Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-26 / 253. szám
8 KFLETMAGYARORSZAG 1958. OKTÓBER 26, VASÁRNAP, j HUMOR - HBMOE - HUMOR «% Ütközők közzé került Fiú: Máskor is megcsókoltalak már és nem vonaglottál így! Lány: Mert most csalánba ül- tem. A féltékeny férj A veszélyes forduló Kínos párbeszéd Különös íréi módszer Lgy fiatalember bevitte a színdarabját a színházhoz. — Nem is rossz, csak túl rövid! állapította meg az igazgató. Másnap a fiatalember újra ott volt cs lelkendezve nyújtotta át a hosszabb színdarabot. — Hogy csinálta ezt ilyen hirtelen? — kérdezte az igazgató. — Egyszerűen! felelte. — A főszereplőkkel a második felvonásban lejátszatok egy sakkpartit. A szokás hatalma It epek szöveg nélkül Furcsa hívínság Nő; Mit akar folyton tőlem? Férfi: Szeretnék egy pillantást vetni a belső oldalakra is. Orvost vélemény Ápoló: Furcsa ennek a gyermeknek a feje. v Orvos: Mert az anyja megné&t te vele a szputnyikot. L1 gyszer a perzsa sah ? ■*-* sziámi királytól fehér ele- fántot kapott ajándékba. A: uralkodó összehívta országi legbölcsebb embereit és így szólt hozzájuk: — Halljátok, ti bölcsek. Az akarom, hogy ez az elefánt eg) éven belül megtanuljon per zsául. Akinek sikerül megtanítania, annak kincstárnokom a: elefánt súlyának megfeleli mennyiségű aranyat fizet. Ak azonban nem tudja megtanítani, annak hóhérom fejét veszi A bölcsek elsápadtak és dadogva vallották be, hogy képte. lenek a feladatot megoldani, s ezért egymásután börtönbe ke rültek. Végül a legutolsó, ! egyben legfiatalabb bölcs mosolyogva így szólt: — Csak perzsául, hatalma: sah! Csekélység! Miért ne tanulna meg arabul és kínaiul is' És az ifjú bölcset elhalmoztál minden jóval, a sah pedig trónja mellé ültette. Másnap épp akkor lépett k a palotából, amikor a többi bölcset a vérpadra vitték. „Hogyar mertél, 6 testvérünk, arra vál- lakozni, hogy ezt a fehér vad állatot megtanítsd perzsául?” — kérdezte halkan az egyik ha Iá Ír aítélt. Jó kilátások Egy édesanya megdöbbenvi kérdezi a lányától: — Micsoda, te Károlyhoz feleségül akarsz menni? — Miért ne? Van talán kiíogá sód anyukám? — kérdezte a lányka. — Van! Hiszen Károly cg? óriás tehozzád képest! — mondj: az édesanya, A kislány jóízűen felnevet, — Ne félts te engem édes anyám! Majd meglátod* hogy ha marosan milyen kisfiú lesz mel lettem! Rendőrileg engedélyezett átke-, lőhely az italbolttal szemben. — Miért ne vállalkoztam volna? — felelte még halkabban a fiatal bölcs, — van egy év időm rá. Addig sok minden történhet! Meghalhat a sah,- megdögölhet az elefánt, s végül; ha Allah is úgy akarja — még az elefánt is megtanulhat per-! zsául! < ‘ í: Nincs igazam? < ► < • ;; Szomjas torkom egy kis nektárt meginna ;; hopsza lábam, röpíts el a Bácsikba! !! Jut ott pár korty, serkentésül jó zene, 11 ’ minden garat, szem, száj és fül ingere ,:. « > ;; Halló, kérek egy jó dupla feketét, ;; s egy kis konyak, három centes is elég,. ;! Ilyen jó csak mennyei íz, s szag lehet: !; nosza szimplát — s dupla rumot rendelek! Tripla kevert, dupla szóda, szimpla hukk... Gyenge legény, aki ettől is berúg. ;; Bn sem rugóik, csak da-da-da-hebegek ..: ;; No még egy kis szatmárit is beveszek! Még-íze van, hogy a fene megigya! <• De jó ez a ki-kisüsti pi-pia! Ni csak, a pi-pincér ho-hogy tántorog... ;; Se-segítség, a fogas megpofozott! Dűl a csillár, forog a szék, jaj nekem! 11 Mi-mi-minden csu-csupa veszedelem. ! !í Fáj a kezem, reggel volt még lemosva. !!.! s most egy részeg di-disznó letaposta!... ;; Jón az utca, a há-ház nekemszalad . ;; A lábam a nadrágomba beakad .., ;; Ke-re-rendőr, biztos elvtárs, hogy lehet, ! 1 ellopták a kabátról a zsebemet! I ► ;> Pfuj, de részeg, illu-minált a világ, még a bűnös holdvilág is bepiált! Züllött népség, ne-nem ismer lia-határt: aki részeg, mind becsuknám! Hűk. -.. Nahát! * • (Győri Illés György) <yí. kön t/a ám fog részesíteni: a nevem Mark Twain! — A legnagyobb örömmel, Twain úr! — Hót akkor számolja ki gyorsan, mit kell önnek a könyvért fizetnem, ha négy dollár a rendes ár — mondta az író. A könyvkereskedő elővett egy cédulát és gyors számolásba kezdett, aztán halálos komoly képpel válaszolta: — Semmit sem fizet, Twain úr, hanem én tartozók önnek másfél dollárral. Itt van uram a pénz! vább a beszélgetést Mark Twain, — Természetesen! 1— bólintott a kereskedő. — De minthogy az ön kiadójának részvény tulajdonosa is vagyok, ezért még egy extra kedvezményre is jogom van! — Meg fogja kapni uram! — De hogyha megtudja a nevemet, akkor egészen biztosan még egy rendkívüli árengedményben ie — Mennyibe kerül ez a könyv? — kérdezte egyszer Mark Twain, a hírneves regényíró egy new-yorki könyvkereskedőtől. — Négy dollárba, lírám! !— Ez a normális ár, de minthogy én újságíró vagyok, nekem árengedmény jár! — mondta a tréfára mindig kész író. •—1 Magától értetődik! — hagyta jóvá a boltos. — Azonkívül számos híres könyv szerzője vagyok, és ezért külön engedmény is megillet — fűzte to-
