Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-13 / 216. szám
1958 SZEPTEMBER. 15, SZOMBAT KELE'I'M AGY A KURSZAG A megye konyhájában Messzi, valahol a Zsdánov utca végén, ott, ahol röfögő mangalicák, nyihogó paripák, szarvasmarha-karavánok lépik át a komoran hallgató vaskaput, hogy onnan karcsú virslipár, dundi szafaládé és szalámi alakjában tegyék meg a visszavezető utat —tí ott gondoskodnak a jóétvágyú szabolcsi emberekről, a sokféle jó falatról. Idestova hét esztendeje látja el a dolgozókat . innen a Megyei Húsipari Vállalat. Lépjünk be mi is a kapun — reméljük, mi nem bécsi-szeletként jövünk vissza —, s kövessük útján a szomorúsorsú marhát, disznót. „Belépő“ a túlviiági legelőre Izmos legények fogadják megfelelő „vendégszeretettel”, tokmányba dugott óriáskésekkel az „ügyfeleket.” Ahogy a dagadó izmokat látjuk, bizony nem sok Közömbös ktsz-ek A kisvárdai járás termelőszövetkezeteinek egy részében az idén mintegy 3.5 millió forintos állami beruházással új gazdasági épületek létesítéséhez cs a meglevők javításához kezdtek hozzá. Az építkezést a mándolti, dombrádi és kisvárdai építőipari ktsz-ek vállalták. Az építkezések megindultak, a TÜZÉP a lehetőségekhez képest előteremtette az anyagokat. A legtöbb baj a tetőfedő palával és e cseréppel volt. Az e téren jelentkező késedelem miatt van két- három tsz, ahol a munkát nem sikerül az idén befejezni. Nagyobb azonban az elmaradás — az építkezés ütemét tekintve — a ktsz-ek részéről. Ez okozza elsősorban azt. hogy a beruházási keretet csak 70 százalékban használják fel az idén. Mindhárom ktsz-nél gyakori, de a mándoki- nál különösen feltűnő, hogy rendre elhanyagolják a szövetkezet építkezéseket, s helyettük erejük Jórészét magánvállalkozásokra fordítják. A mándoki ktsz. eseté ben az elvégzett munka minősége Is kifogás alá esik: a komorói} termelőszövetkezet istállóboltoza-1 Iáról máris hullik a vakolat, pedig j még be sem fejezték a munkát. A •maszek-munkák” miatti késlekedések eredményezik, hogy több; szövetkezetben a szabad ég alat' | ran a jószág. Tiszaszentmartonban : 30 üsző van a csűrben es az ég I statt. Záhonyban megkezdődött a sertések szaporodása, de nine? kecoes. Tizenhárom istálló át&lakúása fs javítása, újak építése nem kis 'eladat. A ktsz-ek ezt a munkát ágy vállalták cl, hogy eleget is tesznek a kívánalmaknak. Ez bi- sony nem valósult meg maradéktalanul. Ügy tudjuk, hogy a ktsz-ek a kisiparos építömunká- !ok kollektív termelő közössége 5 ha az, akkor nem lehetnek kn- römbösek a mezőgazdasági termelés nagyüzemi rendszerével szemben, és nem válik ezeknek a ktsz-cknek dicséretére, ha a isz-ekkel szemben a szerződést figyelmen kívül hagyva, egyéni Érdekekei helyeznek előtérbe. jót jövendölhetünk szegény állatoknak. Egy ütés, s szegény pára már ott kóborol valahol a tul- vilógi legelőkön. Nosza nekiesnek a fürge kezek, tépik, marcangolják, nyúzzák — s mire észbekapunk, máris ott csüng a tiszta hústömeg a felvonócsigán. Hajdan a város kezelésében állt az akkor még nagyképűen vágóhídnak nevezett tákolmány. Kezdetleges felszereléssel dolgoztak itt különféle kisiparosok — a maguk hasznára, s csak aztán a köz javára. Gépesített hentesek Sok év telt el azóta. Az utóbbi hét évben új ruhát, új tartalmat — s új gazdát kapott most- már a Húsipari Vállalat. Korszerű vágócsarnokok létesültek, megszűnt a korábbi szűk fülke- rendszer, eltűntek az avult gépek, most modern hűtőkompresszorok, technikai berendezések, szalag-rendszer könnyíti és gyorsítja a munkát. Naponta 160 szarvasmarha, s csaknem ennyi sértés fejezi itt be földi pályafutását. Hetente mintegy 550 mázsa hús- és húsféleség kerül innen a háziasszonyok szatyrába. Ugyancsak itt működik a modern zsírfeldolgozó üzemrész is, s rendes kapacitással, három műszakban naponta 150—180 mázsa zsírt ad a fogyasztóknak. Gépek, amik kolbásszá változtatják a disznót ötven kilogramm húsféleséget egyszerre feldolgozó légtöltőgép, óránként 8 mázsa húst daráló modern gép, 200 kilogramm felvágotthoz való hús keverését végző keverőgép, korszerű füstölő — most építik az új három kamrás füstölőt —, minden technikával ellátott laboratórium és 158 húsipari dolgozó végzi itt a megye konyhájában mindennapos, eredményes munkáját. Valóságos hentesdinasztiák alakultak itt ki. A Vészeli és Mikec családok sarjai itt szüle .- tek a régi vágóhíd épületében. Vészeli Tábor és Pál, Mikec Ta.t más itt lettek a szakma meste-J rei, kiváló dolgozói. ♦ ♦ ♦ Azért még hiányzik : egy és más... f ♦ ♦ Ar.int a háziasszonyok már* régóta tapasztalhatták, nincs kü-t lönösebb baj a megyei húsellá-J fással. Ezt a Megyei Húsiparit Vállalat dolgozóinak köszönhe-* tik, akik fáradtságot, gyors, pon-t tos munkát végeznek. Mi sémi bizonyítja ezt jobban, mint az,f hogy míg az égjük percben él at sertés, s percek múlva már úá-j bítják. szúrják, forrázzák, lám-t pázzák, szőrtelenítik, géppé] * nyúzzák, csigára húzzák, hasít-1 ják, bontják, leszalonnázzák. s| máris a hűtőben terem. Bizony,} még így is előfordul, hogy nagy* nyári melegben — bár akkor éj-* szaka szállítanak — megromlik* a szatmári végekre kerülő hús.J jó lenne, ha az illetékesek meg-* felelő hűtőkocsiról is gondoskod-} nának. Ugyancsak javítaná az| ellátást és a húsáruk mmőségét, t ha elég gázmennyiség állna aj vágóhíd rendelkezésére a feldől-1 gozáshoz, s ha a dolgozók meg-J felelően higiénikus körülményeit köpött. b?toro”ott udvaron végez-* hetnék munkájukat. t Jé étvágyat í : ♦ No, de ha végigkísértük vég-* zetes útjukon az állatokat, a fő-i bekólintástól a darálásig, nem j mehetünk el anélkül, hogy meg* ne kóstolnánk, ml lett .belőlük” j Harapjunk csak ebbe a friss, j ínycsiklandozó virslibe! Hm, de* jó ..; i t Éppen most gördül ki a friss hússal telt kocsi az udvarról. ; Ebből biztosan jó zű ebéd lesz^ valószínűleg több olvasónk asz- % talán. Jó étvágj’at! » Farkas—Győri Hit már Iád9 legyen kövér Lapunk augusztus 24-1 számában „Kudarc” címmel megírtuk, hogy Hidegkúti Sándor re kain azi káplán helybeli paptársaival megkísérelte revízió aU venni a kiszisták által színpadra vitt „Tanítónő” című színművét, amelyben egy pap szerelmi kalandjait elevenítették meg a szereplők. Egykor fiatal, csinos tanítónő került a községbe, a „valamirevaló” személyiségek szoknyája köré sereglettek. A színdarab- beli pap egy ideig tartózkodva szemlélte az eseményeket, közben alaposan szemügyre vette a csinos tanítónőt. Elhatározta: megvédi a földi zaklatásoktól, mások erőszakoskodásaitól, megbocsátja a szoknyája körüli mondvacsinált kárhozatait és így elnyeri a lányt. Szándékút nemcsak imarebcgéssel, hanem vágyainak íelajzasával is kifejezésre jutatta. Nem sajnalU a szép szavakat sem. „Nekem az Ön lelke kell” — mondja a szín- darabbeli pap, miközben szemében különös fény csillan, cpad- ve lesi a lány minden mozdulatát. A hálóba került kislány igyekszik szabadulni, s igy szór: „En pedig utálom az erkölcsöt, ha az hideg és vizes, mint az Cin keze". Ne«, hogy kudarcot valljanak a kiszisták, a papra vonatkozó részt szerették volna kihúzni a színdarabból. Mivel ez nem sikerült, a szószéket használták fel, hogy néptelen legyen a kul- túrház, majd pedig Hidegkúti káplán kísérletet tett Tóth József KISZ-titkár „megtérítésére”. Az említett cikkel kapcsolatban levelét írt Fekete István káplán. Feltételezi hogy a szú- banfergó színdarab mondanivalója elvont, nem az életre alapozott, nem megtörtént cselekményt elevenít meg. Ezzel kapcsolatban engedje meg, hogy emlékezetébe idézzem: A Tanítónő című színdarab „csupán” egy húsból-vérból való pap szerelmi vágyainak felajzását eleveníti meg, amelynek igaz volta nem is megy csodaszámba napság. Vagy szóljunk a korábbi években Kakamazon a katolikus pap és S. M.-nc, a széna«*-! szony közötti „harmonikus'' kapcsolatról? Bródi Sándor, a színdarab szerzője az életből merítette, témáját. Érthető, hogy ez nem tetszik önöknek. Ezért igyekezetek mindent megtenni a színdarab sikertelenségéért. Eredménytelen volt kísérletük, mert —1 mint ahogy önök jól tudják — mind a két alkalommal telt ház voit Rakamazon, sót Tiszanagy- íaluban és Vencseliön is — a kiszisták előadásán. A „Kudarc” című írásban szereplő Hidegkúti káplán — az c»n állítása szerint — nem buzgól- kodoít a színdarab sikertelenségéért, s magára vállalja a szászukról való uszítást, szives tudomására hozzuk, hogy többén reszt vettek az emlékezetes vasárnapi na-gymisen, ahoi Hidegkúti Sándor a kiszistakról senö hangon beszélt. Azzal viszont, hogy ön elismeri azt a „sajnálatos tényt”, miszerint szólni mert és kifogásolta a színdarab- tanulást, újabb, bizonyítékát ad-j ta rossz szándékának, ön irtat-j lan báránynak igyekszik fcltün-i tetri Hidegkúti Sándort a sző-j banforgó ügyben. Miért látogatta hát buzgón a szereplő kiszisták szüleit, s kérte azokat gyermekük megvetésére Hidegkúti Sándor? Mi sem könnyebb, mint erre is nemmel felelni, Am a tényeket nem lehet megváltoztatni. Beszélnek erről ások a fiatalok, a,kiket Önök voltak Szívesek otthonaikban felkeresni. S azzal a gondolattal, hogy „ha már lúd, legyen kövér". Hidegkúti káplán szerénységet mi- . mclve .azt is kifejezésre juttatta, hogy „nekünk van jogunk felhívni a hívők figyelmét.” Ezt nem vonjuk kétségbe, de azt igen, hogy volna joguk lelki terrort alkalmazva elgáncsolni a haladó gondolkodású fiatalokat, az előremutató színdarabok at. N. T. ARÁNYLÓ ŐSZ A magyar ősz már ott bolyong a tarlón Holdunk ezüstje hűvös, mint a dér, Az őszi tücsök elmélázva hangol S a honi akác lombja elalél. dombokon*A napokban büszkén mutatta az egyik termelőszövetkezeti mezőgazdász: másfél kilós csemegcfiirt sem ritka. És a jól gondozott tőkék roskadoznak a szorgalmas munka gyümölcsétől. Mert úgy van az. hogy hiába lő az időjárás, ha nincs meg a föld szereteie a hozzáértés. Tiszo- nagyfaluban 24 holdon piroslik az alma — majdmind értékes Jonathan. Az Üj Met Termelő- szövetkezet tagjai büszkék is rá hiszen ha nem is terem annyit, mint tavaly, gazdagabb lesz vele a. jövedelem. Nem sokára itt is felzena a szüreti ének. mint ott, a királyok borának hegyén, az ide látszó Tokajban. Csakhogy itt almát szüretelnek — Szabói?» aranyát. És a holnapra is gondolnak rgyú'ta'. Tiz holdon takarják: be a termékeny barna reggel a sokszáz ifjú hajtást, amely évek múltán ízes gyümölcsöt ad jutalmul. Változik, egyre szépül a táj a Tiszi mellett. Ez hoz változást az emberek éleiében is. Itt, ebben a kicsiny községben már tért hódít a gép. az új, amelynek nyomán' az iáé;, őszön negyvenhat dolgos ember kezdhet igazán új életet. Az egybeszabott nagy parcella 70 forintot juttat munkaegységenként az Új Élet. Termelőszövetkezet tagságának. ★ Mcltóetírnieljenen szökik be az idei ősz. A dolgos nyár után arcunkon érezzük leheletét, a sárguló levelek játéka már megint új nekünk. A felnőttek hangyaszorgalommal gyűjtik a télirevalót, a község vegyesboltja nagyokat ásítva kínálja szépségét. Ben* már előtérbe kerültek a gyapjú fehérneműk, a boltos takarításra, szépítésre hasznod ja fel a délutáni csendet. A falon, szegen cserépkorsók kínálják magukat, szomszédságukban ezüstcsomagolású Lottó-kát é. — Valamikor, mondhatnám néhány esztendővel ezelőtt, meg nagyon szegény volt Tímár. Pádig termett a földje jól. Hiába várták ekkor az őszt — ezeket mondja a boltvezető, csinos, 1tata' asszony. Most ezekben a hónapokban, amikor ezelőtt soka nem volt pénze a falusi lakosságnak, ez az egy kis üzlet más- félmillió forintért adott e1 árut a Hnáriaknak. Nem kell már itt senkinek a cserépkorsó. Öt éve van ugyanazon a helyen. Azóta elfogyott talán ezer vízsskészlct is. Hódit a falun a csőtészta és a Lottó- kávé. S ha megindul a vetöburgonyaszállítás, porszívó duruzsol az őszi nagytakaritásnal, gép mossa a ruhaneműi egyre több lakásban. Teherautók futnak, hosszú vetgonsor kígyózik a vasúton, A nap, mintha fátyol mögül sülne, nem aranyozza, csak bronzszi- nüre festi a várost. A parkban, az égőpiros virágok szomszédságában fiatalember olvas. Talán tíz perce, talán tizenöt, hogy a pádon ül, azóta le sem vette szemét az újságról. És a mögéje lopódzó asszonykának kell fi- gyelmeztetni. — Hát te igy vársz? — Bocsáss mag. Annyira elmélyedtem ... — Mi lehet olyan érdekes? — Ö, semmi, semmi... — válaszol a férfi, majd hosszan végigsimítja tekintetével az ifjú élettáré szép alakját, megkarolja é- lassan elindulnak az „állami" felé, hogy felpróbálják az ú.i ruhái. Mert már itt az ősz. A férfi közben ezerszer visszagondol az újságsorokra, cs millió gondolat fogamzik aCVábav: „Agresszió, Tajvan, Libanon, atomfegyverek...“ Hát sose lesz már béke? Pedig olyan szén lehelne az élet. Aranyló az ősz. KOPNA JÁNOS 3 Ax Alföld nagy költője, Juhász Gyula írta e sorokat. A kén % mozdulatlanság, a tespedés, a meddő maradandóság hű rajzaként került irodalmunk gyöngyszemei köz':. Juhász Gyula szófián, bús falvainak kéve nád fedeles viskókat, világtalan ablakokat. pocsolyás utcákat villant elénk, sok-sok gyermeksírt a temetőben, p mélabús tiszapar- tot, amelynek két oldalán szomjas földek százezer holdjai tik- kadna k. Az ősz opálos alkonya most is ugyanaz. De a kép már az új magyar ősz képe. Az álmos szeptemberi nap tíj színnel ragyogja be a lankás nyíri tájai, ahol a gyümölcs- és szölőborí- toJta lejtőkön árnyékot ver a rög. Beérett a táj, a napnak nem igen van már dolga itt. A dió kiszakad héjából, a szilva megráncosodik, az alma szende kislányként pirul. A negédes szőlőszemeken ugrál a fény. fürge darazsak szívják belőlük a nektárt. Az idén re.kcrdtcrmés ígérkezik a barabási szőlőhegyen, a tárpái „kopaszon-, a sóstóhegye
