Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
2 KELFTM AGY A BORS* AG 1958. OKTOBER 29, SZERDA Benkei elvtdrs a her If eszi dolgozók között (Foiy tatás az 1. oldalról.) Práter Szabolcs, árvaszéki elnök, dr Röppel Sándor főszolgabíró, Szohor Pál polgármester, dr. Pika Tibor földbirtokos és hasonlókból állt mind a 20 fő hivatalból kinevezett tag. Az 57 választott tag nemkülönben: 2 főpap, 5 mágasrangú tisztviselő, 15 földbirtokos, mint például dr. Csicseri Orosz Sándor 6000 holdas, Genest Károly, báró Vay Miklós stb. 2 katonatiszt, 13 közigazgatási tisztviselő, bankárok, gyárosok, kulákok stb. Hol van itt egyetlen munkás, vagy dolgozó paraszt? Kiket képviseltek ezek? Íme, ezeket a forradalom söpörte el, s akik visszahozzák őket, azok ellenforradalmárok. — Forradalom az, hogy ma az országgyűlésben és tanácsainkban munkások, dolgozó parasztok és értelmiségi dolgozók vannak. Megyénkben például a tanácstagok összetétele így oszlik mag: 8278 tanácstag 10.7 százaléka munkás, 67.2 százaléka tsz-tag és egyénileg dolgozó paraszt. 5.5 százaléka értelmiségi, 16,6 százaléka alkalmazott és egyéb. Ez a változás forradalmi változás; ami 1956 októberében a tanácsok ellen irányult, az ellenforradalom volt. 1930-ban 2 millió mezőgazdasági dolgozó 40 százalékának egy talpalatnyi földje sem volt, további 25 százaléknak 5 holdnál kevesebb földje volt. Megyénkben az összlakosság 77.3 százalékának nem volt földje, pedig ők művelték meg. Ezt az állapotot változtatta meg a felszabadulás. 5.6 millió holdat osztottunk szét a nincstelenek közt. Ez forradalom volt. A felszabadulás előtt sokan málékenyérrel sem tudtak jóllakni. Most igaz, hogy a sütőüzemek kevesebbet sütnek, mint korábban, de nem azért mert nincs liszt, hanem mert több más tartalmasabb élelmiszert vásárolnak a kenyér mellé. Ismeretes, hogy régen milyen nagy volt a munka- nélküliség. Soknak az volt a gondja, hogy bekerül-e a cséplocsa- -patba, kibírja-e ciberelevesen, ve- zeshagymán a nehéz aratási munkát. Muszáj volt kibírni. Ma nincs munkanélküliség, egyre nő a családok életszínvonala. Régen gyakran egy pár csizmában járt a esalád apraja-nagyja, a kisfiúk kantusban jártak. Van-e változás itt is? Ezt bizonygatni se kell. Ma a ruhagondok úgy keletkeznek, hogy ezt, vagy azt a ruhadarabot már nem lehet kapni a boltokban. Benkei elvtárs a továbbiakban összehasonlítást tett a házasság- kötések közt, a fiatalok elindulása közt, bútor, házépítési, iskoláztatási, egészségügyi, kulturális viszonyok között. — Megyénkben — mondotta — 1945 előtt minden 100 emberből 16 analfabéta volt, a fehérgyarmati járásban 38. Ma keresni kell írástudatlan embert. 1.945-ben 878 tanterem volt, ma 1640, háromszorannyi tanító és tanár neveli, tanítja gyermekein-i két, mint 1945-ben. Ha sírt a gyermek, szenesvízzel locsoltuk meg, hogy levegyük róla a szemverést, pedig csak bélhurutja volt. De a nagyobb baj az volt, ha a tehén beteg lett a sokgyermekes családoknál, mert gyereket még csak ád az isten, de mi lesz. ha a tehén elhullik...? — .Ma már hol Vagyunk ettől?! 8500 emberre jutott egy orvos, ma 4500 emberre jut. Tüdők rhá- zak, szanatóriumok gyógyítják az egyre kevesebb számú tüdőbeteget.” 1945 előtt ismeretlen volt megyénkben a szülőotthon; ma már ebből is van jónéhány. Az ingyenes orvosi kezelésben részesülők száma sokszázezerrel megnövekedett. Az orvosságot nem csak előírja az orvos, hanem ki is tudják váltani a családok. D- vitamin injekciót ad az orvos az újszülöttnek, hogy jobban fejlődjék. — Régen problémát jelentett a, fiataloknak a báli belépőjegyek megváltása is. Nem egyszer a legénynek csak úgy volt pénze egy kis szórakozásra, ha lelopta az apja padlásáról a félzsák búzákat, A nincstelen zsellér legényfia azonban még ezt sem tudta megtenni, mert honnan lopjon, ha nincs? Ha bejutott nagynehe- zen, viseltes ruházatában nem merte felkérni a nagygazda lányát. Könnyen megkaphatta volna: „Mit akarsz, te kis kódis?!” Ma egy kicsit fordult a világ itt is. Ma sok kulák. nagygazda lánya szívesen elmenne táncolni a béres fiából lett traktorossal, tanácselnökkel, katonatiszttel, tanárral — ha felkérné. Ha ezeket meséljük gyermekeinknek, sokszor úgy vélekednek, hogy régen volt, talán igaz sem volt. Pedig még különb dolgok is voltak. Nem szörnyű visszaemlékezni például arra, hogy a mi szorgalmas, találékony népünk nem tudott munkát találni ebben a hazában? Amint József Attila a munkásköltő írja: „Kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk .:.“ kenyeret keresni. Valóban tántorogtak az éhségtől és a szégyentől, pedig nem nekik kellett volna pirulniok, hanem a sok kegyelmes úrnak, akik kormányozták az országot. Ma nem nyomorog a nép és van költőpénzük az embereknek, a fiataloknak szórakozásra is. Ebben a megyében régen egyetlen kultúrotthon sem volt, ma 130 van és 64 újabb kul- túrház építését kezdték el ebben az évben. 2 könyvtár volt, ma 275 van. 19 mozival szemben ma 236 szórakoztatja megyénk dolgozóit. 4000 ezer családnak volt rádiója; ma ötvenkétezret tartanak nyilván. Ezt így lehetne hosszan sorolni. Mindezt a népi hatalom tette lehetővé és ne csodálkozzanak az amerikai tőkések, ha népünk ragaszkodik hozzá. A továbbiakban Benkei elvtárs néhány aktuális nevelési problémával foglalkozva megállapította, hogy ifjúságunk egyrésze nem elég tisztességtudó, ami baj. —. Úgy látszik — mondotta — hogy az ölükbe hullott szabadságot és érvényesülési lehetőségeket rosszul értelmezik. Türelmetlenek, mindent azonnal akarnak, sőt nem egyszer fölényeskednek is. Ezen azonban lehet változtam, meg kell nevelnünk őket. Ebben fogjon össze a szülő, a felnőttek, az iskola, a társadalom és mindjárt fog mutatkozni az eredmény. Ifjúságunk nagyobb része azonban — hangsúlyozta Benkei elvtárs — derék, becsületes és fegyelmezett. Igaz, hogy ez a fegyelem más, mint régen, amikor a szülő félelemből vette rá gyermekét, hogy köszönjön a nagyságos úrnak. Kénytelen volt erre a szülő, mert gyakran elég volt egy kis figyelmetlenség is, hogy munka nélkül maradjon a család. Ez az éhség korbácsának a fegyelme volt. illa öntudatos fegyelem alakul, amely az egyéni és a közös érdek összeegyeztetésében gyökerezik. Az új erkölcs szerint az egyén mindinkább érzi a felelősséget a közösségért és viszont. Ez már nem a kizsákmányoláson,, hanem a munkán alapszik. Másként mennek be ma az emberek a tanácsházára, mint régen a főjegyzőhöz. A főjegyzőtől féltünk, a tanácselnököt tiszteljük, becsüljük és szeretjük. Persze, itt is akad visszás nézet. Például az egyik községben azt mondta egy dolgozó, hogy azért nem szavaz a tanácselnökre, mert ne parancsoljon neki egy béresből lett valaki. Ez helytelen. A tanácselnök ugyanis nem parancsol, hanem az állam rendelkezéseit hajtja végre és a tanács utasítása szerint jár el. Másodszor pedig elavult már az a nézet, amely a vagyon, a foglalkozás szerint mérte az észt és tekintélyt. Ez a régi világban volt divatos. Benkei elvtárs ezután arról beszélt, hogy a gazdasági eszközök és az új technika fejlődésével párhuzamosan gyorsan változnak az emberek. Ma már például a kézivetés kiment a divatból és álta Iában a fárasztó és lassú kézi munka helyett gépek és új technikai eljárások kezdenek uralkodni — Javasaljuk azoknak — mondta — akik úgy vélekednek a falu fejlődéséről, hogy „nem fog az menni, nem való az a magyar parasztnak”, hogy használjanak továbbra is faekét és vessenek kézzel, ha úgy tetszik. De csak azok vélekednek így, akik még nem látják eléggé a fejlődést. Le het-e afelől kétség, hogy a traktorszántást egyre jobban becsű lik falun, egyre jobban teret hódít a kombájn, az aratógép, stb. Mindezeket azért teremti meg népi államunk, hogy a gépek dolgozzanak, tegyék könnyebbé parasztságunk munkáját, életét, és egyre többet termeljenek. Ez államunknak és parasztságunknak is érdeke. Nem lehet az ina már, hogy a városban modern automata gépgyárak legyenek, ugyanakkor a faluban mindörökké megmaradjon az ökörfogat. Nem lehet az. hogy amikor földünk körül már három szputnyik is kering mi pedig továbbra is csökönyösen * kézi darálót erőltessük a falura. — Mindezek mutatják, hogy az új, a haladó: forradalom, a régi visszaállítása pedig: ellenforradalom. Pártunk és kormányunk intézkedései Benke: elvlárs a továbbiakban pártunk és kormányunk fontosabb intézkedéseit ismertette, amelyeket a dolgozók érdekében tett. Számos bérrendezést hajtottunk végre, melynek nyomán 1957-ben a bérből és fizetésből élő dolgozók jövedelme négymil- liárd 300 millió forinttal emelkedett. Megszűnt a kötelező beadás, a kötelező tűz- és jégbiztosítás, új felvásárlási rendszert vezettünk be. intézkedés szüléiéit a törvénytelenül megvont nyugdíjak rendezésére. Rendeződött a kisiparosok, kiskereskedők több jogos kérése. Egyszerűsödött az adminisztráció az állami igazgatásban és a gazdasági vezetésben. A gazdasági intézkedésekkel és a szocialista országok segí's'égévei elkerültük az inflációt. Mi hálásak vagyunk a szovjet népnek és a többi szocialista országnak a segítségért és azon leszünk, hogy kölcsönös barátságunk még tovább Wteöjjjéfc. Boré n bafírtvágrs a magyar népnek, az egész haladó emberiségnek szüksége van. Pártunk és kormányunk a szocializmus további építését tűz e ki célul. A szocializmus felépí tése érdeke a munkásnak, dől gozó parasztnak, minden dolgozó rétegnek. Nincsen egyetlen olyan réteg sem hazánkban, melynek ne lenne lelkesítő perspektívája, jö. vője. Benkei elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta: — A szocializmus felépítéséhez nagy népi, nemzet: összefogásra van szükség. Ezt testesíti meg és segíti megvalósítani a Hazafias Népfront. E mozgalmon beiül is a munkásosztályé a vezető szerep. Ez nem is lehe. másként. A munkásész'ály volt a felszabadulás előtt, is a magyar nemzeti érdekek és a nemzeti függetlenségi harc igazi képviselője. A levitézlett uralkodó osztályok tagjai támadják a munkáshatalmat, ők fecsegnek függetlenségről. amikor közismert tény, hogy ők adták el az országot az imperialista hatalmaknak. Támadják a Hazafias Népfrontmozgalmat is, mert tudják azt, hogy a népi összefogás mindenkor a haladás érdekében történik. A reakció most szóváteszi, hogy miért nincs Mgyarországon többpártrendszer, mert csak akkor lehetne választani“. Mi azt mondjuk. nincs szükségünk többpártrendszerre. 1956-ban hetven féle párt alakult ebben az országban, de köztük csak egy volt olyan, amely a dolgozó nép érdekeit védte: az MSZMP. A többi pártok a koncon marakodtak, és nem a népet képviselték a múltban sem, most sem tették volna ezt. Talán rádöbbentek volna arra, hogy évszázadokon át nyúzták a népet és ezt jóvá akarták tenni? Farkasból nem lesz bárány, kutyából nem lesz szalonna. Tudjuk mi azt, hogy egyesek miért követelik a többpártrendszert. Azért, hogy a munkásosztályt a hatalom megosztására bírják, ami a proletárdiktatúra feladását jelentené. Azt mondják, nálunk nincs demokrácia. Igaz, hogy vannak, akik számára nincs, de a nép milliói élvezik és egyre jobban élnek, a szocialista demokrácia lehető-. ségeivel. Ma nálunk hat és fél ■ millió ember választ. így volt ez régen is? Közel sem, hiszen Hor- thyék korhatárhoz, iskolai végzettséghez. egyhelyben való lakáshoz, vagyoni állapothoz és egyéb előírásokhoz kötötték a választójogot. Ragyogó jövő áll előttünk Benkei elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy dolgozó népünk egyre jobban él a részére biztosított széleskörű demokráciával, országgyűlésünk és helyi tanácsaink is híven betöltötték feladatukat az ellenforradalmat követő két esztendőben. Tanácsaink önállósága mutatkozik meg például a községfejlesztés megtervezésében és végrehajtásában. Ebben az évben megyénk községei több mint ötvenmillió forintot fordítnak községfejlesztési alapból életük szebbé, otthonosabbá tételére. Benkei elvtárs a továbbiakban hároméves tervünk főbb célkitűzéseit ismertette. — A tervezett hat százalékos életszinvonal-emei- kedést előreláthatólag túl fogjuk teljesíteni — mondotta. Az állam orvosolja sok nyugdíjas jogos sérelmét. mely mintegy 300 ezer embert érint az országban. Három év alatt 110 ezer lakás építését irányozta elő kormányunk. Készül tizenötéves lakás- építési tervünk is. A parasztság egy főre jutó reáljövedelme négy százalékkal lesz magasabb 1960- ban a mostaninál. A műtrágya- gyártás háromszorosára emelkedik. 3500 új tantermet építünk és újabb kétszázhúsz községet kapcsolunk be a villanyhálózatba. A szocialista ipar termelését három év alatt 22 százalékkal növeljük. Országosan 32 milliárd forintot ruházunk be. Nyíltan és őszintén megmondjuk, hogy % mezőgazdaságban is tovább építjük a szocializmust. Következetesen fogunk dolgozni azon, hogy a falu dolgozó parasztjai rálépjenek a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára. De kijelentjük, hogy ebben a nagy történelmi munkában szigorúan betartjuk és betartatjuk az önkéntességet. Megyénkben jelenleg 275 mezőgazdasági téesz működik, közel 89 ezer hold földön. Van íiz>-n négy termelőszövetkezeti csoport, 108 szakcsoport és társulás.A mezőgazdaság össztermtlését három év alatt 12 százalékkal kívánjua növelni. Ezen belül a növénytermelést tíz, az állattenyésztést pedig 14 százalékkal fejlesztjük. Az állam a tervek megvalósítása érdekében messzemenő segítséget nyújt az egyénileg dolgozó parasztságban is. Biztosítja termelési eredményük növelése érdekében a kisgépeket. nemesített ve őmagvakat, műtrágyát stb. Elősegíti gyümölcsösök telepítését és segít minden olyan társulást, amely nem kizsákmányoláson alapszik. Az ismertetett számadatok mögött dolgozó népünk nagy és áldozatos munkája áll, és mi biztosak vagyunk abban, hogy terveinket túl fogjuk teljesíteni, hiszen ez a dolgozó nép terve, a nép érdekét szolgálja. A hároméves terv végrehajtása kuturált jólétet nyugodt életet jelent. Megyénkben például , három év alatt 153 millió 572 ezer forintot fogunk beruházni, lakásépítésre több mint 23 milliót, egészségügyre köze] 22 milliót, iskolákra, kutúrházakra, könyvtárra több mint 72 mi l e forintot, közkutak építésére közel két és fél millió forintot fordítunk. Ezek tanácsi beruházások. Ezeken kívül a minisztériumok a hároméves tervben megyénkben további 130 millió forintot ruháznak be. Tegyük még jiozzá terveinkhez, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában való részvételünk egy ser ipari üzemünk számára azt jelenő hogy már 1960-ig, sőt azon túl ig el vannak látva munkával. Benkei elvtárs ezután kitéri a nemzetközi helyzet ismertetésére, majd befejezésül ezeket mondotta: — Mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben ragyogó jövő áll előttünk, & az egész emberiség előtt. Történelmi tapasztalat az, hogy a születendő újat sem társadalmi, sem gazdasági vonatkozásban elpusz ítam nem lehet. A rabszolgatársadalmat törvényszerűen váltotta fel a feudális társadalom, ezt a kapitalista rendszer. s jelenleg a szocialista rendszer győzött hazánkban és előbb- utóbb győz az egész világon. A szocializmus 1917-ben még csak egy országban győzött. Az eltelt negyven esztendő alatt a világ népességének 35 százaléka döntött a szocialista rend mellett és a Föld területének 26 százalékát foglalják el a szocialista országok. A szocialista tábor nagy és hatalmas. Békésen akar fejlődni. A mi országunk is a béke híve, a fejlődést szolgálja nemzetközi vonatkozásban is. Ez a politika dolgozó népünk boldogulását, szebb életét tartja szem előtt és azt meg is valósítja. Megvalósítja, mert így akarja ezt dolgozó népünk is. Ezt az akaratát fogja kifejezésre juttatni november 16- án is, mikor minden becsületes, hazájához hű állampolgár szavazatával hitet tesz az eddig megtett út és az előttünk álló küzdelmes, de még szebb jövő melletti