Kelet-Magyarország, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-30 / 230. szám
. 1368, szeptember 30, kedd KÍ.LCTMAÜV ARbRSZAt. 3 . Érdemes volt összefogni Még most is akadnak a vezetők közöt' is olyanok, akik a szakcsoportról hallva azt ugyan nem mondják már, hogy „annak semmi értelme “, de esetleg egyik fülükön be-, a másikon kim-gy az erről elhangoztatott szó. Ezt az emberek még mindig nem értik a fokozatosságról szóló lenini elv jelentőségét. Természetesen ennek van olyan okozója is, hogy a szakcsoportok között a múlt években sok volt az ál- szövetkezés. Egy-égy állami tar- talékbban levő gyümölcsöst, vagy földet néhány — a tűzhöz közelebb ülő — ember felfogott, azt jól kizsigerelte, és semmi közöst nem gyűjtöttek. Ma már ilyen társulással csak elvét”e lehet találkozni.' A másik akadályozó tényező. - hogy maguk a parasztok nem látták és még sok helyen most sem látják az ilyen társulások jelentőségét. A rajai példa Eddig Vaján is sok volt az olyan dolgozó paraszt, aki csak legyintett, ha hívták a szakcsoportba. A községben 52 hold egy táblában levő gyümölcsöst osztottak ki 1945-ben 240 igénylőnek. Egy-egy juttatott 15—17 darab gyümölcsfát kapott, a i 300 öl körüli területen fekszik. Jó pár éve már, hogy huszor - egynéhányan belátták: szakszerűen így nem tudnak gazdálkodni, és gyümölcstermelési szakcsoportot alakítottak. Sok bajjal küzdöttek meg, míg a mai állapotot elérték. Most nyolcvanötén tagjai a szakcsoportnak. Igazán ebben az évben látszik meg-az egyszerre való védekezés, a szakirányítás jelentősége. A nyolcvanöt parcella zömmel egy tagban van, de néhány nem szakcsoport-tag is közöttük van még. Annál jobb, beszédesebb példát nem is lehetne találni, mint azoknak a gyümölcsösét megnézni, akik nem csoporttagok. Sós Károly, Cs. Sipos Péter és Sütő Sándor fáin már alig látni levelet, a kopasz ágakon termés is csak fele van, mint a szakcsoportbeliek környező fáját.. A szakcsoportban dolgozóknak termőfaegységenként meg lesz a 150 kilós átlagjuk. A siker titka Míg a 160 jelenleg még saját feje után metsző, permetező ember 160 féle képpen végzi a munkáját, addig g szakcsoportban kertész irányításával dolgoznak. A munkát ugyan mindenki maga végzi, de ha — az alapszabályuk szerint — valaki nem szakszerűen, vagy nem idejében végezné, ahelyett a csoport Melyik lesz az első a három építőipari vállalat közül? Sóstón, az Építők Napján vidám hangulatban történt, hogy az Építő és Szerelő Vállalat versenyre hívta a Megyei Építőipari Vállalatot és a 6. számú Mélyépítő Vállalatot. Az igazgatók, párttitkárok, üb. elnökök és szakmunkások a kőműves és ácStanulók kötélhúzásánál szurkolták. S hogy. hogy nem, a beszéd fonala arra terelődött: mi lenne, ha a három vállalat a tervteljesítésben húzná a „kötelet?” Később aztán, dél felé, amikór már megfőtt a gulyás és a . vállalatok sátraiban gyakran koccintottak a dolgozók az itallal teli pohárral, Jeszenszki elv- társ, az Építő és Szerelő Vállalat igazgatója egy kis „meglepetésre” hívta a másik két vállalat vezetőségét és dolgozóit. Mindenre számítottak a vendégek, csak arra nem, hogy a szemük láttára osztják majd ki a kiváló teljesítményért kapott jutalmakat, s befejezésül azt mondta az igazgató a másik két vállalat dolgozóihoz fordulva: „Mutassátok meg ti is, hogy túl lehet teljesíteni a tervet, akkor nálatok is lesz majd jutalcm- csztás!” Ezzel aztán átadta a vállalat versenykihívását. A verseny tart. Első szakasza elsejére lejár. Az építők szak- szervezetének területi bizottsága vállalta a három vállalat versenyének értékelését, s az eredményt majd nyilvánosságra fogjuk hozni. Előre is közö.he*jük, hogy különösen a versenyre hívónak van oka izgalomra ésped- dig azért, mert szeptember elején még mintegy háromszázezer forintot kitevő lemaradásuk volt s tervteljesítésben! Akkor megtették a szükséges intézkedéseket, mozgósították a dolgozókat, hegy ne legyen lemaradás. És a napokban, mikor a válla'at üb. elnökétől a tervteljesítés felől érdeklődtünk' s megtudtuk, hogy sikerül a bajból kijutni a vállalatnak, — választ-csak annyit mondott: „Majd eldől az értékelésnél, hogy melyik vállalat dolgozott jobban és ki az első!” .végezteti el a teendőket. Aniikor valamilyen kártevő ellen permetezni kellett, még az ara'ást is ott kellett hagyni a csoport tag- jar ak. A védekezőszert eg> téléiben mgr az év elején megvásárolják. Van kilenc darab háti permetezőjük egy közös raktáruk, több kút, permetes Rád, összesen mintegy 60 000 ezéi forint értékű a közös vagyonuk. A szakszerűségre mi sem jellemzőbb. hogy rhost szedés előtt mindenkitől megkövetelik a Putrit ezést. addig nem fögha: senki az alma szedéséhez, míg bor-: dói lével le nem permetezett. Összefogásuk másik előnye. s közös értékesítés és a beszerzés. Nem kell minden tagnak külön-külön időt fecsérelni erre a munkára sem, de ezentúl a szakcsoport; illetve a földművesszövetkezet érdekvédelmi szervük is. A jövő tervei Jelenleg termésük értékének' 8 százalékát helyezik közös alapba. Felvetődött az a gondolat is. hogy az idén ennél többet tartalékoljanak, hiszen rekordtermésük van. Jövőre már nem akarnak előlegből venni permetezőszert, hanem megveszik a közös kasszából. Azt tervezik, hogy vesznek egy motoros permetezőgépet, ami még szakszerűbbé és könnyebbé tenni munkájukat. Remélik, hogy az idei példát látva, kevés ember lesz a 240 közül, aki szüret után nem jelentkezik közéjük. Kiss András, Horyát Lajos és már többen is érdeklődtek, hogy mikor lehet hozzáiuk belépni: Ha mind az 52 hold csoportos művelés olá kerülne, akkor a «énét is jobban ki tudnák használni. A terrpő gyümölcsös mellé alakítanak egy telepítési szakcsoportot. Eddig már húséan jelentkeztek. Az a tervük, hogy egy dűlőben földcserével oldják meg a telepítést. Van értelme, anyagi előnye már az ilyen egyszerű társulásnak is. Cs. B. Jó darab — kitűnő játék T/ cusárii-p este két -lö- * adásban mutatta be a Pest megyei Petőfi Színpad Bán Pál; Feleség kis hibával című vígjátékát. Előre bocsátva: nagyon jól mulattunk. A darab mai témát dolgoz fel. Bán tintái író, a darab itt-ott meg is érzi a színpadi szerző nagy tapasztalatainak hiányát. Különösen a darab vége szenvedi meg a gyorsan induló befejezés kapkodását, amelyet nem enyhít aztán a megnyújtott „végrendelkezes“ a darab szereplőinek további sorsa felől. Ami töretlenül sikerült a szerzőnek, az a főszereplő feleség színpadi alakja. Lidn, a .,mérnökné”, a főmérnök tele- sege. aki maga is mérnök, a magyarul rosszul beszélő cseh származású asszonyka tökéletesen megírt szerep. Édes-bájos. boszorkányosán ügyes, kedvesen csetlő-botló, botlásaiban is hirtelen erőre kapó fiatalasszony ez a Lida, olyan színpadi figura, amely a legvidámabb vígjátéki jelenetekben is él, valósággal megbabonáz:. S hogy ilyen, abban nagy szerepe van Lénárd Juditnak is, az alakítójának. Mi történik? Tulajdonképpen semmi. Szedsrné, a méregkeverő vénkisasszony összebo- gozza a szálakat, féltékenységet gyújt, gyanakvást szít a főmérnök és felesége között beleszól a cselekménybe, s keveri a mérget, amíg csak minőén ki nem derül. És jön Lida, rossz magyar kiejtésével, szőke kacagásával, és egyszerűen úgy ragadnak hozzá ezek a 1 üyenge pókhálószálak, hogy minden nézőt elragad. Lénárd Judit jtagyon tehetséges, meggyőzően szép, bájos Lida sze- '• 1 epében, s talán azért annyira sikeres, mert komolyan formázza a vígjátéki alakot. Férje: Jávor Pál (a talpig becsületes, nagy tudású főmérnök) mértéktartással, egyszerű eszközökkel állítja elénk az idősödő házastárs szeretni való alakját. Csak hallgat, amikor a gyanú beleült szívébe feleségével szemben, de ez a hallgatás milyen beszédes! A „vad•' nyugalmú öreg tisztviselőt Győző László játssza. El kell hinnünk, hogy ö az a megtestesült nyugalom, annyi apró megfigyelésen alapuló hitelességgel formálja Béres bácsit. A méregkeverö vén- kisasszony túlelevenre írt szerepkörében Erdélyi Mici igyekszik emberi lenni, arcjátéka, hangjának változatos, érzelemdús skálája ellensúlyozza a darab gyengeségét, a túl- karikirozott jellemzést. Giziké: Láng Mária. Sok helyütt igen komikus, de szerepe szintén bővelkedik a túlzásra csábító alkalomban. A fiatal mérnök színpadi alakja szürke, Lázár Gilda, kétségtelenül több életet kölcsönzött neki, mint a darab írója. Együttvéve: igazán mulattató vígjáték, kitűnő színészi játék tanúi voltunk vasárnap a József Attila Művelődési Házban. A kis színpadon a mozgalmas játék gördülé1- kenysége, a jól kapcsolódó jelenetek és a jelenetek helyes hangsúlyozása a rendező Földeák Róbertét dicséri. Az együttes további szereplésre indul a megyében. Bizonyos, hogy előadásuk mindenütt sikeres lesz. y—b. O mélt'óságáék „alkotni ánya“ Ki a szesrénv? Előadás Ceylon szigetéről Ma délután 3 órakor dr. Keöpe Viktor, aki hosszabb időt töltő t Távol-Keleten, vetitet.képes c'ő- edást tart Ceylonról, a József Attila Művc'ődcsi Házban. Az előadást a TIT rendez'. Belépődíj felnőtteknek 2 forint, diákoknak 1 forint. Urambátyámék „alkotmányában” volt egy fejezet, amely a szegényügyi igazgatás keretében arról szól, hogy ki a szegény. Erre nem igen kellett kioktatni a dolgozó embert, mert a maga bőrén tapasztalta, mégis megfogalmazták, ki a szegény. Iskolában is tanították. Olvassuk csak, mit mond á vi- tézkötés'es alkotmány: „Szegénynek mondjuk az olyan embert, aki az élet fenntartásához feltétlenül szükséges javakat sem, tudja megszerezni.” Horn János uramtól származik ez a fogalmazás, azzál azonban adós maradt, hogy mennyi az a „feltétlenül szükséges.” Ügyes ember volt őkelme, nem akart ezen elbotlani, hát hallgatott róla. Bizony nem igen tudtak volna olyan keveset leírni, mint aminél kevesebbel kellett beérnie régen a munkásnak, a nincstelennek. Bizony megtörtént, hogy a szegény arató felesége üresen vitte ki az ételest, az agyonfáradt ember messzire ült a többitől és megjátszotta az evést, kanalazta a semmit, harapta hozzá a kenyeret. Arról sem ír a könyv, hogy vajon miért nem tudták „a feltétlenül szükséges javakat sem megszerezni,, ezek az emberek. Csonka, béna volt minden szegény? Nem. A hárommillió koldus többsége épkézláb ember volt, de az „ezer éves magyar állam” nem tudott nekik megélhetést, munkát, a „szent korona” kenyeret adni. De egyáltalán kinek a kötelessége volt a szegény emberekről gondoskodni? Horn János erre is felelt, mondván: „A szegényekről való gondoskodás elsősorban a hozzátartozók feladata. Az olyan szegényről, akiről sem hozzátartozói, sem masok nem gondoskodnak, az a község tartozik gondoskodni, amely a szegénynek illetőségi helye.” Keserű kenyér volt az, amit a község „gondoskodásából” adtak. A múltban minden külföldinek bemutatták az egri ferences szegény gondozó nővérek jótékonykodását, az „egri normát”, de az Sem közelítette meg egy élelmes koldus napi jövedelmét, pedig az sem lehetett valami nagy. S nem is „felebaráii szereiéiből” adták, Az urak önmaguk leleplezésé- , re és félelemből csinálták. Pater Oslay Osvald, a Szent Ferenc rend tartományfőnöke egy 'rásoan ki is. fejtette, hogy az akadozásra azért van szükség, mert ha a szegény ember „lelki becsületes szövevényessége kettészakad és a minden tiszteletet parancsoló nemes szégyenpir átváltozik benne elkeseredett gyűlölet-lánggá, készen áll a forradalmi típus., A páter szerint amíg a szegénynek löknek valamit, addig „meggyőződése még meg van arról, hogy a meglevő állam s társadalmi rend jó, és csak a mostoha sors és ő maga az oka annak, hogy nélkülöznie, nyomorognia kell.” Idősebb olvasóink közt biztosan vannak, akik még emlékeznek arra, hogy Nyíregyházán a Zöldség-téren is volt éhkopp-konyha, vagy ahogy akkor nevezték — „népkonyha. ’ S mit adnak ott? Annak a szegényembernek, akinek volt egy „patrönánsa” és befizetett a szegény ember nevére 6 koronát, 40 fillérjével kapott egy „ebédet.” Ebből a 40 fillérből is a szegénynek kellett 20 fillért befizetni, mert a másik 20 fillért fizette csak a „patronans.” S mi volt a szegénység oka? Ezt is „kutatták” Egy Nyíregyházi „jólelkű” úriasszony urambátyámék „alkotmányának” szellemében felelt is rá, A Nyírvidékben cikket irt íóia. Szerinte öt oka van: a betegseg, az öregség, az özvegység, az árvaság és „végül maradnak a munkabíró szegények, akik Lustaság miatt, vagy mert nem találnak kellő díjazást munkájukért, övéikről nem gondoskodnak.” Ugyanazt mondta tehát, mint a páter: a szegény maga oka a maga szegénységének. Ez hazugság. Urambátyámék nem találták az okot, mert nem is akarták megtalálni. Azt kellett volna mondaniok; a nyomor oka a társadalmi rendben rejlik, oka a kizsákmányolás a töke s az, hogy az esztergomi érseknek 93 ezer, az egri érseknek 41 ezer, a kalocsainak 87 ezer, a nagyváradi lómai. katolikus püspökségnek 187 ezer hold földje volt. S mennyi földje i^olt a népnek? A többségének semmi, S akinek volt néhány hoídacskája, az nem volt szegény? De igen. Arról az adózással „gondoskodtak.” Azokban a „régi jó ferenc- jóskás” időkben is a kisgazda holdanként 50 korona adót. Eszterházy herceg, Cholek és Csekonics gróf, valamint az említett főpapok csak 1 korona 20 fillért fizetlek. Ezeket az okokat urambátyám őméltóságáék azonban elhallgatták. okkeresés közben minél messzebbre menekültek az igazságtól. Szabó György.
