Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
6 SEIifTMAli\ »Hit At» !9»8. szeptember 14, «ssánsAp Nyíribronyi kontárok A kozsfg hosszú főutcáján vá- rosi-frizurás lány vízért ment a fúrottkúthoz. Pirulva fogadta a köszönést és szívesen állt szóba velem. Tőle tudtam meg, hogy hol szépítkeznek a községbeli lányok, fiúk, emberek. K. Szőlősi Józsefhez tanácsolt a Táncsics utca 1-be. Mondta, hogy sokan járnak oda nyiratkozni és borotválkozni. — Közelebb nem tud más borbélyt? Nem sokat gondolkozott. Anda Józsefhez akart küldeni a Petőfi utca 35-be. Amikor a lány folytatta útját, mégis Benkő Sán- dorékhoz mentem, a Sztálin út 112-be. Előbb azonban „tévedésből” a szomszédokhoz fordultam tanácsért, érdeklődtem Benkő borbély tevékenysége iránt. — Tessék csak menni hozzá, Otthon van és biztosan megborotválja magát — mondták a szomszédok. — Ez a környék hozzá jár. Igaz, hogy mi csak szombaton délután, vagy vasárnap délelőtt érünk rá ilyesmire. Benkő idegenkedve fogadott. Talán azért is, mert pár nappal előbb a járási tanácstól voltak nála a kontárkodás miatt. Látszott az arcán a rosszatsejtés, mivel Petró Sándorral, a községi tanács elnökével léptünk udvarára. Benkő tanácstag, hát előbb a legutóbbi tanácsülésről kérdeztem. Erre megjött a kedve. Elsorolta, hogy bajok vannak az adófizetéssel, a gazdák és a mesterek sem fizetnek. Aztán a község kultúrházat szeretne... Jól látja ez a tanácstag, hogy haszna lenne a községnek is abból, ha az emberek rendesen fizetnék adójukat. A községben működő kisiparosokról annyit tud, hogy kevés a munkájuk. Elsorolta a két asztalos,, a két kovács, egy kerékgyártó és egy kőműves nevét. — Ennyi az egész? A kisfiú, aki figyelt a beszédre, közbeszólt: — Tóth bácsit nem is tetszett mondani, aki a tetőt csinálja! Meg a cipész bácsit, hogy is hívják? Nem mondhatta ki a nevet, mert az apja rákiáltott, hogy ne avatkozzon bele, s elzavarta. A bekövetkezett csendben megkérdeztem, hogy mi a véleménye azokról az emberekről, akik a községben törvénytelen iparűzést folytatnak, kontárkodnak? Ezek az emberek egyrészt elveszik a munkát azoktól, akiknek joguk van a szakmájukban iparűzést gyakorolni, munkákat vállalni és ezért iparadót fizetnek. Másrészt a kontármunka a rossz minőségben is megmutatkozik! Nyilvánvaló: ha valamit nem tanultak, olyan is az a munka! Mint tanácstag, hogv látja ezt a dolgot Benkő Sándor? — Hát, izé... Vannak ilyen emberek a községben.., — Maga miért kontárkodik? Elpirult és sietett a válasszal: — Én csak a rokonságot nyírom. Meg azokat, akiket ismerek a faluban. Jól jön egy kis pénz... — Persze sok családot „ismer” egy falusi ember! Benkőnek földje van, mégis kontárkodik, mint Neizer Péter, aki 15 holdja mellett házépítéseket vállal és felszólításra sem hagyta abba! Tóth János kerékgyártóiparral rendelkezik, de természetesnek veszi azt, hogy ácsmunkákat is vállal, háztetőt készít. Figyelmeztették, mégis újabb munkákat vállal. Közel kétezer lakosa van a községnek. Kazár József borbély, aki Budapesten tanulta a szakmát és évek óta a községben működik engedéllyel, — nem tud megélni csaladjával a szakmából. A kontárok miatt! Hatvan vendége van .akiket egy éven át nyír és borotvál egy félmázsa terményért. Ezeken kívül most már csak harmincan-ne -.y. _ en járnak hozzá, de újabban ezek is sokallják a 4.50 forintot a nyírásért és borotválásért, mert a kontárborbélyok egy forinttal kevesebbért dolgoznak. A községi ellenőr is mondta, hogy különösen a kőműves, a szabó, ács és cipész szakmában burjánzik a kontárkodás. Ninés például engedéllyel működő cipészük, viszont hat-nyolc olyan embert ismer. akik rendszeresen vállalnak javításokat, sőt egve- sek csizmakészítést is. Ezeket nem nevezte meg az ellenőr, mert attól tart, hogy bántalmazni fogiák érte. (Máris megfenyegették.) Olyan nézet van a községben, hogy sógornak, komának, ismerősöknek akárki csinálhat házat, ruhát, cipőt, vállalhat haj- nyírást. borotválást és egyéb munkákat. Jogosan sérelmezik a becsületeden dolgozó kisine-osok, hogy a tanács is szemet huny az ilyenek fölött, és nem szerez érvényt az új ipartörvénynek. Hogv miért nem szerez? Azért, mert nem is ismerik az ipartörvényt! A nyíribronyi kontárom példája sajnos nem egyedülálló a megyében. Ilyen cikket írhattunk volna akár Nyíregyházáról, Tiszavasv áriról, Nagyecsedről, Űjfehértóról, vagy a megye más községeiről. Mindenütt sok a panasz a kontárokra. A megyei tanács ipari osztálya intézkedjék, hogy a községi, járási tanácsok, de a nyíregyházi városi tanács is harcoljon a kontármunka ellen! O. A. Pályaavatás Nyíregyházán Ma délelőtt nyolc órakor ünnepélyes keretek között avatják fel a városi stadion szomszédságában m új kispuska-pályát. Az MHS új pályájának építését a város több vállalata társadalmi munkával segítette. Ez a fáradozás kb. 120 ezer forint értékű. A megnyitón jutalomban és kitüntetésben részesítik a lelkes fiatalokat, majd a városi kispuska-bajnokság veszi kezdetét, amelyre minden érdeklődőt szeretettel vár a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnöksége. Elmarad a Hajadéi' előadása A József Attila Művelődési Ház értesíti az érdeklődőket, hogy a Miskolci Nemzeti Színház szombat és vasárnap estére hirdetett Bajadér szabadtéri előadása a hideg időjárás miatt -elmarad. A jegyeket a kultúrház- ban vasárnap este 7 óráig visszaváltják. Vasárnapi sportműsor Űjabb „csemege” találkozókra kerül sor az NB III-asok között. A legnagyobb figyelem kíséri az él- csoportbeliek egymás elleni küzdelmét. A bajnokság első és második helyezettje, a Nyíregyházi Építők és a Tiszalöki Építők Ti- szalökön találkoznak. A harmadik és negyedik helyezet Martfű —Diósgyőr mérkőzés a második csemege. Nem kisebb az érdeklődés a többi találkozók iránt sem. Ezúttal megyénk csapatai a pályaválasztók. Alább közöljük párosításukat és játékvezető-küldést: Nyírbátor—D. Kinizsi (Pj. Kun —Tóth I.), Kisvárda—D. Építők (Kaposi—Gál), Tiszalök—Ny. Építők (Takács, Lengvári), NYSZSE —Szolnoki MTE (Tivadar, Tóth S.). A megyei bajnokságban lejátsszák a Mátészalka—Balkány (Debrecenből), Nyírmada—Fehérfi „Ke let-Magya ro rszág“ rejtvénypályázata 12-es szelvény Kivágandó és a rejtvény megfejtésével, valamint a pályázatban résztvevő pontos címével együtt beküldendő az alábbi címre: „KELETMAGYARORSZAG” SZERKESZTŐSÉGE. NYÍREGYHÁZA, SZTÁLIN TÉR 21. „REJTVÉNYPÁLYÁZAT” Figyelem! Előnyös, ha a pályázó a hónap végén egyszerre küld be minden szelvényt és megfejtést! . gyarmat (Mikula), Nagyhalász— Nagyecsed (Rácz), Demecser—Vá- sárosnamény (Ambrus), Nagykálló —Baktalórántháza (Békési), Raka- maz—Mátészalkai VSC (Tamás) és a Nyírtass—Mándok (Ilcsik) találkozót. Az ifjúsági bajnokság műsora: Mándok—MVSC, MTK—Fehérgyarmat, Nyírbátor—Nagyecsed, Balkány—Vásárosnamény, Nagykálló—NYVSC, Kisvárda— NYSZSE, Tiszalök—Tiszavasvári, Nyírtass—Baktalórántháza. Raka- maz—Nyírmada, Ny. Építők— Nagyhalász. A járási bajnokságban: Ven- csellő—Nyírteleki Honvéd (Gá- ván), -Gyulatanya—Űjfehértó, Ti- szabercel—Kemecse, Ny. Spartacus—Dózsaszőlő. Ny. Dózsa—Pa- szab, Nvírbogdény—Ibránv, Búj— Gáva, Balsa—Tímár, Sóstóhegy— Tiszspágvfalu. Vasmegver—Vlrá- nvnS, Nyírbogdány II.—Ny. Honvéd. Gyenge eredményekkel kexdiek tekéxőink A területi és városi tekebajnokság első fordulóján igen gyenge eredmények alakultak. A területi küzdelmekben: Nyíreevházi Vasas—n. Petőfi 5:3. DVSC-Mv. Dózsa 3:5. Nv. Petőfi—NYVSC 5:3. D. E'őre—Ny. Posta f>:?. A városi tiainn’-sf^ben: Nv. Dózsa—Ny. Va- s^s 9*3. Enületsz^velok—Nv. Építők fl:'n. Mélvépítők—NYVSC 8:0. Riiba«vár—Posta fi:2. Ma^n^énítő —Nv. Petőfi 7:1. Kisker.—NYSZSE 5:3. A legjobb dobók: Maticsák (Nv. Dózsa 4.431. Kitka INv Dózsa 4 33 fával). Városi baj novaiban: Illés (Kie’-'er. 4oll), Jakab (Mélyépítők) 428 fával. r--------------GYERMEKEKNEK ÚTTÖRŐKNEK \ bátor .Szondi György és a gyáva Teufel Vagy négyszáz esztendővel ' ezelőtt a törökök szemet vetettek a Hont megyei bányászvidékre. Jó volna azt megszerezni, de ahhoz előbb el kell foglalni a 400 méter magas hegy tetejére épített' Drégely várát, mert ha azt el nem foglalják, akkor a bányavidék sem lehet tartósan az övék. Ali budai basa neki js készült, jól felfegyverzett sereggel útra is kelt. A fevidéki hadak fővezére, egy Teufel nevű osztrák, megsejtette a törökök célját, de csak vállat rándított. Ki sem mozdul az odújából, a lévai várból, ö biztonságban van, a magyarok pusztulása meg neki r.em fáj. Azt is tudta, hogy mikor támadták meg a törökök Drégelyt, de nem segített, csupán tű.zje- lekkel biztatgatta a drégelyi vitézeket. Szondi György már az év elején számított a török támadásra. A királyhoz, a kamarához, a főpapokhoz fordult segélyért: küldjenek neki katonát, adjanak fegyvert és pénzt. A felkért urak ígértek, de semmit sem adtak. Nem volt elég ágyú, hiányzott a puskapor, ólom, a várfalak is omladoztak. Még ezen falül is volt egy baj: Teufel parancsára a 100 drégelyi katonából ötvenet el kellett bocsájtani. így aztán a török támadás idején 50 vitéz és a bányavárosokból önként vállalkozó 100 harcos védte Drégelyt. Szondi mégis elhatározta, hogy bár az ellenség tengernyi, fel nem adja a várat, nehogy a várral együtt a Hont megyei bányavárosok is a török kezére kerüljenek. A török előhadak július 6-án — 1551-ben — érkeztek a vár alá. Szondi ezt látva, éjszaka a várban lévő nőket, gyermekeket egy rejtekúton kiküldte a környező falvakba. Azt a szakadékot, amelyen a nők kijutottak, ma is „Leányároknak” hívják. Amikor Ali basa a fősereggel megérkezett, azonnal hozzáfogott az ostromhoz. Reggelre teljesen körülzárták a várat és hajnalban megszólaltak a török ágyúk. „Töretni az abasa kezdé Drégely várát, Ott ám lerontotta egy szép magas tornyát: Szondi ott elveszte egy vitéz . szolgáját: Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt.’ — írta Tinódi Lantos Sebestyén. Szondi nem válaszolhatott ágyúval, hiszen csak szakállas puskái voltak, ágyúi nem. Ekkor a törökök óriási rohamra indultak. Sipok, dobok százai jelezték a roham kezdetét. Minden oldalról egyszerre törtek a falakra a tur- bános törökök. Szondi katonái kardot, csákányt ragadtak és így álltak ellent a támadásnak. A harc hevében nigy hulltak a törökök, mint ősszel a legyek. A falakhoz támasztott létrákat a vitézek a felkapaszkodó törökökkel együtt el___________________ lökték a faltól. A létra a rajta lévőkkel együtt a rohamozok közé vágódott. Százan haltak meg egyszerre, de támadt helyettük ezer. A török tisztek korbáccsal hajtották újabb rohamra a sereget, fent a falakon pedig várta őket Szondi vitézeinek fegyvere. A vár kapitánya — Szondi György — mindenütt az első, sorokban harcolt. Katonái bátor magatartásán fellelkesülve, oroszlánként küzdöttek. Sikerült a törökök első rohamát visszaverni. Gyorsan eltemették' a halottakat, aztán hozzáfogtak a várfalak rend- behozásához. Három napig tombolt még a harc. Ali basa ágyúi, tarackjai szüntelen ontották golyóikat a falakra és á védőkre, s amikor már a falak romokban hevertek, a város sorsa eldőlt, Ali basa megadásra szólította fel a várbelieket. Szondi Györgyhöz , a nagyoroszi papot, Mártont küldte, hogy tolmácsolja üzenetét: szabad elvonulást biztosít Szondinak. Hiába, a'nagyoroszi pap azt a hírt hozta vissza a basának, Szondi/nem adja meg magát, védi tovább a romokat, inkább becs'ülettel meghal a hazájáért, mintsem megcsalatva rabláncra fűzze a török. . Július 9-én indult meg az utolsó roham. A várbeliek minden holmijukat, ami a védelemhez nem kellett, elégettek. Az se jusson a törököknek. Még lovaikat is leszúrták. Szondi György két apród- ját, Libárdit és Sebestyént a ■ török táborba küldte azzal az üzenettel, hogy ha ő meghal, AH basa tanítsa vitézségre őket. Aztán előszedték az utolsó töltényeket és megkezdődött az élethalál küzdelem. Egy ideig még kitartották a romfalakon, aztán fogyni kezdett a számuk, végül a túlerő leszorította őket a falakról. Egy janicsár térdenlStté Szondit, de Szondi féltérden állva is forgatta félelmes kardját. Nemsokára egy golyó fejen találta s a janicsárok diadalüvöltéssel vetették rá magukat. Fejét levágták és úgy vitték Ali basa elé. A basa megtartotta ígéretét, teljesítette a hős utolsó kívánságát és tisztességgel eltemette Szcndi Györgyöt. Sírjára iratoä kopját és zászlót tűzetett a hősiesség jeléül. A Szondi pusztulását tétlenül néző Teufelt is elérte büntetése. Az Ipoly folyó völgyében a török harcra kényszerítette. A csatában Teufelt élve elfogták és Konstantinápolyba vitték. Mivel a nevét és rangját eltagadta, élve belevarrták egy zsákba és a tengerbe dobták. Szondi fegyverrel a kézben dicsőn halt meg, Teufel Erasmus pedig gyáván, jellem- telen emberként pusztult eL (Mához egy hétre Eger váráról írunk.)
