a szerelvények százai futnak ki a messzi vidékekre, ahol két- háromszáz kilométerre található egy-egy település. A komszomolista táborban egy éjjel jajgatásra ébrednek a szomszédok. Egy fiatal asszony küszködött szülési görcsökkel. A táborban riadót „vertek", előállott a kocsi, és már indulni akartak a legközelebbi klinikára. Ekkor rohant lélekszakadva egy kislány. egyenesen a kocsin levő beteghez, egy nagy dunnát cipeit magával. A saját meleg dunna ját göngyölte a beteg asszony köré, amely alól alig pár percé kelt fel.. Az emberszereíet, a vég elen segíteniakarás és felelősségérzet legmegkapóbb példáival állunk szemben. Tibor lassan rákanya rodik saját szakmájára, de gondolatai még moszkvai pillanatokat elevenítenek fel: A mi kereskedelmi embereinknek mondom el a következő epizódot. Az egyik hatalmas moszkvai kereskedelmi vállalatnál dolgoztam — mint főiskolás. Az egyik hideg, esős napon gépkocsival árut szállítottunk. Én elől ültem a gépkocsivezető mellett. Itt nem volt túl hideg, de az áruk felett kifeszített vastag autóponyva a sok nedvességtől átvizesedett Mikor leszálltunk és megnéztük az árut, az árukísérő ott kuporgott fagyoskodva, vastag bundáját ráterítette a féltett árura... Á beszélgetés közben két fényképet húz elő. Egyiken egy szemrevaló lány — mint megtudtuk. már asszony, Tibor felesége — a másikon egy öt és fél hónapos fiúcska nézett vissza. Bállá Tibor Moszkvából nősült. Felesége tanítónő, s már van egy fiúcskájuk is, Jánoska. Moszkvában egy külvárosi villában laktak. Amikor megesküdtek Natasával, a fiatalok valamennyien segítettek a költözésben, sőt: mire észrevették, már le is pakolták a két tonna szenet, amit az intézettől kaptak. A felsége és a kisfia még Bakuban vannak az apósnál, de nem sokáig. Minden percben várják a magyarországi vízumot, hogy a nagy ünnepet, november 7-ét, már Nyíregyházán köszöntsék. Az élménvtarisznva lassan bezárul. Sokat, nagyon sokat lehetne még írni, túlzás nélkül kötetre valót. Annyi bizonyos — ebben földink is megerősített bennünket — a szovjet komszomolisták mindig a munka nehezét fogják minden nagy vállalkozásnál, és minden apró emberi mozzanatnál ott vannak. Tibor barátságosan búcsúzik, majd homlokára csap. és úgy újságolja el, hogy KlSZ-csopor- tot alakítanak a FÜSZÉRT-nél a Komszomol 40. évfordulója alkalmából. A KISZ-csopon sorsát már a városi KlSZ-bizottsá- gon is elegyengették. Az ajtó bezárul, és munkájába mélyed fiatal barátunk, aki nemcsak diplomát kapott Moszkvában, hanem a munkásokkal és a szovjet fiatalokkal együtt dobogó szívet is. (Páll Géza) 4 nép jelöltje Czigler Elek Egyszerű szülők, szegény emberek gyermeke. Apja uradalmi gépész-kovács volt. Mánd községben született. A vasipari pályát választotta, s mint géplakatos tanuló, egész fiatalon megismerkedett azzal a sorssal, amit a múlt rendszer szánt a szegénysorsú, egyszerű származású fiataloknak. Ettől kezdve sorsa összenőtt az egyszerű emberekével és a munkásmozgalommal. A felszabadulás után Budapesten a Ganz-gyárban dolgozott. Munkatársai ekkor is tisztelték becsületes, jó munkájáért, elvhű, kommunista magatartásáért. Majd később a Nyír- madai Állami Gazdaság főgépésze lett. 1956-ban az ellenforradalom idején azok közé tartozott, akik kockázatot nem ismerve küzdöttek a kommunista eszmék mellett. Az állami gazdaság dolgozói és a község lakossága jól ismeri Czigler elvtársat és bízik benne. Tudják róla, hogy jelenlegi felelősségteljes munkája mellett is fáradtságot nem ismerve mindent1 elkövet, hogy lelkiismeretesen elintézze a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Az itt elmondottakat igazolja az a tény, hogy a Nyírmadai Állami Gazdaság dolgozói és Nyírmada lakossága egyértelműen javasolja, hogy az Országházban Czigler Elek elvtárs képviselje területüket. Tudják, hogy olyan ember, akinek meg lehet bízni a szavában s aki lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint fog érdekeikért dől- gozni. Höffer doktor szívből beszélt OKTÓBER 23-ÁN Penyigéa választási nagygyűlést tartottak o. kultúrházban, amelyen megjelent a: megyei és járási tanácstag-jelölt is. A helyi nőtanács jó szervező segítségének eredményességét tükrözte az a tény, hogy a gyűlésen résztvett 230 dolgozónak több. mint felét asszonyok, lányok tették ki. Persze ezt az a körülmény is elősegítette, hogy a gyűlés szónoka Valent elvtársnő volt, a nőtanács megyei bizottságától, akinek előadására érthető okokból kíváncsiak a nők. Meg kell mondani azonban őszintén, hogy ezt az előadást a férfiak is szívesen hallgatták, mert Valent elvtársnő a penyigei dolgozók életéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélt. A FELSZABADULÁSTÓL kezdve például 84 új ház épült a falcban, az eddigi két rádióval szemben ma 76 többlámpásos készülék van. 120 család kapott a népi hatalomtól 964 hold földet, amely egymaga óriási jelentőségű fejlődést, jobb életszínvonalat eredményezett a község lakosságának- Épült két iskola 3 tanteremmel, pedagógus-lakással, kullúrház, tűzoltószertár, 5200 méter betonjárda, mely építkezésekben a laVálasztási előkészületek Rozsályon A rozsályi falusi sportkör versenyzői is részt vesznek a választások előtti kisgyűlések szervezésében. Már eddig is jelentős segítséget adtak a helyi népiront-bizottságnak a felvilágosító munkákban, és a grafikonok elkészítésében. Legutóbb közös megbeszélésen elhatározták, hogy a esengeri járásban s főleg a környező erdőháti községek részére több sportágakban választási versenyeket írnak ki. A győztesek tiszteletdíjat is kapnak a helyi földműves- szövetkezettől és a népfronttól. A verseny kiírását a falusi sportkörökön kívül minden KISZ-szervezethez megküldik. A döntőket ?.ömmel november 2-án és 9-én bonyolítják le. Megkezdték az oStvénykitermeiést nyírieteken A nyírteleki faiskolai gazdaságban megkezdődött a gyümütesfa- í lyányok elállásának szezonja Az idén mintegy 300 ezer alma, körte, szilva, kajszi, meggy, cseresznye, őszibarack, birs-oltványt és dió-csemetét szednek fel a földből és kendik meg az darusítást. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és szakcsoportok igényeinek kielégítésén túl bő választék áll az egyéni termelők rendelkezésére a nyírteleki, kisvárd,ai és nyíregyházi lerakatoköan. Az oltványkitermelést az idén már nagyfokúan gépesítették. A fák kiemelését a gazdaságban előállított géppel végzik és szerkesztettek egy loin hozó gépet is, amivel az oltványok leveleit tá- voiítják el. A száraz talaj ellenére napi 6—7 ezer oltványt emelnek ki, és készítenek elő nedves csomagolóanyaggal letakarva, szállításra. Az eddigi termelés 60 ezer oltvány. kosság 46 000 forint értékű társadalmi munkával segített, de a létesítmények oroszlánrészéhez államunk juttatta a penyigeieket. S mindez még csak a kezdet. A jövő képe még biztatóbb, még kecsegtetőbb a tervek szerint. Nem csoda tehát, ha Valent elvtársnö szavait mindenki figyelmesen hallgatta. Elhangzott azonban ezen a gyűlésen többek között dr. Höffer orvos, járási tanácstag-jelölt hozzászólása is, amelyet szintén érdemes felidézni. DR. HÖFFER elmondotta, hogy 32 éve él ebben a gyarmati járásban. Volt alkalma megfigyelni a régi és a mostani helyzetet. O maga az orvosi egyetem elvégzése után 10 évig volt állás nélkül. Amikor elment állásügyben a- akkori főszolgabíróhoz, az hátratett kézzel fogadta, kezet sem fogott vele, és elzárkózott attól, hogy elhelyezéséről az orvossal tárgyaljon. Állásba való jutása után két év múlva került olyan helyzetbe, hogy kerékpárt tudott vásárolni, s azzal járta a községeket esőben, sárban. Nem egyszer fordult elő, hogy betegei gyomorfájásról panaszkodtak. Megkérdezte tőlük: mi volt a reggeli? A felelet: puliszka. Mi volt az eged? Puliszka. Vacsorára szintén puliszka, vagy málékenyér. Puliszka és málékenyér jutott akkor nagyon sok családnak, de olyan is akadt szép számmal, akinek olykor még ez se jutott. Milyen a helyzete ma az orvosnak? Mire kikerül az egyetemről, készen várja az állás, sőt nem egy orvosi hely betöltetlen ma is. Régen a községházán primitív körülmények közt folyt a rendelés, ma jól berendezett tendelőszobákban folyik. Ma nem kerékpáron és gyalog járja az orvos a községe-t két, hanem saját gépkocsival. mint dr. Höffe-,■ is. Ha nem tudja a beteg kivárni a mentőt, saját kocsiján szállítja be a kórházba a beteget. Mindez és sok egyéb jó dolog csakis a szocialista rendszernek köszönhető — mondta dr. Höffer. A GYŰLÉS UTÁN az úttörők virágokkal köszöntötték a jelölteket és a választók megvendégelték őket. Ezzel kapcsolatban meg. jegyezte dr. Höffer: régen ez is megfordítva történt, a jelölt fizette a kortes-vendég költségeit, ma a választók figyelmeskednek, s ezzel is kifejezésre juttatják, hogy bíznak benne, ragaszkodnak hozzá és valóban saját elhatározásukból jelölnek, akit akarnak. Ez igazán jólesik a jelölteki szívének... (Za) 2
