Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-18 / 220. szám

2

KEEFTMAGTARÓRSZÁG

1958. szeptember 18, csütörtök

JEGYZETEK I

♦

ii Mezőgazdasági Kiúllítá&ról'i

Három tanfolyamon hatvanhárom hallgató tanul a pártoktatási évben a Hodászi állami Gazdaságban

A megnyitó második napján, szombaton délután különösen nagy tömeg szorongott a kiállítás területén. Csak lépésről-lépésre lehetett haladni. Minden érdekelte a látogatókat. Sokáig időztek a pavilonokban, a gépek, jószágok mellett. Nagy embersereg gyönyörködött a lovasbemutatón, zsúfolásig megteltek á halászcsárdák, sűrűn váltották egymást a lacikonyha mellett. A hűsítő italokat szolgáltató épületek, sátrak kiszolgálói megállás nélkül jegyezték a megrendeléseket. Ha a kereskedelmi szervek épületébe toppant az ember, ott is csak sorbaállással lehetett előrejutni. Egyszóval bármerre lépett a látogató, sűrű emberavűrűbe ütközött, s csodálattal adózott a látottaknak.

Vonatok százai hozzák a látogatókat

A zsúfoltság érthető. Minden eddigi kiállítást és vásárt felülmúl a mostani. Nemcsak a kiállítás területének rendezésében, szépségében, hanem a kiállított termékek, gépek, áruk is gazdagabbak, újszerűbbek. Mind az emberi munka egyre felfelé ívelő magasabb- rendűségét, a tudomány, a technika nagyszerű, beláthatatlan távlatait bizonyítják. Néhány évvel korábban még hiányoztak a nagyszerű automata gépek, a mező. gazdasági termelést fellendítő konstrukciók, s ma már olyan alkotásokkal, nagyszerű az embert lenyűgöző újdonságokkal ismerkedhetnek meg a látogatók, ami lyenekre még nem volt példa kiállítások, vásárok idején, íme ezért a hömpölygő emberáradat, a pavilonok, gépek, termékek előtti sorbanállás, érdeklődés, Egyre jobban érdeklődnek falun is az új, a jobb iránt, s egyre jobban szeretnének megismerkedni a tudomány, a technika csodálatos vívmányaival. Gyors-, személy- és külön vonatok százai, párnázott és fapados kocsik ezrei szállítják fővárosunkba a falvak lakóit, akik ismerkedni kívánnak az újdonságokkal, részesei akarnak lenni a nagyszerű látványosságnak.

alig lehet előrejutni. Mikor lesz hát alkalmas idő? Végül is döntök: az esteli órákban tekintem meg a kiállítás főbb nevezetességeit, így a szovjet pavilont is. — Azért döntöttem így, mert este hét óra után nyugovóra térnek a látogatók, álomra hajtják fejüket, hogy másnap frissen új erővel nézegessék a kiállításon közszemlére bocsájtott árukat, érdekességeket.

A szovjet pavilont reflektorfény világítja meg. Csodálatos látványt nyújt este. Az épület modern stílusa, az előtte viruló park szinte vonzza áz embert. Előre készülök: mindent aprólékosan megnézek, nyugodtan feljegyzem a látottakat. Ügy véltem, este csökken az érdeklődés, kevesebben lesznek, tévedtem. Már a bejáratnál sorba álltak a látogatók. Beálltam hát én is. Mikor a terembe értünk, középen megragadta figyelmemet egy hatalmas búzacsokor, amely jelképesen mutatta a Szovjetunió gabonatermelésének nagymérvű növekedését. Majd számok alapján győződhettek meg a látogatók a szovjet emebrek, a tudomány nagyszerű teljesítményeiről.

80.000 ember egy nap alatt a szovjet pavíSonban

Az egyik fordulónál karszalagos tanácsadót pillantottam meg. Közelebb érve hozzá, furcsa kérdéssel leptem meg. Arra voltam kíváncsi, a megnyitás második napján, mennyien tekintették meg a Szovjetunió pavilonját. A középkorú hölgy rámnézett. Látszott az arcán, hogy meglepődött. Bizo. nyara arra gondolt: hogy kérdezhet valaki ilyet? Hát képes ő szá- montartani, hogy mennyen fordulnak meg aznap az épületben?

— Sokan. Nagyon sokan.

— Mégis?

— így megy ez reggeltől — mutatott a tizes sorban szorongó hosszú emberáradatra, majd hir télén hozzátette.

— Még a televízió is készített] felvételt az érdeklődök sokasága-] ról, no meg a látnivalókról.

En azonban nem tágítottam.

— Mennyi lehet az a sok?

Gondolkozik.

— Nyolcvanezer ember nagyon! sok. De ennyien biztosan voltak,..!

Az első lépések után a Szovjet-] unió állatvilágával ismerkedtem] meg. Süketfajdtól kezdve, az ezüst] és fehérrókán át volt ott fehér] fogoly, kamcsatkai coboly és má apróvadak, amelyek nálunk szin te ismeretlenek.

R „Kalász“ kolhoz büszkesége

Acélos búza, aranysárgán fénylő kukorica és más termékek mellet rajzos grafikonok mutatták a ha talmas Szovjetunió egyes terüle teinek, kolhozainak, szovhozainak; terméseredményeit, állatlétszámá nak növekedését, a tejtermelésre hamos fejlődését.

Láttam az ópályi tangazdaság borzderes növendékeit, olvastam' az elismerő oklevelek, első és második díjak mellett, hogy egy-egy tehén 8—9 ezer kiló tejet adott évente 3.8 százalékos zsírtartalommal. Amit viszont a Szovjet Ukrajna Kievi Területe „Kalász” nevű kolhozának „Kulka” tehene adott, bámulatos. Tizenkétezer- nyolcszáznyolcvannyolc kiló tejet adott az elmúlt évben 4.78 százalékos zsírtartalommal. Ilyen teljesítmény elérésére csak ott van mód és lehetőség, ahol a munka mellett a megtermelt javakat is magukénak érzik az meberek, ahol munkát, fáradságot nem ismerve dolgoznak egy új, az eddigi társadalmakat mindenben felülmúló életforma megvalósításán. Hasonló eredményekkel dicsekedhetnek a gyapot, zöldség és más növényféleségek tekintetében is.

Este nyolc óra felé járt az idő, a nézők serege azonban egyre nőtt s én örömmel mondtam le az aprólékos jegyzetkészítésről.

<N. T.)

A Hodászi Állami Gazdaság pártszervezetének vezetősége kiváló munkát végzett a pártoktatási év előkészítése érdekében. Az új oktatási évben három tanfo- lyam működik majd. A gazdaság- politikai iskola vezetője Básti Lajos elvtárs, a gazdaság igazgatója, a marxizmus—leninizmus

tanfolyam propagandistája Szabó Imre elvtárs, az időszerű kérdések tanfolyam szemináriumvezetője pedig Bohus László pártitkár elvtárs lesz.

Ä hallgatók kiválogatását nagyon alaposan és körültekintően végezték. Háromtagú bizottságot alakítottak, melynek tagjai között helyet foglalt az illető tanfolyam szemináriumvezetője, s már előre megismerkedett a hallgatók felkészültségével. Akiről azt látták, hogy nem felelt meg valamelyik szemináriumra, azt másik oktatási formába javasolták. — A pártvezetőség gondolt arra iS, hogy a kommunisták mellett megfelelő számarányban legyenek pártonkívüliek, olyan dolgozók, akik kiváló munkát végeztek és közel állnak a párthoz. így az időszerű kérdések tanfolyamán húsz hallgató közül 11 a párton- kívüli, míg a marxizmus—leninizmus kérdései szemináriumon 4 pártonkívüli dolgozó tanul majd. A gazdaságpolitikai tanfolyam —> mely ebben az évben indul először a gazdaságban — 24 hallgatója közül- 9 a pártonkívüli dolgozó, közöttük egyetemi, főiskolai és középiskolai végzettségű fiatalok vannak. Ezek közül többen külön előadásokat is tartanak majd egy-egy szakmájukba vágó Kérdésről, de ugyanakkor részt vesznek minden foglalkozáson.

„Harmadosztályú44 étkezés

Harmadosztályú étteremben elképzelhető az, hogy megfelelő, tiszta környezetben, ízletesen elkészített, gusztusos ételt fogyasz- szon a vendég? Igen. Az is dicséretes ha tiszta, pedáns a kiszolgálás. No, de lehetséges ilyen helyen osztályon aluli ellátás is, mint azt volt szerencsénk tapasztalni a baktalórántházi fmsz éttermében.

Csupán néhány megjegyzést szeretnénk fűzni a minap elfogyasztott birkapörkölthöz. íme az észrevételünk:

1. A harmadosztályú étteremben egy piszkos, szurtos, gyűrött, lelógó pincérkabátban, gyűrött, szürke pantallóban és bakancsban felöltözött tanuló vette fel a rendelést és terítette meg az asztalt. (A öltözete valóban „harmadosztályú” volt!)

2. A köménymagleves után megérkezett a várva várt birkapörkölt, mely fövetlen volt. nyúlós és inkább másra volt alkalmas, mintsem evésre. No, de álljunk meg egy szóra. Az adagba járó hús mennyisége sem volt meg — ha csak bele nem számították a csontokat is. És még valamit. A birkapörköltet rendelők nagyrészt májat találtak a tányérjukban. (Akkora volt a mája a birkának, vagy félreértették a rendelést?!)

3. A különleges pörköltet aztán valódi tisztátalan, eléggé nagy- szemű sóval fűszerezve Ízesítettük, hegy alkamasabbá tegyük a íogyaztásra. (Igaz, ilyen ételhez csak harmadosztályú só jár!)

4. Ezután körülnéztünk és lát, tűk, hogy az étterem padlózatán, az asztalok között futó linóleumon ujjnyi vastagságú por húzódik. (Nos, tehát a környezet sem sokkal különb!)

Fizettünk, s miközben távoztunk, a rádió bemondója jóebédhez szólította az embereket az étéi - hullámain. S most azt kérdezzük: a felsoroltak együtt járnak a harmadosztállyal?

(F. K.)

Tiézadobi levél

„A segítség reményében"

Este sem csökken az érdeklődés

A magyar mezőgazdaság távlatait ismertető ötletes „terepasztal” körül szorongó tömegben azon töprengek melyik időpontot válasszam ki, hogy nyugodtan szemügyre vegyek mindent? A reggeli órákban — a vonatérkezéseket fi- gyelembevéve — zsúfolt a kiállítás területe. Napközben ugyancsak

9 zsák = 2 tégla? j

Két tégla súlya megegyezik ki-? lene zsák súlyával, de a történet? a 9 zsákról és a 2 tégláról nem] egyezik meg az emberi becsületes-? séggel. ?

Nem akarjuk megvádolni a kis-? várdai ímsz. olajcsere-telepét az-5 zal, hogy a MÉK nyíregyházi ve-Z gyes raktárának visszaküldött ,,97 í darab” zsákból 9 zsák helyett 22 darab becsomagolt téglát tettek at küldeménybe, de a jelek arra mu-| tatnak, hogy ezt a „tréfát” ott ke-> vették el. A feladott súlymennyi-? ség megegyezett a kikézbesííett? mennyiséggel, amikor a külde-| ményt Vén László, a vegyesrak-? tár telepvezetője tanúk jelenlété-? ben bontotta fel. A szállítólevélen? feltüntetett 97 darab zsákból 9? darab hiányzott, amit nyilván a? feladó a két téglával „pótolt”. ?

Jól számítottak a „ravaszko-J dók”, hogy kilenc zsák egyenlő két í tégla súlyával és meg lehetett ki-t sérelni így megoldani a hiányt,- ám a számításba egy kis hibacsú-f szott megkeresik a felelőst és fe-f lelősségre vonják! J

O

lga néni külsőleg ridegnek és nyughatatlannak látszik. Talán magas, szikár alakja, túl egyszerű öltözéke teszi ezt? Vagy az, hogy kedveli a sötét színeket a ruházatban, aminek külön nyomatékot ad a télen-nyáron viselt sötét mintás és elől, a feje tetején turbánszerűen megkötött fejkendője és barna keretes szemüvege?

Való, hogy sápadt és szinte viaszszerüen áttetsző, festékmentes arcán finom redőket, s szeme körül szarkalábakat rajzolt az az 51 esztendő, amelyből huszonkilencet a népnevelésnek áldozott. Bármivel is érvelünk, ridegsége csak külső látszat a felületes szemlélőnek. Mert a tiszadobiak — akik Olga nénit jól ismerik — minthogy 23 éve él közöttük — másként vélekednek róla. Egyik asszonytárs például ezt mondta Olga néniről:

— A látszat csal az ő esetében. Külsejénél előbbre való nemes szíve és áldozatos szeretete a nép legelmaradottabb gyermekei iránt.

Olga néni maga erről a szerétéiről ezt vallja:

— Ezt a szellemet szívtam magamba már Kismarján is a szülői házban. Ennek éltem a mai napig néptanító apám példáját követve 1929-től, amikor magam is tanító lettem Tiszadobon, az Űjtelepen a gróf cselédjei között.

Nem is tetszett a grófnak a cselédbarát tanító-házaspár és férjével, Köveshází Károly tanárral együtt elhelyeztette Porosaiméra. Itt találta őket a fel- szabadulás, amely első lépésként a grófok és nagyurak hatalmának végét jelentette. Olga néniéket a tiszadobiak 1948-ban visz- szakérték és azóta szíve-lelke a dobiaké. Idősebbik fia már nős és tanácselnök Tiszapolgáron, a kisebbik pedig orvostanhallgató. Olga néninek a tanítás mellett elegendő lehetne már a háztartással, beteg 79 éves anyjával törődni. De neki ez nem elég! Túláradó szeretete szélesebb határt keresett és talált is. Tagja a Táncsics TSZ-nek, ahol kultúr- munkát végez, ö szervezte meg Dobon az ellenforradalom után a nőtanácsot, amelynek vezetésével a tsz és az egyéni asszonyok jól együtt dolgoznak. A nőmozgalomban több kezdeményezés fűződik munkásságához. A JB írásbeli dicsérete és a kormány kitüntetése tanúskodnak erről.

Valami elemészthetetlen láng űzi, hajtja szinte minden nap, hogy tegyen valami jót és hasznosat épülő új társadalmunkban. A nyári szünet arra való, hegy pihenjen a dolgozó. Olga néni is megpróbálta ezt, de bizony nem sokáig bírta. Jóval a tanév kezdete előtt be-bekuk- kantott az iskolába. Felkereste tantermét és órákig eltöprengett, vagy tett-vett az új tanév sikere érdekében. Többször bejárta a falut, a határt, újabb ötlete’: t keresve tevékenységéhez. P ' lun kívül a cigányputrik ' sokszor megfordult és jó s/.„> tanáccsal igyekezett az elmaradottakat jobb életre serkenteni. Lassankint megbarátkozott a szűk térre összezsúfolt nagyszámú népséggel, különösen a rongyos, de azért örökké vidám és eleven purdékkal.

Egy alkalommal lehangoltan távozott a cigánytelepről. Alaposan benézett a kunyhókba és a látvány elszomorította. Tömegével feküdtek betegen a purdék a bűzös tetűfészkekben. Orvosság, higiénia csak itt-ott, leginkább vajákosság, babona a gyógyítóeszközük. Már azt hitte, hogy bíznak benne. Ám tanácsait köszönik, de nem hajtják végre. Tehát a jó tanács itt önmagában nem sokat ér, itt tenni kell valamit.. S az évnyitó ünnepély után már kész tervvel fordult pedagógus társaihoz és a szülőkhöz: segítsék túlkorosokból álló osztályát, amelyet rendes korú IV. osztálya mellett megszervezett. És mi történt ezután? Idézzük erre vonatkozólag Olga néni levelét, amelyet a nőtanócs megyei titkárságának írt:

,,A falun kívül emberek élnek szörnyű elmaradottságban. Ennek véget kell vetni. De hogyan? Azzal kell kezdeni, hogy tanuljanak meg fésülködni, mosdani, írni és olvasni. Ezt én magamra vállaltam. Délután tanítom a IV. osztályt, feletteseim engedemé- vel délelőtt a túlkorosokat. Miután a község vezetőitől és asz- szonytársaimtól segítséget kértem, azóta nincs nap, hogy ne hoznának egy használt táskát, tolltartót, vagy íróeszközt a tú1- koros osztály részére, amelyet 21

létszámmal elindítottam. A Lobbi is készül: a 7—15 éves cigány- gyerekeknek nyírják a haját, mossák a ruháját, már amelyiknek van. . Ügy örülnek, úgy csillog a szemük, fehérük a foguk és büszkén markolásszák barna kezecskéikkel a ceruzát.. De nagy gondunk van azért: nincs elegendő I. osztályos könyv a faluban. A városból, más községekből küldhetnének a jelenlegi II. osztályosok szülei tavalyi ábécés könyvet. Attól is félek, hogy ha beáll a hideg, mi lesz akkor? Használt ruhanemű és lábbeli kellene a gyermekeimnek, mert én már annak tekintem őket. Itteni asszonytársaim ígérték, hogy esténkint hoznának tűt, cérnát és kijavítanák a rongyos ruhákat, ha esetleg külde- nének más helyről. Ha megyénk asszonyai segítenének ebben, szívből köszönném a gyerekek nevében. A segítség reményében asszonytársi üdvözlettel: Kövesházi Károlyné, a Nőtanács elnöke, Tiszdob.”

Olga néni levele és újabb kezdeményezése bizonyítja, hogy egyszerű, puritán külseje érző anyai szívet takar. Így szereti az emberket egy kommunista pedagógus asszony: cselekszik értük, emberséget, megértést tanúsít a rászorulók iránt. Nyughatatlan- ságát a legnemesebb érzés, az áldozatos emberszeretet táplálja. Nagy kincs, szép virág ez az ő szívében, méltó arra, hogy bok- rosodjék, hogy segítsünk reménységének valóraváltásaban.

Za.jtai Antal.