Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
6 KELETMAGYARORSZAG 195?. SZEPTEMBER 2, KEDD VITAZÁRÓ A GYERMEKNEVELESRÖL A család mint közösség nevei py agy örömmel olvastam a Keletmagyarország hasábjain a gyermeknevelésről megindult vitát. Figyelemmel kísértem a szülők különböző szempontú megnyilatkozásait, hiszen magam is szülő vagyok, három fejlődő korban lévő gyermek édesapja, akinek felesége is dolgozik és akiknek magunknak is vannak nevelési problémáink, noha mindketten pedagógusok vagyunk. örültem annak, hogy az utóbbi időben országszerte megnövekedett az érdeklődés az Ifjúság, a nevelés kérdései iránt és ez az érdeklődés a társadalom egyre szélesebb rétegeit foglalkoztatja. Elénk ebbek a szülői értekezletek, egyre több szülő jön el a tanári fogadóórákra és ime sokan vállalkoznak már arra, hogy a családban folyó nevelési tapasztalataikat, a felmerülő problémákat sajtó útján a nyilvánosság elé tárják. Meggyőződésem, hogy ez a megnövekedett felelősségből táplálkozik és ugyanakkor szélesebb körben ébreszti fel a gyermekért, az ifjúságért, mint a boldogabb jövő letéteményeséért érzett felelősség tudatát. •• fi römmel hallottam kicsen- dűlni több hozzászólásból ezt a hangot. Többen helyesen látják a hozzászólóív közül, hogy a gyermek a .társadalom számára nevelődik”. De valahogy azt már nem látják elég tisztán, hogy milyen következmények, konkrét feladatok adódnak ebből a tényből a családi nevelés módjaira nézve. Nem domborodik ki a hozzászólásokból eléggé az a tény, hogy a nevelés társadalmi ügy, társadalmi feladat. A család a társadalomnak egy része, legkisebb önállóan működő sejtje. S mint ilyen — ahogy a nagy szovjet pedagógus: Makarenko mondja: „nevelési egység végezheti helyesen és eredményesen a gyermekek nevelését.” Amint helytelen dolog azt kérdezni — pedig sokan teszik fel így a kérdést — kinek a kötelessége a nevelés, az iskoláé, vagy a családé? mert ennek a kettőnek a nevelési munkáját szorosan össze kell hangolni, éppúgy helytelen azt kérdezni, hogy a családon belül kinek a feladata a nevelés, az édesapáé vagy az édesanyáé. Sőt véleményem szerint még 50—50 százalékos megegyezésekről sem lehet beszélni, ahogy az egyik hozzászóló megpróbálta eldönteni a kérdést. Szerintem minden ilyen mesterséges százalékol tatás alapvetően helytelen, mert éppen a lényeget, a család nevelői tevékenységének döntő mozzanatát felejti el, azt, hogy a mi társadalmunkban, a szocialista társadalomban közösségi emberek nevelése a célunk. Közösségi embert pedig csak a közösségben, a közösség által nevelhetünk. Tehát nem az apa nevel külön és nem az anya külön a maga módján, vagy nem lehet arról szó, hogy az apa neveli a fiúgyermeket, az anya a leányokat. Ez a gyermeknevelésnek merőben burzsoa szemlélete. A ml meggyőződésünk, felfogásunk és gyakorlatunk szerint a csatád mint közösség nevelhet közösségi embereket. D öntő feladat tehát az, hogy a családot közösséggé formáljuk. És hadd mondjam meg őszintén: ahol az a probléma és az a vita tárgya, hogy milyen arányban kell részesülni a nevelés munkájában egyik vagy másik szülőnek, ott a főbaj nem az arányok, a százalékok helyes vagy helytelen megállapításában, hanem abban van, hogy a család nem vált igazi szocialista közösséggé. Enélkül pedig nincs a mi igényeinknek megfelelő eredményes nevelés. Ezt kell tehát minden áron megteremteni. Messze vezetne és külön vita tárgyát képezhetné: hogyan válik a család igazi szocialista közösséggé, mik ennek a feltételei és akadályai. Éppen ezért én most erről nem kívánok bővebben szólani, csupán hadd idézzem Dezséri László megállapítását-: „---a család közösség, vagyis egymáshoz tartozó emberek tzerves társasága, amelyben a legmélyebb emberi kötelékek és érzelmek, az élet és a munka, a boldogulás és az egymásrautaltság minden szoros kapcsolata nyilvánvaló, rbhen a szerves emberi közösségben nő fel a gyermek.” Ebben a szerves közösségben nem lehet vita tárgya, hői/ van-e szerepe az apának a nevelésben, és hogy mi az anya feladata ezen a téren. Ha ez a közösség egészséges, jól működik, akkor mint élő közösségnek megvan a maga nevelőhatása, egy- egy családnak megvan — ahogy mondani szokták — a „levegője”. Ezt áz éltető levegőt szívja magába naponként a gyermek, ebben nő, ebben fejlődik testileg, szellemileg egyaránt. Ezt az egészséges családi levegőt a szülők kapcsolata határozza meg, amely aztán eldönti a szülők és gyermekek közötti viszonyt is. Döntő feltétele tehát az eredményes nevelésnek az egészséges családi közösség kialakítása, amelyben a szülők egyetértenek a nevelés céljában és közösen beszélik meg a nevelési feladatok megoldása közben felhasználandó módszereket is. Porzsolt István. Szeptember 1-től további kétszázmillió forint értékű leértékeit árú kerül forgalomba A gazdasági bizottság határozataként szeptember 1-től a belkereskedelem további, mintegy kétszázmillió forint értékű leértékelt árut hoz forgalomba. Az újonnan leértékelt cikkek között pamut, gyapjú, selyem, méteráru, kötö- áru, harisnya, divat- és rövidáru, vas — műszaki cikkek, mezőgazdasági kisgépek és alkatrészek, szerszámok, üveg- és porcelánáruk .szerepelnek. Egységesen tiz forintos kilónkénti áron az állatforgalmi vállalatoktól is vásárolhatnak tenyésztésre alkalmas üszőket a termelőszövetkezetek A 3004-es kormányhatározat 11.000 tény észa zár vasmaiha és 10.000 tenyészsertés felvásárlásához biztosított a termelőszövetkezeteknek árutermelési feltételekhez kötött kedvezményeket. — A rendelet megjelenése után erőteljesen megnövekedett a termelő- szövetkezetek tagságának állattenyésztési kedve, s a megadott keret csakhamar kevés lett. Ezért a gazdasási bizottság, a Földművelésügyi Minisztérium előterjesztése alapján a közelmúltban további hatezer tenyészszarvasmarha és kétezer tenj észsertés felvásárlását engedélyezte a korábbi feltételek szerint. A pótakció lebonyolítása megkezdődött. A lebonyolítás viszonylag lassúbb, a szállítás folyamatos lesz, s az év végén fejeződik be. A felvásárlás és a szállítás lassúbb üteme miatt a termelőszövetkezeteknek nincs okuk nyugtalanságra. Az elfogadott igénye két minden körülmények között kielégítik. Az ütem lassításéra azért volt szükség, mert az első fi- „Kelet-Magyarország“ rejtvénypályázata I-es szelvény Kivágandó és a rejtvény megfejtésével, valamint a pályázatban résztvevő pontos címével együtt beküldendő az alábbi címre: „KELETMAGYARORSZÁG” SZERKESZTŐSÉGE NYÍREGYHÁZA, SZTÁLIN TÉR 21. „REJTVÉNYPÁLYÁZAT” . Előnyös, ha a pályázó a hónap végén egyszerre küld be minden szelvényt és megfejtést! évi nagy kereslet az arak felhajtásával fenyegetett, továbbá erősebb minőségi szelekciót kívánnak érvényesíteni, A pótakció keretében szállított tenyészállatok nagyobb része az áüatforgalmi vállalatok által szerződött vemhes- üszőkből, kisebb része az állami gazdaságokból került ki. A minisztérium értékelése szerint megfelelő számú állal áll rendelkezésre, éppen ezért a keretben biztosított tenyészállatok felvásárlása csak a tenyészállatforgalmi iroda útján, illetve a Tűdnél lévő hitelfedezet terhére történhet. Lehetőség nyílt arra, hogy a termelőszövetkezetek az állatforgalmi vállalatoktól, állami hitel igénybevétele nélkül, Igen kedvezményes áron tenyésztésre alkalmas üszőket vásároljanak. Az ilyen módon vásárolt állatok kilogrammonkénti árát egységesen tíz forintban állapították meg. Az árkülönbözetet, az állatforgalmi vállalatoknak az állam megtéríti. Továbbra is érvényes szempont az elosztásnál, hogy csak azok a termelőszövetkezetek kaphatnak tenyészállatot, amelyek megfelelő takarmány készlettel rendelkeznek, Asszonyoknak ~~ lányoknak A divat történetéből T öbb nöolvasónk fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy írjunk „Asszonyoknak—Lányoknak” rovatunkban a divat történetéről. Egy olvasónk, aki foglalkozásánál fogva is nagyon érdeklődik a divat, a régi divat után, arra kért bennünket, hogy kezdjük a divatról szóló cikkünket a régi görög nők öltözetének, érdekesebb, valamilyen változatban még ma is általánosan viselt vagy ismert ruhadarabjának ismertetésével. Szívesen teszünk eleget a kérésnek, mert meg vagyunk győződve arról, hogy nőolvasóink többségét érdekelni fogja az a vázlatos ismertetés, amit az alábbiakban a divat történetéről adunk. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a divat mindenkor befolyásolta a test megfelelő alakítását. így például a ruha elegáns tartásáért alkalmazták a fűzőt. Az idők folyamán a fűző többféle feladatot látott el, de nem lehetett mindig kifejezetten kellemes „ruhadarabnak” titulálni. A mai ruhák már egészen másak. Nem any- nyira a női test „kínzása" árán, hanem az anyag kitűnő minőségével, a derék és csípő táján szellemesen elhelyezett „erősítésekkel”, sót mintázatukkal érnek el hatást: optikai, csalódást okoznak. Általában elmondhatjuk: a mai ruhák kényelmesek, könnyű mozgást biztosítanak. No, de ezek után térjünk rá cikkünk igazi tárgyára: milyen is volt a divat a legendák és mesék ködébe vesző időkben, hogyan és mivel csinosította magát a görög nő? A chiton, a strophion és a körzeti Tudnunk kell, hogy a ruha alatt chitont hordtak. A chiton vászon alsóruha volt, mely körülbelül térdig ért. Éz alatt a görpg nő, hogy teste csinosabbnak tetszen, bőrből készített mellszalagokat viselt. Ezeket strophionnak nevezte. Derekára is bőrszulagot — és nem is valami keskenyet — szorított. Ezt a derékövet bátran nevezhetjük a mai fűző elődjének. Ez után — persze többszáz esztendő múlva — egy mellényszerű ruhadarabot kezdtek viselni. Az úgynevezett corpsettet. Az Inget úgy szabták, hogy jó szoros legyen és tetszetősen kidomborítsa és Kiemelje u melleivel. Ezt szu.- gálták a hónaljtól a csípőig futó fűzőszalagck. Később a korzett (fűző) fejlődött, több és különféle anyagokból készült: halcsontból, fa vagy acél pántokból stb. Ezek megnehezítették a mozgást, a lélegzést. — Könnyű volt akkor „elájulni”, vagy a kínos jelenetek alatt „rosszul lenni”. E füzödivatot Medici Katalin hozta divatba Franciaországban, ahová olasz hazájából vitte. De ő sem szórakozásból találta ki, kövérsége miatt volt lelkes fűző- viselő. I maloniKügallér és a vortugedin A XVI. században a spanyol viselet volt a „divatirányító”. Aki régi képeket látott, az ismerheti: a keményített es kitömött ujjasokon észre lehet venni a mellfüzőbe bedolgozott vaspántok körvonalait. A fűzőt a nyaknál az úgynevezett „malomkogallér” keretezte. — Deréktájon csúcsban — „ki- hajtós szárnyban:’ — végződött. A „vertugadín”, azuz a zubbonyformájű, vagy hordó- szerű szoknya szilárdan állt a földön és teljesen eltakarta a lábakat. A dekoltázs Nem sok idő telt el a divat történetében és új vonások jelentkeztek: a nyakklvégás. A XVII. században a dekoltázs igen nagy szerepet kap. Kezdetben a mezítelent elítélik, megszólják és „illendően” csipkét, batiszt alkalmaznak, — de csak kezdetben. Érdekességképpen megemlítjük: Spanyolországban a fejlett mellet csúnyának tartották. Ezért a fiatal lányok felső testére ólomlemezeket raktak a mell fejlődésnek akadályozáséra. fjjel-nappal (űzőben Jött a XVIII. század. A derék még nagyjából mindig változatlan, de a fűző nagyobb szerepet kap. Általánossá válik, hogy a lányok zsenge koruktól fogva főzőben járnak éjjel-nappal. Az orvosok már akkor is tudták, hogy- milyen súlyos következményekkel jár ez, de a divatnak élő nők vállaltak mindent, csak csinosaknak találtassanak. A francia forradalom és a divat A francia forradalom mindenben váiltozást hoizott, így a divatban is. Eltűnt utána a fűző és a nők kezdtek régi — „antik módra” — öltözködni. A fűzőt száműzték és leheletszerű vékony anyagból készített és ingszerű ruhákkal fedték be testüket. Ismert tény, hogy ami leheletszerű az egyben áttetsző is. így tehát inkább a test felfedését, mint eltakarását szolgálta. A derék csak az 1820-as években jut újra szerephez, de csak rövid időre. Ekkor a fűző ismét előkerül. A keskeny derék volt az ideális, tehát igen erős fűzőket alkalmaztak. A kebleket szoros fűzéssel felemelték. A XX. század elején a fűző új formát ölt. Ekkor már az a feladata, hogy a hasat és a csipőt leszorítsa, mert az egyenes, lapos vonalak tetszettek. A huszas évek közepén az ingruhák hódítanak. Tehát eltűnik a főző. Helyére a csípőszorító lép, amelyet majd melltartó egészít ki. Ez a két kellék még ma is közismert és népszerű. Következő cikkünk címe: MILYEN A J0 ASSZONY.? Még ha kínzás árán is...
