Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

4 KELETMAGYARORSZAG 1938. SZEPTEMBER 2, KEDD Hatalmas tömeg a nyíregyházi repülőnapon Már a reggeli órákban megkezdődött a „népvándorlás“ a nyíregyházi repülőtér felé. A Rákóczi úton kerékpárosok, gyalo­gosok özönlöttek, a nagygyűlés után pedig megtelt a repülőtér és a messzi környék: harmincezernél több ember várta az izgalmas bemutatót. Két órára már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. A startnál felbúgtak a motorok, perdült a légcsavar — má­sodpercnyi pontossággal kezdődött az ünnepség. Zttsslók az égen A közönség feje felett megje­lent az első három gép ékalak­zatban. Alacsonyan, húsz mé­ternyi magasságban csattogtatta a szél a levegőben vontatott zászlókat: elől piros-fehér-zöld, két oldalt vörös és kék béke­galambos lobogók jelezték a be­mutató nyitányát. A gépek 2D0 méteres iskolaköröket írtak le, majd az utolsó kört megnyújtva, szabályos, egyforma távolság­ban „landoltak”. A jövő légitaxija Alig tűntek el az első gépek, különös „madár” szökkent az égre: meredeken ívelt felfelé a szovjet helikopter. A nyíregyházi közönség ed­dig még nem gyönyörködhetett a modern technika korszerű vív­mányában, a jövő „légitaxijá­rögnek viliámsebesen. Be is mutatkozott a bemuta­tón a nyíregyháziaknak ez a csodálatos gépmadár. Az első körök után megállt a levegő­ben a közönség feje felett, májd oldalra billent, magasba szár­nyalt, egyenes vonalban eresz­„Legények" a levegőben Kedves vendég pült, fejjel lefelé, „amerikai fordulóinak” nyomát füsttel raj­zolta pentosan a magasba. A Jegyelem, pontosság iskolája Zúgva érkezik a YAK f8-as szaacLu.iv l—it-rr: líiieiic gcp, nu- rom 3 gépből álló repülőraj. Haj­ékben, pontos távolságban re­pültek, majd „raj-lépcsőre” cs „raj-oszlopra” szakadoztak. Igen látványos volt, amikor mintegy ötven méter magasan, egyenes vonalban, egyenként húzott el a kilenc gép a közönség előtt. A közönség tapssal jutalmaz­ta a századkötelék nagyszerű teljesítményét. A levegő akrobatái Pompás légimutatvánj' követ­kezett: Kovács Lajos egyéni műrepülésé YAK 18-assal. Du­góhúzók, lebontások, bukfencek, bukófcrdulók, v.zszintes és emelkedő orsók követték egy­mást a magasban. Mintha va­lami lélegzetelállítóan izgalmas cirkuszi artistamutatványt lát­tak volna — egyszerre szisszent fel a tömeg. Nem maradt Kovács Lajos műrepülő teljesítménye mögött a YAK 11-esek kctelék-műre- püláse.. Sípos Lajos, Csanádi Norbert és Horvá.t József piló­ták egyszerre „dolgoztak” a le vegőben. Vertikális nyolcasaik, orsóik, ügyes piruettjeik, válto­zatos orsó-koszorúiuk, késrepü­lésük sikert aratott. Nem veit könnyű dolguk a püó1 'knak: 36 kilométeres órán­kénti sebességgel fújt a szél. s gvakov’Pt&ikat a nagyerejű szél fó'pnére is hibátlanul mutatták be. A repülőnap befejezéseként a gépek jókora transzparenseket húztak az égboltozatra. A nyíregyházi repülönapon a közönség felejthetetlen élmé­nyekben részesült. A bemutatott légimutatványok új állomásai a magyar légisport fejlődésének — a nagy érdeklődés pedig azt jelenti, hogy a magyar repülés a jövőben a fiatalok ezreire tá­maszkodva tarthat lépést a technika gyors fejlődésvei. Ezen a napon sok szabolcsi fiatal elhatározta, hogy kö:e- lebb.ől megismerkedik a levegő sportjával... Gyuri Illés György. Marosán elvtái's a gjpckcl nézi. Először láthattuiLjr^fjeíikoptert. A bemutató közben megérke­zett a repülőtérre Marosán György államminiszter. Pillana­tok alatt körülsereglették — alig győzött válaszolni az asszo­nyoknak, férfiaknak. Levegőben a zá sziuvivó gépek. EMBEREK GYORS CERUZA RAJZOK A VASÁRNAPI NAGYGYŰLÉSRŐL I i eves szélroham kapkodja a zászlókat, moz. patja a tér fáit, libbentgeti a tarka szok- nyákar.. Egy gyenge rúdra szerelt hangszóró alatt jó arcú, öszbajszú ember áll. Mellette egy fiatal. Az is bajszos, de az ő bajsza huncut, harminc­éves bejusz. Kis pörge kalap van a fején, a sza­lagnál árvalányhaj. Az öreg fején a szokottnál egy kiisii hátrább van a kalap, s tekintete maga elé vetve. A kalap állása mutatja, hogy figyel, a leszegett tekintet, hogy erősen g ndolkozik, A fiatalabb is figyel, egyszerre megszólal. Valamit kérdez, de az öreg nem válaszol, mintha észre sem venné. — Mi áz. csak nem a nyugdija miatt bánkó­dik?— kérdezi a fiatalabb kissé gúnyosan. Az óreg ránéz, de nagyon kelletlenül. — De könnyen beszélsz!... — válaszol. — Lennél csak te ötvenhat éves... majd akkor meglátnám! A fiatalabb mosolyog, bár érzi a szó és a tekinti t élét, az öreg pedig, mint akit rajtakaptak egy gondolaton, haragosan odébb lép, nekidől egy fának és figyel az emelvény felé. — Hm. hát én vagyok az oka?! — néz utána a purge kalapos. — Neki is helye van ott, ahun én vagyok — mondja magának és sértődötten szemere tolja a kis kalapot, aztán felüti tekinte­tét egfienesen az emelvényre. v \j árosán György a gyermeknevelésről be­szél. Egy asszonyka — jól öltözött, tiszta háziasszonynak látszik — odasúgja az urának, aki komoly arccal figyel: — Hallod, apu?! A két szóban van egy kis finom figyelmez­tetés, egy kis gúny: látod, hogy nincs igazad?! A férfi feleségére kapja a tekintetét: Nekem nincs igazam!? — szúrja a szeme. — Mit halljak? — kérdi érdesen. Az asszonyka elneveti magát, aztán közelebb hajlik férjéhez. — Azt, hogy Lacikái kettőnknek kell ne­velni ... A férfit bántja az asszony igaza, hát szíve­sebben elhallgatná a dolgot, de érzi. hogy szó nélkül mégsem hagyhatja. Mosolyt erőltet az ar­cára, s tréfára fordítja a szót. — És nem úgy van? — Az asszonyka hamiskásan felnevet. — Na, majd otthon megbeszéljük ... majd eszedbe juttatok valamit... + jjárom idős parasztember a gyűlés után útnak ered. De csak úgy lassan, öregesen, gyalog. Egymással egy vonalban haladnak. A közbülső a legidősebb, s a legtekintélyesebbnek látszó Szótlanul lépked, s mintha a járda köveit nézné A másik keltő is szótlan, de nekik türel­metlen a csend. Szeretnék hallani társuk véle­ményét. — No, Pali, hát érdemes vöt bejönni? kérdezi meg az egyik. A legöregebb bajsza alatt elmosolyodik, meg­vakarja a tarkóját. — Majdnem úgy vagyok, mintha templombul jönnék — feleli. A másik kettő egy ideig hallgat, kutatja a rejtélyes szavak értelmét, de hiába. — Iiogy-hogy? — firtatják tovább. Az öreg nevet, hogy bölcsességét ki nem ta­lálták, de megmagyarázza. — Templombul jövet mindig azt bánom, amit tettem, most meg azt bánom, amit nem tettem... — mondja. Mernek száz lépést is, de nem szólnak. Az öreg töpreng, két társa meg nem soros a beszéd­ben. — Igaza van a miniszternek! — áll meg az öreg. — Mahónap otthagy a legkisebb fiam is.., és aztán ... Szavait végezve szétcsapja a tenyerét, aztán maga elé tartja két kezét. Bizony, milyen ráncos, milyen kérges, és már nem is egyenesedik ki teljesen. — And a — jbios^or iáénáliiii: ban.” A helikopter előnyös tulaj­donságainál fogva csakhamar meghódítja a levegőt, megköny- nyíti a közlekedést. Egyhelyből , száll fel, nem szükséges indulá­sához semmiféle kifutópálya. A levegőben mozdulatlanul ál], csak hatalmas légcsavarjai pö­Vitorlázó-parádé zogepeK mutatványai is elkap- ráztatták a közönséget. Opitz Nándor és Fejér Miklós vitorlá­zók tudásuk legjavát mutatták meg: 1200 méter magasságban kezdték „bukfenceiket” — s 201 méterre a föld felett szédületes A repülőtér felett ezer méter­nyire karcsú vitorlázógépek su­hantak: megkezdődött a hár­mas „Super Futár”-kötelék kö­vetési gyakorlata. A vitorlázó gépek vezetői: Schaller Tihamér, Petróczi György és Láncz Tibor kedett alá; néhány centire a föld felett megállt, leszállt, újra felszckkent. Az utolsó körben kedves meglepetésben részesítet-! te a szovjet helikopter személy-I zete a közönséget: búcsúzóul« virágesőt zúdított a magasból aí tömegre. ­Nyíregyháza — madártávlatból. „loopingokat”, légi-bravúrokat hajtottak végre. Kisely Ernő Béke-típusú vi­torlázójával hosszú füstcsíkokat írt az égre. A pilóta háton re­begyakorlott mozdulatokkal, egy­szerre forgatták, centiméter­nyire azonos távolságban vezet­ték hangtalan gépeiket. A „B. Ifjúság” típusú vitorlá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom