Kelet-Magyarország, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-22 / 249. szám

1808. OKTOBER 22, SZERDA KEI f TM AOYAKORSZ AO 3 A miniszter elvtárs hazajött... Ifjúság •.. J-Iarmatban fürdik a táj, s bizony már foga van az időnek itt, az ország legészakibb csücskében, a határmenti Bereg fővárosában. Az idő ugyan nem aggasztja az embereket, mert azok jönnek szakadatlanul. Va­sárnap délelőtt 11-re hirdették a gyűlést és kilenc sem volt, már­is benépesült a naményi do­hánybeváltó üzem hatalmas ud­vara. Zászló mindenütt, az utcá­kon még vendégkaput is csinál­tak szép drapériával. A felírat: „Köszöntjük járásunk szülöttét: Biszku Béla elvtársat. Nagy tömeg veszi körül a bel­ügyminisztert. Szervusz Béla — hangzik innen is, onnan is a kö­szöntés. Valaki megszólal: — ' Ezek marokpapiak. Szomszédai, egykori iskolatársai jöttek el meghallgatni az ország egyik ve­zetőjét. ö most jándi magyarok­kal beszélget. Rékási József, az Üj Barázda termelőszövetkezet tagja a falu új bekötőútjáért di­cséri az államot, meg hogy két­millió forintért építettek új is­kolát a kis faluba. „Aztán ma­guk segítettek?” — érdeklődött Biszku elvtárs? — Bizony sokat. Most már csak egyedül villany a probléma. De nehogy azt gondolja minisz­ter elvtárs, hogy anélkül sötét van Seregben. Tizenöt éve! Ak­kor igen. Olyon sötét volt, hogy Pest összes villanya se tudta vol­na megvilágítani. J Tisza ott hömpölyög le­^ felé, szinte a falak alatt. Tart már a gyűlés. A nagy ud­varon nem lehet már találni he­lyet, lehetnek vagy négyezren. Délfelé jár az idő, és bizony elég csípős hideg. De senki sem megy el. Szinte szó nélkül hall­gatják a beszédet az ország dol­gairól. a világ ügyeinek folyásá­ról. És a fehérbejszos, meg a fehéringes, pirosnyakkendős ge­neráció mosolyogva hallják az egykori történetet arról, hogyan ígérgetett minden választáskor utat az egykori képviselő. Azt persze mindenki tudja, hogy ígé­ret maradt mindörökké. A beszédet sokszor szakította félbe taps és éljenzés. „A mi faj­tánk, munkásember” — jegyzi meg két parasztbácsi. És amikor arra került a szó, hogy kiváló termelőszövetkezeti gazdálkodás kell példának, ezzel lehet leg­jobban meggyőzni a kívülálló­kat, egyikük élénken helyesel, A beszédnek vége. Virág vi- rág mellett az asztalon, mindenki szeretne adni, mondani valamit Biszku elvtársnak. Egy­szer az egyik fekete mokány em­ber kezetszorít 0 miniszterrel, bemutatkozik és rákezdi: — Az olcsvaí Üj Élet termelő- szövetkezet tagsága nevében szeretettel meghívjuk Biszku elvtársat, látogassa meg gazda­ságunkat. — örömmel — válaszol mo­solyogva az előadó. De nem felej­ti el megkérdezni: — Aztán jól gazdálkodnak? Nem késik a válasz. Az elnök határozott igennel felel. Délután három óra. Langyme- leg sugarát szórja az őszi nap. A szövetkezet központjában ra­gyog minden. A lovak deli fia­talok alatt, táncolnak', akik a fa­lu határához mennek fogadni a kedves vendéget. Aztán a község aprajától-nagyjától kisérve a me­gye és járás vezetőivel érkezik meg Biszku elvtárs. Az ünneplős tömeg közül lányok és asszo­nyok lépnek elő és keresetlen szavakkal adják át a barátság fehér és piros virágait. Meghív­ják aztán, nézzen szét a minisz­ter elvtárs a portán. Elégedett, - szemléli az állatállományt, a magtárat, amelyben minőségi vetőmagot 1ehet csak látni, mert ilyet termel a szövetkezet. Kér­dések, válaszok cserélődnek. Előkerülnek a gondok is, ame­lyekre a gazda felelősségével válaszol Biszku elv.árs. Taná­csokat ad a belterjességre való törekvést illetően. z udvar közepére asztal kerül, szép fehér abrosz- szál Üveg rajta, kristályt i'"- 'a Hallal teli. Szatmári szilva, a tsz-ben főzték. — Mindenkit megkínálunk szívesen — kezdi a pohárköszön- töt az elnök. — Ne vegye rossz­név n senki, hogy kevés a poha­runk. Egészségére miniszter elv­társ. Éljen és dolgozzon sokáig a nép érdekében. — Olcsva község dolgozóinak, a termelőszövetkezeti tagok egészségére — válaszol Biszk : elvtárs. Mindenki koc intanl akar. az emberek a miniszter vállára teszik kezüket, mint rég látott jó barátjukat veszik kö­rül.-4 A szamosparli kv.ltúrotíhon- ban : ozdulni sem lehet. Hetek óta készülődtek a mai szüreti mulatságra. Most, hogy kedves vendégeik jöttek, tetőfokra há­gott a vidámság. A szép terem­ben megindu- a szó. az emberek körülveszik a minisztert, aki arról beszél, hogy nem messze születet innen. ,.Ahogyan mi nőttünk, már a múlté“ — mond­ja, s a pirosarcú, elegáns fiata­lokra mutat. A zenekar húzza a. ropogós talpalávalót, s egyszerre Biszku elvtárs és kísérete is beáll a n. gy körbe, ös', ma­gyar módra táncolják a csár­dást. Kása Gyula bácsi, a 70 éves szövetkezeti paraszt csak ennyit szól a többiekhez: „Ilyen embereket választunk november 16-án. Magunk közül.” Vent, a szőlőfürtökkel tele- tűzdelt teremben egyre pirosodnak az arcok, ragyognak a szemek. Kint sötétedik. Az al­kony úgy izzik itt, ebben a kis szamosparti faluban, mint gyá­raink nagy kohóiban szokott a vas. KOPKA JÁNOS Kozák Árpád fiatal esztergályos idén először járul a szavazó urnához a választások idején. Ám szavazatát a mun­ka frontján végzett nagyszerű helytállásával mindennap,,le­adja'’. , A „családias beszélgetést” a Kcrdélyos Vállalat nyíregy­házi irodájában örökítettük meg. Tomasovszki Istvánná, Péli Tibor, Urban Erzsébet, Kubányi Mária, Vízi István és Cza- gány Katalin Kovács Bertalannét hallgatják arról: milyen je­lentőségű életükben az elkövetkező választás, amikor ők is elsőízben 'jáfulnak a szavazó-urnához. (Foto: Hammel) „Mindenki úgy lett képviselő, ahogy tudott.. “ Vagy huszonhárom esztendővel eze­lőtt választásra készültek a kemecsei választókerületben. Egymás után érkez­tek a kerület községeibe a pályázó, le­járt mandátumú, volt képviselők. Vo . köztük több olyan, akit már egyszer- kétszer is megválasztottak, de akadtak, «kik most jártak e vidéken életükben először, és most is úgy kerültek ide, hegy megkér ék a minisztere’nököt: — Kegyelmes uram, a kormánynak tett szolgálataim felbá'orítanak arra. hogy remélni merjem szíves jóindulatát. Nagyon lekötelezne, ha ez abban nyil­vánulna, hogy kijelölne számomra egy olyan kerületet, ahol engem könnyűszer­rel megválasztanak újra képviselőnek. Lejö tek, s velük jöttök a kortesek, a voksüzérek, a toliárusok, és a közvé­lemény más meggyűrói egész tucatjával. A szatócsoknak kivirult a képe. a kocs- rnárosok boldogan dörzsölgették kezü­ket a kocsmaajtóban: . — Hiába, egy választás többe* ér két jó termésnél! — mondták heherész- ve, hiszen egyetlen hét alatt több ital fogyott el. mint máskor egész nyáron. A sok jövő-menő pályázó közt volt egy Lipták László nevű is, aki szintén a kemecsei kerületet kapta a min'szfer- elnök úrtól. Amikor leérkezett, mind­járt hozzá is fogott a munkához. Be­járta a kerületet és figyelt, szimatolt tudni akarta, hegy a riválisok milyen taktikát alkalmaznak, milyen módszer­rel igyekeznek egymást és a választóka' becsapni, merthát az „okos ember“ t” ellenségétől is tanul, ha mindenre a maga bőrén jönne rá, akkor nem ma­radna rajta bőr, mire megválasztják- Persze, az ellenség i't nem olyan, mint a harctéren, de ádáznak, ádáz. Az el­lenségek megférnek egy kártyaasztalnál estétől hajnalig brudernak szólítják egy­mást, de reggel már így szól a nóta úton, útfélen: Lipták Sándor nem kell nekünk Mert felelőle éhen döglünk. Vesszen Lipták, az a disznó, Éljen Brozka, jóakarónk! Ezért azonban nem lehet haragudni, a,, esti kártyaforgáskor szó sem esik •. róla,, h’szen mindenki úgy lesz képvi­selő, ahogy tud. Persze, azok sem ha­ragszanak Lip'ák Sándor úrra jobban, akik ellene szavazni fognak, mert azt is tudják, hogy Brozka képviselővel sem nyernek többet, mint Liptákkai nyernének, hiszen egykutya az, ha a nevük nem is egy: A minden hájjal megkent képviselőjelölt tehát nem vesz semmit sem zokon, bármit kiabáljanak is rá,- nem hívja párbajra a riválisát. Így Lipták sem hívta, hanem elővet'e a Képviselőjelöltek- tízparancsolatát, amit egy öreg mameluk állított valamikor össze a tapasztalatlanabb jelöltek oku­lására. Nos, mi is van ebben? 1. I.egyen egy-két bará'od, aki di­csér. Ha nincs, dicsérd magad magadat. 2. Hiteled legyen a kocsmárosoknái elegendő. 3. ígérj a népnek, ha hegyes vidé­ken lépsz fel: csillagvizsgá'ó-tornyot; ha síkon: vasutat; ha városban: egyetemet. Az adók elengedését mindenütt ígérd 4. Tíz vég fehér, tíz vég vörös, s tíi vég zöld vásznat lobogóknak szabass fej. Toll, berzsennyel festve, minél több, annál jobb. 5. Uszíts val'ásfelekezetet vallásiéi li:kezeire, nemzetiséget nemze tségre. 6. Írj álnév alatt mrgad mellett di­csőítő cikkeket a hírlapokba. 7. A programbeszédet jól betanuld, lu gy bele ne sülj. Ha magad nem tudod megcsinálni, készíttesd el valame’y.K újságíróval. 8. Akit nem kapacitálhatsz, veresd be a fejét, hadd menjen el a kedve az alkotmányos jog gyakorlásától. 9, Fedezd fel ellenfeled valami hun­cutságát. s add ovább. Ha nem tudsz rá semmi rosszat, fogd rá, hogy uzso­rás, váltóhamisító, vagy körözött rabló- gyilkos. 10. A válasz'ás napján kezdj el ve­rekedést, s fogd az ellenfeledre, hogy ó kezd e. Ha megbuktál, semmiféle kon­tót ne fizess ki. Ebben a tízparancsolatban volt annyi bölcsesség, hogy akinek egy kis szerencséje van, képviselő lehet. Lipták is merített belőle, de szerencse dolgában volt egy kis baj.Ez a tízparancsolat nem a? egyetlen vo’t. Az öreg mameiukok tucatszámra gyártották abban az időben a jobbnál jobb. bölcsebbnél bölcsebb tízparancsolatokat, és az ellenfél, a.az Brozka, egy még bölcsebb parancsola alapján vívta a harcát. Mégpedig a pa­rancsolat tizedik pontját ve'te figye­lembe: , Ne kívánd el felebarátod semmi egyéb jószágát feleségén kívül ingyen!" Kos tehát, öt pengőjével megvásárol a a szayazatekat. L'p'ák tehát megbukott. A bukott jelöltet — merthát mások is ismerik a jelöltek tízparancsolatát —. másnap meglepik a hitelezők, kocsmá- rcsok. fűszeresek, kórterek: Tessék fi­zetni! Lipták elé is cdvtetí egy szám­lát a kor'ess. A bukott jelölt elborult arccal olvasta: 1. Kétezer .Éljen" kiá’tás á 10 krajcár — — — 200 P 2. Zászlóvitel 5 napra — — 50 P 3. Tíz pofonért, mi* az ellen­féltől kaptam, fájdalomdíj 100 P 4. Egy erős fejbeverés — — 50 P 5. Kisfiam cipőjének reperá- lása, amelyet az ellcnpárttó! való szakadás alkalmával tépett szét — — •— — 3 P 6. ötven darab karó az ellen­párt szétverésére — — 23 P 7. 20 napra koszt és ital, á 5 P — — — — 100 P 8. Időmulaszás 20 napra — 40 P 9. Flaistromért a patikáriüsnák 5 P 10. Különféle apró kiadások 100 P összesen: 673 P A bukott képviselő beleszédült ebbe a nagy számba, hiszen ez nyolc tehén ára. Hát ennyibe került az ő bukása? (Bizony a bukás sem lehetséges ingyen.) E'őször arra gondolt, hogy nem fizc i ki. de a kortesnél jókora bunkósbot volt (tudta, hogy az a tekintélyesebb, aki nagyobb bottal jár). K’fize'te és el­határozta. hogy bosszút áll a kormá­nyon. Éspedig azzal, hpgy megírja a választási svindliket. Meg is írta, és így maradt ránk a kemecsei választó- kerület 1935-ös válasz ásáról egy könyv; Egy veszedelmes nép... címmel. Eb­ben aztán benne van sok addig elhall­gatott svindli. Így például: ..Az egész kerületben néhány száz híján negyvenezer ember él. A válasz­tók száma alig 6400: tehát 16 százalék ne. országos 38 százalékkal szemben. Több. mint hétezer szavazásra jogosul­tat kellett itt kihagyni -a névjegyzék bői, hogy e,- a szörnyű 16 százalékos arány létrejöjjön. Vannak falvak, ahol 10 százaléknál kisebb az arány. Keme- rsén 13 százalék Legényben 15 százalék. Orcson 13 százalék —, hogy'csak a leg- szörnvűbb példákat említsük. Ezért kiált fel Mojzes János: ,,A jog alanság földjére érkeztünk“. Hogy aztán a kormánynak mit ártott, mit nem ártott ez a könyv, azt nem tud­hatjuk moet lemérni. Bizonyosan sem­mit, választási tréfának vet ék a kegyel­mes uralt, hiszen tudták, hogy akik köny­vet olvasnak, azok úgysem bánják, akik­től meg félni lehe ne, úgysem olvasnak, mert örülnek, ha élni tudnak. Szabó Gy'órtrf

Next

/
Oldalképek
Tartalom