Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-26 / 253. szám

1»S*. OKTÓBER 86, VASÄRNAP KF.LFTMAGYARORSZAG Alkotásaink Kocsord ismét gazdagodott. Elkészült tágas kultúrházuk. Már az épület vonalai is mutatják, milyen szép létesít­ménye lesz Mátészalkának ez az új gimnázium. (Fotó Hammel) Az eleven „szobor” megszó­lalt. B'akult, időszitta kendő­jét kioldotta, alabástrom arcát karjába illesztette, és hátkoz- napiasan zsongó mondatsorai egy-egy életkocka, egy-egy kép­sor előtt bontották le az idő fátylát. A múlt rózsái után ku­tatva minduntalan tövisekre bukkant. — Ügy láttam viszont az ura­mat Munkácson .,. Már nem nézett ram se, nem is szólott, csak feküdt mozdulatlanul... A legmegrázóbb pillanatokat mélyre véste az emlékezés. Egy rezdülésre emelkedik ki tizenöt év távlatából, mintha csali tegnap lenne. Akkor történt az utolsó viszontlátás, egy tábori kórházban a háború, a pusztulás zónájában. Egyedül maradt fiatalon, üdén, altár egy leszakajtott alma. — Ki tudja mit rejteget számára a jövő, ha teljesen egyedül ma­rad. De nem maradt egyedül, ott lüktetett egy kis élet, az elköltözött ajándéka. Elhatároz­ta, történjen bármi, a kisgyer­meknek szenteli a hátralévő éveket.Nem megy férjhez. Gür­cölt szűk esztendőkön, — cipel­te a zsákokat, hol az egyik, hol a másik uraságnál. Erejét, fia­talságát megvámolták a nehéz évek. Ám kitartott e‘ határozása mellett s megmaradt egyíedél alatt az idős szülőkkel. így ko- vácsolódott eggyé a kis család Nyírkércscn, egy szalmaka'apos kis házikóban. Az idős nagy­apa és nagymama még él, pe­dig az élet vihara őket is több­ször megrázta. Az idős asszony tizennyolc gyermeknek adott életet, közöttük négyszer ikrek­nek. Mert másként süt már a nap az almafákra, csak az emléke­zet kalitkája őrzi az emlékeket. Negyvenötben kis földecskét kaptak, az uradalmi lakásból egyszoba-konyhás hajlékot. Dél­előtt a kis földön, délután a dohányszárítóban simítja a he­vesi dohánylapokat özvegy Jáczku Pétemé. Este pediglen öreg anyjával, no és a már ti­zenöt éves Marikával siet a falu fényben fürdő háza felé. Itt székel a falu asszonyainak Jó munkánk tanúskodjék helyi állásunkról! A Nyíregyházi Kordélyos Vállalat tizenhat fuvar elepén lelkesen dolgoznak azon, hogy előbbre vigyék a nagy beru­házások megvalósí­tását. A munkahelyek között november 7- rc kezdeményezett versengés szép ered­ményeket mutat. A vállalat szeptember havi tervét 12-4 szá­zalékra teljesítve 12 százalékos önköltség­csökkentést ért el. \ fuvartelepeken folyó munkaverseny pedig vállalatunk dolgozói­nak, a munkafront- ján tanúsított helyt­állását példázza. A lelkes versengésben jelenleg a tatárdombi fuvartelep áll a leg­jobban. A különböző verseny követelmé­nyének megfelelve 58 jó pontott gyűjtő tek már. Megelőzték ru- dabányai versenytár­sukat, mert azok csak 52 pontot szerezlek eddig. A nyíregyházi fuvartelep dolgozói ;s jó munkát végeznek, de eddig csak a har­madik helyre sikerült jutniok, mert 50 jó pontjuk van. Az élen­járók szép teljesítmé­nye, még lelkesebb munkára serkenti a többi versenytársakat és ez vállalatunk még jobb munkáját ered­ményezi majd. Horváthné. okos gyülekezete a nőtanács Jáczku néni annyira otthoros és beníentcs, hogy nélküle nagyon teszik itt le a garast. — El kell nálunk az okos széd, mint a falat kenyér — mondja közbevetőleg. S ez az oly sokszor egyszerűnek neve­zett falusi néni, ahogy kezdte mundókáját, olyan hétközna- piasan ejti ki az aranyszava kát: — Igaz, igaz, van már villany Kérésén néhány esztendeje. — Még sincs minden házban vilá­gosság. Nem mindig értenek meg bennünket, a mende-mun da, a babona ellenünk van .. Bár — mint újságolta — már hozzáláttak a gyomok irtásá­hoz, hasznos és tanulságos ösz- szejöveteleket, nőesteket rendez­gettek, szóba került sütő-íőző, vagy szabó-varró tanfolyam is Ez mind ügyes és helyén való dolog. Ám hadd jegyezzük itt meg a nyírkércsi asszonyok­nak: ha elfelejtik felhúzni, megáll az óra. Arra gondolunk hogy az asszonyok egészséges érdeklődését, kíváncsiságát a nőtanács folytonosan s átgon­doltan egyengesse minél több és szemléletesebb estéken. Nem ártana a falu nyelvén kis ter­mészettudományi, nevelési és nőket leginkább érintő előadá­sokat rendezni, sőt hasznos filmvetítéseket is alkalmasint a Jáczku néni által is em’ített falusi babona és a múlt ködő­nek eloszlatására. Megjegyezzük azonban a köz­ségben látottak és hal'ottak után több beleszó'ást kellene engedni az asszonyoknak a község bolügyeibe. A pártszer­vezetnek pedig erőteljesebb bi­zalommal támaszkodni Jáczku néniékre, özv. Gyökér Jáncs- néra, mint a nőszövetségben dolgozó falusi kommunista as­szonyokra. (P. G.) Falusi fények A propagandamunka tapasztalatai Tiszadobon MINT MAS KÖZSÉGEKBEN, Tiszadobon is elmondha­tó, hogy lényegesen jobb a pártszervezetek (a községi alap- és tsz-pártszervezet) kapcsolata a falu dolgozóival, mint az elmúlt években. Az ellenforradalom óta a dolgozók bizalma mind kézzelfoghatóbban nyilvánul meg pártunk és kormá­nyunk iránt s ebben nem kis szerepe van a propagandista és agitációs munkának is. Az emberek helyeslik a párt és a kormány intézkedéseit, egyre kevesebb panaszos szót hallani. De ez nem jelenti azt, hogy Dobon minden rendben van és ne lenne szükséges propagandamunkára. Az elmúlt hetek folyamán főleg két területre irányult a községi pártszervezet propagandamunkája: a pártoktatásra cs a választási előkészületekre. E két terület rövid elemzése támpontul szolgálhat arra: mi a jó, milyen módszereket cél­szerű továbbfejleszteni és arra, hogy esetleg mivel lehetne . pótolni a hiányosságokat még jobb eredmények érdekében. A pártoktatási év elején egy marx;z- mus-leninizmus tanfolyam és egy időszerű kérdések tanfolyama indult be. (A Tán­csicsban hasonlóan.) Az indulás általában jónak mondható. Az eddig megtartott fog­lalkozásokon minden esetben több volt a résztvevő, mint a hallgatók szervezéskor! létszáma. Különösen a nők érdeklődése fokozódott, ami főleg annak köszönhető, hogy a pártvezetőség és a Nőtanács veze­tősége között javult a kapcsolat a válasz­tások idején. Sajnos, kevés fiatal vesz részt a pártoktatásban, pedig erre annal is inkább szükség volna, mert a KlSZ-szer- vezetben nem folyik ehhez hasonló okta­tás és legalább is a vezetők és néhány fon­tosabb reszortban dolgozó aktíva számára feltétlenül haszonnal járna ez. Másik probléma a propagandisták munkájában mutatkozik: nem kielégítő az egyes fog­lalkozások színvonala. Ez egyrészt abból adódik, hogy a marxizmus-leninizmus és az Időszerű kérdések tanfolyamának hall­gatóit összevonják, mint legutóbb a Tán­csics TSZ-ben arra való hivatkozással, hogy „az anyag majdnem egy”. Ezzel azonban nem lehet egyetérteni két ckból. 1. Még ha azonos volna is a téma, annak a feldolgozási módja eltérő a kél, formán. A marxizmus-leninizmus tanfolyamon például magasabb szintű, bizonyos alapot feltételező módszerrel, nagyobb igénnyel kell feldolgozni az anyagot, hogy a kitű­zött célt elérje. Ám, ha összevontan törté­nik a foglalkozás, akkor az Időszerű kér­dések tanfolyamának hallgatói képtér­nek megérteni a magasabb szintű elő­adást és haszonhal részt venni a vitában. Ha viszont utóbbihoz alkalmazkodnak, előbbiek nem kapnak semmit. 2. Továbbá az is kifogásolható, hogy a propagandis­ták csak hellyel-közzel vesznek részt a járási előkészítőkön, nem készülnek fel eléggé a foglalkozások levezetésére. I lyen ok miatt legutóbb a községi Időszerű kér­dések tanfolyamának propagandistája el sem ment a foglalkozás levezetésére s az elmaradt. A PÁRTOKTATÁS vonalán tehát nincsen minden rendben s ebbői az követ­kezik, hogy a pártvezetőség ezzel meg­bízott tagja már is tegyen lépéseket és adjon segítséget a propagandistáknak, mi­előtt nem lesz késő. Az egyik propagan­dista arra hivatkozott, hogy elfoglaltsága gátolja a pártoktatással való törődést. Ilyen esetre célszerű lenne megfele'ő he­lyettesről gondoskodni, hogy ne legyenek zökkenők, ne maradjanak el a foglalko­zások, mert nehéz újból megszervezni. Ma még megvan az érdeklődés, tehát érdemes azt kihasználni és a szervezettségre, ellen­őrzésre, segítségnyújtásra nagy gondot fordítani. A jelölőgyűlések megindulása előtt a pártvezetőség a tömegszervezetek vezetői­vel karöltve választókörzetenként agitá­ciós csoportokat szervezett. Mindegyik csoport munkájáért egy-egy kommunis­tát tettek felelőssé. Hogy dolgoztak ezek a kis kollektívák? A fő célkitűzés­ben: a jelölőgyülések sikeres megszerve­zésében és megtartásában tevékenyked­tek, de esetenkint nem tudtak odahatni, hogy valamennyi választó aktívan részt vett volna a gyűléseken. Akadt olyan nép­nevelő, aki maga sem jelent meg kellő időben a körzetben, meg olyan is, aki csak „végig szaladt“ az utcán a gyűlés előtt 10 perccel. Ilyen körülmények közt természetesen nem volt mód és alkalom az emberekkel való meghitt beszélgetésre. Bizonyos, hegy az agitációban is új­szerű módon kell tevékenykedni és Tisza- debon is vannak újszerűén, helyesen te­vékenykedő agitátorok. Sajnos, még sem gondoltak arra, hogy e jó módszereket el­terjesszék. A jelölőgyűlések folyamán nem hívták össze a körzetek agitátorait olyan közös megbeszélésre, ahol például a gyűlések technikai megszervezésén túl­menően agitác:ós érvekkel, a helyileg kialakult legjobb módszerekkel is felfegy­verezték volna őket. Tény és való, hogy Farkas pé.rttitkár elvtárs és a tanács vb-elnök, valamint Szikora elvtárs és néhány más elvtárs közt oszlott meg csüpán a bokros teendők terhe. Az egész pártvezetőség, valamennyi kommunista és a tömegszervezeíi vezetők összességa azonban nem érezte kollektí­von a felelősséget a jó agitációs mun­káért. Pedig csak akkor lehet a párt tö- megkapcsclataiban további eredményekre számítani, ha valamennyi kommunista példát mutat ebben is, ha minden párttag agitál folyamatosan és nemcsak alkalom­adtán. MIVEL A PROPAGANDA és agitá­ciós munka nem kampányfeladat, annak' irányítására, alapos megszervezésére nagy gondot kell fordítani. Ennek irányítása az egyik erre legalkalmasabb — lehetőleg pedagógus — vezetőségi tag kezében össz­pontosuljon. A vezetőség és a taggyűlés azonban természetesen időnkint foglal­kozzon ilyen problémákkal, tűzzön ki fel­adatokat és vizsgálja meg azok végrehaj­tását. Az agiíációs csoportok — azért,1 hogy közvetlenül a választási előkészüle­tek idején alakullak meg a legtöbb he-: lyen — szintén nem kampányjcllegüek„ hanem állandó szerv. Ezért a csoportok* munkáját, összetételét javítani és fejlesz-; teni szükséges. Időnkint célszerű teháti összehívni az agitációs csoportok tagjait; megbeszélésre, megtárgyalni ve'ük ta­pasztalataikat, számonkérni tő'ük a dől-' gőzök jelzéseit, javaslatait, ellátni őket] agitációs érvekkel, ismertetni a dolgozó-' kát érintő határozatokat, intézkedéseket, a tsz eredményeit, különböző bel- és külpo­litikai kérdéseket stb. Ritkábban az sem volna haszontalan, ha az egyes körzeték kommunistái és pártcnkívüli népnevelői értekeznének a körzet speciális kérdései­re'. Többek között például a családlátoga­tások tapasztalatairól. Volt eset például, hogy a népnevelő váratlanul és alkalmat­lan időpontban lepte meg az illető csalá­dot, ami kizárja, hogy meghitt, őszinte beszélgetés» jöjjön létre. Az ilyen látoga­tás tehát célszerűtlen és inkább árt, mint használ. Már pedig az agitációnak erre a formájára is gyakran van szükség, persze mellőzve annak régebbi elavu't vonásait. Viszont szükséges volna feleleveníteni az újszerű módszerek mellett a régen is jó­nak bizonyult egyéb módszereket is. mint a nyilvános pártnap. külpolitikai tájékoz­tató előadás, kisgyülás, szemléltető agitá­ció stb. TISZADOBON TEHÁT megvan a le­hetőség az eddigi jó eredmények tovább- fokezására első sorban a kollektív veze­tés erősítésével, határozottabb szervező munkával és valamennyi kommunista példamutatásával, tgy remélhető gyor­sabb lépes a fejlődés útján a bizalom légkörében a dolgozók tavára ZAJTA! ANTAL, «»

Next

/
Oldalképek
Tartalom