Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-19 / 221. szám
2 KELFTM AGT A ROSSZA G 1S»S8. SZEPTEMBER 19. PÉNTEK 4 mese — és a műnk a verseny „— Mese habbal...! Engem úgy sem tudsz megfőzni! Tudod, hapsikám, hogy megy az egész? Leszólnak ..fentről", hogy márpedig nincs mellébeszéd — versenyezni kell. Oszt a melós 1 • mást tehetne ...?“ követelik a versenyt. Jobbára nős emberek vagyunk, és bizony olyan jólesik látni, amikor az asszony teli szatyorral tér haza a piacról. De ha nem csipkednénk magunkat, vajon meddig í I ♦ ♦ ♦ ♦ napjainkban már sok uj vonás» van a versenyekben. Hogy csakf mást ne említsek: alkotmányunk» ünnepére versenyt indítottunk. $ Ment a munka, mint a karika-1 csapás. Aztán eljött.az értékelés* .Ismerősöm itt elhallgatott egy sornyit, volt időm gondolkodni szavain. Valóban így állna a dolog? Ez lenne a helyzet a vállalatok munkaversenye körül.. ? Hiszen az újságok már „új formákról“ írnak ... Ez a találkozás adta az ötletet: Hogy látják mindezt a kőművesek, a segédmunkások itt Nyíregyházán, az Arany János utcai építkezésen. I „srácok*1 rácáfolnak Ignéczi Ferenc neve eggyé nőtt a nagyméretű építkezéssel. Legutóbb például a 36 lakásos tömbnél a 3. szekciót húzta fel brigádja a földszinttől a harmadik emeletig. Mondom neki az előbb említett dolgot: — Hiányzott annak az embernek egy kereke. Én már három éve vagyok itt, de őszintén mondom: engem még nem zavart senki.De kérdem én: kinek mindegy, hogy hónap végén egykét pirossal kevesebb üti a markát? Hát az én brigádomnak korántsem mindegy. Négyen vagyunk együtt, az átlagéletkor alig van túl a tizennyolcon, és mind felül kérésünk 1300 forinton. Hát ha ezt nevezi az illető »,kényszernek“, csak hadd nevezze, mi mindenesetre kitűnően erezzük így magunkat. R szatyor — mint a verseny fokmérője Fenn a magasban akadunk össze Szuher Árpáddal. Gyorsan megszimatolja, miről van szó, és megered a szava, ránk már csak a jegyzetelés vár. — Hát csak ,.pingálja“ oda annak a valakinek, hogy szerintünk okos dolog a munkaver- se'ny. Nézze, itt vannak a fiúk, a brigád tagjai. Nem kell ezeknek a fülét rágni, meg noszogatni őket. Sőt, mi több: maguk lenne a szatyor ...? Helyesléssel bólintanak a többiek is. Egyszerű, malteros arcú emberek ezek, de szavukban ott van a lelkesedés. Ezernégy- ezeröt üti a markukat havonta. — De nehogy azt gondolja az elvtárs. hogy ennyire magunknak valók vagyunk. Kiverjük a tüzet, ha valami nincs rendjén, mert elvégre a vállalatnak is úgy érdeke a verseny — mint nekünk. Ez aztán a meglepetés! Íme: a jelszó megváltozott az Arany János utcán. Igaz, a dolog mögött a nyereségrészesedés gondolata lappang, de ugyan kinek fáj az, ha év végén új bérfizetési szalagot állítanak ki a munkásoknak! Mármint a tizenhar. madik hónapét. i. Egy 17 éves családfenntartó Szuromi Jancsit nagy megtiszteltetés érte augusztus derekán. A nyilvános gyűlésen legelsősorban őt javasolta a munkásgárda kitüntetésre. Segédmunkás a Szuher-brigádban és . .. — És 1400—1500 forintot bi- rok keresni egy hónapban. Legutóbb meg az oklevéllel 298 forint Jutalmat kaptam .:, Szószegény gyerek a Jancsi, de amit ki-kibök, az mindennél jobban bizonyít Az építkezés egyik legjobb ..versenyzője“, egyébként 17 éves, és család- fenntartó. Jut a keresetből sok- mindenre, de magát sem hanyagolja el. Három hónapja sincs, hogy új ruhát, cipőt vett magának. Felesleges faggatni: mi a véleménye a munkaversenyről — mert még rövid beszélgetésünk alatt is keveri a maltert.-.. Nem hazudnak az újságok... — Ügy igaz — kapcsolódik be Mihály Pál munkavezető is — ideje. Itt, az értékelés színhe-* lyén maguk a dolgozók szavaz- } ták meg, hogy kik érdemelnek | „Kiváló dclgozó”-kitüntetést és} pénzjutalmat. Tehát mégsem „fentről“ in-} tézik a versenyzést... És nagyobb a mostani versenyzés erkölcsi hatása is. Akik elismerésben részesülnek, azok a munka-5 társak közös akaratából kapják] a kitüntetést. Ez pedig letagad- hatatlanul új vonás . . i Egy kis „recept“ a munkaversenyhez — Természetesen nines mégj nálunk sem minden a legnagyobb rendben — összegezi aj dolgot az út végén Serényi Já-* nos, a megyei építőipari válla-♦ lat üb. elnöke. — De megindult* az egészséges kibontakozás. Segít; a szakszervezet is. Nagy figye-* lemmel kísért bizottsági ülésein-; ken mindig „kiagyalunk” vala-| mii, ami serkentőleg hat. Ez év* második felében a jól dolgozói építésvezetőség 2 ezer, a legjobb] építésvezető 1000, míg a Jég-] jobb két művezető 5—500 forin-J tot kap. A fizikai dolgozók al november 7-iki értékeléskor is* megkapják a jó munka jutái * mát, legalább úgy, mint augusz-t tusban, amikor 21 4.\ tüntetett* között több, mint 10 ezer form-? tot osztottunk szét. Tehát nem mese A szatmárököritái haláltánc emlékei egy budapesti múzeumban Az egyik teremben az 1910. március 27-i ököritói tűzvész képei és a mentési munkálatok színhelyéről összegyűjtött tárgyak sorakoznak. Megdöbbentő adatok tárulnak a néző elé az akkori, az urak országa közigazgatásának felháborító és lelketlen közömbösségéről. A fényképekről a néző elé merednek a csűr üszkös gerendái. A hatalmas csűrben, amelyben jótékbnycélú táncmulatságot tartottak, a tűz következtében 337 ember vesztette életét, és 109 ember szenvedett súlyos égési sebeket. Budapestről a tűzvész hírére felkerekedett néhány orvos, hogy segítségére legyen az ottani egészségügyi szerveinek, de rajtuk kívül js tömegesen jelentkeztek úgy a fővárosból, mint az ország minden részéből. A szatmári alispán azonban visszautasította az életmentő vállalkozást, az alábbi, táviratot küldve az Országos Mentőegyesület igazgatójának; „Itt csak temetni lehet44 „Szíves készségükért köszönetét mondva értesítem, hogy Ököritón egyéb munkálatok már nincsenek, mint a háromszázon felüli hulla eltemetése. Alispán.“ Tíz nappal később ugyanez az alispán újabb táviratban most már kérte az orvosok kiküldését. Közben azonban az első távirat következtében orvos nélkül maradt betegek egyrésze égési sebek következtében mégha:*. Megdöbbentő fényt vetnek a múzeumban elhelyezett képek, írások az akkori közigazgatás lelkiismeretlen nemtörődömségére. embertelen könnyelműségére. Mint ismeretes, Móricz Zsigmond megrázó, vádiratnak beillő riportban leplezte le az ököritói esetet.. A tűzoltó-múzeum képein előtárul a bál színhelye: a 25 méter hosszú 10 méter széles nádfedeles csűr, melynek négy méter széles kocsibejáróját becövekelték a bál előtt, nehogy jegy nélkül valaki is besurranhasson. Mindössze egy szűk ajtó volt a helyiségben. Ez okozta, hogy mikor kitört a tűzvész, alig néhány ember tudott elmenekülni, a pánikban a hanyatt-homlok az ajtóhoz rohanó emberek egymást gázolták le, s a legázolt emberi testek valósággal eltorlaszolták a kijáratot. A szélesebb kocsibejáratot néhány legény feszege.ni próbálta, de eredménytelenül. Percek alatt pokoli hőség áradt szét a helyiségben, a füst sötéten gomolygott, sokan megfulladtak. Közben kidőlt a vályogfal és az égő nádtető rászakadt a fiatalokra. Tűz, füst, por, égő emberi hús szaga csapott fel a haláltánc színhelyén, és az üszkös omladékok alól szívszaggató halálhörgés hangja hallatszott. Így őrzi képekben és írásban az ököritói halálbál emlékét a Fővárosi Tűzoltómúzeum, Budapest ismeretlen múzeuma-, melynek létezéséről csak kevesen tudnak a nagy városban. Mint írtuk, ebben a múzeumban megtalálni a világ összes nagy elemi csapásainak doku. mentumait San Francisco pusztulásától a japán földrengések, indiai árvizek, pusztító kínai orkánok képéig. De kevés olyan megrendítő és múltat vádoló anyag található a Tűzoltómúzeum termeiben, mint az ököritói, haláltánc dokumehturnai.. cA téticjLihj Me.fi BECSÜLETESEN dolgozni a pártélet fellendítése, a falu, az emberek fejlődése érdekében dicséretes, kommunistához méltó dolog. Csak a munka hozhat anyagi és szellemi értéket. A tétlenség nem. A semmittevés bűn, kommunista így nem élhet. Már pedig a tétlenkedő ember nem él, csak „van”.Ha valaki megkérdezi az ilyen embertől, mit tett a párt határozatának végrehajtása, a munka megjavítása, az emberek nevelése érdekében, nem tud mit válaszolni. Kétségtelen, hogy a pártszervezetek belső életének erősítésében, az egység létrejöttében és a tömegekkel való kapcsolat eredményeiben stb. ölt testet, tükröződik sok-sok kommunista és pártonkívüli munkája. Ezt példázzák a napjainkban egymás után születő termelőszövetkezetek, a pártszervezetek vaskosodása, a kommunisták tevékenykedő, alkotó, céltudatos munkája. AZONBAN — sajnos — nem minden pártszervezetre lehet azt mondani, hogy erejük legjavát adják a kommunisták. Vannak községek, téeszek és állami gazdaságok, üzemek és hivatalok, ahol a párt- szervezetben bizonyosfokű tétlenség uralkodik. Nem árulunk zsákbamacskát, ha megmondjuk: ezeken a helyeken elsősorban a pártszervezet vezetésében vannak hibák. Ha tudnák az elvtársak, hogy a tét- lénségnek miiven következményei vannak, nem tétlenkednének. A semmittevés, a tétlenség a vezetésből eredően közömbösséget eredményez a párttagság részéről a párt határozataival szemben, és — nem túlzás azt mondani: sok esetben a szervezeti szabályzattal szemben Az ilyen helyen nem tartják be a kollektív vezetéselvét sem, nem érvényesül kellőképen a demokratizmus, elburjánzanak különféle téves, a marxizmus-leninizmussal ellentétes nézetek, vélemények. A NEMTÖRŐDÖM vezetési módnak több okát lehet tapasztalni. Paposon, az Esze Tamás Termelőszövetkezet pártszervezetében például bizonyosfokú sértődöttség mutatkozik a párttitkár, Kiss István részéről. Emiatt nem törődik a pártszervezettel, a kommunisták munkájával. Egyéni és nagyrészt vélt sérelmei miatt tétlensége kihat a párttagság többségére. Nem dolgoznak terv szerint, s olyan vélemény van, hogy nem szükséges agitálni a kívülálló dolgozó parasztokat, mert amelyik akar, az mindenféle agitációs munka nélkül is belép a szövetkezetbe. Az ilyen helyen természetesen nem sokat adnak a saját maguk által hozott határozatok betartására sem. A tétlenség, mely közömbösséget szül, bomlasztja a pártfegyelmet is. Itt — bár azért helyezték Kiss Miklóst a tehenészetbe. hogy ott megjavuljon a munka — nem vonták felelősségre a kommunisták azt a párttagot, akinek fontos megbízatást, adtak. VANNAK OLYAN tétlenkedők, akik munkát színlelnek ugyan, de csak tessék- . lássák módon dolgoznak a párt határozatainak végrehajtásáért. Tűrhetetlen az ilyen, mert akarva-akaratlan rossz hatással vannak az egész pártszervezet munkájára. Sokan gondolkodnak így: „Minek dolgozzak, miért bíráljak?” Azt hiszi, nem értékelik kellően munkáját, ha pedig szóvátesz valamit, megszólják érte. Nagyon helytelenül gondolkodnak az ilyenek. Többen dacból, „majd én megmuta- tom '-alapon nem adják azt, ami bennük van. De csak azért, hogy' ezáltal felhívják az illetékesek figyelmét arra: „no, látjátok, ha én nem csinálom, áll az egész pártmunka.” Ugyanakkor az ilyenek nem gondolnak arra, hogy ezzel ártanak a pártnak, a falu fejlődését akadályozzák. Több pártszervezetünk van olyan, áhol idős, tapasztalt, de nem elég eleven, rugalmas párttitkár áll a vezetőség élén. Az ilyen helyekén több segítségre volna szükség a fiatalabb kommunisták részéről. Vannak olyan helyek is, mint Nyírpilis, ahol hosszú hónapok óta nem vettek fel egyetlen dolgozó parasztot sem a párt soraiba. Miért? Azért, mert egyszerűen kiesik látókörükből ez a terület. Nem gondolnak arra. hogv ? párt erősítése ilyen tekintetben is Szükséges. A TÉTLENKEDŐK olyan típusa is megtalálható egyes pártszervezetekben, akik látszatra azt mutatják, hogy dolgoznak. Beszélnek is róla: „megcsináljuk ezt is, elvégezzük azt is, most szövetkezetei alakítunk, már így állunk az előkészítő v izottsággal”, de a valóságban nem sokat tesznek. És ez akkor derül ki, amikor vagy négy-öt hónap múlva újból megkérdezik 'őlfik, hogy mit tettek. Sajnos Nyírbélte- ken is többet beszélnek, mint amennyit tesznek. A „fogjuk meg és vigyétek”-elv — sajnos — tapasztalható a nyírbélteki pártszervezet munkájában. És elsősorban Vajdics párttitkár elvtárs részéről. Az sem helyes, hogy Román elvtárs, a -tanácselnök is többet beszél, mint amennyit cselekszik. A kommunistát mindig a tettei után ítélik meg. S bizony az olyan ..aktív” tétlenség sem szül jó vért a párt- munkában, ami a pártszervezetben jelenleg tapasztalható. TÉTLENSÉG, semmittevés, közömbösség: veszélyes dolog. Ebből következik aztán a vezetőségi és a pártbizottsági ülések elmaradása, a kollektív vezetés elvének megsértése, az egész pártélet pangása. Például Nyírbátorban is elég régen volt községi pártbizottsáei ülés. S bizony ezért Drabik elvtárs, a párttitkár is felelős. A kommunisták az élet megváltoztatásának úttörői. Hogyan dolgozzanak a pártbizottság tagjai, ha a kollektív vezető testület nem társvalja meg rendszeresen, hogy mi a teendő? MUNKA VAN BŐVEN. Napjainkban különösen falusi pártszervezeteinkre hárul nagy, megtisztelő feladat a mezőgazdaság szocialista átépítésében. Minden tétlenségnek a sutban a helye! Ha felelőssé-' gük teljes tudatában, igazán forradalmi módon dolgoznak azokon a. helyeken is a pártszervezetek és pártbizottságok vezetői. ahol eddig bízónvos puhaság, lazaság uralkodott, akkor születnek majd eredmé- nrek. Minden kommunista számára megtalálják azt a pártmeabízatást, amelynek elvégzésével tovább erősödik a párt egv- sége. A bizalom növekedni fog a dolgozók körében, ha céltudatossá, tervszerűvé te-' szik a vezetést. Csak így hozhatnak létre olvan szellemi értékeket, amelyek anragi erővé válnak és megsokszorozódnak a kommunisták, a pártonkívüli dolgozók mindennapi tevékenységében, eredményeiben. . • , • FARKAS KÁLMÁN, tartják az egész világon előfordult elemi csapások dokumentumait is. így érdekes képek találhatók a sanfranciscói tűzvészről, és Róma egyik külvárosának «1- hamvadásáról is. Egv megrázó dokumentum Budapesten is csak kevés ember tud a tűzoltók Martinovics- téri múzeumáról, melyben pedig nemcsak a magyar vonatkozású tűzvészek képei és leírásai találhatók meg,, hanem nyílvánanút napjainkban a munkavér } senyről hallunk, olvasunk. Igaz } még nagyobb részt a pénzjuta-} lom a serkentő, de munkásaink} az egyéni érdek mellett magú-} kévá teszik a köz kérését, az} egész népgazdaság célkitűzését} is. -» * (angyal)
